Mélymulcs

Vannak már jó híreim is. Ne mindig a rosszról beszéljek!

Első paraszti munkám. Vagy legalábbis annak tartom. A faültetést még városi emberkék is ki-kipróbálják.
Tavaly kezdtem, most tavasszal be is fejeztem a kukoricaszárak szecskázását.
Kisarasznyi magasságban a leterített hullámpapírdobozokra ráborogattam, és most abba szórtam szét a krumplit. Azt hiszem, öt madzagot feszítettem ki fölötte, majd egy-egy arasz távolságra belerakosgattam. Erre pedig 50-60 centi magas szalmát borítottam, és még egy zacskó tyúktrágyát is szétszórtam. Így nem töményen éri, és locsolgattam.
Szép nem lett, de ez az első kísérletem.

A tér kedvéért meghagytam a Feri pótkocsiját is a képen. Nem nagy, mondhatnám zsebkendőnyi a terület, de egy teljes rakomány széna ráfért. Az a pótkocsi ennyit tudott egyszerre idehozni.
Ma reggel még rászórtam egy vödör fahamut is.
Igaz, hogy közvetlenül a krumplira mutatta Iván a filmjében, de én sem jegyzek meg mindent azonnal, meg nincsen lószarom sem a felbontáshoz.
Nufi persze azt hiszi, hogy el fogok keseredni a kudarc esetén, de ezt már most kijelentem, hogy nem. Egyrészt tudom, hogy működni fog, másrészt meg a komposztálódási folyamat akkor is elindul, ha nincs benne trágya, lefeljebb lassabb lesz. A tavalyról megmaradt krumplit raktam bele, és ebben a kézimunka az érték, az pedig itt marad, miénk marad  akkor is.

Ez már itt Nufi ágyása.
A locsolócső rövid, ezért beállítottam ez eddig fürdőkádnak használt műanyag dobozomat, és abba gyűjtöm a vizet, onnét viszem locsolókannával a megfelelő helyre.
Az első ágyás most hagymát kapott.
A földjét eddig is locsolni kellett. A szél, a nap kiszárította. Az ásó nagy rögöket hagyott maga után, kapával szenvedett ratja Nufi.
Anyuék holnapra igérték magukat. Ma megyek a 22-be ásni. Ők is ültetni akarnak. Bár az alkarom már jelzi, hogy nem élvezi a megterhelést, de majd megszokom.

Dirib-darab, nem szól a harang

Még mindig a metélkedő a fő tennivalóm. Rengeteget zömült már a behúzott gallykupac,  de több nap van még a végéig.
A hátsó kerítéstől sikerült elhozni a kiszáradt gyújtósnak valót, ezek pedig hiába vékony fogpiszkálók, már eldugították a hátsó kályhát, mindenképpen kivárják a száradást, illetve komposztba kerülnek.
Nufinak felástam egy zsebkendőnyi területet. 3-4óra munka volt benne, de száraz a föld, locsolni kell, hogy ültetni tudjon benne. Sajnos a locsolócső rövid, veni kell hozzá toldót. Vagy áthozni a házi vízműt, és átszabni az igényeket.
Közben akadt némi elektromos munka is. Leégett a csengőreduktor. A kapcsolója beragadt, és ma kivallattam a  pókhálót is, amivel bekötözték.
Mármint értelmetlen kusza módon, és inkább gordiuszi megoldást választottam. Nyíssz. Új csengő lesz, és új kapcsoló. A vezetéket is forrasztva kötöm, nem villásdugó-lengőaljzat megoldással. Illetve nem a kisfeszültséget szakítom meg, hanem a 230V-ot. A ruszki csengőben nincs reduktor, csak valami parázsfény lámpa és ellenállásosztó. Esővédett helyen van a kapcsoló, jókora tiplivel rögzítettem, és fehér, nem barna a téglavörös háttérben, hogy ne vegyék észre. A vezetéket pedig egész magasan viszem hátra az oszlop tetejénél. Szinte látszani sem fog.
(Nem tudom kihagyni, mert nem ez az egyetlen ilyen kötés a házban. A villásdugón kinn van a feszültség, és 'mester' azt dugta be az aljzatba.
Ez a 8V-nál még nem birkózógép, de hátul a fáskamrához is ilyen bekötésű gumikábelt leltem. Kicsit elkorrodált villásdugóját azonnal levágtam, nehogy valaki véletlenül is rázógépet alkosson belőle.)

Nem értem

Nagyon magas.
Tegnap délutáni ejtőzésemben jelent meg Nufi, hogy a szomszédom metszi a szőlőnket.
Lassan indultam neki, mert fel kellett fognom, hogy valaki bejön a kertembe, és ott bármit csinál.
Ez még csak az első sokk, de a második, hogy letaposta a kerítésemet.
Laci bácsi már így-úgy helyrehozta korábban, meg segítettem is, de most a felhúzott drótkerítés ismét a földön, és még azt is megkaptam, hogy a kutyák taposták le.
Ácsi! Arról az oldalról kutya - sem Mari néninek, sem a szlovák tulajnak  - nincs. Csak az ő kutyája, de ő a második szomszéd, s jól láthatóan a Lédi nem is jött a kerítéshez.
A másik oldalról - Magdiék kutyája - alul bújik át az épp le nem tűzött drót alatt.
Elmagyaráztam neki, hogy én azokat látom szívesen, akik az ajtón jönnek, és én eresztem be.
Zoli pedig tovább metszegetett, mintha mi sem történt volna.
Ekkor átviharzottam a 22-be vastag drótért, és beugrottam Péterhez segítségért. A drtót tekercsben van, és a húzáshoz két ember kell.
A kerítés letaposott részét felhúztuk, és megerősítettem. Közben Zoli elment,
Nufi aggódott, hogy ebből még baj is lehet.
Szerintem nem.
Eddig még nem vettem tudomást arról, hogy a felesége dicsekedett, mennyi körtét szedett a portánkon tavaly. Még nem voltunk itt időben, és nem is én láttam, csak János. (rokon)
Eddig a kert lakatlan ingatlan félig elhanyagolt gyümölcsöse volt, ám mostmár itt lakunk, és nem közös.
A kert magántulajdon, a jószándéka pedig tolakodás.
Ki az aki ennél tapintatosabb megoldást ajánl?
Vagy csak én nem értem a Zoli logikáját?

N

Újra Egyiptom.

Annyira örülök ennek a videonak. Letöltöttem, és meg akarom tanulni. Persze nem lesz egyszerű.
A címet is miatta adtam. Az AN, mint az egyiptomi teremtéstörténet folyamatábráján a csúcs nekem rögtön az ÉN-t juttatta eszembe.
Miért?
Mert az én születése lesz a teremtő ige alapja. amíg nincs teremtő, nem lehet teremtett. N. De lehet Nő is. Nőközpontú világképem talán érthető. Ha pedig ez a kettő azonos, a teremtő én nőnemű, akkor Szendi Gábor magyarázata is áll, hogy a természet a nőnemű lényt biztonsági másolatnak tartja, a hímet pedig a kísérletnek. Ha beválik, átkerülhet a következő génmódosulatba, de ha nem válik be, elhalhat, a korábbi működőképes nem sérül.
Azóta már találtam még egy üj videot, és azon Borbola úr másik ÉN jelet mutatott, de ha rossz ösvényen indulok el, akkor az is ki fog derülni. Akkor marad játék.
Mint minden játék, ami tét nélküli, az élvezett 'szolgálja'.
A film is nagyon profi vágású, jó hangminőségű, és élvezetes.
Elalvás előtt még újra előveszem Fejes Pál elemzését az egyiptomi ülő nőalakról. Több szem többet lát alapon.

Az indító képem a kertben készült. Ma kimentem megnézni a rózsákat.

Ez a virág már az új ültetést dicséri. Nufi rendelte itthonról- A brit rózsák még nem nagyon mutatnak semmit.

 Őt például nem is érdekli a rózsa.

Becsapós, mert kerítés mögött van. Kitrákotty is. Kivételes helyzetben van, mert két kakas között alhat.

És a baromiudvar. Mind az öten együtt egy képen.

Ritmus

Az enyém elég lassú. Igazodni kíván, mint sessionzenész a lemezfelvételen.
Megfelelnivágyás?
De hát erről szól a szerelem, a munkák zöme, és még a lélegzetvétel is, a föld forgása, s valószínűleg a nagy bumm elmélete, mely a kiáradások és összehúzódások elképzelhetetlenül tág időszakaszait írja le.
Ebben a ritmusban persze értelmezhetetlen a létem is.
Pedig kiderült, hogy minden mindenre hatással van. Még a gondolatom is pár pillanatra rám hangolja azt, aki engem olvas.
Nem nagyon szabadulok a Kárpát medence történelmétől mostanság.
Az élőlény Föld elméletétől, és a rajta újra és újra kivirágzó kultúrák láncszemeitől, melyek illesztékeit Pap Gábor a barlangrajzok képírásából, Jásdi Kiss Imre a nyelvi és geológiai lenyomatokból nyomozza ki, s pont magyarul. Borbola János az egyiptomi képírásból, Bartók, Kodály a zenéből, és ez a sor nem teljes. Ki ne felejtsem Fejes Pált!
Itt van mindenki a monitoromon. Van aki jutubin beszél, van aki betűkkel adja tudtomra, és újra hallgatva a szövegeket, visszakeresve a bekezdéseket favágás közben, vagy Bélát etetve be-bevillannak összefüggések, s mint az álom, eltűnik rögzítés nélkül. Írigyen gondolok az alkotóképes emberkékre. 

Elakadtam. Csapongni kezdtem Lou Bega, Nirvana unplugged után, pár sláger sramli zenére.
Nagy nehezen eszembe jutott a Kasermandl után. Először a mandula, később a sajt jutott eszembe, csak a he(ü)lyesírással akadtam össze. A nemlétező bajszom. Ez a tiroli humornyik társaság két főből áll, és utolsó német utamon találtam műsorkazettáját kidobva. Megszerettem. Viszonylag jól követhető a tájszólás ellenére is, és a tangóharmonika  bevonzott. A kazettámon összekötő szövegeket is mondanak. Többek között egy politikait, aminek Orbán Viktorra fordított változatát már hallottam itthon is.
Meghal a miniszterelnök, és felmegy a mennybe. Ott pedig fel-alá járkál morcosan, és Szent Péternek fetűnik.
 - Mi bajod? - kérdi.
 - A helyemen ülsz!

:-)
Szabadfordítás, eredetileg több szereplős és fejből írom, rég volt magnóban a kazetta, de aranyos vicc, és a poént megjegyeztem.