Attila fején találja a szöget

Belemegyek megint az utcájába, de üsse kő, én is megjáratom az agyamban a témáját.
A multik beérkezése az országba befektetéssel kezdődött. Az az árubőség már feleslegként halmozódott, amivel berukkoltak, meg annyira megtervezett külalakkal, amit mi nem ismertünk.
Emlékszem a padlókefélőből kialakított fűnyírókra, és az első nagyon olcsó műanyag félgömbre, amit megvettem. Az egyik veszélyes volt a szakszerűtlen barkácsolás miatt, a másik egy évadra készült.
Ha egy ilyen házibarkács  eszközt masszívan összeraktak, még ma is működik. A törött vezetékjavításoknál megcsináltam a földelést, és a vezeték kötésének tehermentesítését. Ha mégis lecserélik csak azért, mert csúnya. De itt, messze a boltoktól, a középkorúak, s öregebbek - akik már láttak karón varjút - nem ugranak be.
Az asztalos tevékenység csak későn tetszett meg. Persze a csavarozás nekem jobban fekszik, mert ha valami nem sikerül, újra szétszedhető, és felhasználható.
Van még gondom a famunkával tömérdek.
Sok hely kell hozzá - ez itt Komjátiban megoldódni látszik - és a pontosan bejelölt rések-furatok-ágyazatok nem úgy passzolnak, ahogy eltervezem. Minden csálé, billeg, vagy szorul és reped, s ha véletlenül jó lesz, akkor nedvességre görbül, változik.
Emlékszem, egy napig igazgattam a 22 bejárati ajtaját, amíg elégedett voltam vele.. Aztán anyám az első alkalommal odacsípett valamit,és rángatta, szidta az ajtót.
Szerencsére nem robbantam azonnal, mert jókedvem volt, és inkább megnéztem, mit söpört az ajtó sarkába.
Ez nem mindig van így.
De attól nagyon kiakadtam, hogy a gyönyörűen megmaradt 100 éves ajtófélfába 120-as szögeket veretett Laci bácsival, hogy pokrócot rakjon rá télire, mikor hazamentem Budafokra.
Pedig gyönyörű asztalosmunka a félfám.
Anyukám egyszerűen nem ebben gondolkodik. Ez egy öreg ház, ennek mindegy,
Fordítva van az almáimmal. Itt a nagy fánk, és közepes méretű, zömében kukacos, de jó ízű alma jön le róla.
Ő pedig fintorog, és hozza a TESCO-ból a szép és ízetlen gyümölcsöt.
Az agymosás tökéletes. Nem használja az érzékszerveit, hipnotikusan követi a médiát.
Persze most könnyű okosnak mutatkozni, mert rájöttem, észrevettem ebből a vetítésből valamit. Biztos nem mindent, és rám is hat, csak igyekszem ellenállni. Igyekszem a számítógépvírus-elemző programok mintájára én is kis memóriaterületen virtuális processzoron megfuttatni  az igényem, vajon valóban jobb lesz-e nekem attól, hogy...
Ettől még tévedhetek. Még ki is próbálhatom, és közben is leállhatok.
Innét távol esik a TESCO, de a kisbolt árukészlete is METRO, vagy egyéb nagykereskedelmi láncból érkezik.
Tehát nem rúgtam le a szennyező-mérgező tartósítószerek fogyasztását, csak mérsékeltem a saját hagymával, kerti zöldséggel-gyümölccsel. De talán a legfontosabb, a városi porterhelés elkerülésével.
Felemelőbb lehetne egy tanyán élve csak ház körül termett húst, zöldet, egyebet enni. Viszont nem értek hozzá. Hamar felkopna az állam.
Már függésben élem az életem a multiktól, ezért nem vághatom el az összes zsinórt. A pofára esés nekem sem jó.
A rángató madzagból mindig annyit nyisszantok le, amennyit sikerül.
Nem gonoszkodni akarok, csak önigazolást látok abból, hogy Attila is megfogta a pozdorjacsavart, amikor gyors, olcsó megoldás kellett.
A túlélés ösztöne felülír igényeket, de addig jó, amíg háttérben ott lappang, s talán egyszer-egyszer szabadon ereszthető. 

gyűl-öl &

Attila gyűlöletet lát mindenkiben, pedig a félelem sikoltozik állandóan.
Neki újdonság, hogy nincs elképzelése a megoldásról, nekem minden munkám így indul.
Nem értek én semmihez! szoktam hangoztatni, aztán odaülök-állok mellé, vagy éppen aláfekszem, és kiderítem, mi a hiba. Aztán jön a kétségbeesés, hogy ezt csinálja az, akinek két anyja van, s miután ezek a toposzok kiszellőznek a fejemből, megteszem az első kísérletet a hiba elhárítására.
A keresztény gondolkodás biztos megvédte európát a keresztényül gondolkodók szerint. Én inkább azt látom, hogy amint hatalomra jut bármilyen eszme, a rátermett ember, ki addig mellőzött volt, egyedüli megoldásnak találja-tálalja a saját értékrendjét, s kezdődik minden elölről.
Persze mondhatjuk, mennyi tudást, történelmi tapasztalatot hordtak össze egy-egy koránba, bibliába, de még egyetlen Csontváry festménybe is, ha az ember megszületésekor új, zömében üres tárhelyű aggyal indul, és a környezete programozza bele a kernelt, a parancsértelmezőt, stb.
Én ezt a politikai hisztériát is műszerészként látom, és azt is tudom, hogy a megoldás kulcsa benne van a zárban. Oda kell menni, és megérteni. Ha megértettem, akkor felsejlik a kulcs is.
A határon élők ott vannak, és kerítést kérnek, mert nekik az a megoldás.
A politikusok egy védett irodában kergetik azt az egy legyet, ami véletlenül beszállt hozzájuk a klimatizált irodába, és az zavarja őket.
Ha majd egy ilyen sötétbőrű csoport érthetetlen nyelven kiabálva megdobálja kővel bármelyikük autóját, akkor már dühösebb lesz.
Ez a kőolaj munkaképességére épített jólét inog ám mindenhol, és hatalmi átrendeződés is folyik. Erről van képem, de nem vagyok benne.
Nem látom a pápát sem, és a szabadon kőművelőket sem. Még csak nem is tudok a nyelvükön (parncsértelmezőjükön) gondolkodni.
A magyar nyelv egy szóba beleépít sok olyasmit, amit más nyelv körbejár.
A több lépés hosszabb értelmezést is jelenthet. Mélyebb, vagy sekélyebb?
Majd kiderül.

Zsufi

Mára a tyúkól ajtó helyreállítása volt betervezve.
Csak azzal nem foglalkoztam.
Reggeli után hívott anyu, hogy jönnek, már Perkupán járnak. János hozza őket.
Még sebzett vaddisznó vágtában tízórait mixeltem a kacsáknak, és betoltam a fürdőmedencét.
Az ajtóban elkapott a szomszéd Magdi, hogy a leendő szomszédról beszélgessünk. Mert ki akarják venni azt a romos házat velünk szemben. Valami négy gyermekes cigány család.
Ezennel azonnal megfeleződik, harmadolódik az ingatlanunk értéke. Tehát mindenki aggódva tekint a jövő elé.
Aztán átrongyoltam a 22-be időzítő icét keresni, de máris ott termett Nufi, hogy megy valamit venni a boltba,.. de anyuék is megérkeztek.
Tehát minden munkám mára lefújva.
Berámoltam a fagyasztóba-hűtőbe amit hozott. Laci bácsi szőlőt akart kötözni hátul a kertben, ezért kaszát kért, de anyu nem szerette volna, ha Laci bácsi a 40 fok melegben kaszál - én sem - ezért én suhogtam végig a két sor szőlő között, de nem volt jó, mert a másik oldalról akarta kötözni, és ott is le kellett vágnom.
Ezt mondjuk sokkal jobb lenne hűsebb időben, de ez sem gond. Pihegésképpen elővettem a Pázmány Péter prédikációit, és a bevezetésig jutottam. Az előszó még bejutott a fejembe, de utána megjött  Jolika is, és anyuval kávézni akartak. Kikészítettem a főzőt, - most nemroppant a derekam -  erre úgy döntöttek, hogy nem itt, mert anyu már főzött a 22-ben.
Aztán mégis Jolikánál ittak.
Különben a női logika szerint ebben a kánikulában anyu is nekiállt tejberizst kotyvasztani a 22-ben, és Nufi meg itt főzött krumplilevest. Elvégre nem fűt eléggé még a nap, idebenn is rá kellett tenni egy lapáttal.
Mint amikor a hazaszekerező székely házába belecsap a villám, ő pedig - Istenem!  Hadd lám, mire megyünk ketten! - felkiáltással agyonsúlytja az ökrét is.
Hát másképp jár az agyunk, az biztos.
Pár percre benéztem Péterhez is, és közben Nufi jött, hogy Jánosnak kéne fúró.
Visszagördültem: mire kell? A nagykaput akarta drótkefélni, és arra a nagy orosz fúróm a legalkalmasabb. (10-es tengelyen forog és jó tömött a kefe. Izmos fúrógép kellett hozzá.)
Csakhogy én azzal vályogot kevertem, meg meszet-betont, és kaptam a megjegyzést, milyen mocskos.
Hát, ja. De nem gondolja, hogy a rozsdatakarításhoz a kis 400W-os tiszta szerszámomat fogom beáldozni!
Aztán nem is igazán használta, mert nem fért hozzá a kacskaringókhoz, meg deformálta is, olyan ereje van.
Hozott még pár javítanivalót. Egy mérleget. Annak már tudom a hibáját. A fürdőszobamérleg negyedik lábában van egy kapcsoló, ami a nedves közegben elkorhadt. Most egy számítógép-resetkapcsolót kötöttem be, de nem biztos, hogy bele is akarom faragni. A lábába nem tudnám, a tetején meg túl sok fém-műanyag réteget kellene szépen megfúrnom.
Majd megálmodom.
Volt még egy kisebb bevásárlásunk.
Itt volt a lengyel élelmiszerrel kereskedő busz. Vettünk halas terméket, vajat meg anyunak egy csomag kávét. Ez utóbbit én találtam ki. Nem mintha nem volna neki elég, de ezt legalább ő fogja elfogyasztani.
Az est utolsó meglepetését még nem is írtam le.
A tetőn válogattam számítógép-előlapot kapcsolódonornak. Két ember várt a kapunál.
Somodi Imi hozott egy motorost, aki megkérdezte, hogy tudom-e mi az a Kapanadze generátor.
Mondtam, hogy van egy megkezdett munkafolyamatom, ami félbeszakadt a költözés miatt.
No ő is szeretne ilyet építeni, csak nincs magyar nyelvű leírás. A tekercselésen már túl van, a többiben kellene neki segítség. De nem villanyszerelő.
Adtam neki telefonszámot, meg e-mail címet, és megbeszéltük, hogy most a bojlerem a befejezendő munka - meg holnap még Zoli mosógépe - de télire nekem sem ártana a gencsit beröffenteni. Már csak a bojler energiaellátásával is és a szobafűtésrásegítéssel is meghozná az árát.

mindegy

Időnként belelkesedem, máskor meg mindegy.
Attilát megsértettem, hogy nem értettem meg a prédikációját. Ettől meg a én kedvem ment el.
A francnak foglalkozom a menekültekkel, mikor itt is van elég tennivalóm!
Most épp az időzítő icés dobozom keresem, és még halvány lila gőzöm sincs, merre lehet.
Itt is, a 22-ben is, és az egyetlen haszna a keresgélésnek a dobozürítés.

*****

Nufi ma lehozta az egérdobozunk alját (terrárium) medencének. Rövid húzódozás után a kacsák belelkesedtek, és jól kilubickolták magukat.
Gondoltam, megnézem Pétert, mert nyaralni volt, de nem volt otthon, s így a 22-t választottam a pakolászásra.
Itthon pedig a kopasznyaku kis csirkét kergették meg a szomszéd telkén a kutya meg a macska is.
Be kell foltoznom a sok kijáratot, és megkurtítani a szárnyukat, mert ebből tragédia lesz.

******

Tegnap meglátogattak Melindáék. Ma délelőtt mi kutyagoltunk el hozzájuk.
Irénke megjegyzést tett az állattartásomra. Hogy a kacsáknak kicsi a helyük.
Ez van. Még nem bántják egymást, és minden nap más zöld területre rakom őket a tyúktraktorral, Az alvódobozuk sem kicsi, a Csámpi halála pedig a rossz lábának köszönhető. Ha felborult, csak akkor állt fel, amikor a többiek már legyalogoltak róla. Szegénykén nem sipákolt, csak tűrt. Ha kiabál, biztos kiszabadítom időben.
Nufi vigasztalt, hogy a természetben is ezek a sérült egyedek pusztulnak el leghamarabb.
Viszont ha kiveszem a szőkeséggel, ketten talán elalhattak volna, amíg megnőnek.

*******

Menni kéne megint úszni.
Jó volt tegnap, csak a pőcsik zavart nagyon. És mindig ketten jönnek.
Ha egyet agyoncsapok, akkor is iziben jön hozzá másik.
A horgászok hogy bírják?

Lassít ez a meleg

Mindenféle feladatok keletkeznek.
Az egyik leggonoszabb a bojler. Az átfolyós vízmelegítőnk nem akart fűteni. A jobb csavarója nem mozdult, és ha leemeltem a kivezető csövet, akkor sem gyújtott be. Csak a gyújtóláng égett.
Mindezt pedig a beállt hátammal kellett leküzdeni. Fel a kád szélére, le a földre.
Kivittem a szabályzóját a teraszra, és ott takarítottam ki. Leszedtem róla minden vízkövet, aztán visszaépítettem.
Ettől éppen fellobbant a sok kis láng, majd azonnal megállt.
Újra szét, és még az égőt is levettem kimosni.
A vízáteresztés szabályzót óvatosan sikerült kimozdítani. Bár a saját gombjával most is legfeljebb letörhetném a végét, de van olyan állása, ahol fellobban a láng.
A következő lépés a kazán átsavazása lesz, bár most belefúrtam magam a Hobbielektronika honlapján a vízkőmentesítő készülékek topikjába.
Három integrált ák. és három tranzisztor, meg néhány passzív alkatrész.
Vagy van PIC megoldás is. Meglátom, mi van itthon, hátha kijön a raktárkészletemből!
Kirajzoltam papírra. Nem nyomtatom, mert így jobban a fejembe kerül a kapcsolás. Lassabb, és megbízhatóbb tanulás.

 A feladat megoldása így is halasztódik a hátam miatt. Bár most átvándorolt a medencémés combcsontom környékére egy szúrkálós kényelmetlenséggé.
Ebből is az első nap elviselhetetlen igazán. Akkor a kacsák összefogdosása után csak lábbal tudtam eltolni a dobozukat a teraszig, és már nem is tudom, hogy emeltem fel. (Még midig a szobában éjszakáznak.)
Éjjel megnyugodott, és a délelőttöt hozzácsaptam pihenésnek. A római mondák könyvét félig kiolvastam, aztán már használható is voltam.
Volt még egy AKAI rádió-magnó-cédélemezjátszó. Undorító, mocskos, és semmit sem csinált.
Még akkor - tavasszal? - kimostam, aztán kerülgettem, nyafogtam, és úgy voltam vele, hogy nem sürgős, meg nem is pénzes.
Olyan is volt, hogy épp nekiültem, és hozta az egyik srác a fűnyírót, hogy lerántotta a behúzót.
Kereshettem hozzá a popszegecset, a húzószerszámot, és mire elkészültem, már rég elfelejtettem, hogy rádiót kéne javítani.
Na de tegnap letöltöttem hozzá a rajzot, és a szakma iránti alázatot is rátöltöttem a programomra. Megkerestem a zárlatot, szétszedtem az elégett kapcsolót, és megbontottam egy rádiómat érintkezőért.
A hiba tehát meglett, és még az összerakás várat magára.
Szétszedni is élmény volt, és összerakás közben is fogok morogni.

Ma reggel pedig szomorú vasárnap érkezett.
A kacsák széttaposták az alvódobozukban Csámpit. A két fejlődésben elmaradott csöppség egyikét.
Az első almafa alá temettem.

Ő pedig a kisasszony, akiért mindig szaladni kellett, és felmelegíteni, mikor kihűlt, és külön altatni, amikor ő is lesántult. Ő él és virul.