Lehet, hogy így jobb.
Ma reggel hajnyírás, fürdés közben hihetetlen fontos dolog jutott eszembe. Nufinak el is mondtam, amint visszatértem a hálószobába.
Állítólag a hajunk és a körmünk a halálunk után még tovább nő. Ha pedig ez igaz, akkor temesse mellém a körömvágó csipeszemet, mert nem szeretnék ápolatlanul kinézni a végső nyughelyemen.
Egyébként a belső hálózatomat építettem újjá a héten. Lecseréltem Debian 10-re az oprendszereket, és végre a Bélának épített masinát is munkára fogtam. Előkerítettem a rég nem látott filmjeit és a korábban printszervernek használt HP gépre válogatva DLNA-val megosztottam.
A Lacinak rendelt fegyverlámpa most rajtam ragad. Vett új kapcsolót lámpahátlappal a javítanivalóra. Az ugyan nagyobb, mint lámpája, de szétcincáltam, s rádolgoztam a tönkrement helyére.
Közben egy József Attila vers
GYÖNYÖRŰT LÁTTAM
Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.
Ám ez a kő is képletes.
A legjobb, ha mindent kimondok.
Igy oktatnak ügyeletes
és tanulságos napi gondok.
Lám, ösztönöm helyes nyomon
járt, amikor bejött az ember.
„Kikapcsolja a villanyom” -
ez zúgott bennem, mint a tenger.
A kés ott volt az asztalon
- éppen a ceruzám hegyeztem -
ha ezt az embert leszurom,
tudom, mindennel kiegyeztem.
El voltam keseredve. Hát.
Minden sötét és szomorú lesz.
Állat védheti otthonát;
hanem másfajta háború ez.
Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.
A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.
Igy okoskodtam s jónapot
kivánva elhuzódtam oldalt
s este a nyájas csillagok
rámnevettek a teli holddal.
1937. július
Bogár Laci adta a vlogbejegyzése címének, és köré építette a jutubin a mondandóját. Szabadkozott, mert kapott kitüntetést volt tanítványaitól. Orbánt, Ádlert és Kövért nevezte meg, és pironkodott, pedig nekem ez természetes. Ezek a srácok - végül is a korosztályom - kaptak tőle (is) lényeges tudást a gógyijukba, amivel ma a lehetőségeikhez mérten irányítani tudják a Kárpát medence közepét.
Az első emlékem Bogár Laciról a 1990 tájáról a Csanyikból van. A KISZ táborban voltam karbantartó műszerész. A műhelyünk lenn volt a tantermek alatt az alagsorban. Az egyik tanár - most nem jut eszembe a neve - izgatottan jött le, hogy menjünk fel a tanterembe, mert jön Bogár Laci. A menjünk fel Csontos Iminek (villanyszerelő) és Kovalcsik Bertinek (asztalos) és Bánóczi Zolinak (lakatos) is szólt. Úgy, munkaköpenyben beültünk mi is hátul a padba.
Fogalmam sem volt, ki okozza ezt az izgalmat. Egy kis termetű emberke tartott előadást a hét éves ciklusairól, miképpen rabolták le az épp hatalmon lévők a magyar népet.
Aztán a Bayer show műsorában láttam újra viszont megkopaszodva, megöregedve. Azóta persze követem az 'Egy bogár naplója' című vlogját is. Ha már földi, akkor különös figyelmet érdemel. Nem éri el Szántai Lajos módszerét, aki az első fél órás szöveg után vesz először levegőt, de körmondataival és egymásba ágyazott mondanivalóival mindig hoz valami újat. Különösen, hogy József Attilát is elismeri kögazdásznak. :-)
Mára még beütemezve az éjjeli szekrénycseréje. A Nufiénak lejár a talpa, és nem is arra nyílik, ami az ő oldalán lenne természetes. Az enyémen pedig kinyílogatott az ajtó. Tegnap tettem rá mágneszárat, és ma megcserélem, és megragasztom az övét magamnak. Az is kap mágneszárat.
Bandi is hozott tévét. Kicserélt benne három tranzisztort, meg a pufferkondit.A fénycsőtrafók egyike primrszakadását talán megoldottam. Összeforrasztottam toldóvezetékkel, és meg is ragasztottam. Az egyik térvezérlésű tranzisztor csak dióda. De mostmár le kell töltenem a rajzot, mert darlington FET-et még nem láttam tévében. Van egy sanda gyanum, hogy oda nem az való. Ha ettől beindul, akkor hurrá! A Vortex tévémhez kérek tőle panelt.
Az ACER noteszgépekből még egy sem indult el. Az IBMből kivett kondik helyére megérkeztek a az újak, de szerintem megégettem a panelt a cserével. Még nem mertem összerakni. Pedig azt szántam médiaszervernek itthonra. Nem baj, ez az öreg HP is ellátja a feladatot.
Most éppen ömlik az eső odakinn. Még nem tudom, hogy megyek fel Becskeházára a harang miatt. Csináltam szemet jó vastag vasból a húzókötélhez. Csak a Honda bakon áll kerekei nélkül. Vízben meg nem jó biciklizni azon a meredeken.
Mi történt még?
Nufi telefonja is elsötétült. Először átraktam a SIM-et az enyémbe. Mondván, hogy az elérhetősége neki fontosabb, de aztán elegendő volt az akku lehúzásával reboot-ra fogni az ifonját. Harmadszorra-negyedszerre elfogadta a frissítést is, és azóta szent a béke.
Most meg jön a fűtés. Megyek térdepelni a kályha elé.
