Hm... érdekes előadás

Pacsirta

Nem a régi rádiómról van most szó a szomszéd szoba szekrényének a tetején.

Valami másról.
Tegnapra Péter vetítést tervezett, és meg is hirdette. A tacepaóját kirajzszögeltük a hirdetőtáblára. Figyelemfelkeltőnek egy mai cigány muzsikus képét választotta, akiről ma sem tudom, kicsoda, de egy kislány arcán majd füléig szaladt a mosoly, tehát csak én vagyok tájékozatlan.
Gogol: A revizor c. írásából készült fekete fehér filmet tűzte műsorra, és kaptunk kulcsot a számítógépteremhez is. Vittem gyöngyvászat. Elkértem Bélától. Az enyém kisebb sokkal, és csak műanyagból van. Béláé komoly, mint amire az iskolában is vetítettünk.
Talán túl késő hirdettünk, mert ketten néztük meg... és még csak nem is a Gogol művet, hanem Kosztolányi Dezső Pacsirtáját. Páger Antal, Tolnay Klári és Nagy Anna.. de nem akarom az egész stábot felsorolni.
A végére maradt volna a megemésztés, mert Péter szerette volna, ha kitaláljuk a következő lépést. Hogyan tovább? Mi a lány, az anya és az öreg sorsa?
Én könnyelműen megígértem, megírom a saját megoldásom.
Most nekiültem olvasni az eredetit. Fel akarom szívni a stílusból, amit lehet.
Még csak a negyedik fejezetnél tartok.
Talán majd holnap.

Átment

Újra használhatom a Hondát. Két évre meghosszabbítva.
Ma reggel háromnegyed ötkor csörgött először a vekker. Sötétben indultam el, és rángatott a hideg motor.
Aztán felfedeztem, hogy üres a tankom.
Vajon kibírja Szendrőig? 20km.
Hátul a csomagtartóban ott lapult a piros kemping bringám, - előrelátó vagyok? nem, csak a vizsgaállomástól kellett jármű anyuékig - és minél közelebb fogy ki a benzin, annál rövidebb idő alatt járhatom meg.
De vajon hánykor nyit a kút? Ötkor, de azt még nem tudtam.
Amikor ráfordultam a kisváros bevezetö útjára, már csökkent valamit a feszültség.
Eljutottam a kúthoz. A kutas hölgy éppen nyitogatta a pisztolyok zárját. Megnyugatott, korábban nem is volt benzin. Még benn állt a tartálykocsi. Hatkor megtankoltam, és szépen beautóztam Miskolcra a felkelő nap fényénél.
Ami elég ködös nap, de jó fél órával a nyitás előtt ott álltam a vizsgaállomás kapujánál.
Fél nyolckor átadtam a papírokat és az autót. Felültem a kemping bringámra - anyukám szokta jellemezni, hogy úgy nézek ki rajta, mint majom a köszörűkövön - és irány a Szentpéteri kapu.
Még bekukkantottam a Dr.Lan-ba. Szabadkozni, mert a múlt héten nem mentem a mini osztálytalálkozóra. Sáriról, a vezetőről már írtam a blogomon, de most ő nem volt, meg Medve úr sem, csak Szolnokival váltottam pár szót. Megkínált forró teával. Ettől új erőre kapva kaptattam fel anyuékhoz.
Reggelinek néhány lekváros-diós palacsinta, és behúzódtam az ágyba.
Félálomban hallattam anyuékat. Ők a gázost várták a bojlert átsavazni.
Én most nem mertem elvállalni, mert itthon ha nem sikerült volna, bekötöm a villanybojlert, és megy minden a maga útján, de ott náluk nincs másik párhuzamos eszköz.
Ettől még van lelkifurdalásom, meg anyuékban is volt feszültség, hogy a szaki nem időpontot adott, hanem annyit mondott: ma biztos megérkezik.
Nekem meg csak sokszorozódott, mert én sem tudtam, mikor mehetek az autóért.
Három táján jött egy srác, és megoldotta a feladatot. Nekem meg mehetnékem volt már a vécére, de nem akartam feltartani senkit.
Fél négykor csörgött a telefonom, hogy kész az autó. Négyig vannak, addig érjek oda.
Pörgettem a pedált, ahogy bírtam, és kifizettem. Ekkortól kezdett oldódni a fezültségem. Mire visszatértem anyuhoz, a vécé is szabad lett.
Már csak TESCO látogatás következett, és jöhettem haza.
Zömében 50-70 között a szitáló esőben-ködben-sötétben, de nyugodtan ülhetek eztán a Hondába.

Vasárnap

Második gyertya.
Nemrég jött vissza Nufi a templomból, és meggyújtotta a második adventi gyertyát. Én meg addig a jigeket néztem a jutubin. Olyan sablonok, iránykényszerítők, amivel a fát a forgó marók és fűrészlapok útjában tartják forgácsoláskor. Biztos van magyar neve is, meg román is. Talán Attila kiigazít.

Tegnap este újra megnéztem a CIA történetéról szóló filmet. Az ügynökség. Pár éve szedtem le valahonnét. A főszereplőt játszó színészt összekevertem Hugh Granttal, pedig még csak nem is hasonlít rá, és úgy sem tudom megjegyezni a nevét... a lényeg a film.
Belefelejtkeztem hajnali kettőig.
Éjjel meg elalvás előtt a fényhozó Lucifert szidó összeállítás zakatolt bennem filmszakadásig.
Valaki összegyűjtött idézeteket, hogy miért ne állítsunk karácsonyfát, hogy a télapó-Mikulás maga az ördög, a fényhozó, és hogy Krisztus születése nem karácsonykor van.
Ez már betegségnek tűnik. Eltörölni az összes ünnepet, közösségi szimbólumot, csak mert úgy is lehet értelmezni, meg így is.
A fő, a vezérfonal most is az engedelmesség. Mint Tóth Kornél Frigyes Mózes és Pál kritikájában feltűnő hierarchiaépítés.
Nekem eddig a fény- és tűzimádásként értelmezett felosztások nagyon logikusak.
A földművelő és állattenyésztő népek papjai, a korabeli értelmiség, tudták ütemezni a teendőket. A vetést, aratást, szénagyűjtést, a makkoltatást, és a rövidülő-hosszabbodó nappalokat akkor is, ha éppen az árnyék nem látszott a földön.
Voltak, ma vizuális tipusnak nevezett elődeink, akiknek ehhez bébi kellett, mert újjászületett a fény, és voltak más módon gondolkodók is. A régen 70-80 évet élő emberekben is tömérdek gondolat támadt a sok kis megfigyelésből.

A sok kis szektából aztán voltak, amelyek egyházzá erősödtek, mások elhaltak.

emlék

Új vagyok, tegnap húztak le rólam
egy autót, itt vagyok pépesen
Már csak a koporsó tart össze
jöhet a gödör, mert szétesem.

Van-e itt ismerős lélek, vagy hamu?
Zavar-e lábszagom valakit?
Féreg vagy bacilus morcos-e érte
Horkolok hanyatt, de csak kicsit

Szabad-e föld alatt verset írni?
Jár-e a metró itt éjszaka?
Nem szoktam még meg a kétszer fél métert
Járhatok egy kicsit még haza?