Beszélgessünk!

 

Ezen a bejegyzésen napok óta járatom az agyam. Ma benéztem Attila írásába is, és elolvastam egy Körkép antológiából szintén beszélgetős társaság történetét, de a cím szó szerint egy szilasi lány állandó kéréséből született. Zsuzsa kéri állandóan Nufit, hogy beszélgessenek. 

A lány közel a negyvenhez egy kisiskolás szintjén van. Jóindulatú, és első pillantásra nem is tűnik fel a 'hibája'. Ide jár segíteni Zitának a macskamentős tevékenységében. Ha felfedeznek egy magányos kölyköt, viszik nekik az ételt, eldobált szemetet szednek az út mentén, és együtt bosszankodnak a világ gonoszságain. 

Ha Rozival sétálunk, akkor is beszélgetünk. Csip-csup dolgokról, és igyekszem mókával elütni, amikor belehergelnék magukat az állatokkal igazságtalan bánásmódba. De vajon jó ez?

Biztos jó valamire, mert Nufi ugyan tud folyamatosan beszélni, de én már lassan a megszólalni is nehezen tudok. Gondolkodom szavakon, aminek ott a képe előttem. A fejemben már kilométerekkel előtte járok, és a nyelvem javában küzd egy kifejezésért. Miközben az agyam a szavakat szétbontja elemeire, és a szógyökkel pörget képezget szavakat, cserélgeti a magánhangszókat a mássalhangzók  között, és derül... derülök, ha úgy adódik.

Béla bezárkózott a fejébe évekre, és nem tudtuk pontosan, mit gondol, én még nem tartok itt. Nem is szeretnék ide jutni. 

Van, hogy eszembe jut valami,... mondok példát. Álmomból ébredve eszembe jutott Sztankó Józsi bácsi. KPA* volt Lillafüreden a laktanyában. Nem voltunk sokat összezárva vele, de leszerelés után is odahordta Mészihez a javítanivalót, amit nem tudott megoldani.Legalább 25 éve nem láttam, és nem is járt eszemben. Most vettem a kagylót, és felhívtam Mészit, megvan-e még az öreg. 

Megvan. Viszont a beszélgetés két percnél nem volt hosszabb. Mészinek nem volt rá igénye.

Próbáltam Attilát is hívni egyszer nem is oly rég a levelező program csevegőjén. Nem volt gépnél, aztán elment a bátorságom. Biztos zavarok, Nem ismételgettem. 

A legtöbbet talán a kutyához beszélek. Neki még a szavak értelme sem fontos. Elég a simogatás, hogy a szemébe nézek, és eldobom a labdát.  

Ma például a Bódva szemetéből - amit kikotortak a meder mellé a vízügyesek - kivettem egy szivacslabdát. Nufi háborgott, de a kutyának biztos jó lesz.... gondoltam én. Jó is volt. Háromig. Háromszor visszahozta, majd széttépte. Vihettem a kukába. De legalább ennyivel is kevesebb szemét van a Bódva parton. 

Most pedig azzal zárnám, amit az indiános könyvekben olvastam gyerekkoromban:

UFF, én beszéltem.

*KPA = Kinevezett Polgári Alkalmazott

Összedőlt

 A februári szél nem kímélte Komjáti szabadtéri színpadát. 

Hideg van

 

ásó, kapa, vagy kis harang?

 Jelen esetben a kis harang. A szilasi kis harang. Elhallgatott. 

Amikor a gerincem tiltakozik minden ellen, nehezen szánom rá magam, hogy gebeszkedjek a toronyban, de Pétert sem akarom a sárban hagyni. Először csak végignéztem, mire készüljek. Második alkalommal lefényképeztem, de nem értem el a vezérlő dobozt. Annyit kiderítettem, hogy a behúzó mágnes rossz. Alul bekapcsolva feljött a toronyba az áram, és amikor én játszottam behúzó tekercset, megszólalt, azaz a meglendült a harang. Még nem tudtam, hogy csak a tekercs rossz, vagy a triak is, ami vezérli. A mágneskapcsolót mertem csak megrendelni. 

Ma végre beraktam. Hát kapcsol a mágnes, de a harang csak illeg-billeg. Nincs elég áram a mozgatáshoz. Akkor hát betáp vezeték, az nem lehet,  a nagyharang jó. A középső is ki-kihagy. Akkor a kapcsoló. 

Régifajta, de ha rövidre zárom, akkor sem jó. Megmértem, az nem lehet oka. Marad a négy dióda és a soros tekercs, illetve a csavaros kötések rozsdásodásai. 

A négy diódát graetz híddal fogom lecserélni. Komjátiban is az van, és csak a nagy villám bírta kinyírni. 600V 35A. Cserélni is egyszerűbb.Négy saru lehúz a rosszról, és a jóra átrak.

Lőttem pár képet a behúzómágnesről.  Szegény nem csak megégett, de még a bakelit tekercsteste is szenesedett, és el is görbült. Igaz, sokáig szolgált, mert még 220V-os.

 

 Szilastól pedig elnézést kérek, hogy ennyit kell rám várni.

Fel! Támadunk!

 Én Hofitól hallottam először ezt a felosztást, Judit mást mondott, ő tudta, ki mondta hamarabb így.

Attila ma reggel megemlékezett egy barátjáról, én már több ilyenről emlékezgetek. Különösen most, amikor nyögök. Megállított a derekam ismét, és most is dolgozik bennem a műszerész. Elemzem a folyamataimat.

Augusztus húsz előtti héten kaptunk krumplis ételhez tejes mártást. Sóska, vagy spenót, már nem emlékszem. Megettem a Nufiéval együtt. Viszont elkezdett érni a szilva, és abból is bevacsoráztam. Anyu akkor látogatott meg, és én küzdöttem a felfúvódással. Már rég az ünnepségen voltak, mire én kipaszíroztam magamból a jóga módszerrel a sok gázt. Úgy mentem utánuk, mintha mi sem történt volna. Csak ez a puffadás nem maradt abba. Gondolván, hogy a szilva a fő ok, elhagytam, és a körtét is. A sok édes gyümölcs biztos táplálja.

Nufi pedig kapott valami náthát. Szerintem a kirándulásról hozta, de ő nem így tudja. Pár éjszakai köhögés után neki csitult, én pedig jó szokás szerint egy hétre rá belefogtam. Szendi Gábor könyvéből okosodtunk 8-10 éve, akkor még a paleo étkezést is kipróbáltam, szóval ő mondta, ez természetes. 

De szombaton beütött a mennykő. Nem sikerült székről felállni. Ez a gerincsérv, amit elég jól visszaszorítottam a napi fityegéssel a denevérpadon. Csakhogy most ott volt a levegő nyomása. A hasam felől jön a támadás. Ráadásul amint menni kell valahová, leveszem a melegítőt, és farmert húzok. 

Mi bajt okoz a farmer? Közvetve. Az igazi probléma az elhízásom. Vagyis mióta a hasam kilóg a medencém fölött, a  nadrágok lefelé csúsznak a kulcscsomó, az egyéb zsebben hordott motyók miatt. Tehát meg kell húzni az övet. Ettől pedig nő a nyomás.

Tehát az elhízás az oka mindennek. 

De tovább jutottam az elemzéssel is, mert az éjszaka ezért nem pihenés. A szervezet feldolgozza a napi kaját, és tolja hátrébb-hátrébb. Reggel pedig a felkelés. a kiegyenesedés is a kínok kínja.

A hét végén Nufi anyunál volt. Én a náthám nem akartam megosztani anyuval, ezért ment ő. Vasárnap tért haza. Ötre ér be Szilasra a busz. Délután benézett Péter, hogy be tudom-e építeni végre a szilasi harangba a behúzómágnest. Hát nem mertem, mert a toronyban létrán kell egyensúlyozva csavarozgatni, és pont a felegyenesedés nem ment igazán. Viszont fél ötkor megmakacsoltam magam, és a csendes eső ellenére pórázra vettem Rozit, és elég húzós tempóban kivonszolt Szilasra. Kb. a Komjáti tábláig a csillagokat láttam, aztán csillapodott a fájdalom, és mire a keresztet elértük, már izzadt boldogan lépdeltem a kutya mögött. Oda is értünk. Nufi legorombított, és így ő sem buszozott hazáig, de nekem jól jött, hogy kiment a fájdalom a derekamból. 

Mindez ma reggelig volt jó. Akkor kezdődött újból minden. Hasalás a heverőn, és buborékmentesítés. A befűtés is balettmutatvány lett, ahogy letérdeltem a cserépkályha elé.

Most viszont el kell határozni magam némi böjtre. A túlélésért.