Második bejegyzés

Eredetileg azt a címet akartam adni, hogy "A kurva életbe!".
Ma iszonyatos kínok között kiszenvedett egy kacsánk. Egyre sűrűsödő görcseit nézni is rossz volt, s bár volt olyan időszak, amikor aléltan feküdt, és simogattam, az utolsó perceiben már nem tudtam kimasszírozni belőle.
Nem tudom, mit kaphatott be. Mérgezett bogarat? Darazsat?
Reggel még életvidám, egészséges, estére a gyümölcsös földjének lakója.
Nekem pedig a tehetetlenség dühe jutott.
Első görcsét látva kivettem, és azt hittem drótot nyelt. Olyan keményen tartotta a nyakát.
Hhhhhhhhhhhh.
Rossz érzés.
Most be kell hozni a többieket is éjszakára.

Beköltözött hozzánk egy démon

... és még csak nem is Data MONitor.
DEMON fantázianevet kapott a fűkasza. A vásáron vettem Szilason kedden.
A keddi nap szaladgálósra sikerült, s még meg sem írtam a történetét,... vagy Alcheimer úrral beszéltem meg.
Áramszünetet  hirdettek Émászék, és Nufinak nem volt alacsony padlós buszjárat. Eddig a rossz hírek.
A postán hosszasan megvárattak a csomagfelvételnél. A pénzkiadó automata is agregátorról üzemelt a takarékszövetkezet előtt.
Nufi muskátlikat nézett ki magának, én meg a fűkaszát. Egy körrel hazaloholtam a virágokkal, a másik körben a fűkaszával, és még egy kört kellett tennem. Benzint is Szilason kaptam.
Összeraktam, beüzemeltem, és majd' az egész kertet végigszaladtam másfél tankból. Ha nem sötétedik rám, be is fejezem, de a kacsákat, tyúkokat locsolnivalókat nem hagyhatom ki a két portán.
Tegnap fejeztem be a vidám metélkedőt.
A második tank hamar kiürült, ám nem akartam eltenni, csak üresen. Elővettem a lengetőst, azzal fejeztem be.
A málna közé pedig - végre nem volt 40fok - behúzódtam, és kigyomláltam.
A 2/3-a csalán, valamennyi pipitér - ez a név most jutott eszembe, de megnéztem a guglin, és tényleg az - volt közte.
Sőt, rábukkantam a gaztengerben a két ribizlibokorra is.
Nem mondom, hogy nem volt benne tudatosság is, mert szeretnék olyan kertet, ahol nincs kiégve nagy foltokban a talaj. Vártam az esőt a kaszálással.
Nem jött. Csak azért sem, hát most olyan tartály - tar táj lett.

A képen pedig az apjuk tanítja megenni az indítótápot a csibéknak.

Melyik természetesebb?

A tévé-rádió  műsorokban megszólalók hosszan kitartott öööööööööö-je mindig zavart.  Tudom, kell a gondolat megfogalmazásához idő, és hogy ne szóljon senki közbe - felhasználva a pillanatnyi csendet - inkább hosszan tolja a kitöltő hangot.
Mondom, illetve írom, hogy ez zavart, s ezt kikerülendő hallgatok el, közben elviszem a szemem a parnerről, mert elmémben akaram megtalálni azt a szót. Azt a folytatást. Rendezni a téma dobozocskáit, majd csak sikerül megszólaltani átadható módon is.
Nem mindig sikerül.
Ha van kikerül út, azt választom, építhetek a partner hasonló tudástárára is.
Ha bejön, akkor szerencsém van. Ha nem, akkor visszakozz.
Melyik a jobb? Az öööö, vagy a hallgatás? Melyik az idegesítőbb?
Foghatnám az öregedésre is, de ilyen voltam gyerekkoromban is.
Ha felszólított a tanár, megkukultam.
Honnét tudták a pedagógusok, hogy mi van a fejemben?
Az írásbeli munkáimból biztos.
Illetve át lehet szakítani a szógátat egy-egy odaillő szóval.
********
Tegnap este sem jutott be a nagyfejű csibe a többi közé. Nufi megtalálta a tyúkól előtt fejjel egy üregben. A szemén sérülés.
Éjszakára elkülönítettük. Dobozban aludt a kacsák szobájában. Reggelre teljesen kihűlt. Megérintettem. Megmozdult.
A tenyeremben tartva nem éreztem a szívverését, és elindultam a komposzt domb felé, de fényes volt a szeme, és egyre több életjelet mutatott.
A melegtől helyreállt a szívverése. Most itt van az ablakban, mert Nufi szerint napelemes. Időnként csipog.
A csőrét bedugtam vízbe, és a reflex beindult, mert lenyelte valahogy.
Sajnos az egyensúlya nem egyensúly. Állandóan a hátán fekve találok rá.
Felállítom, ronggyal kitámogatom. Eddig ennyi. Tudom, hogy nincs értelme, de ha a rezgésem életkedvet tud támasztani, akkor büszkévé tenne a műanya szerep.

Hőség (riadó!)

Benn az összes kárpit. Csak az irányjelző áll le az autón.
Pár éve összeraktam szakadt (egyik)szálú reflektorokból meg két irányjezőizzóból vizsgáló dobozt az utánfutó csatlakozójához.  Gondoltam, hogy az lehet zárlatos, és biztosítéknézegetéssel folytattam a hibakeresést. Nem sok sikerrel.
Akkor vezetékhiba.
A riasztót eltávolítottam, és az áttekinthetetlen vezetékpókot is megtizedeltem, biztos akkor húztam szét.
Vagy a csavarválogasát közben a kormányoszlop burkolatát hosszabb csavarral rögzítettem, és ott zártam rövidre csupasz vezetékvéget.
Egyik sem.
Akkor mi a búbánat?
Átjöttem a notebookért, mert majd azzal átviszem a PDF doksit.
A jelszót nem fogadja el. Vagy elfelejtettem, vagy lejárt a próbaidőszak a win10-ről.
'Gyorsan' felkapartam rá a legelső XP-t, ami a kezembe akadt. Már van licenciám, nem gond.
Visszamásztam a kocsihoz, és ültem, mint fejbevágott mackó a réten, mert nem láttam át semmit.
Hosszú.. hosszú.... hosszú... hosszú... kínlódással elővettem papírt és tollat, arra írogattam ki, mit értelmeztem, honnét-hová mi és mit kapcsol.
Meglett a lényeg.
Már tudtam, mit keresek, de semmi sem úgy volt. Madzagok lógtak ki a betolható relé helyéről, és mind zöld-sárga csíkos. Villanyszerelő védőföld vezeték.
Ennél jobban már nem lehet belassítani engem sem, és úgy döntöttem, ezt is lebontom. A gyári megoldást kell helyreállítani. Abból haladni a bővítmények felé.
A kormányoszlop tövébe felcsavarozott magyar gyármányú irányjelző reléről jövő madzagok a valahol eltűntek, és ki kellett fonnom a szigszalag alól a csövecskét, mely végéről leszakadt valami.
Ez egy házilag készült áramérzékelő, és ha rádugják az utánfutót a csaatlakozóra, akkor a műszerfalon visszajelzi az irányjelő működését.
No erről esett le a fosszasztás.
Rámsötétedett, és már nem fejeztem be, de a megfelelő helyre hozzászorítva a leszakadt  kábeleket, megjött a kattogás, és győzelemre állok.
Az összes kötést azért át kell nézni, mert vérszegény fényt adott a visszajelzőm izzója. A kis szivacsos áramérzékelőt pedig áttervezem. Valami masszívabb tehermentesítőt kell rákötnöm. A forrasztott kötések nem szeretik az autók rezgő-mozgását.
*********
Ma reggel  Kitrákotty előhozott hat csibét, egy hetediket pedig én. Öt tojásból semmi életjel.
A képen a mama a csöppségekkel. Nufi fotózott.

 Ő a kis szerencsétlen Fejenagy. Csak csipog, és nem tud szaladni a többiekkel. Majd kiderül, mi lesz vele!

Bolond, aki magának kommentel

Valami ilyesmit éreztem, amikor tegnap Nufi látta, hogy mit csinálok.
Pedig csak nem akartam új bejegyzést nyitni, és  régit folytatni sem jó, mert akkor aki már járt rajta, az nem kapja meg az új részt.
****
Ma egész nap az autó volt középpontban. Visszapakoltam az utastér kárpitját, megfúrtam a küszöböt a rögzítő bolhákhoz, és csavart válogattam, az eltűntek helyett.
Még holnap le kell szednem a lökhárítót is. A lakatos lehagyott egy visszacsapó szelepet a hátsó dob mogott. Így egy esős időben beveri a vizet a kerék a csomagtérbe.
Már tegnap a mosogatáskor kerestem, honnan is jött ki, mert nem emlékeztem erre a keretes leffentyűre.
Pedig jönnek anyuék is. Laci bácsinak pedig ki kell szabadítanom a fűnyírót, és ha elfogy a benzin, akkor spuri Szilasra.
...
Ez még a holnap. Most pedig ma van.
****
Ebben a dög melegben nagyon lassan működött a fejem is.
Állandóan kitérőket tettem. Főztem citromfűből, diólevélből és teából keveréket. Délelőtt megkérdezte Péter, megyek-e vele cseresznyefáért. Én pedig hősiesen, vagy mártír módjára nemet mondtam. Az autót megigértem Nufinak és anyunak is, de legfőképpen magamnak.
A kizökkenést csak a hétvégi bevásárlás idejére és az evésre engedélyeztem.
Tovább olvastam Józsué gyilkolászását teázás közben, és meghallgattam a déli krónikától Andrássy Ilona történetéig a műsort.
A legsutább az  Ütköző c. mindennapos beszélgetés. Ma az uniót dédelgették és döngölték a köztudatba a bevándorló tömegeket.
Pedig nem attól a pár négertől kell féltenünk az országot, hanem a média minden értelmet kilúgozó agymosodájától.
***
Van még rossz hírem. A házunk melletti gólyafészekből nem csak a tojások peregtek ki, hanem ma már két fióka is feküdt a betonon.
Ma este ástam egy gödröt az almafák között, és kimentem értük a lapáttal, de valaki megelőzött. Eltűntette.
A gödröt még meghagytam, hogy hátha szükség lesz rá.