Itt a nyári meleg

A gondolatok csapongnak.
Ma reggel az állat-éllet összefüggésen akadt meg az ébredező elmém.
Ha a növény régen nem az állattal volt párban. Mármint az állat nem élőlény, hanem például csillag volt.
Az állat szó gyökere pedig az állapotba vezethető le.
Így elég furán hangzik, mert egy gyökeret nem mi vezetünk, azt a növéy tolja-növeszti a földben a víz és táplálék után, illetve a kapaszkodás kedvéért.
A gyökér pedig inkább gyök lenne. Valaminek a töve, a kiinduló pontja.
Csak nem arra áll a szám, a billentyűzetem.
....
Egyébként kikapcsolódom. Most is készülök felakasztani magam.
Nufinak is meghozta a hajolva emelgetés a hátfájást, és ha már nem csak nekem kell 'gyógy-segédeszköz', hanem mindkettőnknek, kikerestem a neten az 'akasztófát'.
Ezt nem fából, hanem vasból készítik, és denevérpad névre hallgat, és még egy fontos különbség van a kivégző eszköz és közte.
A denevérpadon a bokánál rögzítve lógunk fejjel lefelé.
Nufi csinált rólam fényképet. Ha kész az írás, bevágom ide.

...
Debreceni cégtől rendeltük. Az első rendelésnél a pénzátutalás nem sikerült, de felhívott az alkalmazottjuk, tisztáztuk a részleteket, és pénteken már nem, de hétfőn feladták, kedden megérkezett.
Vasállványzatát én állítottam össze. A lakatos munka kifogástalan, de a kárpitos résszel meggyűlt a bajom.
A fejtámla három ponton rögzül az állványzathoz. A három szegecselhető anyából egyet majd félcentivel odébb szegecseltek fel, de ezt még meg is fejelték. Az anyában nem volt menet.
Kulcsot és csavarhúzót mellékeltek hozzá, de menetfúrót és reszelőt nem.
Megoldottam, csak maradt némi keserű szájíz utána.

Azóta naponta többször is felakasztom magam, és nem csak a gerincem roppan, igazodik a helyére, de az agyam is több vért kap, vagyis haszos kis eszközöm lett. (És még Nufira fogom, hogy miatta vettük, mi?) :-)

....
A baromfi udvar négy kis csirkével bővült.

Másik kotlósunk is szorgalmasan fekszik a tojásain.
A krumplin fürtökben teremnek a bogarak. Naponta morzsolom el, amelyiket megtalálom, de így is rengeteg levelet elpusztítanak.
A törött fűnyírókart még nem hoztam helyre, burjánzik is az aljnövényzet mindenhol. Lóg az eső lába, ha nedves lesz, megint megyek inkább kaszálni. Az hatékonyabb.
Illetve még Jani csengőjét kell szóra bírnom 9 után.
Nagyjából ennyit egy szuszra.

Felzaklatva

... jövök ki mostanában a tyúkudvarból. Ma reggel is.
Sokszor elhatároztam már, hogy levágom a másik kakast, mert a kettő nem fér meg együtt, és mégis csak húzom az időt.
Pedig nincs értelme.
A kisebbik kakast sohasem látom a tyúkjai hátán, csak a nagyot, de azt meg amint ráugrik bármelyik tyúkra, hátulról a kicsi lezavarja.
Elég bizonyíték talán az is, hogy két tyúk ülte végig a maga kotlási időszakát, és egy csirke sem kelt ki.
Ma reggel a szokásos kiviharzás az ólból nem a reggelivel végződött, hanem verekedéssel. Hiába álltam oda a két kakas közé.
Erre bezártam a kiskakast az ólba, hogy megreggelizünk Nufival, aztán Bélával mennek a templomba. Addig levágom a kicsit.
Ez lesz a legjobb mindenkinek.

Attila kever

Talán ő a legötbbet olvasott bloggerem. Mármint őt olvasom a legtöbbet.
Végignézem, mit küzd a hangok értelmezésvbel, mert edizon módszerrel próbálgat és megtalálja, hogy neki mi jó.
Most éppen a hangfalak bellső madzagolását vallatja, és biztos kilyukad valahol.
Erről rögtön az jutott eszembe, hogy a próbákon minden zenész a színpadról halknak hallja a saját hangszerét, és tolná a potit felfelé.
A monitor hangfalak biztos ezért kerültek fel a deszkákra anno.
Gyerekként én is mindenfélét kötöttem mindenhez, és egy öreg rádió hangszóróját beledugtam a centrifugába, és teljes hangerővel megkergettem a Queen megrázunk téged c. számát, és úgy dobogott a szívem, mintha koncerten tomboltam volna végig Freddyékkel a számot.
De volt még hangélményem boltban is. Ott pedig egy Sanyo magnót kötöttek a Dán rádiónak ismert Gdansk receiverre, és valami nagyobb ládán áltt a motyó. A Black Sabbath Ironman c. száma volt a bemutató. Miskolc belvárosában a Ravill boltban. Hihetetlen borzongató élmény volt.
Talán katonakoromban jutottam el Budapestre a BNV Beag pavilonjához, ahol akkusztikus hangszer hangja csalt a studiómagnó mellé.
Ma már pszichoakkusztikus élménynek hívom. Több volt benne a rácsodálkozás, és jóval később döbbentem rá, túl 30-on, mi az igazi hang.
Gábornál laktam albérletben, és születésnapom, vagy névnapom ünnepeltük. Meghívtam több embert. Hajder Ági hozott magával gitárt, és este kiültünk a teraszra. Ági ráérzett a megfelelő akkusztikai pontra, és énekelt nekünk. Gitár és énekhang. Elvarázsolt.
Sem erősítő, sem céltudatosan berendezett süketszoba nem kellett hozzá. A terasz beton, járólapburkolattal, Ági háta mögött üveg erkélyajtó, de gyakorlatilag üvegfal, mert a terasz felé több nem nyitható üvegtábla is volt.
... és milyen a világ, divatba jött az unplugged zene.  Pedig nem voltunk sokan azon az estén. Csak kisebb társaság.
Még ez sem biztosíték az élvezetre. Templomban is hallgattam már orgonakoncertet és kórusművet 'gyufaszállal kitámasztott' szemhéjakkal. Éppen csak nem akudtam bele.

S akkor áttérnék a hangszórókra.
Attila helyében nem venném ki a hangváltókat. Ha már mindenáron egy-egy hangszórót akar kiismerni, akkor a hangszóró adatlapjáról megnézném, melyik tartományíban működik. Keresnék hozzá olyan hangszert, ami annak a sávszélességébe, s annak is a középtartományába fér bele. Az erősítők szinte minden tartományt képesek megszólaltatni. Ezt akkora dobozba gyömöszölném, amiből ugyanolyan hang jön ki, mint amit a hangszerből hallottam.
Én, és nem a zenész.
Megpróbálom elmagyarázni, hogy miért.
Egy tubás a hangtölcssér alatt ül, és bár a legközelebb a hangforráshoz, a tölcsér a néző-hallgató felé mutat.
A hegedűs közvetlenül kapja a húrja hangját, s a rezonátor nem csak a dobhártyájába, de a koponyájába is átrezgeti a hangot, mert hozzászorítja az arcát a művész a hangszerhez.Mindenki mást hall.
Még a karmester is más hangképben hadonászik, ha gyakorolnak, mint amikor tele a nézőtér.

Szóval egy hangszer, egy hangszóró. Nem kell sztereo.
Ha két hangszer, két hangszóró és két erősítő. Háromnál három, négynél négy.
Minden csak a példa kedvéért. Ez két sztereo erősítő és négy hangdoboz.
Négsávos hangfelvételt studióból talán lehet szerezni, de számítógépes korban talán lelet letölthetőt is találni. Legjobb lenne persze saját felvétel.
Aztán lerakosgatni ide-oda, hurcolni a foltelt, és sokszor-sokszor meghallgatni ugyanazt.

Valami biztos kisülne beőle.

Csömör

Időnként  megtalál.
Végigjártam a kertet, és megint elhoztam pár száraz gallyat a fákról. Látom, hogy lesz valamennyi birsalmánk, a meggyfa vagy megmarad, vagy ki kell vágni.
Alkatrészt kell rendelnem pár dolgomhoz, és tegnap Bandi hozott egy fickót, aki megvette volna a tévémet. Csak bagóért.
Hogy engem minden cigány hülyének, fejős tehénnek néz, az logikus, mert ők itt nőttek fel, de nekem nem kell a holnapi kenyérre ez a pénz, hanem azt hittem, neki kell egy tévé.
Most talán a favágás a leghasznosabb tevékenség, és ki is hoz majd ebből a mélypontból.
Tényleg kezdem elveszteni a türelmemet. Nincs annyi pénzem, hogy mindenkinek ingyen javítsak meg minden szemetet. Sem az alkatrészt nem adják ingyen, sem az áramot, sem a tisztítószereket. Még az. idehordott alkatrésznek való vackok sem villanyoznak fel. Ezek nem régmúlt szépségei, hanem a padlásról előkerült vackok.
Utoljára a rokkafelújítás volt érdekes.

 Tényleg, Nufi előkerítette a bőrszíjat, talán felmadzagolom, ha elég hosszú.
ehh.
Olvasni akartam, csak ahhoz túl meleg van.
Ha a favágás felfrissít, akkor jó, ha nem, felmászom a hegyre, és ha az sem, megint megkerülöm Viszló felé a fél világot biciklivel.

IMI

Táltos csikó

Ma mesés munkába fogtam. Az istállóból kivezettem egy rozzant gebét, hogy táltos csikót faragjak belőle. Parázzsal etettem, és kivezettem a városból.
Na jó, nem mese, csak egy iszonytató mocskos televíziót burkoltam le az udvaron. Még szerencse, hogy az udvaron, mert tele volt csótánnyal.
Nagy fröccsnyi hideg zsíroldóval bepermeteztem és erős vízsugárral addig verettem, amíg meguntam. Csak a kiszárítás után dugtam konnektorba.
No nem azonnal. A kiszáradt bogárhullákat ecsettel-kefével, dróttal vakartam ki, de még a hangszórókat és kapcsolókat, a tuner konzerves dobozát is eltávolítottam, és biciklipumpával átfújkáltam.
A hálózati biztosíték olvadó betétje helyére gémkapcsot fűztek. Szerencsére már eloxidált, mert nem érintkezett. A graetz cseréje után kapott rendes biztit, és elindult.
A kapcsolók még száradófélben voltak, mert ugráltak a feliratok az OSD-n, de hagytam  bedugva.
A képe szép, csak még hangot nem akar adni. Nehogy egyszerű legyen az életem. Fülhallgatóval a hangerősítő bemenetét tapogatva hallok brummot.
Reménykedem,hátha csak valami muting lesz!
Szóval még vannak feledatok, mielőtt átugorjuk az óperenciás tengert. Látom, hogy táltos, de nekem kell felnőni hozzá, hogy kis gazdámnak szólítson.

Nufinak pedig összeraktuk az új szövőkeretét. Most játszik vele először. Egész délután festegette a lazúrral. Sötétedésre meg is száradt.Remélem, nem fogjra majd meg a fonalat!