Fontos

Holnap jön Nufi

Ez a nap már róla szól.
Ha nem személyeskedni akarok, akkor a rendteremtésről. Kirámolni a szobába beköltözött műhely zömét.
Azért ez nem olyan egyszerű.
Nem lehet lapátra tenni, és bezuhintani valami eldugott sarokba. Itt olyan tárgyak keverednek, amik nem az enyémek.
Még Zombor Janitól tanultam, hogy a készülékeket összerakni akkor kell, amikor elviszik. Igaz, ő a betörések miatt jutott erre a lényegre. Szétszedett motyót a hívatlan áltulajdonos nem vittel el, alkatrészt szintén nem, csak a kész tévét és videót.
Nekem még a számítógépem sincs soha bedobozolva.  Igaz, hogy a hűtés miatt, de ez már így megszokott.
A  szoba közepén tárolt apróságok jól körbejárhatók, válogathatók.
Ha gonosz lennék, akkor úgy fogalmaznék: ezért kell igazán egy nő minden férfi életébe.  De nem vagyok gonosz. Csak a kisördög szólal meg olykor a fejemben.
Vagy példálózzam a frissen tanult STN -nel? A két véglet között csak a magánhangzók döntenek.
Tényleg, az éN és a Nő között is csak a magánhangzó a különbség.  Igaz,  itt mindkettő magas hangrendű, és a közeledésről szól.
A Naaaa indulatszó pedig a távolodásról. Ez a G.G. tud valamit!
Azóta rágódtam is a teremtő és ember kapcsolatán.  Hogy mindenáron egy latin, vagy görög, vagy héber szöveg alapján akarjuk elemezni. Így valóban nem is lehet természetes. Pedig jókora szervezetek 'specializélődtek' erre.
Az anyanyelv adja a legjobb kódkészletet a gondolkodáshoz, és biztosan sok-sok nemzedék átrágta már a témát - a teremtést - a kereszténység  előtt is.
Ha pedig a természet működését akarom értelmezni, akkor a legésszerűbb a nyelvben kódolt tudást boncolgatni.
Csak visszaemlékszem: a számítógép működésének tanulásakor mennyire nem fogtam fel, hogy mi a védettmódú működés. Protected. Jó, de mi is védi?
A  mag. Kernel.
Egy processzor belsejében kapuk nyílnak, zárulnak, és a végeredmény a betű, a kép, vagy pl. a Skype idehozza Nufi hangját.
Mitől is védett?
Leesett a tantusz azért, és felfogtam. Nem közvetlenül a processzort utasítgatom, hanem a processzoron olyan program fut, ami velem áll szóba.
Az a program megvéd attól, hogy a processzort (számára)értelmetlen munkával  bízzam meg.
Olyan, mint egy politikus. Őt kell megbíznom, hogy tegyen valamit, amikor nekem támad ötletem.
Jó, ez vicc volt. Elég durva vicc. Bocsánatot kérek!
Iszom még egy csalánteát, hogy komoly felnőtt módjára gondolkodjak.
Ha visszatértem, 'más' ember folytatja csak. 
*
Kitérőnek pár szó a csalánteámról.
Itt a ház mögött szedem le a növényt. Ollóval, kesztyűvel, és amikor felszabdalom a konyhaasztalon, már nem is csípi a kezem. Simán az ujjaimmal felcsippentve - elbambultam, és véletlenül fogtam meg tegnap - szórom bele a kávédarálóba, és felaprítva juttatom a hosszúkávé főzőedényébe. Az egy tartályni vizet ráfőzöm valami gyümölcsteafilterre, és nem is olyan undorító, mint a boltban vett filteres.
A citromfüvet - a reggeli teához - nem is aprítom fel. Azt levelestől dugom a fekete teához.
Értelmezgetem még magam egy kicsit mára.
Elhoztam a haranghúzó tekercs előtét ellenállását. Véletlenül ismerem az eredetét, mert van olyen hősugárzóm, amilyenből készítették.
Jó lenne tudni, hogy már megégett, és azért rövidítették a cekaszt, vagy így állították be az áramkorlátozást.  Sajnos a tirisztort nem védte meg. Lehet, hogy a tekercset védi inkább. A tirisztor zárlata esetén felizzik, és ő viszi el a balhét, nem az elektromágnes.
Kihúztam a vezetéket, hogy szebben, egyenletesebben osszam szét a kúpon.
A kivezetésekre szétosztottam a cekasz porcelángyöngyeit, és húztem rá rézcsövet, amit elnyomva rögzíteni tudtam, és így nem pereg le magától. Régi tollbetét kellett volna, de azt nem leltem itthon, hát bontott konnektorból termeltem ki hozzávalót.
Ha volna itt Orilux tévéből a fűtés ellenállásait tartó tengely, azt is kicseréltem volna mert így egy anya tartja majd a helyén újra ezt a valamit. A helyszínen kell majd levenni, és újra visszatekerni Két anyának nem jut menet a tengelyen.
Közben, mintha Péter is ott lett volna, fogalmazgattam neki, mit is csinálok. Azt nem tudom, érdekli-e, vagy csak bólogatott volna, mint Nufi szokott, ha műszaki téma zsong a fejemben, de így legalább megúszta.
Ja, és hasonlítgattam a magam szakmáját az övéhez.
Odamegyek egy számomra ismeretlen helyre, és kibogozom a készülék látható életjeleiből, mit is kellene tennie, hogy ne legyen rám szükség. Közben persze bonyolult arcot kell vágni, vagy szóval tartani azt, aki kíváncsiskodik.
A többfeladatos figyelemmegosztás lassít is, meg emberivé is varázsol.
Vajon neki ott a szószéken beszélve hány felé kalandozik a gondolata?
Emlékszem, Vámos Mikós meghívta Gregor Józsefet és Sztevanovity Zoránt egy műsorába. Ott pedig bejátszott zenerészlet alatt beszéltette a művészeket, mi jár a fejükben pillanatról pillanatra.
Meg fogom kérdezni tőle a legközelebbi találkozón.
Hogy működik a visszacsatolás?
Van itt most gyerektábor, és velük egészen más lehet, mint egy elöregedett faluban vasárnapi misén.
Na de semmit sem előlegezek meg.
Megyek tovább pakolni.
 

Ha a hegy nem megy Mohamedhez...

Mostanában elég sokat hallgattam a teremtésről, az asztrológia jeleiről, és nemrég helyrehoztam a katolikus templom harangidőzítőjét. A hét végén pedig felmásztam a hegytetőre is, közelebb voltam az éghez. Ma pedig mi történt?
Csöngettek. Egy körszakállas srác állt az ajtóban. A tapogatózó köszönés után hamar tegezésre váltottunk, és megkérdezte, hogy megnézném-e a becskeházi harangot.
Természetesen. Mikor?
Most.
Jó.
Amíg lefőtt a kávé, elhozta az autót, elszívott egy cigarettát, váltottunk pár szót is. Megmutattam, miként rakom itt a fészket.
Már az autóban ültünk, mire kiderült - lehet, hogy célzott rá halványan, de nem jöttem rá - ő a református lelkész itt a faluban. Becsület szavamra, legközelebb megjegyzem a nevét, most még a keresztneve sem maradt meg a mogyorónyi agyamban.
Felkaptattunk a haranghoz, ott pedig egy öreg bácsi őrzi a kulcsokat. Ő is azonnal 'lekáderezett', ki is vagyok én itt, közben pedig kibontottam az automata biztosítékot, a haranghúzó szerkezet elektromos kapcsolóit, és jókedvű viccmeséléssel telt az idő.

Disznó vicceket meséltünk. Én például azt, hogy a malacok vajon mivel mérnek hosszúságot?
RÖF-fel.

Lent nem derült ki, mi is a hézag, hát felmásztunk a toronyba is. Volt segítségem lámpával, csatárlánc adta le a hírt, mikor kapcsoljon le vagy fel valaki.
A falra felrögzített vezetékből sem derült ki semmi. Végül a harangok alatt bukkantam egy dobozra. Nagyobb diódákból összeállított graätz kapcsolás és egy tirisztor adja a feszültségez a tekercshez. (A tirisztor rossz) Előtte előtét ellenállásnak sorba kötve egy cekasz. Igazi hősugárzóból való.
A harang mozgató karján pedig egy kis doboz. Gondolom, higanykapcsoló lehet benne. A tirisztor rákapcsolja a tekercsre az egyenirányított 230V-ot. A tekercs közepébe lóg bele a kötél. A kötél végén egy műanyag cső. Benne vas vagy mágnes lehet. Az áramjárta tekercs húzza le a kötelet. Ha higanykapcsoló eléri a billenési szintet, elengedi az áramkört, és a harang visszahullik a saját súlyától.
Tirisztor nem volt nálam. Majd veszek Miskolcon. Akkor már sorkapcsot is. Nagyon rondán összerozsdált. Legyen az is kicserélve.
Hazatérés előtt visszarögzítettem a falra az automata biztosító gumantábláját. Ellenőrizendő a kis harangot bekapcsoltam, és jött a szikra. No nem az isteni szikra, csak a gumantáblát rögzítő csavar rövidre zárta a vezetéket. Biztosan nem egyforma csavarokkal volt fenn a falon, vagy aki felrakta korábban, annak szerencséje volt.
A következő látogatáskor azt is meg kell oldani. A vezetéket védő műanyag csőbe - bergman csőnek is mondják - belecsavarodik a csavar. Gipsz, meg fatipli lesz a megoldás. A csövet pedig ki kell görbíteni a csavar alól.
A hazaúton pedig nagy beszélgetés következett. A srác megmutatta a szilasi házát. Gyönyörű hely. Itt a szolgálati lakása előtt leültünk még beszélgetni. Belőlem is ömlött a szó. Jó volt feldolgozni; a Géczy Gábortól és az utóbbi időben innen-onnan szerzett 'tudományokat' szavakba önteni. Mint szomjas vándor a kútnál, úgy lett a szókortyokból lubickolás.
Meghívtam egy szalonnasütésre is a párjával, ha már itt lesz Nufi.
Most pedig jöhet a munka.
Előszedem a komjáti haranghúzó dobozról készített fényképet, és visszarajzolom a tirisztoros áramkört. Hátha valamit még abból is tanulok. A javítás a jövő hétre, vagy a következőre marad. Így beszéltük meg. A Nufi látogatása most a kitűzött cél. Kitakarítani a fészket.

http://www.komjati.hu/szallashelyek.php

Itt a link. Csak el kell olvasnom, hogy Barabás Péternek hívják.

Pár szó az anyukámról

Bonyolult lélek, mint magam is. Illetve annak látom.

A múlt héten egy születésnapra hivatalosan vagyorameghívásra kiöltözve, megjelent. Jól is érezte magát.

Igaz, mindig a legolcsóbb ételeket választja, és vizet iszik, valamint a táskájában is visz magával vizet.

Mit lehet tudni. Ugye?

Hazafelé jövet nem zárt a kétdecis pillepalack. Megáztatta a telefonját. Ijedtében otthon azonnal a töltőre tette.

Eztán megbeszéltük vonalasról, hogyha szerencséje van, még eltávolítva a töltőt és akkumulátort, pár nap száradás után életre kelhet.

Hallgatott rám. Nem kapcsolta be, csak két nap után, és a négy csillag megjelent neki, de más nem törtétt, hát elhozta Komjátiba. 

Itt én miszlikbe szedtem, és a tartalék Motorola telefonomat feltöltöttem. Sajnos a ritka használat miatt az akkuja 1 napot bír már.

Ezt így nem lehet nekiadni. Az akku ára pedig egy új telefonnál is nagyobb lehet.

A napi használatban lévő Alkatél telefonom is szívesen odaadnám, itt én újraformázom a Motorolát,és ha nem, az sem létkérdés.

Majd veszek másikat. 

Persze ebben az esetben neki is vehetnék újat.

Ez azért rossz megoldás, mert ő ki akarná fizetni. Akkor már neki lenne jó az új de ha valami nem sikerül, távsegítség nincs, én sem tudnám vonalasról távgyógyítani azt, amit nem ért.

A telefonjában a PIN kódot nem fogadta a telefon. Az a gomb nem működött. Átnagyítóztam, melyik gomb van még a mártixon, és valóban azok nem működtek.

Odaadtam tehát a Motorolát. Már a hazaúton csipogott neki, és másnap reggelre le is merült.

Vonalasról hívott is, hogy nem jó az adapter, Nem megy bele a telefonba. Túl távoli a csatlakozó.

Hosszú értetlenkedésemnek az vetett véget, hogy felfedezte, nem a villásdugót kell a telefonba dugni, hanem a farka végén levő kisebb csatlakozót.

Én meg addig itt átkutattam az adapterkészletet, hátha én adtam neki másik telefonét.

Ezek után a német menü volt a probléma.

Az ideiglenes helyzetből volt azért kiút. A Vaterán kerestem egy Siemens A50-est. Anno 20 ezer körül volt. Együtt vettem Laci bácsinak és neki is. Egyforma legyen. Ha valamelyikük elakad, a másikuk tovább billenti a megfejtés felé azt, aki elakad. Akkor még dolgoztam, pont jó volt karácsonyi ajándéknak.

Most tokkal-vonóval postával elküldték hozzá a lakáscímre kétezer Forintért. Meg is mondtam neki, hogy mennyi, nehogy  fizetni akarjon, és azt se higgye, valami adósságba verem magam miatta.

Legnagyobb megkönnyebbülésemre elfogadta.

Tegnap el is hozták - Anyu és Laci bácsi. - A Motorolából átraktam a SIM modult, és még a dobozát is, mert neki beige, nem kék volt. Patent megoldás. Semmi komplikáció. Német tervezés. Amíg működött a C45-ösöm, én is ragaszkodtam hozzá.

Ha már így telefonoztam, Laci bácsinak is kimostam a billentyűzetét. Ne kelljen várni a száradásra, a kitakarított másik telefonról átraktam az övére, ami nem maradhatott nedves..

Mindezt a diófa alatt ülve, árnyékban beszélgetve. Még próbálgattam a hibás telefont is szétszedve. Nagyítóval nem találtam rajta szakadást, aztán kimostam zsíroldóval is, de a hiba maradt.

Most viszont kezdett ébredezni.

A fél kettes vonattal mentek haza. Laci bácsi még Jánossal találkozott, anyu egyenest hazament. Nagyjából három óra telhetett el. Hívtam anyut: Jól működik-e a telefon?

Hibátlan.

Ma reggel pedig összeraktam a rosszat, még egy próbát tettem. 

Úgy tűnik, kiszáradt a hiba. Ismét működőképes a telefonja.

Legalább van egy tartalék.

Délelőtt el is újságoltam neki. Ő pedig elvitte a 'fehér' nadrágomat kimosni, kivasalni, hogy méltó módon várhassam szombaton Nufit.

No, sejtettem én, hogy ez inkább egy alkalom volt arra, hogy a 100forintos boltban vásároljon nekem még egyet, és egy fehér rövid ujjú inget is.

Ilyen az én anyukám.

"A növényben lévő hatóanyag, ha kárt tenne a növényben, a növény már nem élne."

A cím egy idézet Gyuri bácsitól, a Bükki füves embertől.
Én most a természettel beszélgetek sokat. Tegnap például megjártuk a hegyet itt Komjáti fölött.
A 27-es útról a tehenészet mellett lehet eljutni a valamikor gyalogúthoz. Már benőtte a fű. Sajnos kikopott a fiatalság a faluból, nem járják, nem tartja senki karban.
András szomszéddal és Imrével hármasban találkoztam vasárnap hatkor a kocsmánál.

 Onnét indult a túra. Imre vezetett.

A bozótoson  átverekedve jött a karsztbokor erdő. Mindenféle szúrós növénnyel szegélyezve a vízmosta sziklákat. Lihegős haladás.  Zsebemben a fényképezőgép, és a lakáskulcs. A nadrágom csúszott le állandóan. Kifogytam belőle. Jobb kezemben egy sárga műanyagvödör.
Két három szusszanásnyi megállóval érkeztünk fel a tölgyesbe. Csönd. Nyugalom. Hallgatóztunk, merrefelé nőnek a gombák.
Száraznak tűnt az avar. Felszedhető mennyiség csak az apró pöfetegből volt. András és Imre csirkegombát akartak szedni.
Találtunk egy szép nagy gombát, ami úgy nézett ki, mint a fütyi. Alul a zacskó, középen világosabb rúd, és zöld kupak.

Majd képet is teszek ki később. (Most még csak írni van kedvem.)
Itthon megnéztem, hogy szömörcsög. Vagy boszorkánytojás. Szabályos golyó alakú, és meg lehet enni a belsejét, de nem jóízű,. Ha kipattan, és megnő kifejezetten undorító, büdös gomba. A döglegyeket vonzza, és azok szórják szét a spóráját.
Az utat szegélyező somot az erre lakó cigányok úgy szedik, hogy derékba törik a növényt, a és amikor már nincs rajta a termés, akkor egy kupacba hajítják a gallyakat. Szomorú látvány. Pedig ezéven nem nagyon lesz mit leszedni. Kell pár év, amíg magához tér a bokor.
Egy kis csapattal mi is találkoztunk. Gombázni jöttek fel. Négyen, meg egy kutya volt velük. Barátságosan köszöntek, és megjegyezték, hogy nem jó gombát szedtem. Tudom-e, hogy mi az? Mondom, pöfeteg.
Az nem az. Az porgomba.
Mondom, azért pöfeteg.
Nem az óriáspöfeteg, de ettem belőle, és még megvagyok. Tudom, hogy ők nem szedik, mert nem értékes gomba. Az óriáspöfeteg talán. Ebből sok munkával lehet kevés eledelhez jutni.
Az hegygerinc nem lesz azonnal lejtő. Vannak benne  dolinák. Sajnos nem tudtam úgy fényképezni, hogy visszaadjam az élményt. Egyik-másikba belemásztam.
Van a hegy tetején egy négyszögletes határvonal.
Már otthon kinéztem. Budafokon ránagyítottam a googlival, mit lehet ott. Semmit sem láttam. Se egy barlang, se kiszögellés.
Most láthattam élőben is. Egy értelmetlen megalázása a korabeli Magyarországnak. Ugyanolyan fák vannak. Semmi különbség.
Amikor ez határsáv volt, akkor is csak kiirtották a fákat a határkövek vonalán kb 5-5m-re. Slussz. Gazdasági haszna biztosan nem volt. Ma sincs.

A hazaúron szelídebb 'lankát' választottunk. A régi szekerutat. (Itt így mondják, nem é-vel.) Ez szélesebb le-feljáró, de biztosan nagyon megterhelte a teheneket, ökröket hajdan. Ma már innét is kimosta a csapadék az út felületét kiegyenlítő földet.  Itt-ott bekarcolt-vésett neveket őriz a szikla.
A feljárathoz közel szeméttel teleszórt kút. Előtte az itatóvályú elkorhadva.
Valamikor - Imre mesélte - gémeskút volt. Volt körülötte korlát. Iskolával jártak oda kirándulni. Még focizni is lehetett a kút melletti tisztáson.
Eszembe jutott, hogy Dezső bátyáék ott hozták le a köveket a házak alapjához. A fát a födémhez.
Még a háború előtt két hízott disznóért vette a gerendákat. Egy időre összenőtt újra Felvidékkel az ország. Aztán a háború végén jöttek az oroszok, és az egészet eltüzelték neki. Csak az ötvenes években tudott építkezni.
A Fáy temető mellett tértünk vissza a sík területre. Imre megmutatta, hol vannak a sírok. Ez a család volt itt a nagybirtokos. Nem temetkeztek a parasztok közé. Hát... ez is mond valamit.
Anyu szerint nagymama - a dédnagyanyám - születésemkor egy szóra itt hasgyta Komjátit, és beköltözött Miskolcra. Nem kötődött Nagyapa nélkül ide.
Pedig szép hely. Egyszerűen jó itt lenni.
A túra háromkor ért véget. A kilenc órából legalább nyolcat talpon voltunk. Andrásék sütöttek szalonnát. Én nem kértem. Ismerem magam. Ha akkor eszem, akkor legalább egy órát aludnom kellett volna, hogy le tudjak jönni, és még éhség érzetem sem volt. A reggeli két banán és három barack bőven elegendő folyadékot és energiát adott az útra.
Itthon is csak azért kezdtem megsütni egy adagot a gombából, mert kíváncsi voltam az ízére.
Viszont nem kellett hívni az álommanót estére.