Megtörve bár, de fogyva nem

Ágyba kényszerített a derekam napokra. Sikerült felfázni, és most biztos nem megemeltem magam.
Anyutól kaptam rá mester balzsamot. Ez olyan, mintha parázzsal dörzsölném be a nyilalló részek fölött a bőrt. Ezután pedig ráfekszem, hogy ott is maradjon a parázs. Fakírságból már jelesre vizsgázom.
Ma mentünk ki először Nufival a Bódva partra sétálni. Jó két óra alatt tettük meg, amit fele idő alatt képes lennék.

Eszembe jut ilyenkor apám.
Ő egy öreg nácival volt rehabilitáción a Fekete erdőben egy klinikán. No nem a tévében, mert az a sorozat jóval később volt a magyar tévében.
Szóval apámat is hamar felállították a műtétje után, az öreg náci bácsi pedig apámmal összehaverkodott, és hajtotta a sétájukon. Amikor apám már pihent volna, vagy elhagyta magát, mondta egyből, hogy Los, los! Gyerünk, gyerünk. Apám meg összeszorított fogakkal ment a hídig, a következő fáig, és így tovább.

Csütörtökön temetik Mari nénit, és az sem lesz öt perc. Addig már nem akarom, hogy sántikálni, vagy görnyedni lássanak. Holnap bringára pattanok, hogy valahol csokrot vagy koszorút csináltassak No meg Béla szakálkáját is megrendeltük a gyógyszertárban. Még a pelenkával együtt, de csak a pelenka jött meg.
Sikerült megnyernem a Vaterán a kis kávéfőzőt is. Nemrég takarítottam ki egy olyat, s megtetszett. Pillanatok alatt lefőzi azt az 1-2 adagot, és olyan, mint egy két lábra állt hangya... Nufi szerint.
A döglés meg természetesen olvasással és a jutubin telt.
Tovább haladtam Bulányinak a Merre ne menjek könyvével. Sok közös vonást találok Attila hozzáállásával, pedig Attila nem is pap.
Például nagyon ült nekem a gondolat- nem idézem, csak fejből a lényeget - hogy Jézus nem gyülekezetet, hanem 12-t gyűjtött. Közösséget. Minél nagyobban gondolkodik valaki, annál inkább meg kell osztani a feladatokat, s szinte lehetetlen egyetlen sínpáron tartani.
Akkor még nem volt elektronikus média, ahol minden médium azonos szabványból dolgozott.
A könyv Pál életművét teszi nagyító alá, és ha kell matematikai módszerekkel - megszámol jellemző szavakat az apostolokkal összehasonlítandó - vagy pszichológus eszközökkel él.
Gondolkodom sokat azon is, hogy tudna Attila is több embert bevonzani a gondolataihoz, mert Erdély is kiürül, meg Magyarország is. Álnok duma minket a betelepítéssel tovább hergelni az egyébként jól működött O-M multikultit (a monarchiát) 100 éve szétverték. Most mégis az újra keverés lenne a ki tudja kitől nekünk szánt legfőbb jó? Hát nem. (Lásd, a szamarat cipelő két paraszt meséjét.)
 De nem a sokféleség miatt. Az igazodik. Az (falvakban, tanyákon) egyenletesen eloszló népesség a földje eltartóképességéhez igazodik. A kereskedelem a legkisebb gondja. Ezt volt szemétség felszámolni.
Ha ebben isten vagy sátán vagy a két erő küzdelme van, akkor kezdem érteni a vallás lényegét.
A sátán az egyén, az emberi faj az isten. Mindenkinek meg kell küzdeni azért, hogy hasznára legyen a közösségnek, s ha csupán magára összpontosít, mások kárára él, akkor nagyon okosnak kell lenni. Okosabbnak a környezeténél. Amint kiismerhető, a többség eltapossa.
A diktátorok mind testőrséget tartanak. Az őt védő erőket pedig el kell tartatni a tömeggel.
A közösség a védelem egy szintig. Nem végtelen, de elműködik, s továbbad értékeket.
Irányításra termett önjelöltekből meg Bódvát lehet rekeszteni. Mindig több van, mint elég.

Undorodom már a kampány-videoktól is. Minden jutubis film előtt is beugrik az a kis buzi, hogy szavazzak a momentumjára.  Csak vége lesz már ennek az időszaknak, és élvezhetjük a fütyinyújtó és kebeldegesztő reklámokat. Bár azt sem szeretem.
Ma megint rám sötétedett, pedig ma is akartam kakast vágni. Viszont most elhatároztam, hogy építek egy kutyakonzerves doboznyi rakétakályhát, hogy a baromfikopasztáshoz kevésbé füstölő tűzhelyem legyen. Ma este kikeresem az összes tervrajzból azt, amit lekicsinyíthetek a hordozható méretre.

  

Jó pihenést, Mari néni!

Ő is elment. 95 évesen. Ebből 93-at itt élt a szomszédban. Két éve vitték Miskolcra Jánosék. Kellett a gondoskodás körülötte.
Tegnap reggel még megreggelizett, aztán elaludt a székében.
Anyu mondta. Ő mindenről hamarabb értesül.

Itt még fiatalon, 90 évesen bohóckodott velünk az udvarán.
Hiányozni fog. Szurkoltam, hogy megérje a századikat.

Hálózati gondok

Az egységesített lehallgató készülékünk most megdolgoztatott fölöslegesen.
Megállt a wifi. Többnyire tabletek fityegnek rajta, ezért a lefekvés után elalvás előtti olvasás politikai vagy egyéb néznivalók állnak le tőle. Legalábbis nekem már altató helyett működik. Nem az 'Aludj el szépen, kis Balázs!'.
Rendes állampolgár ilyenkor jelzi a szolgáltatónak, hogy hiányérzete van. Éjjel már nem, de nappal igen. Hátha csak valami karbantartás miatt. Mégis éjfél után állt meg.
Természetesen a háló nem állat meg. Feltettem másik routert, hogy a komfort megmaradjon. A T. pedig csak Modem ill. vezetékes hálózatot szolgáltatott.
A három nap - ezt ígérték - leteltével sem mozdult senki. Előkerestem a jelszavakat, és belemásztam a routerbe is. A beállítások jók. Nem mászott el semmi. Nufiék épp elmentek sétálni. Leroppantottam a műanyag dobozt, és megnéztem, hátha kivehető a wifi modul, mint a Gigabyte routeremben.
Nem. Megmozgattam a belső csatlakozókat, majd visszaállítottam a patentokat, és csoda történt. Visszatért a vezeték nélküli hálózat.
Sőt, amit kértem a szolgáltatótól, hogy a kiskaput is csukják be. Nem kell. (Telekom fon)
Estéig ment is szépen, de ismét megállt.
Cikáztam a két szoba között, mint a mongol futóegereink a teráriumban takarítás után, hogy visszaállítsam a közben hátra telepített hálózatot. Befogtam a másik szobában a tartalék routert.
Aztán már fogalmaztam valami csípőset a szolgáltatónak, de nem írtam meg.
Ötödnapra megjött a megoldás, de visszatért a kiskapu is. Ezen kívül pedig egy harmadik domain is megjelent Telekom és egy telefonszám ID vagy valami hasonló.
Szóval mégis bütykölnek a hálózatomon. Értesítés semmi, inkább a firmaware frissítésre tippelek, ami elsőre nem sikerülhetett. A NAGY TESTVÉR tehát velem nem áll szóba, csak teszi a dolgát.
Az ismeretlen ID eltűnt, maradt a két megszokott. Hibajegyet nem nyitottak, mer belépve a t-home accountomon nincs nyoma. Az adminisztrációm korlátozott. Nem csak a voice modem részét érinti. Az az IP alapon működő telefonszámom miatt logikus.






Végül egy aranyos video. Megtaláltam végre az eredetit, mert a Richie Blackmoore feldolgozása jár az agyamban egy ideje.

Valamit olyan jó lenne írni

Nem VALAMIt.
Jó lenne kiszakadni a történelemből, a világból, a természetből és az űrből is.
Talán istent kellene alkotni. Pici semmiségekből pontokat formálni, és a pontokat addig rázni két tenyerem közé fogott üregben, és szertehinteni a semmiben, majd megnézni, miféle kavarcs indul meg, és abból lehellni, simogatni, és belebukfencezni a közepébe.
Egy pillanatra a közepét megtalálni, és kigurulni a szélére, majd újra a lebegést választani.
Biztos rám lesz jellemző.
Nem is baj.
Kitárt karral fogom eltolni a szelet, és megvédem a pontjaimat. Vonzom is és taszítom is. Forogni kell, és morogni. Minden mozgás visszapöröghet önmagába, és ha már meglátom benne a tökéletest, akkor
A szél nem bántja a pontokat. A pontnak nincs kiterjedése, Ez nagyon megmaradt a matek órákból. Csak a helyét tudjuk megadni síkban, térben, időben.
No ebből kell irdatlan mennyiség. Nagyon sok. Nagyon-nagyon-nagyon sok.
Oda akarom tenni mindenki jobbik énjébe.
Csak abból sugározzon fényt. Ide. Most hozzám. Én akarok most jó lenni.

Csak egy kicsit megijedtem

Nem túl jó halál megfulladni,
Az utóbbi időben egyre nehezebben gyulladt be a cserépkályhánk. Büdös is volt. Bár három éves fához értem a fáskamrában, mégis füstölt, mintha nyers lenne.
A kéményt kitakarítottam most ősszel is, és nyugodtan vettem tudomásul, hogy a birtokbavételkor első takarítás után vödörszám kivitt korom nem keletkezett, csak félvödörnyi egy-egy évad alatt.
De a kályha alján a két dugót is kivettem, és ott is kiporszívóztam.
Marad a kivezető cső. Az viszont benn van a falban. Nem kivehető, mint a vaskályhák csöve.
A másik kályhának lebontottam a tetejét, amikor kitakarítottam. No meg az a konyhai füstölő ajtón keresztül is takarítható. Ott beférek én is a kéménybe.
Halogattam a hálószobait, hogy fűtési szezon után szedem le a tetejét, de ma annyira dőlt vissza a füst, hogy megszámolni nem tudtam, hányingerem támadt.
Állítólag a szénmonoxid miatt elhalálozók szörnyű kínok között fulladnak meg, és összehányják magukat, erejük meg nincs elmenekülni.
No ez jutott eszembe, amikor feltéptem az ablakot szellőztetni, és Béla szobájából könyöknyi távolságban a tisztító lyukon keresztül beértem a hálószobai kályhánk fali csatlakozójába.
Hoztam is be a kéményseprő kefét, és mindjárt felszabadítottam a huzat lyukát.
Nufi persze nem dicsért meg, hogy összekormoltam az ingem és pulóverem, de ilyenkor legyintek, mert pulóverem van több, életünk meg csak egy. Neki is, és nekem is.
Kifelé csak két maréknyi kormot tudtam kiszedni, de befelé biztos többet toltam. Az már a takarító lyukon fog távozni. A kályha aljában van hely, elfér a következő kotrásig.
Előkotortam a kínai anemometert is. Igaz, hogy nem mutat értéket, mert rosszat küldtek, de a felfűtött kályha szívólyukához közelítve megpörgette a propellerét.
Sajnos nem túl érzékeny. Hideg kályhában nem fordul, ezért is nem rendeltem újra. Most viszont rezeg a léc, és lehet, hogy befektetek 6000Ft-ot, a komolyabbra.