Ásó kapa és a nagy harang

Mesés korszak. Mesés gondolkodás.
Ez a három szerszám ott vigyázza sok népmesénk végét, és most végiggondoltam, vajon mi is lehet az értelme.
Az ásó, és a harang logikus. Amikor megássák valakinek a sírját, és a harang búcsúztatja a távozót, akkor mit keres a kapa a sorban?
Nekem van egy megoldásom. Majd körbenézek a világhálón is, de először leírom, mit fundáltam ki.
A koronáról tanultam, és onnét jött az ötlet. Azt a sapkát, ami az abroncsokon belül a király fejére kerül, azt hívták kappának.
Nekem meg az jutott eszembe, hogy a szemfödél, vagy a holtat betakaró halotti lepel lehetett az a kappa -> kapa, amit emlegetnek.
Erre a logikára építettem a kapanyányi monyók, nevét is. Akkora, tojás (mony a tojás régi neve) mint a kappa. Fél fejnyi Mert ugye a kappa csak a fej tetejét, a koponyát, az ész tokját takarja.
Na ennyit egy szombat reggelre. Hátha másnak is jó kedvet derít ebben a szomorgó időben.

Nem lehet így befejezni.
A kappa a fémtől, a fénytől óvja a fejet. A halottnál a szemet. Az élőnek a fejtető van a nap felé, a halott a hátán fekszik, naki az arca.

Esti mese

Mostanában sok mesét olvasok. Kaptam névnapomra Nufitól Benedek Elek könyvet. Szépen illeszkedik a szellemi fejlődésembe. Van ugyanis három állapota a meseértelmezésnek.
Először még a gyerek a nagyi, vagy mama hangját hallja, és a róka, a malac nevét tanulja.
Később, amikor már tud olvasni, és felfedezi a tanulságokat is. A farkas félelmetes, a róka ravasz, a gömböc túl sokat eszik, és kipukkad.
A harmadik, amikor meséli.
Ekkor jut - már mint felnőtt - a rejtett mondanivalóhoz a mesemondó.

Jöjjön akkor egy népmese.

Egyszer régen, de nem is olyan régen, talált egy tarisznyát a róka. Hát amint nézegette, szagolgatta,  rájött, hogy ezt nem lehet megenni. Hátha jó lesz valamire, hátára vetette, és besétált a faluba.
Esteledett már, a túkok felhúzódtak az ólba, és a háziasszony éppen bezárta a disznóólat. A vörös vándor beszólt a kerítésen.
 - Adnának-e szállást a szegény vándornak?
 - Kerüljön bejjebb, épp most ülünk asztalhoz, vacsorázzon velünk! - szólt ki a gazda. - a kemence padkán elalhat a jó melegben. A gyerekek már kirepültek, csak magunk vagyunk.
 - De van ám egy kakaskám a zsákban, Remélem, nem tűnik el az éjszaka! - így a róka.
 - Nyugodjék meg, itt nem nyúlnak semmijéhez.
Eltelik az éj, ébredeznek a háziak, odakinn a kakas szólítja a napot. A róka koma is tapogatja az üres zsákot, és hófehérre vált a pofáján a szőr, homlokán vörösebb, mint a rózsa. Körbejár a konyhában, de és jajgatni kezd.
 - Jaj a kakasom... a kakasom!
Keresik a háziak a konyhában, a pincében, még a kéménybe is bebújnak, de a kakas nem kerül elő.
A háziak jó emberek, és a síró-jajgató rókának nekiajándékozzák a kakaskájukat. Ott ül a kotlós a tojásokon, biztos lesz közte kakas is. Vigye el az övékét.
Róka koma szipogva dugja tarisznyájába a kakast, és továbbindul toronyiránt.
Estére a következő faluba ér. Ott is jó emberekkel találkozik. Behívják, megvacsoráltatják,  majd a lócán adnak neki helyet éjszakára.
A róka itt is kutató szemmel nézi végig a szobát, és bejelenti.
 - Van ám nekem egy ludam a tarisznyában. Hová tegyem, ha elaluszom, el ne lopja valaki.
 - Nem lopnak itt errefelé. Elég ha ráfordítjuk a szeget az ajtóra, nem jön azon be senki. - szól a gazda bajszát megpederve.
Reggelre a róka koma elfogyasztotta a zsákból a kakast, ébredéskor a lóca alatt lapos a zsák. Amikor a gazda kinyitja a konyhaajtót, s bejön a fény, felébred a róka is, és itt is jajveszkelni kezd.
A gazda szánja a vendégét, a legszebb ludat válaszja ki a magáéból, s neki adja a vándornak, így ereszti el isten hírével.
Harnadnapra kismalacot mond vendéglátójának. Göndör farkú, szeménél foltos malackát.
No itt is jól lakik az éjjel a libából, és visító malackát vihet magával. Csak ő ne kiabáljon, mit szólna a falu, ha megtudná, hogy pont ott veszett el a vendég malackája.

Hanem a következő faluban nagygazdához kopog be. A malacka mellé még követ is pakol, hogy nagyobbnak tűnjék,
De a gazda sem volt siheder.
 - Van ám nekem egy hízóm a zsákban.  - kezdi itt is a róka.
 - No ha hízója van, hát akkor kösse meg a zsák száját éjszakára! Nehogy kilopózzon éjjel. - felelte a gazda.
A róka koma odacsomózta a pad lábához a tarisznyát, s alig várta az éjfélt. Meg is ette a malackát. De megnyitotta az ajtót is résnyire.
Reggel pedig indult a jajveszékelés.
De már a gazda is inkább elkérte a zsákot, majd az ólban ráhúzza egy hízóra, aztán megkapja azt.
Csak a gazda nem a disznóólhoz, hanem a kutyaólhoz ment, s egy jókora kuvaszt dugott be a zsákba. Akkorát mint egy ma született borjú.
Örült a róka koma, alig várta, hogy kiérjen a faluból, s belépjen az erdőbe.
Kinyitotta a zsákot, és láss csodát. kiugrott a kuvasz, és megette a rókát.

Tudom, ma úgy fejeznénk be a mesét, hogy a róka családja ezek után beperelte a kuvasz gazdáját, és a medve-bíró megkapta a kuvaszt vacsorára, az oroszlánnak felszolgálták a gazda disznait, és a róka családja megkapta a tyúkólat.
Szerencsére ez a mese nem ma íródott, és a megkárosított szereplői ma is élnek, ha meg nem haltak.

Hazahoztuk Bélát

Szeretnék tárgyilagos maradni, és nem indulatból fogalmazni.
Meglátjuk, sikerül-e.
Bevitelkor apró kb. forintosnyi seb volt a bokáján. Most több négyzetcentiméter. Nem vérzett, nem váladékozott, már igen.
A végtagjait Nufi minden nap tornáztatta, ott nem. Megmozdítani sem lehet, annyira tiltakozik.
Itthon napi egy pohár folyadékot bele lehetett diktálni, ott volt infúzió. Leszokott az ivásról.
A pelenkázásnál rásegített, megemelte a csípőjét, ma erre nem képes, az ép keze rángatózik, felültetve folyamatosan imbolyog.
A kérdésekre azonnal válaszolt valahogy, ma többször kell megkérdezni, és sokszor csak a plafont nézi.
Nufi megkérdezte tőlem, hogy adjon-e pénzt az orvosoknak.
Én azt tanácsoltam, hogy ne.

Új vincsi

Írok már valami jót is. Az utóbbi időben csak a nehézségekről beszéltem. Most megleptem a gépemet egy új tárolóval. Egy terabájtnyi lehetőségem van.
Mondjuk némi bosszúsággal járt a telepítés. A vadonatúj újraírható dvd lemezre nem sikerült felírni a telepítő cd-t. Mert egy telepítő cd 800magabájtnál több, akkor cédére nem fér fel, lehet, hogy a dévédére pedig hibás könyvtárszerkezettel kerül fel... de nem adtam fel. Kiírtam USB memóriára. Onnét pedig nem bootolt.
Mérgemben az UBUNTU helyett letöltöttem KUBUNTU-t. Ez KDE alapú, vagyis több képelemet használ, lassabban áll fel a rendszer.
Kezdtem belakni a rendszert, majd tegnap délután - hazatértünk Bélától a kórházból - felbootolt az USB-ről. Örömömben a letakarítottam, és feltettem a megszokott oprendszeremet.
A Komjátiban használt, és megszokott, immár kézreálló programok vesznek körül, és a Stellarium is elindult végre. Az a program, ami az égbolt csillagait modellezi.
Nyáron éjjel mindig úgy néztem az égre, mint aki semmit sem ért. A Göncöl szekeret még csak-csak felismertem, de az Orinont nem, pedig Nufi emlegeti sokszor. Meg a magyarok csillaga. Ugye?  Ilyen ködös őszben már semmit sem lehet látni az égen, de reménykedem benne, hogyha ráérzek a programból a csillagnézés ízére, akkor okosabb leszek a nyári bámulásokra.

Orvos urus uru

Ha az uru a tudás, akkor az orvos az uru birtokosa lehetett. A táltosok pedig önképző kört alkottak. Ezt olvastam róluk a Yotengritben.
Mi a bajom a mai orvossal? Mármint azzal az orvossal, akivel most találkozom?
Nem érzem a tudást, és a mellérendelés hiánya miatt nem kíváncsi a mi véleményünkre. Ő nem a teremtés folytatója, egy meglévő állapot tovább fejlesztője.

A hét elején, amikor úgy maradtam a hűtőgép előtt, és hevesen káromkodva behúztam magam a tenyeremen-könyökömön támaszkodva a szobaszőnyegre, Nufi kérdezte, hogy hívjon-e orvost. Valószínűleg ingerülten utasítottam el. Erre a becsípődésre annyi pihenés kell, amivel a görcsbe rándult izomzat elernyed, és kezdhetem is a beszorult idegvégződés kirángatását a csigolyák közül.
Mit tenne az orvos?
Adna fájdalomcsillapítót.
Halottnak a csók. Ha nem fáj, mert nem érzem - ez meg Lenkei Gábor videojából is kiderül - akkor nincs visszacsatolás, hogy mit ne terheljek, és ezért folytatom a veszélyezetett terület terhelését. Ettől az nem regenerálódik, hanem tovább sérül.
A szervezet attól szervezet, hogy együtt vagyok én. Az éppen nem működő részt tehermentesítve másra még alkalmas lehetek.
Béla már a kórházban volt, Nufit autóval szállítom a kórházhoz, mert a kerekesszéket, és a kaját így viszi be. Erre még így is alkalmas voltam. Ez volt az én urum. Az én tudásom.
Kevés, de az önvédelem is benne volt, meg a család belső kiszolgálása.
Miért rossz Bélának?
Mert ő elvesztette az önvédelem lehetőségét. Már nem tud beszélni, és az eldöntendő kérdésre adott válaszai sem következetesek. Az azért megállapítható, hogy képben van, mert van nővér, akire haragszik, és a legtöbbel jóban van.
A hét végére az orvosoknak is jár a szabadnap.
Kedvenc doktornőnk még mindig nem az izomlazítót adta Bélának, hanem a heves szívverésére adott szívfrekvencia csökkentőt.
Mi erről a véleményem? Ostobaság.
Ha itthon a fájdalom attól csökken vagy szűnik, hogy Béla ülőhelyzetbe kerül, és a béna lába alá kerül a testének, megnő a vér nyomása. Igaz, dagad a láb, de a fejenálló ember is tudja, hogy az nem természetes  állapot, edzettség kédése, ki meddig bírja.
Mit tett a doktornő?
Béla szapora szívverésére szívritmuscsökkentőt adott.*
Mit ért el vele?
Béla Nufi látogatásakor félholtan, a béna lábát az ölébe húzva kínlódott, és a gyógyszer mellékhatásaként erősen duzzadt nyirokcsomóival próbálta az újabb mérgeket eltávolítani a véráramból.
Mi volt ebben a megbocsáthatatlan felelőtlenség?
A nemtudás még nem lenne az, hanem hogy mindezt a kezelést hét végén indította el, amikor ő már nincs a kórházban.
A mellékhatásokról szóló szövegeket vagy elolvasta, vagy nem, és a kereszthatásokat már a jóisten sem tudja követni, de hogy ellenőrzés (visszacsatolás) nélkül változtat, ez a felelőtlen zöldfülűség. 

*
 Szapora szívverés. Ennek a magyarázata - szerintem - a szervezet válasza az elégtelen keringésre. A kórházban nem ültetik ki, azaz nem jut elég oxigéndús vérhez a lába. A pumpa erősebben dolgozik. Mert ha nem, akkor...
Mi van, ha valaki  fokhagymát szorít a hóna alá? / A Piócás ember a fimből azonnal beugrik, ugye?/ Lassul a vérkeringés a karban, máshová jut a nyomásból. (Ott a gyomornak kell.)
Ha hagynánk a fokhagymát ott, elzsibbadna a karja.
Adyról tudjuk, hogy a hatodik ujját csecsemő korában elkötötték, így leszáradt.
Az üszkösödés a lábában az oxigén(vér?)hiányos terület elhalása volt. Ha nem tudta táplálni a szervezet, megszabadult az elzáródott résztől.
Most is ez következik, mert ha nem lógathatja a lábát, akkor nincs elég vér, és először emeli a pulzust, ezáltal a vérnyomást, erre szívritmus csökkentő és vérnyomáscsökkentőt adnak neki, és a végeredmény  meggyorsult menetelés a vég felé.