Egértakarítás utáni pillanatok

Nem jár lihegéssel, semmi nagyobb izgalom. Már rég vannak náluk az egerek, és megszokták, csak az ösztön szalatja meg őket, félelem nincs.
Van egy kisebb tároló, átmeneti ketrec. Célszerűtlen hosszabb tartásra, mert minden szemetet kigórnak belőle, de ilyenkor kapnak 1-2 feltört diót, és vagy rágnak, vagy a 'falat' másszák a dobozuk tisztítása idején.
A kényszerpihenőm még tart; bár feszegetem a húrt. Tényleg olyan, mint valami húr. Feszül, és azt jelzi, netovább!
A bibliai történetek /Cseke Gusztáv könyve/ jó kis olvasmány. Igazából már nyúlnék a Gilgamesért, meg a megemlített ókori történetekért, melyekből összeollózták a zsidó tudósok a tudásukat. Azt megtudtam, hogy kiről kapták a nevüket, és milyen tőről fakadtak a rügyek.
Az is érdekes, miképpen szoknak le az emberáldozatról, és csodálom azokat az embereket, akik ennyire kusza történetkupacból is kibontják az önálló fonalakat, és lesz belőle Jahve, meg a másik istennek nem jut eszembe a neve. (Elohim, mint élő hím)
Szében egybe olvadnak, és még a József történet is jó véget ér, mert az eladott házikedvenc öcsike nem bosszul, hanem magához emeli családját.
A népmeséinkben ez a legkisebb hős, aki addig nem foglalkozik a nőjével, míg a bátyói el vannak varázsolva.
A Keresztapa trilógiában egy kicsit más lett a forgatókönyv. A különböző karakterek egy okos uralkodó mögött nem tudtak megférni.
Nufi épp bonyolult arcot vág a horgolása fölött Igazít vagy kettőt a kitűző gombostűkön, és alkot.
Így telt ma a szombat.

Rosszban sántikálva

Nem jó ez így. Kicsit görbített lábbal már tudok menni, de a bringa hiányzik. Pont az az izom sérült, ami a pedálnyomásnál kell.
Bepólyált lábbal nyűglődöm, olvasok. Még az írás is nyűg.
Hogy valamennyire felmelegedjek, a székülőkéken végzek karhajlítást. Leeresztem a fenekem a szőnyegre, meg visszatolom magam. Hát nem a kedvenc testmozgásom.
Előástam a könyvtáramból a Biblia világa és a Bibliai történetek c. könyvet. Hát nem lettem okosabb. Illetve ráismertem a háború utáni Magyarországra a történetekből. Az elhurcolt emberek a SZU-ban rabszolgák lettek. Egy hajszálnyi különbség nincs a két megoldás között. Ingyen dolgoztattak embereket távol a hazájuktól.
A megszállt területeken pedig felhigítják a lakosságot, és magukba olvasztják.
A bibliából kiderült, hogy egyben nem sikerül, csak részenként  befelé haladva.
Egy kelést még kivág az ember a saját testéből is, de az egész bőrét nem tudja lecserélni.

Reggel Nufi mondott egy verset, én meg félálomban válaszoltam neki.

"Száradok, törődöm, korán elöregszem, "
 én meg így folytattam:
mégis, mikor muszáj, ügyesen verekszem.

Így lett másik vers, és ki kell javítanom, mert verssor. Csak annyi volt a kezdet.

Na, valahogy így jár az agyam.
Valamerre éppen elindul, aztán jön egy áramlat, és másfelé viszi.
Most éppen kiment a konyhába, én meg folytatom, a korábbi gondolatsort.

Amerre ezek a hódító népek betették a lábukat, a virágzó mezőgazdaságból először városok, paloták nőttek, és az építmények érdekében kipusztult erdők miatt a mikroklíma elsivatagosodott.
No, erre jó a bibilia. Egy jól konzervált módszergyűjtemény a kisközösségek szétzúzására, és a központosított kifosztására.
 Tudom, még csak az ószövetségen rágódom, de úgy tűnik, a mennyország nem túl kívánatos hely.

Talán érthetőbb számomra ez a DNS kódolással földrehozott élőlénycsíra, aminek fejlődése alkalmazkodik egy bolygóhoz, jelen esetben a földhöz, bár tartalmaz rengeteg megfejthetetlen - egyelőre mindenképpen - lehetőséget.
Most pedig ott tartunk, hogy már tudunk erről a sejtműködést szabályzó adatbázisról, ám annyi ez még mint kanász tudása a holdfelszínről.


*********************

Tudom, ha valaki könyvet ír a gombákról, nem csak a szakácsok olvassák, hanem bárkinek bármire adhat ötletet.

A hazug embert hamarabb utolérni, ha sánta!

Ismét egy vicc a hetvenes évekből... vagy a nyolcvanasból.
Most egy darabig nem hazudhatok. Sikerült meghúzni a lábam.
Ma jött a kolbászos ember, és nem nagyon volt helye megállni az autójával. Laci szomszéd most is a kapu előtt parkolt, hát a kolbászos ember az utcánkat zárta el.
Beszélgetni kezdtünk, mint két ember, akinek fontos, mit gondol a másik, de félre kellett állnia, más is közlekedni kívánt. Ezalatt letettem a kolbászos csomagot a papíros kuka tetejére. Három lépés, nem távolság. A terefere közben visszapillogtam. mert a macsek Laci szomszédot is megkurtította már. A hússal behúzódott a konyhaszekrény mögé játszani, a gazdi meg ehetett mást.
Amint megmozdult a kolbász, ugrottam, és akkorát roppant a vádlimban valami.... szóval nagyot. Macska meg sehol. Hazasántikálni meg nehéz volt a lépcsőn.
Most kényszerpihi. Nufi örülhet, mert a gumiszobához láncolhat.
Addig meg a kapanadze generátor alkatrészeit kaparom össze.
Ez egy olyan tesla tekercs, ami a földből húz elő energiát.
Van egy 50Hz-es modulátora, egy nagyfesz oszcillátora, és a 220V-os tekercséről lehet levenni 1-2-3kW-nyi energiát is. Az indításhoz kell 9-12V, aztán eljár magától. A földelést pedig földbe ásott vasvalamiből kell biztosítani hozzá.
Elvileg a föld mágnesességéből szerez, vagy az ott hatalmas mennyiségű elektronból szív föl, de majd kiderül, ha nekem is beindul.
A nagyfesz oszcillátora egy orosz feliratú transzformátor. Valami újlatin honlapon bukkantam rá a sortrafó rajzára is, mire leesett (a tantusz), hogy pont az kell, amit pár éve továbbadtam egy Elektrotanyás ifjúnak. Hála a gyűjtögető szellememnek, van azért még használt. Géza barátom volt orosz tévéjéből. A sokszorozó már elkopott belőle, képcsövet meg nem adott hozzá, szerintem az összes ellenállás is abból fog kikerülni. Csak a modulátor ák. lesz házilag összeállított darlingtonból. Az ott dokumnetált KT809A és KT808A ugyanis nem komplementer, hanem két NPN teljesítménytranyó az én katalógusaim alapján.
Majdnem biztos, hogy több volt (szovjet) köztársaság is használja a cirill feliratos csodabogarait, én meg inkább az elvi rajz után fogok menni.
Tegnap összevadásztam több változatot is. Az egyiken két NPN tranyót osztott tekercsről használtak, mint a régi zsebrádiók végfokjában, de ha ez így beindul, akkor én is változtathatok rajta. 50Hz-et bármivel tudok erősíteni, még akár FET is lehet. (Ilyen rajzot is leltem. Ezt sem kell kitalálni.)
Az 50Hz-et cmos kapukkal állítja elő, és arra is találtam 555-ös megoldást.
Ami nekem nagyon furi, hogy a nagyfeszültséget szikraközön átívelve adja a Tesla trafónak.
Ja, és ez lesz a legérdekesebb, mert 20db ferritgyűrűt kell hozzá összevakarnom.
Négy centis nincs is. Hármas van. Itt az ideje a tápbontogatásoknak.

nyolcas ablak

Tegnap feltoltam vagy háromszor. Törés nincs hozzá, illetve nem működik, de harminc nap éppen elegendő a kipróbáláshoz. Igaza van a terjesztőnek.
Először egy vistaról felújított hetesre gyötörtem fel. Már működgetett is, de akadozott mindenfelé. Beletettem a 1gb-os Asus videovezérlőt, persze annak nagyobb táp kell, és azzal is valamiért nehezen indult, s sikerült minden egérkattintásra percek után válaszoló gépet alkotnom.
Finom.
Közben kiporoltam az Attila donornak hozott gépét, és kicseréltem a tápjában a púpos kondit. Autós nyelven pöcc-röff indult UHU 1.2 változattal. Sulinetes masina, és mintha ráöntötték volna.
Abből is átpakoltam a  frissen megjavított tápot, de a 'nyócas' csak nem gyógyult meg.
Kivallattam a donor gép két vincsjét. A lapos 40 gigás kuka. Megfőzhették, mert nem válaszol. 2002 környékén nekem is elpusztult a cégnél kettő is. Ki sem cserélték. Későbbi gépekben már külön ventillátorral adták el.
A 80 gigás pedig csak félig telepített nyomokat mutatott.
Erre már felkapaszkodott normális sebességgel a 'nyócas'. Pontosítok, nyócpontegyes.
Ez ugyan 32 bites változat, és az első bejelentkező jelszót azonnal elfelejtettem, de az újratelepítésnél felfigyeltem, mi kínja volt a korábbi rátelepítéseknek.
Ha az oprendszer partícionál, akkor egy segéd, nem látható partíciót is alkot, és annak a mérete minél újabb, annál nagyobb. Jelen körülmények között majdnem 400 megabyte.
Sejtem, mire való, de biztosat még nem tudok, hát inkább nem elemzem tovább, az újratelepítéseknél: mentés és szűztelepítés lesz eztán is. Vagy partíciómozgató programmal szélesítgetem, de az sem szokott gyorsabb 'levődni' . :-) (Hogy volt törzsőrmesterem, Dzsipuka szellemét megidézzem.)
Egyenlőre itt megállok, mert Attila még nem döntött, megvegyem-e neki a javasolt gépet, és fog ő még pár kört futni, amíg visszatér hozzám.
Annyit már megtanultam, hogy csak ha elhozta rá a pénzt, akkor veszem meg a hozzávalót. Mellesleg most nem is volna miből. 

*

Érdekes ez a nyócas. Az első újrabootok sokáig fekete képernyővel jönnek fel. Ott az egérkurzor, de semmi több.
Állítom, hogy most megy vissza mindenféle info. No meg frissít.

Így sikerül fényképezni a sötét konyhában vaku nélkül.

Istenek és emberek

Megdolgoztatja az agyam ez a két szó.
Hegedűs Lóránt volt egy előadója a nemzetstratégia kidolgozására felkért alkotók gyűlésén. 2008-ban a Püski kiadó jelentette meg a könyvet, és Papp Lajos bácsi vezényelte le a szónoki mikrofon előtt beszélőket. Benedek Marcellt, Tóth Zoltán Józsefet,... s az utolsó előadó volt Hegedűs Lóránt.
Nagyon jó előadó. Kár, hogy már nincs közöttünk. Bár ha jól sejtem (emlékszem?), volt botrány körötte is.
Egyik mondata miatt írok most róla. Hogy nincs isten, a maga megfoghatóságában, mert ilyet nem fogunk tapasztalni. Viszont van másképpen.
Egy református egyházfő szájából is másképpen hangzik, és Szántai Lajosék értelmezéséből is előbújik valami.
Van még egy gondolkodó fickó, akit szeretek hallgatni, (Kisfaludy Görgy) s ő pedig a műszaki műveltségével magyarázgatja a templomok geomatriai díszítőfiguráiban az energia különböző állapotait.
Az ő beszédében az energia születése, létrejövetele mindenféle visszacsatolásokon, és energiaugrásokon múlik, Benne van az atomszerkezetről tanult mível(e)t(len)ségem.
És valóban, az anyag nem létezik, csak elektronpályákon rohangáló felfoghatatlanul kicsi részecskék, és valószínűleg azok is makrokozmoszai egy még parányabb világnak.
Mégis, miképpen jutott 'fel' ez az info a népmesékbe, mondákba?
Mert az égig érő fák, a gondolat sebessége valóban ott van az őstudásunkban. Még a hétfejű sárkányt nem igazán tudom ráilleszteni erre a tudásra, de majd csak sikerül.
Ezek az apró tudások mindig más rendszerbe állva hoznak új értelmet.

A Bakay Kornél mondta búcsúbeszédet nem tudtam végighallgatni Hegedűs Lóránt temetésén. Ez is fenn van a jutubin.  Viszont az utolsó István a király feldolgozáson füstölgését nagyon megértem. Különösen az őszinte vallomását, hogy e históriás - de ő mindenképp - tudja, hogy a szöveges emlékek mindig torzítanak valaki javára. A naplóbejegyzések is másnak íródnak, a krónikák is a megrendelő uralkodót dícsérik, s még akkor is közelebb járnak a valóhoz, mint amit ma ki tudunk deríteni belőle.
Most jönne a képbe Szántai. Merthogy ő a képes krónika képbeszédét is olvassa, és a koronázási jelvényeket is értelmezi. Vajon becsapja őt is a kódex?
Inkább táltoslovat ad alá.
De akkor melyik isten az igazi?
Amikor az isten az embert a saját képére teremtette, akkor nem azt kellene felfedeznünk, hogy mi magunk vagyunk az egyetlen pillanatnyi képmás?
Mindenki istene más.

A héten a zsebpárducunk felbosszantott. Állandóan támadott. Karmolt, harapott, és nem akarta abbahagyni.
Én nem szoktam ráütni, a bringakerekem marcangolásakor is csak ellöktem, de most éppen a csapot szedtem volna szét az erkélyen, és csak nem hagyott békén.
Rászóltam.
Félrelöktem.
Megfogtam a hátán a bőrt, és odébb tettem.
Megfogtam a grabancát, és ledobtam két lépcsőfokot.
Megfogtam a grabancát, és ledobtam majdnem a legalsó lépcsőfogkig.
Ekkor jött rá, hogy nem jó a játék.
Bejöttem a szobába, és lelkifurdalásom volt. Még megnéztem hogy kicsit sántikálva indult a vacka felé. Lehet, hogy eltörte a lábát?
Délután lementem megnézni.Ott feküdt a vackán, és minden simogatásra nagyot ásított.
Békén hagytam.
Másnap Attila hozta a párja noteszgépét, és őt kísértem ki a kapuhoz. Attilának is nekiugrott volna, de Attila egy finom billentéssel odébbrúgta.
Ma vitte el a gépét. A fekete ürdüngünk nem is közelítette meg. Csak az én lábamhoz dörgölőzött, és rájött, hogy miképpen kell behúzni a körmeit.
Most ez van.
Én csak ember vagyok, és több lépcsőben közöltem, mit is szeretnék. A szó valódi és átvitt értelmében is lépcsőfokok hordozták az információt.
A macska most nem sántít. Béke van.

Egyszerűen köthetném át az isteni közlést felém, a macska példájához.
Kössem?
Átlátszó volna.
Pedig ez a gét gondolatszál párhuzamosnak tűnik.