Gondolatok az év utolsó napján

Tegnap újraolvastam a bibliából a kánai menyegzőt.
Péter előadása szólt róla a múlt héten, és nekem kicsit más következtetésem volt, mint neki. Árnyalatában más, de nem mondtam ki, mert gúnyolódásnak tűnt volna biztos. Jézus borrá változtat benne néhány vödör vizet, és ezt Mária kérésére.
Bennem az merült fel, hogy mért olyan fontos a bódulat? A házigazdának ennyi pénze volt, vagy ennyit szánt a menyegzőre... hát ennyi. Miért volt fontos valakinek a bor?
Itt még élt Jézus, és messze még az utolsó vacsora, ahol összeköti a bor és vér fogalmát.
Ha a földhözragadt emberi gondolkodásommal olvasom, akkor ügyes fickó volt. Tömeghipnózisban elhitette emberekkel, hogy bort isznak. Vagy annyira ütős volt előtte az ital, hogy a higítás sem ártott...
Ezek biztos kiverik pár embernél a biztosítékot, bár nem ez a célom.
Péter a nő érzékenységét emelte ki. Az asszony kérte a fiát, tegyen 'csodát'. Erre van szüksége az embereknek.
Én meg a bódulatot hallom ki belőle. Mert volt bor, és nem szomjat oltani kellett. Csak kevés volt.

Visszább lapoztam. Elolvastam az János írásának elejét is.
"Az örökkévaló Íge testté lett.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala Istennél és Isten vala az Ige."

Ezt idézgette Szűcs Cecília a jutubis videoban. De Kis Dénes is megforgatta a szót már a fejemben.
Az Íge, mint egy, mint EGO, mint szófaj, amely cselekvést, történést, létezést jelent.
Ha pedig régen csak a mássalhangzókat írták le, akkor a G betű előtt-mögött álló magánhangzókkal fontos szóbokrot fogok találni.
Ige, mint egy.

De akkor ezt az isten szóban is meg kell találni.
Ébredezéskor felbukkant bennem az ösztön szó is.
Kis Dénes mondta, hogy az összes mássalhangzót az ö-vel ki lehet ejteni.
Az STN és SZTN között megleltem a kapcsolatot. Mert az ösztön a nem tudatos működés. A bekódolt viselkedés.
Ha az ige isten, és bennünk az ösztön, akkor a tudat csak ellenfele lehet az ösztönnek. Illetve nem csak ellen, hanem támogató is.
Az ószövetség egyértelműen ellenségnek nyilvánítja, a Yotengrit szövetégesnek.
Ha a zenére gondolok, akkor azonnal érezni lehet, ki játszik ösztönből és ki koncentrál a pontos játékra.
Ha ritmusban beszélek, vagy időmértékes szöveget rakok össze, nagy a különbség.
Pedig a pontos lépdelés egy ideig a tanulás folyamata. Aztán egyszer csak életrekel az addig biflázott adattömeg. Az ösztön átveszi az uralmat. (Az isten átveszi a vezetést?)
A gyógyítók mindig azt mondták, ők csupán közvetítők. Az okos kutatók mások munkáira hivatkoznak, és csak a rendszerezésüket tartják egyéninek. Hadd hivatkozzasm Jedlik Ányosra, aki a dinamo elvét úgy fedezte fel, hogy azt hitte, ezt már mindenki tudja.
....
Volna még folytatás, de lehet, hogy nem tudom megfogalmazni.
Ha sikerül, közzéteszem.

Marhára éhes vagyok

Ez így talán elég figyelemfelkeltő cím, ahogy Moldova György is tanította az Akit seggen csókolt a múzsa c. könyvében. Nem. Akit a múzsa fenéken csókolt, Ez a pontos cím.Rosszuil emlékeztem.
Szóval a lényeg, hogy anyukám minndig hoz nekünk fagyasztott húst, és Nufi nem mindig tudja, mi is lapul a jeges csomagban. Karácsonyra pedig disznóhúst akart sütni. No ez nem sikerült, mert marhát talált. Így lett csirke és marha is.
Tegnap nem volt hozzá kedvem, de ma kiéheztem rá. A marhára.
Történt ám más is.
Nufi reggel megkérdezte, hogy elkísérem-e a templomba. Igent mondtam.
Vittem a kis jegyzetfüzetemet, és berohantam a legtávolabbi sarokba, hátra.
A hölgyek szemből majd látják, hogy nem tudok énekelni, meg nem ismerem a mondókákat, Péter meg belülről beszél, őt biztos nem fogom megakasztani.
Egy fiatal srác - még nem tudom a nevét - mint valami tücsök, felpattant, és átült mellém. Na, mondom itt van rögtön a lebukás. A sok hívő közé begurult a kakukktojás.
Szerencsére a hűs nem engedte kikelni a gondolataimat, inkább a tapogatózó figyelem járt körül fehér botocskájával.
Jaaaj... Volt éneklés, meg beszéd, meg mindenféle.... (mondanám úgy ahogy belső hangon elképzelem Kis Manyi művészi hangján, és keresem hozzá a megjelenítő eszközeim. Megint csak hasonlat. Markos-Nádas produkcióban szólalt meg mindenféle művész hangján Alfonzó fia, de saját nem jött ki. Majd csak megemberelem magam.)
A papíromon a zsoltárok számát látom, meg azt írtam fel, hogy zenés egyház. Nem ismerem az énekeket, és azon gondolkodtam, leveszem a szekrény tetejéről villanyzongorát itthon, és kipötyögöm. Nekem egy élmény kevés a megértéshez. Egy benyomás nem benyomás. (Piszkos fantázikat kikapcsolni)
János Evangéliuma 11. fejezet.
Ez már konkrétum. Visszaolvasandó. Mármint ez volt a célom, mert féltem, nem jut be az agyamba, mit is akar vele mondani Péter a munkaruhájában.
No, oda lyukadtam ki, ahol magánbeszélgetéseinkben is szoktunk. A közösség erejére. Jézus tudott bort csinálni a vízből, Mária észrevette, mire van az embereknek szükségük.
Egy közösségben mindig az lendíti tovább a megakadót, aki a témára érzékeny.
Megéreztem, hogy egy rész nekem is szól, mert adtam én is ötletet a templomfelújítás egyik részletében.
Nem túlzom el ezt a szerepet, inkább gesztus volt, hogy merjem magam odatartozónak érezni.
A közösségépítés mindenhol nehéz feladat. Akkor is, ha egyház. Nem akadhatok ki - mint ezt Attilánál érzem - arra, hogy erre bevált toposzaik vannak.
Péter a szabad akarat lehetőségét Jézus alapján hirdeti, én pedig nem érzem vagy-vagy választásnak a döntésemet. De nem is ismerem Jézus tanítását. Meg amit eddig megismertem belőle, azokat általános emberi értékeknek érzem, és az emberi faj önvédelmének.
Ez különösen akkor bukkant fel a fejemben, amikor arról beszélt, hogy nem érdemeink határozzák meg azt, mit kapunk az élettől.
Nekem azonnal beugrott, hogy érdemeket ember csak ember, vagy csoportok előtt szerezhet. Egy embernél is kétséges, mikor fontos az az érdem, egy csoport pedig állandóan változik. Ott mégkevésbé számíthat bárki tette hosszabb időn keresztül.
Érdemek értelmét inkább ott keresném, amikor egy csoport vezetőt választ. A pillanat megadhatja a bizalmat annak a valakinek, hogy egy közösséget szolgáljon (vezessen).
Innentől pedig már megint szertefutnak a szálak. Ki mit ért vezetésen.
Túl hosszú volna ez a téma, és azzal indítottam a szövegelésem, hogy marhára éhes vagyok.
Megyek is enni.

Akarom

Gyerekkorunkban ez az első, amit ki akarnak irtani belőlünk. Megvernek, megszidnak, vagy megszégyenítenek.
Nem akarom, hanem kérem szépen!
Aztán megy ez végig az életünkön. Még a tanításra szolgáló :-) egyházak is feszegetik a 'szabad akarat' lényegét.
Szabad akarni?
Nem szabad, hanem kell!
A múlt héten akartam felmelegíteni az egeremet, és visszahozni az életbe.
Egy napra sikerült. Töki azonnal megharapott, és kiugrott a kezemből, amint a saját akaratához jutott. Már a farkánál lógatva tudtam csak visszatenni a lányokhoz, majd később a helyére.
Egy napig evett, hancúrozott. Az egész nap róla szólt. Felváltva vittük neki a diót, tökmagot, almacsutkát... de jött az este, és Nufival elmentünk aludni. Éjszakára ismét egyedül maradt, és reggel nem akart már semmit.
Újra felmelegítettem, de ő már nem akart enni, nem akart mókuskerekezni, csak aludni.
Kinek az akarata erősebb?
Mikor kié?
Talán ha az akaratát állandó piszkálással fenntartom, akkor ellenségnek tekint, és védeni próbálja önmagát. Ha folyamatosan elvonom a figyelmét.
Hogyan lehet akaratot plántálni valakibe, aki lemondott róla?
Nagy kérdés.
Volt alkoholista a környezetemben, akire sem a szép szó, sem a kiabálás, sem a verés nem hatott.
Az hozta vissza az akaratát, amire nem is gondoltunk.
El kellett távolítani otthonról, és lassan, megalázva, kínok között visszaereszteni.
Kényes egyensúlyt tartva, de sikerült. Ennek már több, mint húsz éve, pedig volt, hogy azzal vitte el a mentő: Nem kell ruhát csomagolni, órái vannak hátra. Tán annyi se.
Nincs rá egyenmegoldás.
Nem segít rajta a pénz, nem segít a mártírkodó család. Lehet érte imádkozni is.
Az ima szerintem annak segít, aki imádkozik. Legalább addig elvonja a figyelmét.
Az önfegyelem felpiszkálása inkább művészi alkotás. Ráérezni egy vonalra, ami nem látszik, de valakiben megszületik, és abból kell kötelet fonni, és kirángatni vele. Olyan kötelet, mint a mágnes ereje. Vonzza a vasakaratot, bár ebből semmi soha látszani nem fog.
Csak az, hogy AKAROK-AKAROM

Boldog családi ünnepet!

Feritől - barátomtól - kaptam a linket.
Ian Anderson fuvolázik, és Gregg Lake gitározik, énekel.
Akinek nem ugrik be a ELP (Emerson Lake & Palmer) és a Jethro Tull zenészei.

Holnap lesz a fénylánc

Itt egy link miről szól a fénylánc.

A mérges kifejezésnél jutott eszembe, hogy belinkeljem a felvételt.
Annyira logikus, hogy a szervezet, ha bosszantják, akkor nem a méregtelenítéssel kezd el foglalkozni, hanem az őt zavaró tényező megszüntetésére összpontosít.