Öreg gépek

Elcseréltem két hangfalat meg egy nagyobb Grundig tévét pár jó-rossz számítógépre, és most azokat mosogatom-élesztgetem.
Az inteles HP gép meglepően jól muzsikál blogoláshoz, és egy-két napon belül megy fel a padlásra ingyeninternetes letöltéshez.
Mármint ha a 22-ben kell doksi valamihez, akkor ne ugráljak ide minden letöltésért.
Sajnos a tablet nem elég érzékeny. A fejem fölé emelve belép a hálózatba, majd pillanatok alatt eldobja a kapcsolatot, és csak dühönghetek, mást nem tudok tenni.

Ma már fel kellene töltenem a jutubira a múlt vasárnap készített videot. Illenék megvágni, és érdekesre pofozni a traktoros felvonulást, csak épp a MAC gépem nem tudja beolvasni az SD kártyáról. Merthogy erre akartam igazán használni.
Nem baj, megoldom másképpen.

Tamás tévéjéhez kell még firmware. Ki kell derítenem, mi lapul a noname címke mögött. Persze lehet, hogy csak nekem névtelen a Vortex.

Tegnap voltam végre úszni is. Hatóratájt elkarikáztam Dobódélre, és megküzdöttem a pőcsikekkel.
Talán a másik oldalon kellene becsobanni, nem a bozótos felől, csak ott meg rossz fürdőgatyát váltani. Nehezebb elbújni.

Egy vödör meggyet szedtünk Nufival reggel, délután bedobozolta, és a fagyasztóba berámoltuk. Még kinn hagytam a létrát, és ma azt is folytatom.

Olvasom Szabó László könyvét, a Moneypulációt.
Jókora nagy gyűjtemény a NET-en már hallgatott és olvasott blogokból, YT filmekből, egyéb kutatásokból.
Jó vastag kötet, és arra kéri az olvasót az 'Író bácsi', hogy ne olvassuk regényként, hanem lassan.
Nekem erre az a módszerem, hogy először a szokásos technikával, lendületből olvasok, aztán Nufinak felolvasom a szaggatott, meg-megakasztott átbeszélés közepedte.

Most jutottam az első nézetkülönbséghez. Bár ez inkább ízlésbeli, mondhatnám lényegtelen rész, csak ha már szóba állt velem drótlevélben, akkor írok róla kritikus szöveget is.
A mozi és a film szó egymásba mosódását fájlalja.
Engem nem zavar, ha egy filmet valaki mozinak nevez. Már csak azért sem, mert a mozi a mozgóképszínház rövidítése, amennyire én tudom. Egy magyar szó kedveskedő kurtítása.
A film pedig az a műanyag szalag volt, ami hordozta a mozgó(nak látszó) történeteket.
Ma, amikor forgó műanyag tárcsáról vagy vaslemezről  (HD vagy merevlemez) játsszák vissza a történeteket, pontosabb mozinak nevezni azt az adathalmazt, ami a vászonra vetítve képekkel és hanggal mesél.
A mi szépséges magyar nyelvünkben sok-sok nyoma van a főnévként és igeként használt azonos hangokból álló szavakra. Lásd az ÉG a TŰZ.  A szövegkörnyezetből kiderül mindenkinek, mit is mondunk, vagy eszközt ad egy rejtői humorhoz,  szójátékhoz.
Jásdi Kis Imrének már a tojás szó is megbökte a csőrét, hogy nyelvújításkor a mony szóból nem tojat lett, mint az logikus lenne, hanem egy folyamatos ige vált főnévvé. Ráadásul elveszett az a szépség is, hogy a mony tükre a nyom lenne, és az a keletkezésről szól.
Tovább búvárkodva ha valaki valamit megnyom, akkor ott marad utána a nyom is.
A magyar nyelv természetéből következik ez a mozi szóértelmezéspár is, ha intézményre és 'filmre' is használjuk.

Képek

Belassít ez a meleg. Mindjárt megyünk a gépész találkozóra Bódvaszilasra. Rendezvény lesz traktorokról, meg cséplő gépekről, meg nem tudom miről, de biztos érdekes lesz.
Gondolom, szabadtéri kiállítás lesz. Bélának ez is olyan program, mint a hét elején a vásár. Sok embert lehet látni, és nem kell a szobában maradni.
Ezért még a Hondába paszírozást is elviseli kétszer. Egyszer oda és egyszer vissza is.
Már régóta készülök olyan triciklit összeállítani, amivel  autó nélkül is kényelmesen el tudnánk vinni, de még nem jutottam az ötletnél tovább.
Most Nufi 'ámítógépén' jár a megoldáskeresőm. Már nem adja ki a DVD-ket, és ez tápjavítást sejttet.
Tegnap kitakarítottam egy másik pc-t.
Most cseréltem egy nádaskai fickóval hangfalakért. Ott is kondicserével kezdtem, és jól is működik, csak szétszedve is nagyon forró, s ha összerakom, biztos megfő a passzív hűtésú videkártya benne. Anélkül meg nem elég Skypehoz a memóriája.
Elővettem a másikat. Az pedig szétszedve tökéletes, dobozban hol megy, hol csak dudál.

Mennyivel egyszerűbb a baromfi udvar?
Ott reggel megtöltöm a vizes edényeket, kiszórom a napi gabonaadagot, és ha elmegyek mellettük délelőtt vagy délután, még szakítok néhány marék zöldet, és ezek az apróságok boldogan csipegetik.
Tegnap a kis csirkés (kismama) beköltözött a másik kotlós mellé a dobozába, és együtt aludtak éjszaka.
Lassan már ott is kelni kellene a tojásokból. Sajnos nem jegyeztem meg, mikor ült le a kotlós.

Feriéknél újabb borjú született.
A kis üszőről készült képeket majd délután, vagy holnap teszem ki. Remélem, addig nem olvadok el, mint az aszfaltra esett fagylalt! 

Itt a nyári meleg

A gondolatok csapongnak.
Ma reggel az állat-éllet összefüggésen akadt meg az ébredező elmém.
Ha a növény régen nem az állattal volt párban. Mármint az állat nem élőlény, hanem például csillag volt.
Az állat szó gyökere pedig az állapotba vezethető le.
Így elég furán hangzik, mert egy gyökeret nem mi vezetünk, azt a növéy tolja-növeszti a földben a víz és táplálék után, illetve a kapaszkodás kedvéért.
A gyökér pedig inkább gyök lenne. Valaminek a töve, a kiinduló pontja.
Csak nem arra áll a szám, a billentyűzetem.
....
Egyébként kikapcsolódom. Most is készülök felakasztani magam.
Nufinak is meghozta a hajolva emelgetés a hátfájást, és ha már nem csak nekem kell 'gyógy-segédeszköz', hanem mindkettőnknek, kikerestem a neten az 'akasztófát'.
Ezt nem fából, hanem vasból készítik, és denevérpad névre hallgat, és még egy fontos különbség van a kivégző eszköz és közte.
A denevérpadon a bokánál rögzítve lógunk fejjel lefelé.
Nufi csinált rólam fényképet. Ha kész az írás, bevágom ide.

...
Debreceni cégtől rendeltük. Az első rendelésnél a pénzátutalás nem sikerült, de felhívott az alkalmazottjuk, tisztáztuk a részleteket, és pénteken már nem, de hétfőn feladták, kedden megérkezett.
Vasállványzatát én állítottam össze. A lakatos munka kifogástalan, de a kárpitos résszel meggyűlt a bajom.
A fejtámla három ponton rögzül az állványzathoz. A három szegecselhető anyából egyet majd félcentivel odébb szegecseltek fel, de ezt még meg is fejelték. Az anyában nem volt menet.
Kulcsot és csavarhúzót mellékeltek hozzá, de menetfúrót és reszelőt nem.
Megoldottam, csak maradt némi keserű szájíz utána.

Azóta naponta többször is felakasztom magam, és nem csak a gerincem roppan, igazodik a helyére, de az agyam is több vért kap, vagyis haszos kis eszközöm lett. (És még Nufira fogom, hogy miatta vettük, mi?) :-)

....
A baromfi udvar négy kis csirkével bővült.

Másik kotlósunk is szorgalmasan fekszik a tojásain.
A krumplin fürtökben teremnek a bogarak. Naponta morzsolom el, amelyiket megtalálom, de így is rengeteg levelet elpusztítanak.
A törött fűnyírókart még nem hoztam helyre, burjánzik is az aljnövényzet mindenhol. Lóg az eső lába, ha nedves lesz, megint megyek inkább kaszálni. Az hatékonyabb.
Illetve még Jani csengőjét kell szóra bírnom 9 után.
Nagyjából ennyit egy szuszra.

Felzaklatva

... jövök ki mostanában a tyúkudvarból. Ma reggel is.
Sokszor elhatároztam már, hogy levágom a másik kakast, mert a kettő nem fér meg együtt, és mégis csak húzom az időt.
Pedig nincs értelme.
A kisebbik kakast sohasem látom a tyúkjai hátán, csak a nagyot, de azt meg amint ráugrik bármelyik tyúkra, hátulról a kicsi lezavarja.
Elég bizonyíték talán az is, hogy két tyúk ülte végig a maga kotlási időszakát, és egy csirke sem kelt ki.
Ma reggel a szokásos kiviharzás az ólból nem a reggelivel végződött, hanem verekedéssel. Hiába álltam oda a két kakas közé.
Erre bezártam a kiskakast az ólba, hogy megreggelizünk Nufival, aztán Bélával mennek a templomba. Addig levágom a kicsit.
Ez lesz a legjobb mindenkinek.

Attila kever

Talán ő a legötbbet olvasott bloggerem. Mármint őt olvasom a legtöbbet.
Végignézem, mit küzd a hangok értelmezésvbel, mert edizon módszerrel próbálgat és megtalálja, hogy neki mi jó.
Most éppen a hangfalak bellső madzagolását vallatja, és biztos kilyukad valahol.
Erről rögtön az jutott eszembe, hogy a próbákon minden zenész a színpadról halknak hallja a saját hangszerét, és tolná a potit felfelé.
A monitor hangfalak biztos ezért kerültek fel a deszkákra anno.
Gyerekként én is mindenfélét kötöttem mindenhez, és egy öreg rádió hangszóróját beledugtam a centrifugába, és teljes hangerővel megkergettem a Queen megrázunk téged c. számát, és úgy dobogott a szívem, mintha koncerten tomboltam volna végig Freddyékkel a számot.
De volt még hangélményem boltban is. Ott pedig egy Sanyo magnót kötöttek a Dán rádiónak ismert Gdansk receiverre, és valami nagyobb ládán áltt a motyó. A Black Sabbath Ironman c. száma volt a bemutató. Miskolc belvárosában a Ravill boltban. Hihetetlen borzongató élmény volt.
Talán katonakoromban jutottam el Budapestre a BNV Beag pavilonjához, ahol akkusztikus hangszer hangja csalt a studiómagnó mellé.
Ma már pszichoakkusztikus élménynek hívom. Több volt benne a rácsodálkozás, és jóval később döbbentem rá, túl 30-on, mi az igazi hang.
Gábornál laktam albérletben, és születésnapom, vagy névnapom ünnepeltük. Meghívtam több embert. Hajder Ági hozott magával gitárt, és este kiültünk a teraszra. Ági ráérzett a megfelelő akkusztikai pontra, és énekelt nekünk. Gitár és énekhang. Elvarázsolt.
Sem erősítő, sem céltudatosan berendezett süketszoba nem kellett hozzá. A terasz beton, járólapburkolattal, Ági háta mögött üveg erkélyajtó, de gyakorlatilag üvegfal, mert a terasz felé több nem nyitható üvegtábla is volt.
... és milyen a világ, divatba jött az unplugged zene.  Pedig nem voltunk sokan azon az estén. Csak kisebb társaság.
Még ez sem biztosíték az élvezetre. Templomban is hallgattam már orgonakoncertet és kórusművet 'gyufaszállal kitámasztott' szemhéjakkal. Éppen csak nem akudtam bele.

S akkor áttérnék a hangszórókra.
Attila helyében nem venném ki a hangváltókat. Ha már mindenáron egy-egy hangszórót akar kiismerni, akkor a hangszóró adatlapjáról megnézném, melyik tartományíban működik. Keresnék hozzá olyan hangszert, ami annak a sávszélességébe, s annak is a középtartományába fér bele. Az erősítők szinte minden tartományt képesek megszólaltatni. Ezt akkora dobozba gyömöszölném, amiből ugyanolyan hang jön ki, mint amit a hangszerből hallottam.
Én, és nem a zenész.
Megpróbálom elmagyarázni, hogy miért.
Egy tubás a hangtölcssér alatt ül, és bár a legközelebb a hangforráshoz, a tölcsér a néző-hallgató felé mutat.
A hegedűs közvetlenül kapja a húrja hangját, s a rezonátor nem csak a dobhártyájába, de a koponyájába is átrezgeti a hangot, mert hozzászorítja az arcát a művész a hangszerhez.Mindenki mást hall.
Még a karmester is más hangképben hadonászik, ha gyakorolnak, mint amikor tele a nézőtér.

Szóval egy hangszer, egy hangszóró. Nem kell sztereo.
Ha két hangszer, két hangszóró és két erősítő. Háromnál három, négynél négy.
Minden csak a példa kedvéért. Ez két sztereo erősítő és négy hangdoboz.
Négsávos hangfelvételt studióból talán lehet szerezni, de számítógépes korban talán lelet letölthetőt is találni. Legjobb lenne persze saját felvétel.
Aztán lerakosgatni ide-oda, hurcolni a foltelt, és sokszor-sokszor meghallgatni ugyanazt.

Valami biztos kisülne beőle.