Átment

Újra használhatom a Hondát. Két évre meghosszabbítva.
Ma reggel háromnegyed ötkor csörgött először a vekker. Sötétben indultam el, és rángatott a hideg motor.
Aztán felfedeztem, hogy üres a tankom.
Vajon kibírja Szendrőig? 20km.
Hátul a csomagtartóban ott lapult a piros kemping bringám, - előrelátó vagyok? nem, csak a vizsgaállomástól kellett jármű anyuékig - és minél közelebb fogy ki a benzin, annál rövidebb idő alatt járhatom meg.
De vajon hánykor nyit a kút? Ötkor, de azt még nem tudtam.
Amikor ráfordultam a kisváros bevezetö útjára, már csökkent valamit a feszültség.
Eljutottam a kúthoz. A kutas hölgy éppen nyitogatta a pisztolyok zárját. Megnyugatott, korábban nem is volt benzin. Még benn állt a tartálykocsi. Hatkor megtankoltam, és szépen beautóztam Miskolcra a felkelő nap fényénél.
Ami elég ködös nap, de jó fél órával a nyitás előtt ott álltam a vizsgaállomás kapujánál.
Fél nyolckor átadtam a papírokat és az autót. Felültem a kemping bringámra - anyukám szokta jellemezni, hogy úgy nézek ki rajta, mint majom a köszörűkövön - és irány a Szentpéteri kapu.
Még bekukkantottam a Dr.Lan-ba. Szabadkozni, mert a múlt héten nem mentem a mini osztálytalálkozóra. Sáriról, a vezetőről már írtam a blogomon, de most ő nem volt, meg Medve úr sem, csak Szolnokival váltottam pár szót. Megkínált forró teával. Ettől új erőre kapva kaptattam fel anyuékhoz.
Reggelinek néhány lekváros-diós palacsinta, és behúzódtam az ágyba.
Félálomban hallattam anyuékat. Ők a gázost várták a bojlert átsavazni.
Én most nem mertem elvállalni, mert itthon ha nem sikerült volna, bekötöm a villanybojlert, és megy minden a maga útján, de ott náluk nincs másik párhuzamos eszköz.
Ettől még van lelkifurdalásom, meg anyuékban is volt feszültség, hogy a szaki nem időpontot adott, hanem annyit mondott: ma biztos megérkezik.
Nekem meg csak sokszorozódott, mert én sem tudtam, mikor mehetek az autóért.
Három táján jött egy srác, és megoldotta a feladatot. Nekem meg mehetnékem volt már a vécére, de nem akartam feltartani senkit.
Fél négykor csörgött a telefonom, hogy kész az autó. Négyig vannak, addig érjek oda.
Pörgettem a pedált, ahogy bírtam, és kifizettem. Ekkortól kezdett oldódni a fezültségem. Mire visszatértem anyuhoz, a vécé is szabad lett.
Már csak TESCO látogatás következett, és jöhettem haza.
Zömében 50-70 között a szitáló esőben-ködben-sötétben, de nyugodtan ülhetek eztán a Hondába.

Vasárnap

Második gyertya.
Nemrég jött vissza Nufi a templomból, és meggyújtotta a második adventi gyertyát. Én meg addig a jigeket néztem a jutubin. Olyan sablonok, iránykényszerítők, amivel a fát a forgó marók és fűrészlapok útjában tartják forgácsoláskor. Biztos van magyar neve is, meg román is. Talán Attila kiigazít.

Tegnap este újra megnéztem a CIA történetéról szóló filmet. Az ügynökség. Pár éve szedtem le valahonnét. A főszereplőt játszó színészt összekevertem Hugh Granttal, pedig még csak nem is hasonlít rá, és úgy sem tudom megjegyezni a nevét... a lényeg a film.
Belefelejtkeztem hajnali kettőig.
Éjjel meg elalvás előtt a fényhozó Lucifert szidó összeállítás zakatolt bennem filmszakadásig.
Valaki összegyűjtött idézeteket, hogy miért ne állítsunk karácsonyfát, hogy a télapó-Mikulás maga az ördög, a fényhozó, és hogy Krisztus születése nem karácsonykor van.
Ez már betegségnek tűnik. Eltörölni az összes ünnepet, közösségi szimbólumot, csak mert úgy is lehet értelmezni, meg így is.
A fő, a vezérfonal most is az engedelmesség. Mint Tóth Kornél Frigyes Mózes és Pál kritikájában feltűnő hierarchiaépítés.
Nekem eddig a fény- és tűzimádásként értelmezett felosztások nagyon logikusak.
A földművelő és állattenyésztő népek papjai, a korabeli értelmiség, tudták ütemezni a teendőket. A vetést, aratást, szénagyűjtést, a makkoltatást, és a rövidülő-hosszabbodó nappalokat akkor is, ha éppen az árnyék nem látszott a földön.
Voltak, ma vizuális tipusnak nevezett elődeink, akiknek ehhez bébi kellett, mert újjászületett a fény, és voltak más módon gondolkodók is. A régen 70-80 évet élő emberekben is tömérdek gondolat támadt a sok kis megfigyelésből.

A sok kis szektából aztán voltak, amelyek egyházzá erősödtek, mások elhaltak.

emlék

Új vagyok, tegnap húztak le rólam
egy autót, itt vagyok pépesen
Már csak a koporsó tart össze
jöhet a gödör, mert szétesem.

Van-e itt ismerős lélek, vagy hamu?
Zavar-e lábszagom valakit?
Féreg vagy bacilus morcos-e érte
Horkolok hanyatt, de csak kicsit

Szabad-e föld alatt verset írni?
Jár-e a metró itt éjszaka?
Nem szoktam még meg a kétszer fél métert
Járhatok egy kicsit még haza?

Tetszik

A csúnya autó nem autó

Visszadobták a Hondát.
 Korrodált az alja.
Ez nem igaz. A két első sárvédőn vannak korróziós nyomok, és a kihegesztett hátsó sárvédőn kézzel festettem le a felületet.
Kalapáccsal rakták be a fékcsövet.
Ez sem igaz. Csak kézzel húzgáltam végig. Még fogót sem használtam, nehogy a cső sérüljön, csak az átvezető gumikúpon van repedés.
Holnap lefényképezem, miről van szó, mert egyrészt nem befolyásolja a működést, másrészt a vízbe merülő autón jeletene az utastér felé szivárgást, de akkor már mindegy. A felcsapódó víz nem megy fel odáig.
Néhány centivel hosszabb lett az új fékcső, mint az eredeti, ezért a motortérben úgy hajtogattam, ne érjen semmihez. Surlódás ne kezdhesse ki.
A kézifék aszimmetrikus.
Ez biztos igaz. Mérni nem tudtam, de máskor is többször kellett utánállítanom, mire vizsgaképes lett.
Hát most ott állok, hogy le kell csengeni a felháborodásomnak, aztán csiszolópapír, festékszóró és a hátsó dobféket szétszedni, és addig hézagolni, amíg elfogadják a vizsgán.