Hűs

Tegnap még rövidnadrágos nap volt, mára hosszú lesz.
Angélánál cseréltem műanyag bigyót a csap alatt, mert megrepedt, és folyt. A nevét nem tudom, egy tölcsér alakú, csőben végződő valami. A cső vége a szifonba csatlakozik, a tölcsér száját gumitömítéssel a mosdótál aljához húzza egy csavar.  A csavart a mosdótál tetején a lefolyó szűrőjén keresztül kell bevcsavarni. (Egy újabb mezey satu :-)
Laci szomszéd megpörgette az eseményeket. Kiparancsolta a másik Laciszomszédot, és felkergette az állványra.
Hiába prüszkölt, hogy minden a szemébe megy, hiába nyafogott, hogy ez kell, az kell, egyenként rohangáltam a szerszámokért, a deszka felcsavarozódott, bár tovább vetkőzött a takaró vakolat.
Mondhatnám, hogy a két László egy húron pendült, de inkább az volt a lényeg, hogy az egyik akart, és át tudta vinni az akaratát a másikon is.
Én meg nem erőltetek senkit, mákszemum magamat.
Felkerült még egy műanyag lap is a deszkára, és ma vennem kell még hálót, mert arra is kerül némi vakolat. Így be lesz zárva a kapu a víz előtt, és védett helyen marad a gerenda.
A tetőben eddig is bíztam. Az egyik vevő előtt hintáztam rajta, s már a nyelvemen volt, akár fel is akaszthatja magát bárki, ez nem szakad le, de morbid humorérzékem időben fékeztem meg. Szó bennszakadt, hang fennakadt, lehellett megszegett. - mondhatnám, ha walesi bárd lennék.
Nufi mutatott egy szép gyíkot. Ott maradt, megvárta a fényképező gépet, az előző bejegyzéshez feltöltöttem.

Segítségem is akadt. A napfényben hihetetlenül kis résre húzódott pupilláján azt sem tudom, hogy megy át a fény.

Bosszantó

Kezdenek megint nem menni a dolgaim. Az autó hegesztését nem vállalta a lakatos. Laci szomszéd hozott egy sürgős fúrógépet. A vezetéke direktbe kötve, kapcsoló nincs, a fele markolat hiányzik. Bedugva leverte az automatát.
Ami madzag bement, azt mind összecsavarták, és szigszalag...
Összeforrasztottam a megfelelő vezetékeket, majd megkérdeztem, hogy végre felcsavarozza-e nekem a tetőn azt a deszkát, amit két hete ígérget. Bár tegnap még a fűnyíróját is megjavítottam, ismét azt felelte, hogy holnap.
Ekkor pöccentem be, hogy köszönöm szépen, akkor nem kérem.
Ilyen holnap volt már pár, és ez azt jelenti, hogy kilesi, mikor nem vagyok látótávolban, és csak akkor jön haza.
Nekem ne bújkáljon, és elég ma felbosszantani magam, holmap már nem akarom!
Kavartam még autóügyben pár ismerős után, úgy tűnik, Miskolcon fogom megoldani, illetve a környéken. A jövő héten elbumlizok Komjátiba, ott lepakolok, és addig itt el akarok varrni pár nyitva hagyott munkaszálat.
A fényreklámot ma is csak kipakoltam, a programjához valami mesterjelszó kellene, különben nem tudom kiválasztani a soros portot, amin kommunikál a számítógép a reklámdoboz agyával.
Másik Laci szomszéd felvakolta nekem a megjavított házsarkot, de elfogyott a habarcs, ma hoztam másikat.
Persze a fúrót ő intézte, nem az egyik Laci szomszéd, és még kapcsolót is kért rá, meg hozott is, de nem belevalót.
Szerencsére volt roncsból eredeti.
Már csak a markolaton kellett valamit alkotni, hogy ne fogjon rajta rázósat.
Amíg csak összeforrasztott vezeték volt elég lett volna valami fadarabot rászigszalagozni. Nem fúrónak, csak ragasztókeverésre fogják használni.
(Házszigeteléshez a nikecell ragasztóját. Olyasmi, mint a vakolat.)
Így viszont csavaros rögzítésű a kapcsoló, megérinthető lenne a 230V.
Találtam hozzá Hypo dobozt, abból tekertem szigetelést.
Legalább egy dolog megoldódott.
Gábor - miskolci szomszédom - felhívott telefonon, anyun keresztül őt is megkerestem. Fényező egy műhelyben, és ott talán megoldják a Hondát. Holnapra megkérdi.
Nufi hozott új olvasnivalót. Nyelvtan és kommunikáció c. tankönyvet. A 8-9. osztályos gimnazistáknak szólóból az első két fejezeten átrágtam magam. Nem vastag, s a kommunikáció magyarázata egyszerű volt. Majd meglátom, ad-e valami újat. Eddig felfogom egy a mai gimisnek szánt 'uru'-t.

Nufi a tapigépen


Új 'családtag' érkezett.  Beköltözött egy simogatni való gép. Tanuljuk mindketten.  Nufi már rég kinézte de drágának tűnt, most pedig felfedeztem az elfogadható árú csodabogarat. No nem rögtön a legolcsóbbat kerestem ki, mert kétmagos procival majdnem ugyanannyiért találtam mint az egymagost. AKAI. Ők gyártották. Lekarikáztam érte a Karinthy útra, és azóta igazi örömöt is látok az arcán... meg bosszankodást, de a felfedezés öröme a nagyobb.
Már tud ékezetes betűt kicsikarni, és bekonfigoltuk a levelező kliensét, de a gmail böngészőből is működik.
Az előbbi beállításánál kicsit megdolgoztatott, mert lekapcsolta a wifi hozzáférést, és sehogy sem akart felcsatlakozni kapcsolat nélküli üzemmódban. :-)
Nem baj. Ezt kell szeretni.
Ilyen hálózatosdinál mindig ki kell ürítenem a routerem memóriáját, mert a wpa jelszavam elfelejtem, és 0-ról indul minden.
Van egy megbízhatatlan öreg router is, ami hol fel jön, hol meg nem, de azzal beigazítom a hálózatot, hogy emlékszem-e a szolgáltatói adatokra. (név, jelszó) Ez már megy fejből, akkor jöhet a többi.
Micro SD kártyán átvittem a jelszót, de nincs rajta editor program, vagyis a copy and paste  már a kijelöléskor nem működik. Naná, hogy egyenként kellett a sok jelet-számot átbillentyűzni.
Azóta ez is megy, már csak a Béla gépét kell újra felfűzni a hálóra.
A játék - elárulom, egy Tablet, vagy táblagép, vagy maroksimi. Szép, szép, de egy öreg gépen freedossal én többet tudok 'élvezkedni', mint ezen.
Ha valami oszcilloszkóp, vagy diag szoftver volna rá, talán. Így viszont nem vagyok veszélyben.
A gyors masinám éppen beadta a kulcsot. Először csak a PS/2 billentyűzetet felejtette el, majd az USB-set is.
Illetve grafikus felületen bootolás, jelszó után belépéskor egy képernyő törlés következett, és elmúlt az egér.
Mondom, valami rossz frissítés, felhoztam a win7-et. Ott is.
Akkor ez nem nyert.
Ísteni szerencse, hogy Nufinak vettem tartalék gépet. Ez a HP bírja a meleget.

A macskának kível tágasabb

Ma este nézeteltérésünk tisztázásával telt.
Az udvarunk zsebpárduca beszökött a konyhába. Máskor is rámordultam, de azonnak kiszaladt, most pedig bevette magát a másik szobába.
Sötét ruhája miatt jól el tud rejtőzni az ágy alatt, vagy szekrény lába alatt. Csak valami rúddal lehet őt kitessékelni. Most is egy lemezpolcláb hozott megoldást.
Szegény, már nyávogott a bezárt konyhaajtó előtt, hogy menne ő, csak hagyjam békén.  (Nem ütöttem meg vele, csak a kicsalogatáshoz szúrkáltam, kotortam neki a szekrény alatt. Ott nem tartok semmit, és nem koppant a vége, csak puhába akadt.)
Remélem tanult belőle.
Géza barátomnál Miskolcon a macskák az urak. Nálam nem kell macskaszőr a szekrényeim tartalmára. Elég a budapesti por is.
Most pedig még kajaszag sem volt, és nem először kergetem meg. Most még fenéken is billentettem.

Homály

Nálam többnyire a fáradtság jele.
Tegnap a szemszúrás is visszafogott az írásban. Csak reggel tudtam kipiszkálni a muslicát a szememből. Akkor nyugodott meg.
Ma meg mozgós napom kerekedett.
Egy könyvárus honlapon kinéztem Móricz Zsigmond könyvei közül a régészeti tárgyú gyűjteményt. Körbeírom, mert nem jut eszembe a neve, pedig csak vissza kellene fordulnom az ágy felé, és olvashatnám. Nagy úr a lustaság!
Igazlátók. És nem Móricz, hanem Móra Ferenc. A többi jó. :-)
Ha már bringázhatok, még a negyedik kerületben is leltem olcsón BD250C tranzisztort a rég megkezdett tápegység építésemhez. Olcsóbb, mint eddig bármelyik, és végre nyári melegben tudtam mocorogni.
Itthon pár perc olvasás után szundítottam vagy fél órát, majd kiültem a napra felszabdalni a gallyakat. Megkurtítottam a munkaasztal mellett az orgonabokrot és a másik növényt, mert belógott a járdára. Zavarta Nufit, meg Bélát. (Engem nem.)
Hazatért Laci is, megkérdezte, ráérek-e. Felállványoztuk a ház sarkát. Van rajta igazítanivaló.

Már a hét végén nekifogtam. A ház előlapján (déli oldal) lehullott a vakolat az ereszcsatorna környékén., Nem nagy területen, de szabaddá tette a gerendát.
Ott, ahol túlnyúlik a tető a ház falán kb 40 centit. A takaródeszkák is elkorhadtak, a végükön, és belülről inkább kivettem azt a két követ. A kikorhadt gerenda felét kifűrészeltem, és méretre szabott darabbal pótoltam.
A takaró deszkákat pedig a gerendához hozzáhúzattam dróttal.
Eddig fértem hozzá belülről. (Az eső ellen ideiglenesen OSB lappal takartam el a hézagot.)
Most következik a fúrás, csavarozás kívülről, és visszatehetem a követ, meg bevakolhatom azt a fél négyzetmétert.
Holnap ez következik, de mára pilledtnek érzem magam.
Túl hosszú volt a pihentetés a lábamnak, ideje visszatérni a terhelésbe.
Még a kocsin küszöbcsere, és irány Komjáti.