Még van tízpercem...

... amíg Nufi befejezi az óráját. Gondoltam, addig megnyitok egy bejegyzést.
Reggeli elmélkedésem a korunk érdekességéről indult be.
Ahogy az áttelepülésünk az országhatár mellé nem jelentett teljes elszakadást a korábbi ismerősöktől, sokkal bátrabban indultunk neki.
Már gondolkodtam rajta, vajon régen az egyház kihelyezett bástyái mit szenvedhettek az első hónapokban, években.
Nem látok bele, de Péter is jár kocsival Miskolcra megbeszélésre. (Biztos van ennek szakszava is.) Szóval feltöltődés lehet a sok nem épp szakmai társaság után az ismerős környezet.
Van azért valami fal is ebben a szervezetben. Nem Péterre gondolok, mert nála pont nem éreztem a megismerkedésünkkor.
Attila más képet mutatott, és még egy kollégájával találkoztam 1-2 hete az ajtajában. Vittem neki a megnézett DVD lemezeit vissza, és az a fickó ott állt az ajtóban. Ha környékbeli falusi lett volna, akkor biztos tegeződve köszön, vagy nem fürkész a szemeivel.
Ilyenkor a kicsit zavart figurára állok be. Fogalmam sincs, miért.
Mindegy, kisegített Kriszti. Előjött a konyhából, és a kezébe tudtam nyomni a lemezeket, majd spurizni haza.
Nem biztos, hogy ez a legtermészetesebb viselkedés, csak így működöm.
Meg pár dolgot nem értek.
Tegnap becsöngetett egy fiú. Hogy megvenné a motoromat.
Mondom, hogy nem eladó.
De megnézné.
Minek?
Elmentünk, megmutattam, és nem változott a véleményem. A motor marad. Meg fogok tanulni vele motorozni, és eredetileg is Miskolcra akartam vele járni bevásárolni. Valószínűleg van még vagy 10-15 évem, amíg bringán kibírom a 60-120km-es utat, aztán kell a gépi segítség.
Ezt is elmondhattam volna a fiúnak, de nem mondtam. Inkább azt mondtam, hogy emlék valakitől. Ez is igaz, csak nem döntő érv.
Az már inkább zavarna, hogy én kaptam, és pénzért adjam tovább.
Ennyit az én élelmesnek nem tűnő logikámról.
Ha már magam is bonyolultnak tűnök magamnak, akkor hogy lennék képes megfejteni másokat?
Sehogy.
Talán ezért tűnik egyszerűbbnek a városi életforma után az itt élők közössége.
A hétvégi vallásos összejövetelek évszázadok óta összehangolják - amennyire lehet - az életet. Aki tanít, az azért, mert ezt tanulta, és aki tanulni megy, az azért, mert most tanulja.
Én az iskolában tizenéves kiforrottságú tudásból épültem. Ma meg már annyi előnye sincs.
Viszont rácsodálkozhatok az időtállóra is.
Ebben van azért valami hiba is.
A tanulás mindig könyvekből, vagy rögzített anyagból épült a fejembe.
Az élő előadó -tanár- élményt adott, és hamar elfelejtettem.
A tudás megszerzéséhez oda kellett ülni a könyvhöz, és lassan beégetni a megfelelő memóriarekeszbe.
Most sem változik a módszer, csak az audiovizuális technika - mondom magyarul : pl a jutubis előadások - is konzervek. Visszapörgethető, sokszor ismételhető, és egyedül hallgatva beépülő anyag.
Szántai előadásaiból már bennragadt anyag most ismerősként köszön vissza a Zajti Ferenc könyvből. Kell hozzá Szántai?
Hogyne kéne! Ő ad lelket a 'tananyagnak', mint pap a bibliának, de csak lelkesedésből nincs tudás.
Itt van még Dávid Gyula is. Az MCSE előadásain két-három órás repülésbe visz, csak az ő forrásait még nem  olvasom. A matematikai alapok megvannak, csak rozsdásak. Úgy értem, hogy a fejemben.
Lenne gyakorlati haszna is?
Hogyne.
A műholdvevő készülékem beállításánál a tányér dőlésszögét és elforgatását sem tudom kiszámolni a koordinátáim alapján. Beállítani tudom, mert elsétálok egy másikhoz, és kb oda húzom az én antennám, majd a műszert figyelve 'betaposom' irányba.
....
hosszú lesz a bejegyzés, megyek átöltözni. Jön a bevásárlás.

A macskafotózás rejtelmei

Tegnap kitettem Ducika fényképét. Ott áll nyugodtan a kezem alatt. Szemei beszűkülve. A kép maga a megtestesült pihenés.
Ezzel szemben a macska folyamatosan forog, izeg-mozog, és mindig máshol tárja fel a dögönyözendő felületeit.

Dorombol, nyávog, és a többi, i tak dáse, und so weiter,

Most szerencsém volt. Nufinál a kamera, nálam a macsek, Így lehetett forgatni, kivárni a megfelelő pillanatot, és mindkét kezem szabad...
... na jó, a másikban volt egy távirányító, Nem a macskához, hanem egy műhold beltérié - ma már azt is settopboxnak hívják - de nem érdekel.
Tényleg, azt még nem is meséltem, hogy felfedezhető a szabványosítás az állomáskereső dobozok között is.
Ez az új szerzeményem méretben, pofára is hasonlít a Béla földi sugárzást fogó ketyeréjére.
Már van rajta USB aljzat, és számítógéppel megszerzett jutubis filmet is meg lehet rajta nézni, és rögzíteni is tud. A beállító kezelő felülete is jóformán a műholdlista és a fejbeállító elemekkel bővebb.
Minek ebből új?
Mert tudja a negyedik generációs képtömörítési eljárást. A régi meg csak a kettest ismeri. (mp4 és mp2, ha valaki így ismeri. A hármas tudtommal csak hanngtömörítésre való)

Edit nézett be még hozzánk. Hozott pár háztartási gépet javítani.
A kávédarálóval kezdtem. Gondoltam, egyszerű lesz.
A cukordarálástól beállt a tengelye. Hát megoldottam, de nem volt öt perc.
Talán majd a vízforraló egyszerűbb eset lesz. Csak annak nem tudom kinyitni a tetejét. Lehet, hogy az a baja?
Délelőtt visszaviszem a darálót, és rákérdezek. Illetve megnézem  a fűtőszálat, mert az mérhető ellenállás, és ha nem, az is elárul valamit.
Úgy tűnik, elállt az eső is. Megrakom a kályhákat. Begyújtani elég ebéd után, mert már kinn sincs hideg. Tegnap pl. a hátsó szobánál melegebb volt a gangon.

Nufi nagy bánatára a herőcét már felfaltam, ezért nem tudta lefényképezni, de legalább meg tudtuk kínálni Irénkét. Ő eddig bármikor jött, süteménymentes konyhát talált.
Még Mari néni is átkukkantott, bár én akkor Péterrel beszélgettem. Ott vezekelt a kerítése tövében. Térden állva szaggatta a vadszőlő indáit. Nem túl hatékony megoldás, meg Magdi szomszéd szerint kiirthatatlan is de legalább együttéreztem Péterrel.

Macska

Ducika

Kiszámítható vagyok

Az írásomból kiderül, mit is lépek legközelebb.
Vajon felborítsam azzal, hogy csak azért se?
Nem fogom.
A bibliát nem tudtam benyelni egy-két hét alatt. Nem azért, mert a hatása alá kerültem, hanem az ószövetséget nem hagyom ki. Az elejétől a végéig minden betűn végigvonszolom a szemem, csak az akaraterőpróba kedvéért is.
Vannak benne végre felfedezéseim is.
Hogy az úr fél a fertőzésektől.

	"Mózes IV. könyve 5. rész   1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:   2. Parancsold meg Izráel fiainak, hogy űzzenek ki a táborból minden poklost, és minden magfolyóst, és mindenkit, a ki holttest miatt lett tisztátalanná.   3. Űzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kivül űzzétek őket, hogy tisztátalanná ne tegyék az ő táborukat, mivelhogy én közöttök lakozom."

De még a gombáktól is. Kitiltja kovászt a lisztes ennivalókból.
Ez már korábban is megbökte a szemem.

Párhuzamosan olvasom a Zajti Ferenc könyvet is.
Ott ezt a tisztasági témát kívülről érkezett hatásnak írja le.

Egyáltalában az iráni szokások példájára szigorították a tisztasági törvényeket. A levitikus tisztasági törvényeket, a templomra és áldozásra vonatkozólag, annyira kiterjesztették, hogy "'bármi távoli érintkezés valamely hullával tisztátalanság-számba ment. Lehetetlen itt fel nem ismerni az Aveszta tanításának irtózását mindentől, ami a halottal legtávolabb is érintkezésben volt. A szóferi idő szellemi vezéreinek jelszava: "Készítsetek kerítést a törvény köré és a közvetlen közelben élő Ahura-Mazda követők példája a tisztasági törvényeket illetőleg új elemekkel termékenyítették meg a zsidóságot, amely elemek következetes fejlődéssel utóbb csaknem fölismerhetetlenné tették az eredetit és ősit". 

A felfedezésemet követően értem ehhez a magyarázathoz. Mintha az egyik bevonzotta volna a másikat.
Kiszakadásképpen emeltem le a villanyzongorát a szekrény tetejéről. Nufinak igértem, megpróbálom kibogarászni a református énekeskönyv dallamait.
Hihetetlenül nem megy.
Úgy lehet elképzelni, mintha görög betűkkel írt görög szöveget akarnék felolvasni, és a görög ábécé betűit egyenként fejteném meg papírból.
A kotta első két sorát betűztem igy ki. A két b előjelzést is a fejem keresztnek fordította, utána villant be, hogy leszállítandó, nem felemelendő a hang.
Percek múlva váltottam a Foxi Maxi zenéjére a fejemben, és újra megfejtegettem a vezérlőgombokat.
A végén megtaláltam J.S.Bach Jesus bleibet meine Freunde midi programját, és azóta a jutubin is megkerestem.
Talán másnak is tetszeni fog. Igaz, nem rap változat, de legalább időtálló... nak tűnik.

Az már csak hab a tortán, hogy a zongora tápja egy pukkanással kezdte. Egy Digital notebook tápegység volt. Még a scrap elől mentettem ki, és javítottam meg. Eddig jól dolgozott. Most pedig kaptam másfajtát Jánostól, és azt tudtam hamarjában átalakítani. Semmi komoly, csak a 9V dugóját cseréltem le rajta.
Ez 7V-os 3A-t tud. A régi 15V 2A-es volt. (Eredetileg a műanyag hátlapra rányomtatták, hogy 9V kell neki) Bátorságom régen is ellenőrzéssel indult. Szétkaptam a zongorát, megnéztem, mi fogadja a 9V-ot. Már nem emlékszem, de mintha háromlábú stabilizátor ic lenne a bemenetén, és 5V-os a procija. Tehát a 7V is elegendőnek bizonyult. Az 1A-os dugasztáp volt kevés, amivel először próbáltam ki. A felére még emlékszem, miként indítottam el.
A ceruza elemet egy órán belül kivégezte. Soha többé nem próbáltam elemről.

Nufi közelgő születésnapjára kaptam :-) egy ágvágót. Jó hosszú erőkarja van, és beüzemeltem. Jó erős. Viszonylag vastag ágat is elvág. Már csak válogatni és fedett helyre kell csoportosítani a gyújtósnak valót.

Érdekes, de az unalmasnak induló napom leírva sokkal zsufibbnak tűnik, mint más.
Hogy van ez?
Tudja a héja.
Én nem.
De vajon kiderült-e, mit hagytam ki a kiszámíthatóság elkerülésére a minap történéseiből?

:-)

Most nagyon nem megy a multitaszk

Jó, vagy nem jó, tegnap is kiderült.
Autót szereltem. A szétszedett fékalkatrészeit egy szivacspárnán tároltam, de egy apró lemezke lehullott róla. Minél dühödtebben kerestem, annál kevésbé találtam. Később már a kereszt alakú felnikulcsot sem láttam meg, pedig az nem is apró.
Hazajöttem legyártani a leszorító laprugó T idomját is. Az csak elrozsdált, és az előző vizsgára már a jobb hátsó kerékhez csináltam ilyet. Viszont azt a laprugót, ami biztosító lemez egy stifttel, spirálrugóval pozícióban tartja... azt nem nagyon akarózott megalkotni.
Aztán kitaláltam - mint máskor is - hogy addig nem megyek ebédelni, amíg meg nincs.
Közben hoztam le a padlásról ajtózár lemezét, ami szintén horganyzott, és talán kijönne belőle a hiányzó bigyó.
Végül meglett az eredeti.
Gyorsan elgördültem kajálni, és még görbe fogót is kerestem. A három rugós rögzítésű rendszert korábban azzal tudtam visszahelyezni, és usgyí a kocsihoz.
A templom mellett Péter rámköszönt.  Éppen egy macskáját búcsúztatta a fenyőfa alatt. Autó ütötte el. Napokig nem került elő. Behúzódott félreeső helyre.
Pár szóban megbeszéltük, hogy ki, mivel üti agyon az időt, és megkérdeztem, lenne-e egy órája rám. Légteleníteni a fékem.
Itt derül ki, mennyire nem tudok másokat irányítani, mert az nem jutott eszembe, hogy ő azonnal odajön,
A fék helyreállítása mindig egy mozaikjáték. Elfelejtem, hogy is volt, aztán kitalálom.
Még a kitalálom útvesztőjében lépdeltem, Péter már küzdött is a kiskapuval.
Télen leszáll egy kicsit, majd ha igazítok rajta, megint jó lesz. Addig meg kell emelni a nyitáshoz.
Ami a lényeg, hogy körbejártuk a kertem, és megnéztük a facsemetéket. Az almafákat Laci bácsi, a szilvákat együtt ültettük el. A Budafokról hozott eperfát meg egyedül ástam el.
Az eperfa mindig kihajt, aztán leszárad, és újra kezdi. Most is ilyennek tűnik.
Még megmutattam, a dobozvárosom is, és oda lyukadtunk ki, hogy akkor én nem dolgozom, és is jobb, ha a pedálnyomkodás idejére keresem meg. Neki is van teendője otthon.
Pont úgy működöm, mint ez a kódtörő fickó a filmben. Ha a fejemet kell használnom a munkához, egyedül kell lennem.
Sötétedésig még újra szét kellett szednem a fékdob alatti rendszert, mert a beállító csavar szorult. Kivéve brigéciollal tettem mozgathatóvá, és már percek alatt vissza tudtam állítani.
Most még kicsit súrol, de az lehet a dob szélén egy lemezcsík. Elmagyarázni lehetetlen kép nélkül, most meg sem próbálom.
A másik oldalon szintén nem sikerül utána állítani, ezért mára is lesz feladat.
Még becsavaroztam a két fékcső végét elöl a fékfolyadékelosztóba. Töltöttem a tartályba is. Aztán rámsötétedett, és jöhettem haza fűteni.
Ma délelőtt Nufi templomba fog menni, én maradok itthon Bélával, addig megpróbálom magam hasznossá tenni itt, de a jövő hétre esőt mondanak, jó volna ma lelégteleníteni a rendszert. Ebéd után turbó fokozatra kapcsolom magam.