Borult ég, eső

Tegnapi kóválygásom korán ágyba zavart. Aludtam is, mint a bunda.
Béla tornáztatása és etetése jól indult. Átgördítettem anyuékhoz beköszönni. Laci bácsi hozott csapágyat a szegélynyíróba. Addig jött ki a málnásból, amíg ideadta, meg üdvözölte Bélát, aztán visszafúrta magát a növények közé.
Péter nem volt otthon. A következő állomás a DVD beadása lett volna, de autó sehol, így megkerültük a paplakot és hazatértünk.
Tízórai Bélának. (narancs) majd a kacsáknak. (kukorica-csalán őrlemény)
Ejtőzésre felkészülve ért a telefon, hogy Nufi nem..., majd mégis jön, és fél egyre lesz Szilason.
Bélának fél délben már kész volt az ebédje is, és délre túlestünk rajta. A szörpöt is legyűrtük. Pedig az nem egyszerű feladat fuldoklások közepedte.
Korán kellett indulnom, mert két bicajjal karikáztam át. Gyümölcsöt kellett venni, és Nufi biciklijét 'kantárszáron' vezettem át azon a másfél kilóméteren az állomásig. Amíg rá nem állt a csuklóm, elég vacak tartani, de mindent meg lehet szokni.
A bevásárlást sóskagyűjtéssel fejeztük be a kis ház előtti réten. Sajnos a gátemeléssel a Bódvaparton teljesen kiirtották a vadsóskát. A hegy alá kell bemenni a tehenészet felé, ott van szedhető mennyiség.
Anyu már ránktelefonált, hol vagyunk. Béla nyugtalan volt.
Persze, mert Nufi hajnalban átpelenkázta, én korábban befejeztem a tornát, és azóta kerekesszékben ült. Én is a tévé előtt hagytam. Elfáradt.
Anyura pedig azért bíztam a 33 kulcsát, hogyha bemegy a macska a nyitott ajtón, zavarja ki.
Ő meg azt hitte, pesztonkának kértem fel.
Délutánra ismét a napra tettem a kismadarakat, és élveztem az örömüket.
Nagyon kifürdik az itatóból a vizet. Szárazra. Viszont az alom, a kacsa, a faláda fala is csurom lucsok.
A nap kiszárítja, az alom tetejére fektetett farmernadrágszárat is köblítem és kiszárítja a nap. Estére pedig nem rakok be nekik ilyesmit, csak föléfordítom az infralámpát. Megszárítkoznak, órákig tollászkodnak, majd elcsendesednek reggelig.

Ez a kép a hazatérésről szól. Anyuékat kísérjük ki a vonatmegállóhoz. Az állomásépületet már lebontották.

Félálomban

Egyik nap nagyon aktív, a másik nap gyűrött.
Ilyen lettem.
A természet is hullámzó hangulatváltozásokkal vesz körül.
Volt pár nap eső. Kidugta a fejét a mélymulcsból már három krumpli növényke.A köles is életjeleket mutat.
Anyu hajtatott nekem almamagokat. Ötöt már kiültettem, és nem konyultak le. Viszont a tavaly ültetett almafa a 22-ben szintén elszáradt.
Tavasszal hozott rügyeket, aztán meggondolta magát.
A kútban visszahúzódott a víz. Szárazság lesz. A szilvafák félig még alszanak, csak a meggy mutat bogyókat, meg az almák, birsek és körték 'tartanak lépést' a diófákkal itt a 33-ban.
A kert nagyobbik felét már lekaszáltam. Ahol volt elég tér, ott haladtam is, de a szőlőtőkék között nem lehet lengetni, csak betolni és megrántani. Ez bizony vízhólyagot szív a tenyeremre. A második alkalomra megjött az eszem,  vettem fel kesztyűt.
Két percre megszakított az áramszünet. (8:18-8:20) Szerencsére mentett a blogger. Nem veszett el egy-két szónál több. Vagy egy sem, mert az első dühroham sem tört ki. Inkább az futott át rajtam, Nufi tanítás közben ezt jobban megszenvedné. Most pedig épp Edelényben ül a szemészet várójában.
Persze a hátizsákot most sem vitte magával, de van rá válasz, ami inkább kérdés szokott lenni. Miért nem készítettem ki?
Tegnap nekem kezdődött bicajozásal a nap.
Hazahoztam a pelenkákat a szilasi gyógyszertárból.

Jó kis teher. A patikusok nem akarták ideadni, majd jönnek kocsival Ardóba, és elhozzák Komjáti határába.
Én meg úgy tartottam, nekem is kell egy kis edzés.
A felmálházás után oda kell tipegni a vázon átvetett lábbal a főút szélére, és ott felülni. Amint elérem a sima felületet, a hátammal érzem a terhet, és a combjaimmal tartom az egyensúlyt.

A mentőmellényt is a csomagra terítettem. Szuperszabályos vagyok, igaz?

Odafelé pedig megnéztem azt a kis épületet Szilas határában. Sosem találtam volna ki, hogy egy budi-vizelde, s gondolom öltöző lehetett valaha a téeszeseknek. (Az épület másik oldalát nem fotóztam le. Bocs!)

Ide betonozott-aszfaltos út vezet a 27-es főútról mintegy 5-6m-nyi, és a rendőrök is itt állnak meg igazoltatni. Legalább már értem, hogy miért.


Tegnap már kivittem a kiskacsákat is a napra. Van hozzá talp nélküli akvárium. Így a füvön járkálnak, és a tetején lesúlyozott hűtőgépráccsal védem a macskáktól.
Eza módszer kettős hasznú, mert a napon kiszárítottam a faládájukat.

Nufi épp kacsaportrékat készít az árnyékban. Béla pedig minket ellenőriz.

Íme az alvóláda. Visszaszállítás előtt. Mármint a másik szobában éjszakáznak, nem odakinn.

Elszállt

A tegapi gondolatsor.
Nem tudom felidézni.
A gácsérunk is. Csak ő másképpen.
Belassult, majd úgy tűnt, kibicsaklik a lába, és aztán nem szaladt. Az utolsó napjaiban már az ólba is én tettem be, meg enni is én hoztam ki. Aztán feladta, és nem evett-ivott többet.
Körbeszaladtam a szomszédot és Jolikát, de a diagnózis a halálos ítélet volt. Levágtam.
Azt hittem, rossz érzés lesz, de szokatlanul könnyen ment. Hagyta magát.
Odatettem a zsebkohóra a nyaranta mosogatónak használt vájdlingot, és abban melegítettem vizet. Órák hosszat cibáltam a tollait. A szárnyából jött ki a legnehezebben. Az állatka nagyobbik fele a toll volt.
A beleit kitettem a macskáknak, de ezek finnyás nők. Megszagolták és otthagyták.
A madármaradványok épp belefértek a kuktába, és tegnap ebédre félig megfőttek. Nufi még visszatette főni másfél órát, de volt más kaja is, majd ma eszem meg a maradékot.
Jolika pedig látva elkámpicsorodott képemet, adott nyolc kiskacsát.
Most én vagyok a gyámjuk, vagy anyjuk. Mindegy, szóval darálom nekik a kukoricát csalánnal, meg keverem hozzá az indítótápot.
Nufi itatókat nézett a neten, és első ötlet a pillepalack volt, aztán rögtön beugrott a gyümölcslés papírdoboz. Nyitottam három léket az oldalán, és az nem gurul el. Egy lékbe egyszerre két kacsa feje fér be. Fél litert ha beletöltök, akkor nem borul fel. Csak ha már kiitták.
Almozni pedig azt olvastam, két naponként kell. Szerintem naponta is muszáj lesz.
A papírdobozból egy kiöregedett polcba kerültek. Az osztófalát kivettem, és a hátlapját újraszögeltem. Most a ládává nemesült bútor a hátán fekszik, így nem tudnak kiugrani a csöppségek.
Infralámpával melegítem őket. Úgy látom, kell is, mert a vizet mégis magukra pocsolják.
Amikor beteszem a kaját és a vizet, elindul a vándorlás. Két pocs-pocs az itatóból, néhány a daraporból és vissza. Ez pedig zsongással és síp-síp-síp hangokkal jár.

Más.
Nufi most érkezett a templomból. Péter a bibliaértelmezés sorrendjéről (is) beszélt.
Nekem más a hozzáállásom. Az elején kezdek el egy könyvet, és a végén fejezem be. Ha szétforgácsolom is magam, mert több témát gyömöszölök egyszerre a fejembe, azért ragaszkodom a saját rendemhez.
Amíg Mózest ki nem végeztem, nem lépek tovább. És ha a jellemfejlődés primitív szakaszát nem járom meg, hogyan léphetnék tovább?
Csak nézzünk meg egy óvodás korút, milyen energiával veszi el a neki tetsző játékot a másiktól, ha ő az erősebb! Internátusban már szét kell osztania a pakkot, s ha gyermeke lesz, éjt nappalát, a házát, a vagyonát átadni az utódnak.
Ha hihetünk a szfinx -oroszlán időkapcsolatnak, akkor már legalább a harmadik precessziós időszakot láthatjuk be a jeleken keresztül. (Oroszlán, halak és vízöntő kezdődik.) Ki sem merem számolni, mennyi idő ez.
A képírás előtti barlangrajzok, kézlenyomatok pedig 2 huszonhatezer éves 'éven' mutatnak túl. (Fejes Pál nyomán)
Nekem pedig ehhez egy hivatalos mankónak ott a biblia. A betoldásaival és kurtításaival. No meg miden más. A genetika, a józan paraszti megfigyelés is.
Egy pap is megszenved az értelmezésért, hát még egy másra kitenyésztett  elme. Tegyem hozzá, mert engem nem köt a hit, hogy őszintébbnek tűnik a sámánok révülésben elmondott kinyilatkoztatása, mert ők bizonyosak benne, hogy nem az akarat, hanem a 'sugallat' közvetítői.
Nem is látok bele egy pap felkészülésébe. Bár ha a bor kellék a szertartásban, akkor a révüléshez lehetett köze. Csakúgy, mint a sámánok gombájának, a guruk füstölőinek.
Ezt magamon is látom. Talán távoli a hasonlat, de amikor nincs indító tevékenység a napomban, akkor fázni kezdek, összekucorodom, és bealszom hamar. Ha viszont fizikai aktivitással felpörgetem magam, több oxigén kerül az agyamba, indul az 'élet.'
No, hát vasárnap van. Odakinn csúnya idő. Megyek hűtőpolc rácsért a 22-be, és ha nem esik, folytatom a madárkifutót, ha esik, akkor a tévéjavítást.

Vél, vél-elem vélelem vélet véletlen vélelem hiányában

Jóleső visszajelzések

Tegnap Nufi kapott levelet valakitől, és kapott ötleteket a főzéshez, a kiránduláshoz, és még az is kiderül, hogy engem is olvasnak ismeretlen ismerősök, akik innét származtak el.
Pironkodom is, mert túl kevés fényképet rakok fel. A vasárnapi szorongó érzésem feloldására bringára pattantam, mentem egy kört Bódvalenke felé, és Hívégardó felé vissza. Nálam volt a kis Nikon, kattogattam is becsülettel, aztán a sok kép még mindig ott pihen a merevlemezem könyvtárában. Foghatom az időbeosztásomra is, meg a lustaságomra. A felelet a kettő között talál rést magának.
Két megkezdett tévéjavításban volnék, és közben meg kellett nyugtatni mindkét tulajt, hogy dolgozom rajta. (Egy-két óra veszteség.) Áthangolódom a beszélgetésre, kihűl a páka, közben enni, menjünk át a boltba, virágföldet vett Nufi, s Bélát is tolta a boltig, a föld meg nem két kiló, kell hozzá a bringacsomagtartó. Előző este belefogtam egy könyvbe, azt is be akartam fejezni. Ebéd utáni ejtőzés címén.
Irénke is meglátogatott, hogyha tudok szerezni 21 tojást, akkor leült egy kotlósa. Kölcsönadja.
Edittől kaptam is és rá is ültettük tyúkanyót. Már be is sötétedett. Péternek is megkerestem a Kusturica filmet (Cigányok ideje). Aztán már nem vittem át. Talán majd ma.
Nufi reggel ismét a szemészetre ment Edelénybe. Kilenctől tornáztatom Bélát, és a reggeli etetés is az enyém lesz.
Ki sem mozdulhatnék itthonról, mert várom a DHL-t is. Hozza az alkatrészt.
De ez nem panasz akar lenni, hanem mosakodás, hogy miért lett ritkább a naplóbejegyzés.

 Az eső két kép a Kőszögnél az úton. Bódvalenke előtt.

Ez a jegykendőnyi tó Lenke után van. Nyáron itt fürdenek, horgásznak a cigányok. Most üres. Még hideg van.

A tó mellől hátrafordulva a freskófalu. Nekem nem tetszik, de ha ők jól érzik magukat benne, hát ez van.
.....
Még folytatom, de hív a kötelesség. (Van képem hozzá :-)

Tavaszi zöldek és kékek.

Egy XX-XXI.sz.i  gépmadár.

Én meg a földön járok....

 ... ő meg virágon.