2015. július 1., szerda

Aki elszólja magát, annnak jár a büntetés

Meg hát másért is.
A múltkor bejelzett a hátam, és nem vettem komolyan. Ma egy rossz mozdulat, és már csak négykézláb jöttem ki a spajzból. A konyhában tudtam talpra állni, azaz inkább először felhúzni magam a székre.
Estére pedig kellett a gyógyszer.
A futópad.
Ma Laci bácsi névnapját ünnepeltük, és volt mindenféle kaja. Délelőtt megtömtem magam - anyu hozta - rántott csirkével. Délben rakott tök. Bőven rizzsel, és délután háromféle torta. Odakinn meg harminc fok.
Naná, hogy tiltakozik a szervezetem.
Már a rántott hús csuklással fejeződött be, abból a jelből észre kellett volna vennem, hogy ácsi.
A végzetes mozdulat pedig Jolika látogatásakor, egész pontosan, amikor a kávéfőzőért nyúltam a spajzban kissé előrehajolva.
Ilyenkor ki kell várni, hogy a fájdalmi stessz elmúljon, és behordjam a kacsákat, bezárjam a tyúkokat, csak utána kapaszkodtam fel a futópadra.
A 48 perces programból fél órát bírtam. No nem tüdővel, hanem türelemmel.
***
Azért délután beüzemeltem a terménydarálómat. Felcsavaroztam a munkabakra. Alá tettem egy rossz vödröt, és először árpát, majd kukoricát szórtam bele.
A teszkós vagy obis munkapad gyenge ehhez a feladathoz. Vastagabb deszkából kell állványt fabrikálnom alá.
A kurblijához esztergáltam fogantyút fából. A forgattyús tengely vége el vagyon püfölve, ezért nagyobbra kellett fúrnom a fogóban a lyukat, és rondán félre is fordult. Bár annak inkább a két oldalról fúrás volt az oka. Nem érte át egyben a fúrószár.
Anyag van még, és ha kedvem is lesz, faragok egy kicsit vastagabbat, és szebbet rá.
Meg később szeretném motorral meghajtani. Mint ahogy Teri néninél láttam a morzsolót, bicikli kerékkel felszerelni, és mosógépmotorral meghajtani.
Nufi rám szólt, hogy:
"Kép is lesz?"
Hát lehet neki nemet mondani?

2015. június 29., hétfő

munkás napok

Favágás, asztaljavítás, kacsapesztrálás.

Ezekre emlékszem az elmúlt napokból.
Ja, hogy el ne felejtsem, hoztak megint egy szekér fát szombaton. Azt is felaprítottam.  

Meg a tegnapi Tóth Feri előadásra. Tegnap hallgattam, nem tegnap hangzott el.


Kísértetiesen emlékeztet a KISZ iskolán hallott Bogár László előadásra. Ha jól emlékszem, 88-89 táján járt a Csanyikban. Én karbantartó műszerész voltam, és izgatottan jöttek a tanárok, hogy Bogár Laci jön. Mi is jöjjünk meghallgatni.  (Bánóczi zoli  a lakatos, Csontos Imi, a villanyszerelő, meg Kovács Berti is, az asztalos. Négyünknek volt közös szobánk az alagsorban.)
Az előadás a magyar uralkodó osztályok hét éves ciklusokra vetíthető tevékenységét mesélte el. Hogyan rabolta le a mindenkori magyar uralkodó osztály - akkor még ez volt a meghatározás - a 'gondjaira bízott' népet.
Tóth Feri jóval korábbi irodalomban is megtalálta a nyomát ennek a kizsebelős megoldásnak.

A recept pedig az ószövetségből ma is olvasható.
Ma háttér hatalom nevet kapott, akkor jhv -nak hívták.
Eddig világos. Piramis elvnek mondják, és a szintekre bontott  függőségi csoportosítást takarja egy irányító alá rendelve mindenkit. A világot.

Sajnos a piramis méretei végesek. A forma megtartásához vagy csökkenteni kell az alkotó köveket, vagy az egész építmény alá felszaporítani egy új szintet.
Úgy tűnik, ez utóbbi megoldhatatlan.
Hacsak nem oldalt szélesítenek, majd a tetőn a legfelső  lép az ég felé.

Mindkét módszer kiolvasható a médiából.

***

Nufi tegnap nem Pétert hallgatta a templomban. Vendégelőadó - a szilasi pap - volt itt. Felkészült, értelmes embernek írta le.
Én még a múltkor ugrattam Pétert, hogy Attila fogja felavatni a felújított szószéket, de úgy tűnik, megérezte, és nem foglalta el a Péter helyét a helyettesítő.



2015. június 25., csütörtök

Panasznap


Sikerült megint teherrel hajolnom. Nem kellett volna. A belső roppanást nem kísérte azonnal a mindent megállító fájdalom, de érzékennyé lett a terület.
Most, amikor végre múlóban a herpeszem, és a kis fehér kacsa is lábadozik a rándulásából... vagy töréséből.
Szegénykém egy elkülönítőben tölti a napot. Estére - aludni - visszateszem a többi közé. Akkor nem gyalogolnak ár rajta minden ijedelemre. Most épp halkan fütyörésznek a hátam mögött.
A kukoricadarálóm hamar megérkezett. Lyukas talpat kell alkotnom hozzá, vagy inkább lábazatot vödörrel.  A hajtókarra pedig esztergálni fogok fogantyút. Hoztam hozzá száraz kemény fát a 22-ből.
Ma ismét megkerestek a tűzhely miatt. Megvették volna, bár másnak ígértem. Csak hát ez vezetékes, nekik pedig palackos kellene.
Hátfájás ide, érzékenység oda, eltettem a gangról zárt helyre.
Ezzel ki is merült a mai fizikai munkám.
Megnéztem a neten egy fegyverkereskedelemről szóló filmet, meg egy western alkotást. Ez utóbbit Bélának töltöttem le. Csak ellenőriztem. :-)
Az egyik szereplője a Piszkos 12-ből (látásból) ismert fickó. A történet semmitmondó, és a megbocsátásról szól.
Tovább olvastam a Bírák könyvét és Bárák nevét olvastam benne. Tehát Nufi hiába javított ki, jól emlékeztem.
No, meg ha a héber vagy arámi nyelv nem ír magánhangzót, akkor pláne mindegy, most minek írom. Mágyár vagy mágyúr tájszólásom van. :-D
Kikészítettem egy félig elkészült markergenerátort. Kristályoszci és pár osztó.Gondoltam, egy kicsit elektronikázom. Mostanában semmi szakmai tevékenységem.
Kényelmes is, ha csak húzogatni kell a kaszát, vagy rakodni vasvillával a komposztra a kaszálékot, de az az írígy manó, ami belül dolgozik, most váltana.
A Varga Csaba könyv sem köt le annyira. Persze ebben az eső is benne van. Ha a napfény elbújik, kézen fogja a jókedvem is.

Ma még a kotlóssal is összevesztem. Nem akart bemenni. Futottunk egy kört az ólak körül, amíg rábeszéltem, és többször vissza kellett tessékelni. Letakartam a bejáratot kis résű ajtóval, és a csirkéit külön hajtottam be hozzá.
Totyogi már sokkal engedelmesebb lány lett. Ha mögé állok, és közelítek, akkor engedelmesen a hálószoba felé totyog.
Nufi tanít a másik szobában. Kijöttem a műhelykémbe, és XP-n írom a bejegyzést. Ezt nem fűztem be a hálózatba. Epromégetőnek, és doksinézegetőnek állítottam be. Sajnos SATA wincsit nem tud kezelni, de minden mást remekül.
Még itt is akad tennivaló. A tűzhelyet vízszintezni, és bekötni. A magas szekrény ajtaját rendbe hozni, vagy felaprítani kisebbekre. Ezt a műhelyszobát Az ajtó magasságában meg lehetne felezni, és a felső fél szintet telibe polcozni.Talán nem lesz nagy költség.
Nufi is akar kerítést az udvarrészeket szétválasztani.
A Honda is várja már a vizsgát. Villanyt is szerelnék, meg a másik műhelyszobát is alakítom.
****
Ma csak úgy hátrasétáltam a gyümölcsösbe, és a lekaszált területen rábukkantam valamire. Kirajzolódik egy ház. Vajon mikor bontották le, és miért? Lehet, hogy két telek is volt, csak összevásárolták korábban?
Annyi meglepetés van itt, fel sem tudom fogni.

2015. június 22., hétfő

Emlék a múltból.


Téma: otthon
  ______________________________________________________________________________________________

 Késõ délután volt. Félálomban a leveleimet olvasgatva ért a zaj. Távoli csörgés, aztán hangos berregés lett belőle.
Kinéztem a lyukon, a lépcsõházban sötét volt, de hosszú hajat láttam a
kémlelõnyíláson.
Kinyitottam az ajtót. Adél állt előttem, és látszott rajta, hogy rossz passzban
van. Annál is inkább, mert visszahozta a könyveimet. Utoljára akkor volt nálan, amikor vált. Akkor minden másnap itt ücsörgött, amint a gyerek elaludt.
 - Szia!
 - Bejöhetek?
Csak úgy, köszönés nélkül. Bevágtatott a fotelembe, és csendben maradt.
 - Géza?
 - Õ.
 - Itt volt?
 - Nem.
 - Akkor mitől vagy ideges?
 - Attól.
Ült, lábait magához húzta, piros papucsai lenn maradtak a szõnyegen.
 - Nem fázol? Mit csinálsz? Nincs valami meleg itt.
 - Van rajtam melegítő.
Szeme összeszűkült, hergelte magát, és elébe mentem.
 - Úgy belenéztem volna képébe!
 - Nem jött el. A telefonba még elmondta, még nem visszakozott, és pénzt is hoz. Az iskolakezdésre vesz köpenyt, meg táskát is.
 - És, legalább elküldte?
 - Találd ki!
 - Szerintem telefonált....
 - Azt sem.
Lehajolt, sírt, vagy csak rázkódott, nem mertem közelebb ülni. Mintha a diákkorom 'nőügyei' tértek volna vissza. Egy vállamra boruló könnyes ölelés miatt repkedtem 24 órát, hogy másnap jöhessen a felismerés, megint jó voltam szennyesládának.
Azért hoztam egy csomag papírzsepit.
 - De Aninak akkor a legjobb, ha nem így beszélsz az apjáról.
Kifújta az orrát, nézett rám azzal a gyönyörû nagy szemével, és járt, zakatolt
az agya.
 - Én nem akarok hazudni a gyermekemnek!
 - Csak nem kell a véleményedet hozzáfûzni. Ani már elmúlt 7 éves, és nem buta.
 Láttam rajta, hogy felmerült benne a részrehajlásom. Hagytam még egy kicsit. Ő most nem gondolat, hanem érzelem.
 - Ezt most miért mondod? Tudom, hogy nem buta. Tudom, hogy az apja is fontos, és nem akarom ellene nevelni.
 - Ez most a megtanult szöveg, és szeretnék egy kicsit a mélyébe evezni ennek a víznek. Szeretnék beleborulni csónakunkkal,...
 - ... csakhogy ez a csónak nem közös. - húzódott hidegebb vizekre.
A megérzés jó volt. Ma kellett kiugrani a halacskának. A méreten aluli nem csak erkölcstelen öncsalás, hanem az íze is más.
 - Nevezd aminek akarod. Te most az én bárkámon ücsörögsz. Vagy elfogadod a hasonlatomat, vagy ne kérj tanácsot. Nem akarok nevekkel fogalmazni. és
összehasonlítani sem valósággal...
 - Most mérges vagy?
Belül már kiengedtem, de a görcs emléke jelzett az agyközpontnak. Szerettem
volna kikapcsolni végre az embert, szerettem volna az a gép, tiszta elemzõ
logika, vagy filozófiai példabeszédre specializálódott nem nélküli ember
formájú valaki lenni, akihez visszatért egy másik ember. De csak belém bújt a
kisördög, és megfogtam a kezét.
 - Szorítsd meg a kezem! - mondtam, hogy mégis visszaszerezzem a szót. Õ pedig, bár sejtette benne az irányítás megszerzését, szót fogadott.
 - Ha most valaki minket néz, akkor mit lát?
Megrökönyödött-
 - Mit akarsz ezzel mondani?
 - Csak válaszolj.
 - Hogy fogom a kezed.
 - Ha hall is minket, akkor mi lesz a véleménye?
 - Sejtem.
Most elengedtem a kezét, és úgy folytattam.
 - Ha ennek az embernek elkezded elmagyarázni a szituációt, amit lát is, meg
   hall is, az akkor is manipuláció, ha magadnak letagadod.  A kislányod pedig
mindennel tisztában van, és amit nem õ kérdez, az tõled minden magyarázkodás.
Neked is rossz, és neki sem jó. Tehát kíméld meg tõle, de mindenre válaszolj,
amit megkérdez.
Ekkor már õ ölelt meg. Hosszan, és puszi nélkül. Majd elment. Reggel a
postaládámban egy kockás füzetlapon olvastam a szót: KÖSZÖNÖM.
Szóval a szerep maradt. Hallgatni még mindig jó vagyok.

              2000.10.13. 17:35:03

vasárnapi remete

Pár napja a 22 átrendezése folyik.
Mármint a másik házban állítom helyre az első szobát.
Egy nagy könyvespolcot áthoztam ide, és a középre belógó irodaszekrényeket a fal mellé állítottam. A két ágyat átvonszoltam a másik szobába.
A szekrények tartalmát ki-berakodni, a dobozokat hurcolgatni egyedül tudom csak. Ez jó is meg nehéz is.
Anyuék szombati látogatása az eső miatt rövidült meg, de pénteken kezdtem az ágyakkal. Ha ma a kétajtós szekrényt is el tudom a falhoz juttatni, akkor 'szüret'.
A Csinos fiú (tudtommal ez a neve, nem változott az ízlésem) még nem hozta a hűtő árát.. Pedig már volt rá példa, hogy égetni kellett a haverjai előtt.pénz miatt. Csak nem szeretem. Ha kiejteném a számon, hogy azért, mert cigány, akkor rasszista lennék, de inkább azt mondom,  családi vonás. Az anyja is így működött, és a bátyja is eltűnt fizetés nélkül.
 Az autó vizsgáztatásnak is utána kéne már járnom.
A kacsák területét kicsit bővítettem. Tegnap nagyon lógott az eső lába, Nufi Bélával templomba ment, és a hullámlemez alá be tud verni a zápor, az ajtó elé odatettem egy szekrénykét, hogy behúzódhassanak a drótketrecből. oldalról is védett helyre.
Szoktatásnak is jó - gondolom én! - mert lassan kinn akarom altatni őket. Bár a papírdoboz jó, és a szobában is elférnek, de nem szeretik, ha hozzájuk nyúlok.
Jolika azt tanácsolta, vegyek a kezembe két vesszőt, s irányítsam két oldalról. Legalább lesz elképzelésük, mit jelent ládába begyalogolni.
*******
Józsuén túl vagyok. Iszonyatos vérengző banda volt a családja. Nem szerettem volna akkor élni.
A következő a Bírák könyve.
Ez azért ragadt meg a fejemben, mert felmerült, hogy a Bírák tulajdonnév. Miért kellene a zsidóknak ismerni a magyar nyelvtant? Ahogy volt Bárák - Nufi kijavított, hogy Báruk. Akkor miért ne lehetne személynév?
De magyarul a rák is egyes számú szabócska, ha több ollóst akarok megnevezni, rákoknak hívom.
********
Péter felfedezte, hogy a német nyelvben az enyéM - Mein és a tiéD - Dein szépen összecseng. Ha még hozzáteszem, hogy a rovás jobbról balra, a latin betűs írás balról jobbra rögzít, akkor a szógyökök felderítése  egy nem arra edzett elmében is előbukkan.
De hozzáteszem, hogy a baL - Links párossal jegyeztem meg régen német megnevezését a szív oldalának.
:-)