Komjáti napló 2009 - XXIV. rész

Hétfő (folytatás)

Hát volt tévéjavítás. Csak kettőből semmi.
Először beraktam a táphibás Goldstarba az IC-t. Hangos kattanással jelezte, hogy ébred, a képernyőn három folt mutatta a nagyfesz létrejöttét, de ennyi. A szkópom még mindig alszik, tehát félre. De majd a Grundig.
Hát az meg még annyi életjelet sem mutatott, mint előtte. Eddig legalább a programléptető billentyűre reagált. Bekapcsolt. Most meg tök kuka.
Az asztalon hagytam a tévét stdby állásban, s elindultam megkeresni az univerzális távirányítót. Majd azzal felébresztem.
Még két lépés a prg listát tartalmazó papírért, amikor sziszegéssel, húzással beindult a tévé, és ugrottam is kirángatni a konnektorból, hogy lássam is, mit követtem el. Talán lehagytam valamelyik testmadzagot a képcsőről, vagy más?
Nem. A Grundig vagy Siemens jól fésült, áttekinthető, rendezett készülék – még így tajvani összeszereléssel is – és minden vezeték a helyén.
Eztán többet nem volt hajlandó szóba állni velem.
Ilyenkor egy kicsit nagyon elmegy az életkedvem. Elment az összes most keresett pénzem, pedig már kezdett önjáró lenni az itteni javítás. Legalább az a rohadt szkóp működne, Megpróbálnám külső tápról beindítani az ic-t és képkf-et adni a képmintagencsiről.
Persze megfutottam a körömet, hogy a TDA8361A helyett TDA8361E –t küldtek, de a Philips honlapján nem így család, hanem TDA8360 – 61 – 62. A különbség pedig a három norma. PAL Secam NTSC és ezek kombinációi.
Az is jó, hogy a Műszaki Hiba c újsággyűjteményem otthon Budafokon. Mert ugye mindent nem hozhatok-vihetek. Az internet is 1 óra naponta, és ebbe mindennel bele kell férni. Nem adódik össze, ha nem használom ki.
Akkor hűtőtakarítás. Már nincs benne komolyan romlékony kaja, és a szilvaléből kicsöpögött piros foltot is rendesen ki akartam mosni.
Kirámoltam a vajat meg a füstölt husit az asztalra, és a tojást. Kihúztam a konnektorból, és nekiestem a műanyagkéssel a jégpáncélnak.
A zömét eltávolítottam, majd elmentem az esti csevegésre. Az 1 óra alatt fellazult az utolsó jéghegy is, csak ki kellett dobálnom az udvarra a fűre.

Kedd

Aktív pihi. Miskolc.
Anyunak meígértem, akarom mondani azt mondtam, hogy valószínűleg megyek. Ezt ő be is szokta vasalni rajtam. Egyébként is kiürítettem a hűtőt.
Este hűs volt, nem a kádban fejeztem be, és a reggel sem fogadott hőséggel. A víz még hidegebb volt fürdéskor. De legalább felébredtem. Meg hát minek ez a szalonna az oldalamon? :-)
Nem bringa, mert dinnyét meg kenyeret akarok hozni, meg hátsólámpát, autóra valót. Pormaszkot, meg KPE csőhöz menetes szorítót az OBI-ból. (Ez utóbbi arra kell, hogy a KPE (vízvezeték)csövet csatlakoztatni tudjam a fali rézvezetékhez.
Miskolcon felhívtam Attilát, hogy tud-e nekem kondit intézni a szkópomba. Igazából Bosánszki kellene, mert ő szórakozott ilyesmivel anno, de ki tudja mi lett vele azóta. Majd Imit is bevonja Attila. Most üzlettársak. Imivel anno a 80-as években együtt dolgoztunk Zombornak Diósgyőrben. Akkor még az orosz színes tévé volt a csúcs. Pl. a C430 meg a Raduga. Bár ő már akkoriban is inkább a videót szerette.
Attila visszacsörgött, hogy nincs Iminek, de vagy négy helyen elindították a keresést. Adok nekik egy hetet, aztán rendelünk az E-bay-ről.
Gézánál még feldugtam a Hirschmann-t az LNB-jére. Öreg beltéri. Még van benne analóg tuner is, nem csak digitális. Működött.
Akkor fejet kell vennem.
Nem kell. Géza adott kettőt.
Este teljesen kinyuvadtam, mire elpakoltam a kajákat a hűtőbe meg a konyhában. Telefonálás után szinte azonnal elaludtam.

Szerda

Pakolós nap. Dög meleg odakinn. Még a diófa alatt lehetett valamit csinálni, de a napon semmit.
Átszámoltam, és átterveztem a célműszeremet.
Van vagy 4 szakadt városi világítás-szakadt reflektorizzó itthon hagyományos 40/45W. Ebből a 45W-os jó. Egy indexlámpa 1 vagy 2 db. 21W-ost jelent. Ez 42W. Tehát egy oldali indexhez elég. Kétoldalihoz kettő. A helyzetjelzőből 4 vagy 6db 6W-os van a pótkocsin. Oda is jó lesz a 45W Teherkocsiknál ez kettőt jelent, mert ott van jobb és bal a pótkocsin. Marad a féklámpa, ami szintén 2db 21W-os. Ez 5 db. Izzót jelent, és ha nincs annyi szakadt, majd beáldozok egy jót. Mondjuk az indexhez a két szálat egy búrában.
Holnap összerakom.
Ma még megnézem Dobódélt.
Fél hét felé gurultam ki a tóhoz. Gondoltam, úszással együtt is megjárom 8-ig. Hát ha nem nézem el az utat, akkor igen. Csakhogy megszedtem a vödrömet sóderrel, és ettől már nem is volt egyszerű a füvön közlekedni.
Elvétettem a kijáratot, ahol van híd a Bódván, és Rákóig toltam-vonszoltam a verdát vagy 40kg vizes homokos kaviccsal a csalánban-szederben, néhol még a kukoricásban is. Egy helyen két őzet riasztottam meg. Úgy ugráltak fel a magas növényzetben, mint a delfinraj a természetfilmeken.
A Bódva partján már volt kaszált fűsáv, csak ott meg emelkedett, és a traktornyomok voltak mélyek. Ha gyalog mentem, 2-4km/h. Ha ráültem 7-8km/h. Rákótól már a műúton 17-20km/h lámpával.
Nem is mentem haza, hanem egyből a fülkéhez. Így is este 9 körül járt az idő. Rövid is volt a beszélgetés. Itthon le sem pakoltam, rohantam a gondolkodószékre, és aztán a kádba. Ma kimaradt a Tűzvonalban. Csak a 24, de abba belealudtam. Már a Standard per ment, amikor kinyomtam a tévét.
Ja, és új távkikapcsolóm van. Nem marad stdby, mert egy vezetékes konnektor végén kapcsolóval áramtalanítom az ágyból a tévét, a DVD-t, a radiotunert, meg a videomagnót is. Orosz találmány, de megszerettem.

Komjáti napló 2009 - XXIII. rész

Csütörtök

Ma végre kiittam a kávét. Holnaptól nem lesz fekete víz.
Meglátogattam Ferit. Valami hatalmas hőség van a kombájnban. Nem is értem, hogyan bírja a fiú. A klímája leégett. Minden fényt egyenesen kap, a háta mögött is termel hőt a motor. Behúzódtam mellé, hogy megnézzem, miképpen dolgozik a gép. Szabályosan csöpögött belőlem a víz. Nem túlzás. Apró buborékok jöttek fel a karomon, és a könyökömön leváltak a csöppek.
Egy kissrác nézegette vágyakozva a hatalmas gépet, de Feri nem vette fel. Tavaly már tett vele pár kört, és mondta, hogy büdös a fiúcska. Azért nem szállhat be hozzá.
Kigurultam még a Bódvára is egy 5 literes vödörrel, meg a hamuzó lapáttal, de csak félig bírtam megszedni homokkal, és az is elég iszapos.
Talán majd elnézek Dobódélre a bányatóra úszni, és viszek egy gyalásót (ld. Lex. gyalogsági ásó) és megnézem ott. Most csak annyi kell, amivel a leszedett csempe alatt pótolni tudom a meszes vakolatot. Három csempényi. Egy vödörnyiből biztosan tudok szitálni annyit.
Este még nekiduráltam magam, és összeállítottam a műholdvevőt az ablakra fordított tévével, de hiába húztam maximumra a műszerrel a fejet, nem villant be kép.
Ha ilyen idő lesz, megkérek valakit, hadd dugjam fel a beltérimet a kábeljére. (Valószínűleg Géza haverom lesz Miskolcon) és ha az jó, akkor LNB-t kell venni. Ha az rossz, akkor meg elhozni otthonról a másik digitális beltérit. Ha pedig minden jó, akkor túl nagy a kilengése az árbocnak, azt kell kicserélni.
Az a gyanús igazán, hogy egyetlen maximum van, és semmi több. Nem látok több műholdat.

Péntek

Már hétvégi hangulatom van. A ténfergésben benne van a hőség jócskán, de kellett a mosáshoz.
Kiraktam a mosógépet és a centrifugát is a betonjárdára, és ott serénykedtem. Ha hamar kész – nem lesz több egy óránál – akkor az öblítős ládát újra töltöm a kútból, és lesz ideje újra felmelegedni.
Már elég jó ritmusom van.
Amíg forog a mosógép, addig kiszállítom a szárítót és a következő sötétségi fokozatot a ruhákból.
A fehérneműt és a világos törölközőket kisebb kicsavarás után átdobálom a 4-5m-re lévő öblítősbe, aztán zutty a szürke holmik.
Ismét foroghat a mosógép.
Az öblítőből már 2 körrel átszállítom a centribe, s az is pöröghet.
Akinek már csak automatája van, annak elmondom a trükköt, hogyan kell ebből a táncos lábú hengerből helyben maradó jószágot nevelni.
Először minden mindegy alapon beledobálni egy dobnyi ruhát. Felülről kézzel rátehénkedni, és várni 10-20 másodpercet. A víz zöme ekkor távozik. (Nem szoktam előcsavarni, mert akkor nem úgy igazodik. A víz kútból jön, tehát nem számít a vízóra.)
A fedelét lehajtva megforgatom a tartalmát.
Elsőre mindig verni kezdi valami a tetejét, ezért felnyitva addig rendezem, amíg végre csendben marad. Tenyeremmel a föld felé nyomom.
Ekkor következne a tánc.
A felpörgés azon fázisában, amikor a fordulat nem emelkedik – szenved a motor – felemelem a fülénél fogva a szerkezetet, s ettől hastáncos mozdulatoknak tűnő rezgéssel jól hallhatóan eléri a megfelelő fordulatot, és már le is tehetem. Nem sasszézik tovább.
Közben kihozom a következő sötétségű holmit, a célzásból már elvétettem a zöld törölközőt, de a füvön nem lett koszos.
Felhajtom a centri tetejét is, mert nem akarok túl sok áramot fogyasztani. Ha sürgős lenne, mert fel kell venni – pl nőknek a nylonharisnyát, az más – de itt nem fontos. A farmert meg kifejezetten csurgásban akasztom fel csavarás nélkül. Szebben kihúzza magát, mintha én rángatom ráncmentesre.
Tehát amint a mosógép újra forog, a centrifugát a dob mellett benyúlva átteszem a gangra az x-lábú szárító mellé – majd tudjátok, ki fog kutyagolni annyiszor 6-7 métert, ahány gatya és trikó van a dobban – és így nem kell kupacolni sem teregetés közben.
Nem tudom megállni, de mindig eszembe jut az a hülyítő reklám, amiben zoknipárosító csipeszeket adnak el, hogy ne keresgéljen a háziasszony.
Jelentem, hogy a teregetésnél fel sem merül, hogy két különböző zokni közé ne hagyjak hézagot, vagy hogy ne a párja mellé teregessem, de ha ilyenkor nincs meg valamelyik, akkor majd előkerül később. Meg szokta várni a párját. Sokszor csak az öblítőt kell újratapizni.
Szóval az üres centri mehet vissza a betonjárdára, és kezdődik a kör.
Ma 3 kör volt, plusz a kék farmerom.
Ebédig még izzókat válogattam a célműszerhez. Anyu telefonált, hogy már nem lesz meg a Wartburg-hátsólámpa. Lehet, hogy mást kell kitalálnom. Majd furnért lyukasztok ki, és beforrasztom az izzókat. Kevésbé látványos, és nem is annyira védett. Meg nem lehet talpával egymáshoz csavarozni.
Még Budafokon van a Trabié. „Valamelyik jó lesz.“ /Markos: Esti mese/
Délután pedig szkóp. A saját oszcilloszkópom következett. 200mA-os biztim nincs, hát kapott patkolást. A 25 Voltnak való váltó feszültséget védte. Nem is jött meg, csak 21V.
A pufferkondin a kis c-90-es szkóppal fűrészt leltem. A nagyfeszhez szükséges oszci nem rezeg.
Kicseréltem a 47 mikrós kondit a félamperos bizti előtt. Semmi változás. Aztán az 1000 mikrós puffert. Attól sem gyógyult meg.
Reméltem, hogy nem a trafó.
A sokszorozót leválasztva megjött a rezgés.
Pakoltam is vissza az eredeti kondikat. Amíg jók, addig nem cserélek. Esztétikai okokból sem.
A 8,5kV-ot kapó tárcsakondi –az utolsó a sorban, ő van párhuzamosan a katódsugárcső cumijával – adta ki a lelkét. Persze műszerrel ezt mérni nem tudom. Jóval 20Mohm fölötti, meg ki tudja, mekkora feszültségnél üt át.
Megnéztem a szőrös zöld idővonalat az elején, aztán elcsomagoltam szegénykét.
Ha megint kienged a szerver, utána nézek a NET-en, hol és mennyiért kapok.

Bolti áron pedig 26 Euro+25Euro szállítási ktg. az USA raktárból. Az E-Bay 10Euro /db. és postaktg, de akkor már 2-t rendelnék, és 30kV-osat. A 10kV-os kicsi – eredetileg 15kV-os van benne, a 20kV-os meg nem olyan felfogatású.

Még előhúztam a nagy monitort, amit Csabától kaptam tavasszal, és kimostam.
Hogy ebben ki és mit javított, nem nagyon tudom megtalálni. Olyan koszos belülről, hogy ezt nem az én módszeremmel csinálták. Talán a sormeghajtó tranzisztor mellett van gyantásabb felület. Illetve volt, mert eltávolítottam.

Este telefon, és nézegettem, mifajta sokszorozóval lehetne kiváltani. Ha a Metz tv sokszorozója elérhető a NET-en, akkor megnézem, hány diódából áll. Jó lenne, ha szerencsém lenne.
A VL100-é nem jó. 
Tam-tam-tam! Tratata-tratata-tam!
Ma láttam, mit láttam, felismertem a göncöl szekeret. Esti pisálás közben az égen ott csillogott előttem az az ismert alakzat, amit még soha nem azonosítottam.
Persze ezután kerestem a kismedvét is, meg a nagyot, de biztos a tejúton betértek egy tejcsárdába, vagy málnaszörpre, mert őket nem találtam.

Vasárnap

Esős hideg vacak idő. Valamiért perecre vágyom. Persze nem az lesz. Ebédre összeütök egy borsólevest sok répával meg zöldséggel. Illetve ha eláll az eső, akkor bedurrantok a zsebkohóba, és meggrillezem a csirkemellet. Tudom, nem túl kövér, de esetleg megtűzdelem szalonnával.
Amint elállt az eső, előhúztam a fürdőszobaajtót. Rápróbáltam a keretre, és ha derékszögűre állítom, szépen pontosan nyit-zár. Tehát feljelölhetem a falra.Csak előbb még letakarítom.
Kihoztam az asztalos asztalkámat, meg a frédi-béni asztalt, és lefektettem rá a keretet. Elő a hőlégfúvó, meg a kaparószerszám.
A festék jött mindenhonnan. Felhólyagzott a hirtelen hőtől, és csak kapartam-kapartam, mint óvodás a varas térdét.
A tetejéhez befogtam az asztalos asztalka satujába, de úgy állítottam, ha dőlne, akkor a diófa fogja meg, vagy én.
Elég foltosnak tűnt. Jött a következő lépcső. A fúróba fogható műanyag tárcsa. Erre lehet felcsavarozni a kerek csiszolóvászon lapot.
A sarkok kivételével fatisztára tudtam takarítani. A sarkokhoz meg előkerült a rezgőcsiszoló is.
Közben megebédeltem, és elfogyasztottam a Nufinak szánt jégkrémből négyet. Egyet akkor is meghagyok, ha tátogó halként fogok a hűtő előtt szenvedni!
Még nem is volt öreg az idő.
Az ajtó passzol a kijelölt helyre. Jöhet a vájár munka.
A gerenda alatt próbáltam ki az új kőműves kalapácsom. A vályogtéglákon agyagtapasztás volt meszelve.
Érdekes, de szépen szétvált a két azonos anyagból készült alkatrész.
Az első tégla sehogy sem akart kijönni. Aztán eltörtem, és akkor sem lett sokkal könnyebb.
Tulajdonképpen nem is volt rossz játék.
Ha kikapartam a réseket, akkor jött a neheze. Nem tudom hány kiló egy vályogtégla, – majd megmérem – ledobtam a mögöttem lévő földhányásra, és jött a következő. A földhányás a csatornacsőnek az árkából jött ki, és ha felkerülnek a szerelvények a falra, s benne lesz a cső is, oda kerül vissza. Nem talicskázom fölöslegesen.
Amelyik eltört, szépen leeresztettem magam elé. Végig a széken álltam, és fogtam a keresztgerendát is, hogy érzek-e mozgást. Ha igen, akkor csinálok alátámasztást, de bírja. Nem mozdult.
A hálószobánk felé még nem vertem le a vakolatot. Így kevesebb por fog oda szállongani. A rés ¾-éig bírtam, aztán csak kiszedtem.
A kupac meg egyre nőtt alattam, jött a tereprendezés.
Az egész téglákat kötésben az ablak szintjéig felraktam a korábbi bejárati ajtó mellé. A fele-harmad darabokat pedig később a következő két sorba.
Már az alsó téglák után belefutottam a kőalapba. Ezek lapos kövek egymáson szintén agyaghabarccsal összefogva. Harangoztak. Már hét óra?
Nem. Nyolc.
Csobbanás a kádba, és negyed táján ott lihegtem a telefonfülkében, s meséltem lelkesen, milyen szorgalmas voltam.
Már sötétben karikáztam haza, és hála istennek semmi érdekes nem volt a tévében. Egy fickó azért gyötörte a barátját, hogy részegen felszedett egy nőt, és nem emlékszik rá, de a csaj feljelenti, hogy megerőszakolta.
A következő lépésem az áramtalanítás volt. Zutty az ágyba.

Hétfő

Éjjel szokatlanul sokszor voltam leereszteni a hűtővizet. Még hajnali négykor is. Köhögtem, krákogtam, gyártottam a fekete papírzsepiket. Alig aludtam valamit. Ma vagy maszk, vagy kötök rongyot magam elé, és úgy vések.
Hat körül kinyitottam az ablakot, mert majd meggyulladtam, és hallgattam a ‚csöndet‘.

Reggelire kinyitottam a hűtőt, és megállapítottam, hogy a tíz tojás fele most elfogy. A penészes kenyerek mentek a komposztra, és a szárazból faragtam a fogammal. Alighanem ma már ki tudom pucolni a hűtőt. Ilyen is rég volt már.
A pontossághoz hozzá tartozik, hogy hétfőn valamelyik bolt nincs nyitva, tehát leghamarabb holnap veszek kenyeret.
Egyébként kóválygok itt, mint akit nyakon ütöttek. Fázom, félálomban ülök az ágyon, mennék a talicskáért, de visszaesem.
Tízkor jöttem fel naplót írni. Éppen megnéztem a leveleim. A Sini visszaigazolta rendelésem, s láttam, hogy hiába figyelem majd a postakürtöt. Futárszolgálattal jön a motyó.
Ekkor dudaszó.
El sem hiszem. Megjöttek az alkatrészek.
Akkor délelőtt még tévéjavítás lesz.

Komjáti napló 2009 - XXII. rész

Szombat

Megvolt a látogatás. Reggel hét körül megfürödtem, újratöltöttem a kádat, és visszadőltem megnézni a fújtatót. (Verebes vezeti a Napkeltét.)
Az ablakon mozgást vettem észre, kiléptem, anyuék már meg is érkeztek. Persze a kulcs nem nyitja a zárat, ha reteszelve van a kapu, de telefon mindig van náluk.
Mindegy, valakit megkértek, az beugrott a kerítésen, és kinyitotta nekik. A konyhában ismét minden felület lefedve, és Laci bácsival kerékpárra ültünk. Mentünk gombázni.
Mari néni kihívta a szomszédját, megbeszéltük, hogy Barakony felé kell kimenni Szentandráson, és a kishídon átmegyünk, és ott jobbra is, balra is...
Ehelyett mi Rákó felé vettük az irányt. Annyira tűzött a nap, hogy mindegy, csak fák legyenek mihamarább! Laci bácsi a kempinget választotta, de nem jött be neki. Vagy kétszer eldűlt a fűben, aztán a betonon már nem volt gond. Csak az emelkedőnél kellett tolni. Egyébként 8-9km/h sebességgel haladhattunk.
Az erdőhöz vezető keréknyomon jókora tócsák és kátyúk virítottak.
Kinéztem egy fát, amit messziről meg lehet ismerni, és árnyékban maradnak a bringák alatta. Aztán usgyi a kaszált dombhátnak, majd jó 300m lihegő. És beértünk az erdőbe.
Mennyei ajándéknak kaptunk pár rovart. Nagyobb légy kettőnkre jutott egy, kisebből megszámolhatatlan.
Minden mozdulat vitte az erőt, lecsapni nem tudtam, elhajtani meg csak másodpercekre lehetett.
Gomba? Az nem sok.
Galambgombát találtunk pirosat meg zöldet. Tinoruból csak változót. Az is igen száraz és kukacos volt. Nem ide kellett volna jönni. Nem baj, ez is jó volt kirándulásnak.
Anyu otthon főzőcskézett. Új krumplit, leszedte az uborkát salátának. Feltétnek az otthonról hozott csirkecombok voltak rántva.
Délután a sárga zenés autó hozott jégkrémet.
Későn, hat óra után pár perccel indultunk Miskolcra. A leszedett 10db tököt, a sok liter tejet, meg még pár dolgot, ami nem is jut eszembe, vittük kocsival. Edelénytől már látszott, hogy eső lesz. Szirmabesenyőn tankoltam, akkor kapott el a zápor, de már a rendőrségnél abbahagyta. Kipakoltunk, mentünk Klári nénihez az ablakért. Csámpinak itthon van a lánya a férjével Németországból. A jövő héten lesz a temetés. Csámpi férjét agyonverték az ivócimborái.
Az öreg az alkoholizmus áldozata. Már évek óta a telkükön élt, és most költözött haza éjszakákra, mert már félt. Nappal nem hagyták a lakásban, de aludni jöhetett. Amit én tudok annyi, hogy cigányok verték, és vették el a pénzét. A nyugdíját is átirányíttatták az avasi címükre. Mindenféle kölcsönszerződéseket meg kiegyenlítésről szóló nyugtákat írattak vele alá.
Kórházban halt meg. Az orvos hivatalból tett feljelentést.
A család összegyűlt. Nem látszott nagy sírás-rívás. Pár szót váltottam Zsuzsival, hogy jó-e még Németországban, s a párjával a Hondájukról, ami már Jeep, de nagy Honda-rajongó a srác. CRX-e volt.
A két konyhaablakot beraktam a lehajtott hátsó ülésekre a csomagtartóból. Anyut kitettem a Szentpéteri kapuban a kórház előtt, s nyomtam a gázt, mert éreztem, nagy vihar jön.
Ráéreztem, hogy nem mentem be Boldva felé. A hiradó szerint rondán helybenhagyta a falut a tornádó.
Sajószentpéteren már esett, Edelénybe pedig már a leggyorsabb fokozatú ablaktörlővel jutottam be.
Onnét az úton 30-40km/h-val haladtam. Lestem az elválasztó szaggatott vonalat, és jobbról a fényvisszaverő pöttyöket a műanyag útjelzőkön.
Valahol csörgött a telefon. Felvettem, annyit mondtam, hogy később visszahívom, most nem tudok beszélni, és letettem.
Szendrőládig voltak mögöttem. Ha megállok, belém is szaladhattak volna. Ott tudtam úgy félreállni egy lámpa alatt, hogy visszahívjam Nufit. Mondtam, otthon a fülkéből ismét felhívom, aztán tovább indultam.
Szalonnától már tudtam 60-nal haladni. Komjátiban is megáztam a telefonfülke előtt, két lépés alatt, amíg beléptem. Elmondtam, mi történt, aztán haza.
A kapunyitás-beállás-bezárás alatt teljesen átázott a ruhám. Ledobáltam magamról, és bevágtam magam a takaró alá. Reggelig ki sem nyitottam a szemem.


Vasárnap

Tegnap nem jött Balázs. Talán majd ma. Itthon tettem-vettem. Eltakarítottam a kerékpárszerelési dolgaimat, amik már megszáradtak. Füvet nyírtam.
Anyu mondta, hogy menjek át egy újabb rokonhoz, akinél rossz a tévé, és nézzem meg.
Beállított Attila. Ő az unokatestvérem, és együtt is dolgoztunk 15 éve, most beszélgettünk a közös ismerősökről, meg arról, hogy kereskedik ócskaságokkal. Összeállt Urbán Imivel egy cégbe, és kocsmájuk is van, stb.
Szeretne fémkeresőt. Mondom, hogy van pár rajz a Rádiótechnikában, de szerintem ocsóbb venni, mint kikísérletezni.
Megittunk egy kávét, közben megérkezett a felesége két kamaszkorú gyermekükkel, és továbbsétáltak a Bódva-partra.
Én még előhúztam a piros kempinget (bicajt), hogy világítást alkossak rá, meg lemossam a sarat. Közben jött be Imre.
Mondom, a tévé miatt?
Igen, de elhozza.
Elhozta.
Erős dohányos, ezért előre lemostam az asztalt, kitettem az udvarra műszerestől, és azon csináltam ‚látványpékséget‘. Nem jött be. Hátha csak graetz meg valami áramkorlát ellenállás! A táp nem indul. Az STR ic gyanús. Nem várta meg. Mindjárt 7 óra.
A telefonálás ideje alatt kinn hagytam az udvaron, a zuhi jól megmosta.
Ezek után már nem volt más választásom. Zsíroldó, és nagymosás. Holnapig pedig felteszem a padlásra kiszárítani a veranda fölötti huzatos helyre.


Hétfő

Balázs nem jött. Józsi mondta, hogy a falu szélén bevágott valakihez a villám, ott fóliáz. Azóta nem láttam, és nem is jelentkezik.
Ez megint idegesít, de majd megszokom. Végül is ez már nem neki fontos. Én meg nem könyörgök senkinek.
Nekiültem tévét javítani.
Persze a szkópom nem adott idővonalat.
Szétszedtem. A 25V biztije rossz. Csere. Erre a 110V –é ment el.
Elővettem a kis szkópot és a leválsztó trafót. Azzal megvizsgáltam a tévét, és rendelhetem az STR-t.


Kedd

Ismét jött anyu. Hozott almás süteményt, és mindenféle gyümölcsöt. Átment Jolikáékhoz még tejért, én fáradt voltam hozzá. Azt vártam, hogy hazamenjen. Ültem a már félig kitakarított konyhában, és szenvedtem, hogy mit hová tegyek.
Főztem egy kávét.
Még egyet.
Bicikliztem. Állítgattam a váltókon, de a teherbringán ugrik a racsni. Nem bírta ki az agyszétverést. Elegem van. Mindenből.


Szerda

Éjjel még lerajzoltam a tetőtéri vízvezeték elágazásokat. Ezen rágódtam az alomszéken reggel, amikor kiabált Feri. Újabb pótkocsi. Meg tudnám nézni?
Meg, de fél óra múlva.
Mosdás után bevágtam az anyós ülésre a barackos dobozt, és hátra a szerszámokat, meg egy doboz 5-ös csavart.
Rajtam nem fog ki megint órákra, hogy nincs csavar!
A pótos persze kifogott rajtam. A csavar jó volt, de mindenféle csavarral feltéve, anya meg nem volt.
Ismét mehettem kórincsálni, csak most anyát.
Ha hazamegyek, átmenetelek vagy 10db-ot a rozsdás dobozból!!!!!
A munka már ismerős volt, de kértem kölcsön még kábelt is.
Ellenőriztem a Hondáról.
Az irányjelzők jók, a helyzetjelző viszont bekapcsol minden izzót.
Az összes sarut rendbetéve még a testmadzagot is megcseréltem, hogy az legyen a legvastagabb. A féklámpába való 5W-os izzót is szabványos 21W-osra cseréltem, de a terhelés alatt fényorgonát játszott.
Jött a szaki, aki használná. Mondta, hogy dugjuk fel a traktorjára. Úgy gyorsabb.
Semmi.
Cseréltünk átkötővezetéket. Nincs világítás.
Levettem a búrát a traktor aljzatáról.
A benne levő csavarok, mint januárban a fenyőtűk a karácsonyfáról, úgy hullottak szanaszét.
Összeszedtem, és visszakötöttem.
Az eredmény, mint a Hondánál.
Irányjezők jók, de a helyzetjelző minden izzóra ad feszt.
Testhiba.
A traktor testjéről bikakábellel adtam testet a csatlakozó megfelelő tüskéjére.
A hiba megszűnt.
Megint tanultam valamit.
Ezentúl a műanyag dobozos csatlakotó aljzatoknál is vázhoz fogom testelni az összes futón és traktoron a megfelelő tüskét vagy hüvelyt, mert a vonóhorog elég jó érintkezés. Ugyanígy a hátsó lámpatesteket is kimadzagolom a vasvázra.
Háromra értem haza, és már alig éltem.
Be a kádba, kimostam a munkaruhát, majd alvás. Jó kétórányit aludtam, aztán még kigyűjtöttem az autóvillamossággal foglalkozó könyvekből a számkódokat egy papírra. Hogy pl. 30-as az akku + saruja, és 31 a test. 15-ös a gyújtáskulcs mögötti 12Volt.
Ez ugyan sosem lesz teljes, de a leírással már kicsit meg is tanultam.

Komjáti napló 2009 - XXI. rész

Hétfő

Ha nekiindulok a fürdőszobával, vagy a vízzel itthon egyáltalán, biztosan lesz, ami megakaszt. Erről szólt a hét.
Hétfőn jött egy telefon Feritől, hogy ki tudnék-e menni, mert egy pótkocsi nem világít, akármit csinálnak vele.
Ki tudtam menni.
A búrákat leszedve a lámpákon látszott a be nem fejezett átépítés. Vezetékek meredtek az égbe, és volt, amit a helyén találtam. Kaptam hozzá egy akkumulátort is, no meg két hatalmas (pőcsik) legyet, hogy csípkedjem magam, mert ők fognak megcsípkedni.
Elöl a csatlakozón három rögzítőcsavar helyett kettőt találtam. Egy elnyírta magát, a másikat sikerült levennem. A vezetékek szépen ültek a helyükön. Minden csupa mocsok meg zsír.
A csatlakozófelületeket kikapartam, amíg végre megjelent a fémszínű persely és a dugó is. A testfelületen lekapartam a rozsdát, és kértem még valami hosszú vezetéket. Bontottak is nekem valamiből, meg kaptam kölcsön bikakábelt. Így elég jó műszerezettséggel álltam neki a keresgélésnek.
Persze ráérő ember nem volt, és olyan traktor sem, amelyikkel kipróbálhatnám, de kaptam egy ötletet, dugjam fel a saját kocsimra. 
Na, csak oda kellene összekötő kábel is. Merthogy az utánfutókból kilóg. A teherkocsiknál meg külön van.
Na jó.
Viszont ez azt is jelenti, hogy a sajátomból megtudhatom, melyik kivezetés mire jó.
Nosza!
Már az indexnél megfeneklettem. Páka nem volt nálam, próbalámpát nem tudtam gyártani, a műszerem meg lassú volt, nem mutatta a változást.
A féklámpát és az országúti világítást megtaláltam.
Na, most mi legyen?
A forgalmimban van egy leírás a vonóhorogról. Ez már majdnem jó volt. Az irányjelzőhöz mindenképpen.
Az első két lámpát leburkolva az akkuval kiderítettem, hová kössem hátul a városi fényt. Elmondjam, hogy eddig a féklámpára volt kötve? Merthogy a féklámpa madzagja állt bekötetlenül a búrában.
A két búrában kicserélték a foglalatokat. Két búra, két fajta.
A vezetékelés úgy sikerült, hogy jobb oldalon meg hátra a csatlakozótól a kábelköteg, és a hátfalban a baloldali ág. Ez utóbbi ágat a közelmúltban cserélhették. A többi vezeték színjelzéses volt, ezek pedig feketék.
Újabb rejtvény.
Hátulról 12voltot adogattam a lámpatest érintkezőire, és körbejárva azonosítottam az égőket, és a vezetékeket.
Közben megérkezett egy főnök, és érdeklődött, de nem a munka érdekelte, hanem az, hogy mikor leszek kész.
Már képben voltam, és még egy órát kértem.
A bal első lámpában még izzót kellett cserélni, a szétszakadt 8-as csavar helyére másikat keresni, és még összerakva újra végigjárni akkuról a csatlakozási pontokat. Visszahordtam a kölcsönkapott segédeszközöket. (Bikakábel, akku) és mehettem.
Mindez harminc fok fölötti hőségben.
Otthon alig vártam, hogy becsobbanjak a kádamba, és lehűtsem magam, és végre jól elvakarhassam a legyek nyomát.

Kedd

Körbejártam a terepet, kerestem még egy csapot. Ezt az ágat is át akartam mosni, mielőtt felteszem az újat a konyhába. Kis takarítás, gumiforgatás után nem passzolt a falba.
De jó!
Kerestem csövet. Majd megmenetelem, és közdarabbal. (Majd megnézem a nevét, hogy is hívják őket, de lett megoldás.)
Most már csempézhetnék is.
Délután jött Józsi, hogy nem megy a bojler az anyósánál.
Mondom egy óra múlva, de ő megy dolgozni, akkor most kéne,jó menjünk.
A bojleren pontosan ugyanaz a hiba, mint a Feriékén.
Felsaruztam a megfelelő méretű vezetéket, és kiváltottam a hibás részt. Utána még elintéztem az ADSL szolgáltatónál, hogy visszakapcsoljuk az internetet. A vihar óta nem volt neki. Még a Balázs notebookjának megállt a tápegysége. De már nézte valaki. Nem lehet megcsinálni.
(Balázs a Józsi sógora)
Mondom, elvinném, majd holnap megmondom, leégette a tekercse, mert ha nem, akkor megcsinálom.
Még megnéztük Balázs fényképalbumát. Nemrég jött haza Kanadából. Lőtt medvét, agancsos állatokat, és nagyon hideg helyeken járt. Megdicsértem, mert láttam, hogy fontos neki. Menne már vissza, de még nem lehet. Nem mondja, de tűkön ül.
Este még megnéztem a tápot. A kétraszteres biztosíték helyére bekötöttem egy 25W-os izzót, kicseréltem a zárlatos graetzet, és megjött a 18volt. Nyugovóra tértem.

Szerda

Reggel hétkor már felfrissülve a hűs hajnali fürdőtől gyorsan beforrasztottam egy üvegcsöves biztit zsugorcsőbe húzva, és vittem is vissza a tulajnak.
Balázs festett valamit, és azt mondtam neki, ne pénzben, hanem munkával egyenlítsünk. A házunk bal oldalán a nyeregtető egy hosszú deszkával van lezárva. Mellette a palák jönnek fel, a habarcsrögzítés elporladt, és a hosszú deszka is rossz. Van deszka, fel kellene szögelni.
Beleegyezett. Majd hétvégén. Szombat vagy vasárnap átjön.
Anyuék szombaton jönnek, de ez nem túl hosszú munka. Ács a fiú szakmája. Szerintem kerítünk hosszú létrát is. Ott leszek a keze alatt.
Na, akkor Miskolc.
Mégis a teherbiciklivel megyek. A 2 m2 csempe nem lesz könnyű.
Móricka ismét közbeszólt.
A Favorit váltó műanyagja hosszan megrepedt.
Üvöltsek?
Inkább kicserélem.
De nem hoztam tartalékot.
Levettem Ildi bringájáról a váltót. Otthon van másik, vagy veszek Miskolcon.
Ez más módon rögzíthető, és rövid a lánc.
Lánc van három is tartalék, és a leszedett régiben egy szem el is tört. Csak az egyik oldalon tartotta a vas, a másik egy nagyobb taposástól el is szakadt volna.
Ki vele.
Az új lánc is rövid.
Majd toldok a régiből.
A láncszétszedő tengelykitolója elgörbült, majd eltört.
Szöget bele.
Nem jó. Görbül.
Számológéptengelyt.
Törik.
Fúrót.
Zömül.
Mégis összekínoztam. A váltó fordult egyet, és megakadt.
Ezen állítani kell.
Hátul addig gyötörtem, amíg a kerekek egy síkba kerültek a racsnival.
Még így is laza, de mentem telefonálni.
Ugrik.
A telefonálásból hazajövet reccsent és szétugrott.
Majd reggel, már sötét van.

Csütörtök

Mégis a szürke Favorittal megyek!
Még feltettem rá egy csomagtartót, és közben hallgattam a dörgést, de inkább a dög meleg volt jellemző.
Tízkor bezártam mindent, és elindultam. Majd a zöld biciklivel jövök haza. Az talán elbírja a csempét is.
Először János integett a kocsiból Bódvaszilas után, majd Feri hívott, hogy valami sípol a kombájnon. Nem áll el. Át tudnék menni?
Mondom most indultam Miskolcra brngával, visszaforduljak? Mert holnap jövök vissza. Nem fontos. Akkor menjek.
Perkupa után ismét csörög a mobil. Zsuzsi szülei, hogy megint tele van vírussal a román windows. Mikor hozzák a gépet?
Mondom most nem Budafokon vagyok. Ha a benzint állják (kb. 12000Ft) akkor holnap beülök a kocsiba, és oké.
Annyira nem sürgős.
Perkupa után az út szélén egy utánfutós Lada állt. Ha jól emlékszem. A futó biztos  Szóval mögötte két ember, és az egyik visszahívott.
Látom, hogy köztük egy jókora disznó áll, és szabadulni igyekszik. A fülénél-farkánál fogva tartják, de nem jutnak ötről hatra.
Megkértek, emeljem fel a ponyvát és eresszem le az utánfutó hátfalát. Így már fel tudták tenni a jószágot. Addig patt helyzet volt. Vagy disznó, vagy kocsi.
Legalább valakinek hasznos voltam! Nufi mondta, hogy reméli, nem lopott, mert akkor bűnrészes lettem én is. (Nufi ilyet nem mondott - a szerk.)
Szendrő felől sötétedett. Amikor a benzinkúthoz értem, már zuhogott a langyos eső.
Megvárom.
Bevackoltam magam fedett helyre, és felhívtam Ferit, mit intézett a kombájnnal. Elmondattam, mit észlel, és mit néznék meg én.
Az eső jó ¾ órát verte a környéket, és már a feketeség áthaladt rajtunk. A csepegő esőben tovább indultam. Persze amint a fák közé értem, jött az újabb áldás.
Innét már nincs megállás. Ha megállok, megfázom.
Ferim újra hívott – Finkén jártam – hogy eljöjjön-e értem, de megköszöntem, és folytattam az utam Miskolcra. Fél egykor másztam be anyu ajtaján, és mondtam, hogy esik.
A cipőmből önteni lehetett a vizet, az összes ruhadarabomat szárazra cseréltem. Ettem valamit, és a zöld biciklin mentem vissza az Obiba csempét venni. Még vettem váltót a másikra is, meg cipőragasztót a szandálomhoz és a szürke tornacipőhöz.
Anyunál aludtam.

Péntek

Reggelre a zöld bicikli leeresztett. Mégis a versennyel megyek haza, majd megkérem Jánost, hozza el Miskolcról a csempét.
A vékony talpú tornacipőben nyomta a lábam a pedál, de jól haladtam. Borsodszirákon ittam először az utcai kútból. Edelénytől volt erős felmelegedés. Szendrőben már tátogtam, mint a hal, de az első két kútnak nem volt nyomója, a harmadik el volt zárva. A rendőrség előtti végre működött.
Még vettem golyókosarat a hátsóagyhoz (bicikli), és Perkupán tartottam egy fagylaltnyi pihenőt (360Ft a 3 gombóc citrom). Bódvaszilasig tartott a lendület. Ott már hiába akartam inni, egy kék vasoszlopból sem lehetett vizet facsarni. Komjáti bejáratánál frissültem fel újra.
A telefonfülkéből felhívtam Nufit, megvagyok, és odabenn buborékosan forr az agyvizem.
Otthon csobb a kádba, és hüsi.
Délután visszaállítottam Ildi váltóját. Felraktam az újat magamnak.
Holnap jönnek anyuék.

Komjáti napló 2009 - XX. rész

Csütörtök – péntek

Bringa. No nem, mintha megengedhetném magamnak, mert a fürdőszoba kezd a Luca székére emlékeztetni.

Főzés.
Kaptam gombát Mari nénitől. Vargányát. Még amikor Jánosnak kellett a csaphoz a kivezető szerelvény.
Mi készült?
Leírom:

Vargánya Hanczur módra:

Hozzávalók:
5db tojás
1villa (ami ráfér) margarin púpozva (most Flóra volt itthon)
3db vargánya gomba
2 csirke felső combja (nem 2 csirkéből, 1 csirke 2 combja)
1 fej vöröshagyma (lila nem jó)
3 gerezd fokhagyma
2 csokor petrezselyem
4-5 karika paprikás kolbász
1 nagyobb tv paprika
Az olvadó margarinba beleszórom a felaprított hagymát. Amíg pirul, megmosom, és szétcincálom a csirkecombokat. Az épp piruló hagymára rászórom, majd fakanállal forgatva oda-odalépkedve felaprítom a gombát is, és rászórom a fehéredő húsra. Fedővel letakarom, amíg a kertből hozok két nagyobb csokor petrezselymet. Amikor már a hússzeletek elvágva sem pirosak, akkor ütöm rá a tojást, és állok neki a petrezselyem aprításának, s a folyamatosan kavart kulimászhoz keverem. A kezembe akadó paprikát is hozzákarikázom, majd megszórom borssal. (Sót nem teszek bele!)
Immár fedő nélkül elpárologtatom a fölös vizet.
Ez idő alatt beledobok egy fazékba főni sós vízbe 3 db nagyobb burgonyát, de már sejtem, hogy mire kész lesz, addig jól lakok. A krumpli pedig várhat a következő étkezésig.


Bár egy nagyobb mosás belefért az időbe, és Józsinak is át tudtam adni a hegesztőtrafót, de nem működött a szabályzója. Aszerint, hogy vastag vagy vékony pálcát akar használni, nagyobb vagy kisebb áramot állít be egy induktív szabályozó. A rég variometeres rádiók mintájára, műanyag csavarpályán mozgat a trafo magjai közé egy lemezekből összeszorított tömböt a külső tárcsa. Ez a tárcsa nem volt meg, a tengely végét csavarhúzóval lehetett tekerni, de a hangolómag nem mozdult.
Leburkoltuk.
Nekem is ilyenem van, csak az enyémen rézből van a csavarpálya is.
A hangoló lemezeket összeszorító mechanizmust három pár csavar fogja össze. Ebből kettőt kitekertünk, és a műanyag ‚anyát‘ eltörtem.
Jó, megragasztom, de mielőtt bármit csinálnánk, be kell állítani, mennyire szoruljon. Mert ugye ha túl laza. Elmozdulhat, ha túl szoros, akkor nem viszi.
Megleltük a beállító csavarokat, s én kimostam, meg megragasztottam a törött részt, és vissza is adtam, hogy holnapig száradjon a kétkomponenses ragasztó, aztán összerakjuk.
Közben tett Józsi egy kijelentést, hogy akkor kelleni fog.
Ez kissé meglepett, mert én nem üzleti célból vettem és adom el neki, hanem neki vettem. Fel sem merült bennem, hogy esetleg nem kellene. Az ember mindig tanul valamit.
Mondjuk talán a Vaterán is tovább lehet passzolni, de nem esett jól.

Szombatra bejelentkezett Géza. Lehet, hogy meglátogat.
Indult a nagytakarítás.
Hozza egy ügyfelét, vagy munkatársát is, - gondolom, fotózni – és ha akarok valamit, elhozza nekem.
Rögtön a (műhold-beltéri)távszabályzóra csillant fel a szemem. Megússzuk a postaköltséget.

Szombat

Géza nem jön. Küldött SMS-t, hogy túl hosszú az út. Későn érne haza.
Ha akkor reggel írtam volna a naplóbejegyzést, elszenvedtem volna, mint egy intézetben felcsigázott gyerek, akit majdnem meglátogattak.
Főztem egy kávét. Aztán még egyet.
Elszórakoztam a villanyszerelős táskámmal.
Még a németországi munka előtt takarítottam ki egy barna bakelit táskát, de nem túl jól. A műszaki munkatáskák régen acélból voltak. Füle volt, és amikor kinyitotta a szerelő, jól szétosztható volt benne a szerszám, sokszor az anyag is.
No ez már bakelit, csak a fülek vannak fémből, és az egyik vasfül nem volt meg, Kivettem egy jót, előhúztam a nemrég szétszedett VT Favorit tévé tartóbakját. Azonos vastagságú lemez, és abból fúrtam-vágtam-reszeltem egyet. Közben a lemezolló is megadta magát. A törött tengelyt szintén tévéalkatrészből fűrészeltem. (Ha jól emlékszem, a robbanás ellen védő plexit egy acéllemez rögzítette körbe a képcsőhöz. Ezt húzatta meg a csavar, melyből fűrészeltem a lemezollóba valót.
A lemezolló kissé rozsdás volt. (Az előző gazdája nem gondozta. Én meg mint a mosómedve, mindent először kitakarítok.) Csiszolókövön megigazítottam az élét is. Összeraktam, és jó is lett.
Közben a kis satum szorítója pergett szét. Találtam hozzá Magyar Népköztársaság idejéből származó 10 Forintost. Majd meg is fúrom, de már így is remek.
A Favorit bringáról sötétedéskor letakarítottam a TESCO-s sebességmérőt, és szétszedtem a küllő mellé szerelendő jelvevőt. Vezeték nélküli jószág, és nem akar működni. Betartom a 60cm-nél kisebb távolságot az órától, de így is csak a pedálfordulatot mutatja.
Este a szobában két mágnessel sem mutat 5-6cm távolságból. Még nem tapostam meg.

Vasárnap

Reggel mosni készültem. Reggeli fürdés után már eresztettem vissza a kádba a vizet. Ha reggel időben kimosok, délután még van ideje felmelegedni a következő adagnak fürdéshez.
Ez volt a terv.
Bekukkantott Feri, hogy nézzem már meg a villanybojlert, mert nem fűt. Odalenn világít, de nem csinál meleg vizet.
(Ildi szokta megjegyezni, hogy rossz lennék tanárnak, nem tudok magyarázni. Most is biztos sok a töltelék, de én ezekből az infokból dolgozom.)
Vittem 220V-os dugót vezetékkel, - a felújított villanyszerelős dobozban :-) – aztán leburkoltam a készüléket.
Az odalenn világít azt jelentette, hogy éjszakai árammal fűt, tehát az automatánál jó. Odafenn nem.
A sarus vezetékelés a konnektoros táplálástól villant egyet. Kihúzva a felsaruzott kábeldarabok merevnek tűntek. Kértem új sarut és kábelt, és a bekötő vezetéket fogadó csokit is kicseréltem. Ott volt a legrondábban megégve a csatlakozási pont.
Ismét bedugtam a konnektorba, és hallottam, amint mozog belül a víz. Mégis számoltam egy órát, hogy majd újra ellenőrizzük.
Addig lementünk a kombájnhoz, hogy miért nem szól a duda.
Mondom a duda jó, biztos a kapcsolója égett be. Meg is erősített ebben a hitemben, amikor azt mondta, hogy akkuról működik rendesen. Még állított is rajta.
Ettől kissé feszült lettem, mert a beállítása a dudának – ha én csinálom - szétszedve történik, és összerakva akkor a leghangosabb, de csak annyit mondtam, hogy kár volt.
Leburkoltuk a műszerfalat, kivettük a dudagombot.
A duda eredetileg 12Volton van, és a másik végét testeli a kapcsoló.
Elöl a dudán van 10Volt, középen a fülkében nincs.
Biztosíték.
Az egyik olvadóbetét 12 és 4,6Volt-ot mutatott. Megtisztítva a feszültségek helyreálltak, de a duda nem.
Szakadt a kábel.
A nyomozás azt derítette ki, hogy a motortéren átvezető kábelt valaki kettévágta, és csokival újra összekötötte.
Innét szabadult ki a duda vezetéke.
A csokiba visszakötve a kábelt a duda szólni kezdett, de a kapcsolót eleresztve tovább szólt, bár halkan.
Hátul a féklámpa is világított folyamatosan.
Jó, akkor kerestünk logikát, és ellenőriztük a lámpákat. Indexet, helyzetjelzőt, refiket.
Egy madzaggal több lett, a korróziós nyomokat eltüntetve a hátsó világítótesten helyreállt a működés, de a kábel maradt fityegőben.
Mondom, indítsd be a motort!
A töltésjelző mutatója állt rossz helyen.
Adtunk neki 12Voltot, és végre az is mutatott szabályosan.
Visszamentünk a bojlerhez. Odabent szuszogott a fűtés. Jött is a melegebb víz. Visszakötöttem a kapcsolt hálózatra, és megebédeltem velük.
Ebéd után Jolika ment dolgozni. Ő vigyáz az internetpontra. Pár perc múlva érkezett egy kissrác, hogy a kis Jolika menjen már, mert nincs internet.
Megnézhetem?
Megnézhettem.
A router doboz fenn van a falon, de egy fagyott gép megfogta a hálót. Újraindítottam a routert, és a gépet, majd az ADSL modem nem jelzett linket a szolgáltató felé.
Hogy KH volt, vagy csak bedugult, már nem tudom, de külön újraindítottam a modemet, és amint stabil lett a DSL ledje, helyreállt a kapcsolat.
Még megmutattam a Nufi blogját, a magamét meg a honlapunkat, s jöttem haza.
Másfél órás szundikálás után ismét bringa.

Hétfő

Anyu mára vagy szerdára ígérte magát. Kedden dokihoz megy. Nekem a mai nap rögzült, hatkor csörgött a telefon ébresztője, és hétkor már fel is keltem. A kádfürdő 5 percet ha igénybe vett, és pakoltam, rámoltam ezerrel, hogy mire ideérnek Laci bácsival, le is legyen mosva a konyhaasztal.
Fél kilenc előtt kiértem az állomásra.
1 ember szállt le. Nem anyu volt.
Majd akkor fél 11.
Hazajöttem.
Reggelire felfaltam a tegnap kapott sárgabarackot. Megettem pár szelet kenyérrel négy paradicsomot, és teát főztem. Anyu Ceylon feliratú szerzeményéből. A cukortarban legyet leltem, ezért kitessékeltem, és a benne talált őszibarack port beleszórtam a teába. Ugyan másfél literhez elegendő sűrítmény, de nekem alig több, mint 1 literbe ment.
Jó, akkor mosás.
Kihoztam a mosnivalókat, és csodálkoztam, milyen kevés. Igazából a törülközőim miatt éreztem sürgősnek.
Mosás után a hordót is kiürítettem, átöblítettem és úgy töltöttem fel újra.
Kánikula.
A mosott holmik hamar száradtak. A teás oldatomtól elkezdett kalapálni a szívem, hát rázuhintottam még a maradékot. Vagy megdöglünk, vagy jobb lesz. Ledőltem, jobbról a kezembe akadó könyv: Marx Tőke.
Ezt ugyan vagy bibliaként forgatják, vagy sznobériából. Nekem meg csak úgy. Olyan zavaros – a sok apróbetűs magyarázgatás meg kiegészítés miatt, hogy arra a legjobb teszt, képes vagyok-e összpontosítani számomra érdektelen témára. Most leaglábbis így fest.
Is-is.
Közben még a cseresznye és meggy metszéséről olvastam kicsit.
Pl most letermés után kell a beteg gallyakat eltávolítani, és hogy a keresztbe növő ágakat távolítsuk el.
Mindegy. Itt van a fejemben, de újra fogom olvasni, ha nekifogok.
Közben beindult bennem a gépezet, hogy víz. Lefolyó és csap és a locsolótömlő nagyon hosszú, és ha kettévágom, akkor könnyebben mozgok vele, s ha mégis hosszabbra lenne szükségem, van toldó hozzá.
Levettem a megfelelő darabot, és a maradékkal tovább lódult az agyam.
Vagyis ez kell odafenn a hordóba, – a másikba a padláson - és akkor a végére felteszek egy csapot. Van ababilincsem. Letolom a kéményen. Akkor benn is tudok végre fürödni.
Aztán bilincskeresés közben az egyes csapot feltekertem a fali kivezetésre.
Tekertem rá teflont, és újra.
Amíg a racsnis szárat kerestem a házban, elátkoztam magam ezerszer, miért nem hoztam már el azt a szekrényt a fáskamrából. Legalább egy helyre lehetne pakolni. De én nem. Hol ide, hol oda teszek valamit, és amikor kell, nézhetem végig a portát.
Aztán meglett.
Az első bilincs szétjött. Ilyen vackot minek gyártanak?!
A második ugrik.
Anyád!
A harmadik, a negyedik, az ötödik, és végre egy megszorult rendesen.
A hordót ugyan közelebb kellett vonszolni, mert rövidre szabtam a csövet, de nem érdekes.
Megnyitottam a csapot, rátapadtam a számmal, és megszívtam.
Víz!
Víz!
Vííííz!
Elkezdtem rázkódni, bömbölni, sírni a sarokba hajtva a fejemet. Több hónap feszültségét bőgtem ki magamból.
Visszahoztam a gangra kitett edényeket elmosogatni, és közben bőgtem-bőgtem-bőgtem. Mint a zálogos tehén. Mármint anyu mondása, vagy nagyanyámé, ez mindegy. Életemben még nem jártam zálogházban, és el sem tudom képzelni a kispolgári agyammal, hogy teszik fel a becsüs asztalára azt a több mázsás jószágot, de nem baj.
Az az undormány, hogy nem folyóvízzel mosogatok, kultúrsokk lehet. A folyó csapvíz kiverte a biztosítékot.
Pedig a java még most jön.
Le kell vernem azt a három csempét, mert Nufi fehéret akar a konyhába.
A vízművet be kell kötni véglegesre, és a konyhában is felvésni a falat a 230V-nak. A kapcsoló alatt hoztam ki a földből, azóta bebetonoztam, és ott kunkorodik az ajtó mellett. Az első megoldás úgyis a műanyaghordópuffer lesz. Lassan kitehetem a napkollektorkezdeményem is.
Aztán a lefolyó.
Pedig az volt a kezdet.

(A kép olyan-amilyen. Alkonyatkor készült még tavaly, s a gólyák nem szívesen állnak modellt a fényképezéshez...)