Munkás hétköznap

Ferinek kicseréltem a kombájnon a két hátsólámpát. Azt hittem, több baj lesz, de jóformán két kötést kellett megigazítani.
Jó, ha nagyon pontos akarok lenni, akkor a bal hátsó felé vezető szálat kicserélni kellene, illetve egy komolyabb testvezetékelést vinni hátra. De amíg elég jó, addig ez elmaradhat.
Itthon a macska elfoglalta a helyemet a padon. Ebéd után le akartam dűlni, de nem mozdult, csak mellé fekhettem. Azonnal dorombolni kezdett.
Ez akis dög annyira nő....
Amint egy kicsit megsimogatom, felvágja a farkát, dörgölőzik, s ha én is macska lennék, már úgy járnék, mint a férfiak Gregor Bernadett szemei előtt. Csak a kilendülő iránytű csapágyazása lennék.
Átverekedtem magam a Bírák könyvén, de a következő fejezethez csak a könyvjelzőt raktam be.
Bekötöttem a 4 mikrot a motor megfelelő vezetékeire, és kipróbáltam. Utána lehoztam a padlásról a szétszedett mosógép szíjtárdcsáját. Leszereltem a forgódobról, de még nem kezdtem neki a darálóépítésnek, mert kis Magdi notebookját szedtem apróra. Kiporoltam, és elszórakoztam a wifi ellenőrzésével. Úgy tűnik, a routerjüket kell újraindítani. A takarítás előtt ugyan nem próbáltam ki, de most nem kékhalálozott.
Még kikérdezem a kisasszonyt, hogy mit tart alatta, mert ágyban nem tud hülni, legalább egy rajztábla kell alá. Vagyis hogy járhasson alatta a levegő, különben megfő benne a proci, de akár a wincs is.
Ma megjöttek anyuék. Reggel odatettem a teát Laci bácsinak is, mire megérkezik, lefőjön, és bekészítettem a kávéfőzőt délre.
Még összekészítem a tízórait a kacsáknak, és aztán foglmam sincs, de biztos pillanatok alatt vége lesz a napnak.

Az első darálások

Vettem vasöntvény kézi terménydarálót a múltkor, de az asztalt nem szerette. Túl vékony - két centis - pozdorja lapján berezgett, megakadt szerencsétlen. Az ötvenes évek divatja, vagy régebbi, nem tudom.
Tegnap nekifogtam, összeállítottam a széttört fűrészbakom, bár még nem kész, ez volt a gyakorlás, és utána asztalfélét fabrikáltam a darálónak.
Volt egy 4-5cm vastag deszkám, aminek tüzifából vágtam lábakat.Hogy masszív maradjon, kellté fűrészeltem a felkar vastagságú lábnakvalót hosszában.
Sajnos a szalagfűrészem ezt nem viszi, a körfűrészasztalom is megdolgoztatta. Az egyik tölgy volt, ott még nem is sikerült pont egy síkot fogni, a másik akác, az jobban fogta a fűrészt, de szebb lett a vágás.
(Ez arról szól, hogy nem érte át a körfűrészlap egyszerre, csak felébe. Utána 180fokkal megfordítva újra áttoltam. Hasítani nem mertem, mert .. nem is jutott eszembe.)
A beállított terpesztést közben felülbíráltam, ettől magasabb lett, de így sem sikerült állványcsavarral beledolgozni. Még nem merevítettem ki hosszában, csak keresztben, de ma már tudtam rajta darálni.
Kép még nincs. Talán holnap.
A keresztmerevítésen még jár az agyam. Legjobb volna, ha a jobb első láb tetejéről a bal hátsó aljába, a bal elsőt a jobb hátsóba merevíteni és így tovább. Csak attól tartok, hogy a végén villástargonca kellene megmozdítani.
Nézegetem is a csapolási technikákat, és először lehet, hogy megmodellezem ujjnyi vastag botokból ragasztva.
Külön megmérem a botokat, és egyben is, aztán kiszorzom. De legfontosabb, hogy látom is, hogyan működne az elképzelésem.
*******
A daráló a lehető legegyszerűbb szerkezet. Belül egy húsdarálóból ismert orsó viszi előre a kukoricát, elöl pedig két recés felület fogadja. Az állórész tetején kis garat három lyukkal várja a tölcsért. Még nincs hozzá.
Alul pedig talán zsákot kellene ráhúzni, de én vödröt akasztottam rá, és alul tuskóval támasztottam meg. Muszáj volt. Különben akadt volna a hajtókar.
A motort még nem üzemeltem be. A hajtókar tengelyén két vas anya rögzít és határol is. Azaz a kukorica - vagy amit darálok - kifelé feszíti az előlapot, tehát ha motorral akarom meghajtani, akkor a kar helyére tárcsa kell, és nem lehet vastagabb a karnál. Vagy nem sokkal. Márpedig az eredeti elképzelésem a biciklikerék volt. Az pedig sokkal szélesebb. Nem a ráf. Az agy.
Van még bontott mosógépről leszerelt ékszíjmeghajtás alukereke.
Ez az első ötlet, illetve még esztergálhatok fából, csak nem tudom, jó lesz-e.
A könnyebbiket fogom először kipróbálni.
 

Ő itt Csámpi. Az egyik MEO-s. Már ettek a frissen darált kukoricából, és ő is ellenőrizte a minőséget.
(Fiataloknak, akik nem éltek még a szocializmusban, elmondom, hogy a MEO a minőség ellenőrző osztály volt.)

:-)

Itt vannak a kedvenceim.
Az utóbbi napok a derékfájással mentek el, arról nem szívesen beszélek, bár ha volt belőle jó pillanat, az a meggyszedés, mert akkor olyan kitekert pózban egyensúlyoztam a billegő létrán, hogy fél kezemmel függtem a gallyon, a másikkal próbáltam betalálni a vödörbe. Ez a fityegés jó volt a gerincemnek.
Ha kivégzés lenne az életem vége, az akasztást választanám. Legalább a hexenschuss-t nem vinném magammal a pokolba.
Próbáltam elvonni a figyelmem, és elolvastam Varga Csaba Jel jel jel c könyvét.
Hihetetlen jó. Nem mindig könnyű, de ennek inkább a párnám az oka. Ha tehermentesítem a derekam, hanyatt fekszem. Ilyenkor felbakolom a fejemet, és az meg nyomja a tarkómat, s ettől rossz a véráramlás, belealszom.
Ülni sem jó, ....
De nem akarok panaszkodni, csak éreztetni, hogy ennek ellenére 1-2 nap alatt elolvastam.
Bezzeg a bibliában még mindig csak Sámson történeténél tartok. A bírák könyve is tele van öldökléssel.
 ****
Elemezve a bajomat, két igazán fontos okot találtam.
Az egyik a herpeszem. Olvastam korábban, hogy a gerincvelőben lakik, és leromlott állapotban támad. Pl. ha gyulladás van a szervezetemben.
Ez megtörtént, és próbálhattam én lehúzni, de nem csak a kaja tolta az energiát, hanem a kinti hőmérséklet is. Nufi már negyven fokot is mért az oszlopon.
Erre még megérkezett a vihar. Még csak a villámokat láttam Bódvarákó és Tornagörgő irányában, a derekemban szinkron jött a szúrkálás.
Erről készült egy kis video, de a villámok mindig máskor jöttek és ha ráfordultam a masinámmal, akkor megint máshol.
Pár perc múlva nekilódult itt is a szél. Bekapkodtuk a teraszról a virágokat, és lekapcsoltam a villamos fogyasztókat. Béla tévéjét is.
Ettől kitört a balhé. Pedig most javítottam meg a múlkor elszállt SETTOPBOX-omat. Semmi kedvem nem volt az övét is.
Nufi megoldotta a helyzetet. Kitolta kerekes székével a teraszra, és együtt néztük az esőt.

Ez a béke persze a kertben az egyetlen nagyszemű szilvafánk életében a végszó volt. Minkét vastag ága a földön hevert ma reggelre.
Itt járt János, ő figyelmeztetett, meg arra is, hogy a kiszáradt almafámat mihamarabb égessem el, mert tűzelhalás végzett vele. Nem a túl sok tyúktrágya.
******
A négy csirkénk is megtollasodott már. Kijárnak a tyúkudvarból, még nem tudom, hol, de lopják a kacsák kajáját is.

A tasik odavágnak, van kis visítás, de újra és újra próbálkoznak.
A japán csirkék ennél furfangosabbak. Az anyjukkal együtt, de még a kakast is viszik magukkal bejárják Mari néni kertjét is.
Fogalmam sincs, hogy csinálják, de ők mindig együtt dolgoznak.
Este elsőnek mennek a fészkükre. Összetartó kis csapat.
A nagy kotlós átszokott - kis biztatással - a többi baromfihoz, bár a rács mögött, de nem a deszkabódé ülőrúdjain éjszakáznak.
Egy nagyobb radarozással begyűjtötte a kicsiket. Azok még szanaszerte mászkáltak, amikor a kotlóst mát bezártam. Résnyire hagytam az ajtót. Ő már nem fért ki, de kotyogott, és a csibék válaszoltak. Végül mindenki bejutott.
Másnap a kotlós nem akart bemenni. Futottunk két kört a csalánosban, az egyik kakast külön többször is vissza kellett tessékelni. Akkor a csirkék még fél órát játszottak a türelmemmel.

Tegnap pedig hamarabb rázártam a belső ajtót a japikra, és a kotlós bejött mellém a ketrecbe.
Ki érti a nőket?
Ma pedig mindenki már időben benn volt, csak az ajtót kellett rájuk zárni.

pihentető tévé

Ma Grundig volt az asztalon.
A tápegység repült el. A kapcsoló FET, a PWM ic és pár kondenzátor cseréje után a biztosíték helyére beforrasztott izzó világított, de nem történt semmi.
A 40-est kicseréltem 100W-osra, de továbbra sem volt életjel.
Lehúztam a demag tekercset, és akkor már feljött egy menü, de amint felfűtött a képcső, megállt.
Többszöri ismétlésre is így válaszolt, ezért kapott olvadóbetétet.
A távirányító persze pont olyan szutykos volt, mint a tévé. A tévét már tegnapelőtt kimostam, a távirányítót pedig most.
Hang nem jött, műsorforrásom csak egy SECAM generátor. A ráhangoláshoz minden billentyűre szükség volt a távin.
Több szétszedés-szappanozás-szárítás után végre vette a feladatot, csak épp hangot nem adott.
Hangszóró. Másikkal sem adott.
Akkor a madzag, vagy a füles csatlakotó bontó érintkezője. Esetleg muting ák.
Amennyire emlékeztem, a RST a három billentyű együttes nyomására bekapcsolt készüléknél történik meg.
Végre morogni kezdett, és a második DVD - az első füstölni kezdett, pedig csak pár percig volt bedugva - megszólaltatta a Metallica zenéjét is.
A délutánom ráment, de össze tudtam rakni, és most mindent végrehajt, amit kérek tőle.
Holnap még járatom, aztán mehet haza.
******
Már a kacsák a dobozban készülnek aludni. A kotlós a csirkékkel még kinn kóricál, de hagyom még egy kicsit. A kutat kilocsoltam, és később, ha megtelik, akkor fejezem be a hátsó kertrészt is. Akkor bezárom őket is. És jöhet a Norbizás.
*******
A kaját ma jól visszafogtam.  A reggeli miszmajsz még a szokásos mennyiség, de ebédre már csak a maradék rántott hús, meg 10-20 deka cseresznye. Vacsorára pedig egy fél bokor ribizli.
A derekam pedig D vitamin gyűjtésre kidugtam a napra.
*******
Még előkerestem egy 80W-os motort a darálóhoz. Holnap kipróbálom, mert még nem láttam forogni. 4mikros kondi kell hozzá Egyben csak 250V-os van, az kevés, de kettőből tudok 600Voltosat összeállítani.
******
Mai ebéd témánk Nufival a karma volt. Nem a macskáké, hanem az embereké.
Nekem a felajánlások, segítségek, egyéb dícséretre méltó tevékenységek nem karmához vezetnek, hanem a saját természetem állapotához. Amikor tenni akarok bárkiért bármit, az jön magától. Ha nincsenek tökönrúgások érte, akkor a környezet megszokja, és úgy is könyvel el. Ez gerjeszti a cselekedeteket és a jó közérzetet is.
A költözködés mocskos lehúzó társasága egy időre kinyitotta az önvédelem bicskáját, és most a pár nemfizető, lelépő ember is.
Aztán ha elcsitul, megint lanyhul az ellenőrzés, és lehet újra átverni.
Amíg nem bontja az életlehetőségemet, nem zavar különösebben.
Ahol pedig keményen betart, onnét kivonulok, még ha családtag is lenne az.
A változás a közömbösség kialakítása. Sem dühöt nem érdemes táplálni, sem újra belesétálni a csapdájába.
Ha az élet karma belém mar, biztos távolba húzódom a karmoktól.
Ha simogat, én nem fogom kezdeni a morcit.
Úgy fogom fel, mint az intelligens programot. Ha sokat kell használni egy rutint, a cache-be töltöm, ha gyakran, akkor memóriába, és ha keveset, akkor ki a swap területre.
Viszont le nem törlöm, mert olcsóbb is, egyszerűbb is a wincs és a DVD, mint ha a baj úgy hozza, újra megszerezni valamit.

Aki elszólja magát, annnak jár a büntetés

Meg hát másért is.
A múltkor bejelzett a hátam, és nem vettem komolyan. Ma egy rossz mozdulat, és már csak négykézláb jöttem ki a spajzból. A konyhában tudtam talpra állni, azaz inkább először felhúzni magam a székre.
Estére pedig kellett a gyógyszer.
A futópad.
Ma Laci bácsi névnapját ünnepeltük, és volt mindenféle kaja. Délelőtt megtömtem magam - anyu hozta - rántott csirkével. Délben rakott tök. Bőven rizzsel, és délután háromféle torta. Odakinn meg harminc fok.
Naná, hogy tiltakozik a szervezetem.
Már a rántott hús csuklással fejeződött be, abból a jelből észre kellett volna vennem, hogy ácsi.
A végzetes mozdulat pedig Jolika látogatásakor, egész pontosan, amikor a kávéfőzőért nyúltam a spajzban kissé előrehajolva.
Ilyenkor ki kell várni, hogy a fájdalmi stessz elmúljon, és behordjam a kacsákat, bezárjam a tyúkokat, csak utána kapaszkodtam fel a futópadra.
A 48 perces programból fél órát bírtam. No nem tüdővel, hanem türelemmel.
***
Azért délután beüzemeltem a terménydarálómat. Felcsavaroztam a munkabakra. Alá tettem egy rossz vödröt, és először árpát, majd kukoricát szórtam bele.
A teszkós vagy obis munkapad gyenge ehhez a feladathoz. Vastagabb deszkából kell állványt fabrikálnom alá.
A kurblijához esztergáltam fogantyút fából. A forgattyús tengely vége el vagyon püfölve, ezért nagyobbra kellett fúrnom a fogóban a lyukat, és rondán félre is fordult. Bár annak inkább a két oldalról fúrás volt az oka. Nem érte át egyben a fúrószár.
Anyag van még, és ha kedvem is lesz, faragok egy kicsit vastagabbat, és szebbet rá.
Meg később szeretném motorral meghajtani. Mint ahogy Teri néninél láttam a morzsolót, bicikli kerékkel felszerelni, és mosógépmotorral meghajtani.

Nufi rám szólt, hogy:
"Kép is lesz?"
Hát lehet neki nemet mondani?