Kezd elegem lenni

Tegnap már nem láttam a Kis Keselyűt. A második kopasznyakú tűnt el nyomtalanul. Ma reggelre a második kitojt tyúk hulláját vettem ki az ólból.
Amit én nevelek fel, az az állat úgy tűnik el, hogy semmi 'kiabálás'. Tolnyomok nélkül. A belassult, vagy beteg állatokat meg áshatom el. Pedig állítólag a vadak a selejtet ritkítják.
Kezdem elhinni, hogy 'kétlábú róka' jár be hozzánk.
De a vége az lesz, hogy a maradék baromfi állományt levágom, és betárazom a hűtőbe. Aztán elfelejtem az egész álltattartást.

Megjöttek a cigányok

Gonosz cím, igaz?
A múltkor Jani beijesztette a síró nénit, hogy cigányok jönnek a szemközti szomszéd házba. Még csak nem is megveszik, hanem albérletbe.
Akkor végigszaladt a berzenkedés itt a soron, ám el is ült, mert nem jelentkezett a beigért  népes család.
Később családon belül szivárgott ki, hogy Jánosék fogják megvenni.  De nem szabad mondani senkinek.
Ez így is jó, sőt a legjobb, mert nem ismeretlen kerül ide.
Azóta többször is kérdeztem Mari nénit, mikor jönnek a 'cigányok', mert nem akartam kimondani, de  nekem is fúrta az oldalam, miért húzzák az időt a vásárlással.
Mari néni is megtartotta a titkát, csak visszakérdezett, tudok-e valamit.
No, a héten meg is mutatták az 'új' birtokot Jánosék.
Igazított a palákon, elvitte az egyik kitört ablakot üveget cserélni.
Vasárnap jött meg családostól. Kigazolták a kertet, leszedték a gyújtósnak jó kerítésmaradványokat, és betöltötték a teret.

********
Mi történt még a héten?
Pár napra lelassultam, de csak magamat okolhatom.
Le szoktam szedni a másnapi reggelihez a szőlőt este, és kinn éjszakázik a teraszon. Tálcával viszem be.
A kirepülő darazsakat pedig az ablakon újságpapírral hatástalanítom.
Az utolsó kör reggeli készítéskor a takarítás.  A tenyerembe szedem az almacsutka maradványokat, meg amit a mongol futó egerünknek szánok, az ablakból a lehullott darázsdögöket is.
Most volt közte haldokló is, aki bosszút állt.
A gyűrűsujjamon tolta be a mérget, de a csuklóm fölöttig dagadt a kezem.

*********
Ismét eltört egy kés a húsdarálómban. Az utolsót raktam bele, pedig a csalánhoz most csak az van zúzószerszámnak.
Végre elég merev a terménydaráló állványa. Azóta jóval gyorsabban tekerek le egy vödör kukoricát.

**********

Pár képet még felteszek Jánosékról reggeli után.  A nagy takarításkor készült a csapatmunkáról.

Jázmin és Mari néni. A dédunoka már majdnem akkora, mint Mari néni.

Bea, Erzsike, János és Norbi.
A munka dandárjában fényképeztem.
**********

Még pár szó Norbiról.

János legkisebb fia. A közelmúltban meglátogatott és egy kérdőívet töltöttünk ki együtt. Kihoztam az udvarra neki asztalt, én meg daráltam, préseltem a szőlőt.
Járja a Cserehát falvait egy kutató csoporttal. Ő a szociális munkás, vagy micsoda, majd megkérdem pontosan, a Miskolci egyetem hallgatói és egy tanár jött még.
(De akár kommentben le is írhatja.)
A kérdéseket végig mulattuk Norbival. Biztos lehetett volna sírni, meg nyafogni is.
Ildi kapta az egyetemi okító 'nénit'.
Volt olyan kérdés is, amiben megkérdezték, miben kellene változtatni, és hogyha kapnánk ide 100 millió Forintot, mire költenénk.
Mindketten azt válaszoltuk, hogy  ne hozzanak ide 100 milliót.
Ami nem itt jön létre, az csak ellenségeskedést, irigységet szül.
Ennek a vidéknek pont ez az értéke.
Aki gazdálkodással, termeléssel, kölcsönök között fuldoklik, az maga választja ezt a gazdag világot.
Aki a maga erejében tud gyönyörködni, az közelebb jut a boldogsághoz.

Szomorú napok

Újabb két kacsa.
Amikor anyuékat kísértük az állomásra, eltűnt Lusti. Kerestem sokáig, de már 'megnyugtattak' , hogy róka vitte el.
Tegnap pedig az a kis tépett jószág unta meg az életét. Bár az utóbbi napokban Nufi behordta az ágy alá éjszakára egy kalitkában, és különórákat adott neki, tegnap az etetésnél a többiek megtépázták, beletaposták az etetőbe, és mikor kimentettem, magára hagytam. Nufi fél óra múlva hozta lekonyult fejjel.
Kihűlt. Bár még a kezemben éreztem a szívdobbanását, és megpróbáltam felmelegíteni. Nem sikerült. Feladta. Pár perc múlva megüvegesedett a szeme, és vihettem a gyümölcsös földjébe, végső nyughelyére.
Már csak a fele van a nyolcnak. Itt nem csak az őszi levelek hullnak, hanem Nufi könnyei is.
Pedig olyan akaraterő volt ebben a kicsiben.... A csapat otthagyta, mert gyorsabb volt, ő meg annyira futott, felborult, ha felemeltem, a lábaival evezte a levegőt, hogy utolérje a nagyokat. Letettem, és sokszor lábra állni sem maradt ereje.
Este, amíg Nufi fürdött, itt kiabált a kalitkából. Oda kellett hasalnom hozzá, és beszélni hozzá, amíg megnyugodott.
Talán most is ezt kellett volna tennem.

Akad a lemez

Volt nekem mikrobarázdás hanghordozót olvasó lemezjátszóm. Ha a kopás a lemezen két barázda között összesimult, és ismételt, ismételt, ismételt, ismételt, ismételt, ismételt, ismételt, ismételt...
amíg odaértem, és tovább billentettem a karját, vagy igazítottam a következő dalra.
******
Most is hasonló érzésem van.
A tévé közvetíti a bevándorlók áradatát, és  a politikusaink kapálózását.
Az Elektrotanya is ezen forrong. Van egy 'hivatásos ellenkező' ,  aki simán befogadná őket, mert idejött százhatvanezer, elment kétszázezer, még mindig minuszban lennénk.
A másik oldal sikoltozik, mert Franciaországban is vannak már 'fehéreknek' 'őslakóknak' megközelíthetetlen városrészei, a skandináv államokból idézik a 2-3%-nyi szinesbőrű nemi erőszak-statisztikáját. Ez a pár tökös fiú több, mint a felét;  tehát a kisebbség követi el.
Nufi legfőbb visszatérő észrevétele, hogy nem együttműködők.
A 'fingerprint' ellen lázadoznak a legjobban.
Amikor apám halála miatt jártam a német nagykövetségre, épp egy magyarországon élő srácot regisztráltak, hogy német állampolgár is legyen. Odakinn született, de itt él, s nem is beszél nagyon németül, de ki tudja, mire lesz még jó alapon.
A lényeg, hogy azonnal ujjlenyomatot vettek tőle, s ahogy már a média megszellőztette, a következő személyi azonosító okiratunkban nekünk is lesz.

A legfélelmetesebb mégis a gátszakadásra hajazó áradat, és hogy egy pár hét alatt egymás torkának estek az európai kormányok.
Amit Szerbiának szabad, azért Magyarországot ördögnek kiáltják ki. Az osztrák és a német kancellár tegnap tévé előtt összevigyorogtak egy kézfogásra a tévében.
Erre a pózolásra mi szükség volt?
Románia vezetése kijelenti, hogy neki nem tetszik a kerítés az alföldünk végén. Náluk emberségesen bánnak mindenkivel.
Helyes. Újra minden szomszédunk kedvességéről meggyőződhettünk.

Nekem volt nem is oly rég egy megjegyzésem, hogy a gyökérnél kellene kezelni a bajt. Szíriaban, afgán földön, stb.
Érdekes módon a belgák is hasonló módon gondolkodnak. Vagy csak az B kormány mondta ki?... illetve az oroszok pedzik még egy közös fellépés összehangolását.

Őszi hétvége

Itt járt Mészáros János Elek. Jótékonysági koncertet adott a református templomban.
Gyönyörű hangja van, és kicsit naivnak tűnő, de határozott világnézete kedves embernek mutatja.
A zeneszámok aláfestése apró rádiós CDjátszóról szólt. Az utolsó dalt kivéve nem volt zavaró. Én szívesebben hallgattam volna aláfestés nélkül (akapella), de nem a zene zavart, hanem egy ilyen hang megérdemel élő zenekart, vagy  a teljes teret.
Ebben a kicsi templomban nincs szükség hangosításra. Nufi inkább szobának érzi, nekem meg nincs sok emlékem a nagy templomok hatásáról, nekem ez is nagy. :-)
/Tudom, hogy a nagy templomokat azért építették, hogy az ember érezze, mennyire kicsi, mennyire senki. Ez a református templom meg még nem a gótika megalomániájában épült, hanem árpádkori lelki élet gyülekező központocskája./

*******

Mára a nagyobbik cserépkályha sarkát tervezem kibontani. Ott, ahol a fugák között füstöl. Van megkevert, felhigított agyagmasszám vödörben, és még utánpótlás is a cserélt villanyoszlopok tövénél.
A jövő héten jönnek anyuék szüretelni, és ha hideg lesz, a hátsó szobában is be kell gyújtanom.

*****

Nufival megbeszéltem, hogy építünk egy kisebb csűrt. Akkorát, hogy kényelmesen beférjen a Honda, és a két oldalán behálózom, és a túlnyúló tető alatt a felvágott tüzelő száradhat. Egyúttal téli oldafalat is kapok a kocsinak a tüzelőből, s tavaszra meg vagy elfogy, vagy nem.

Szentandráson van egy srác, aki meg tudja ácsolni.  Tüzépen veszek jó nagy U vasat. Bebetonozom a hat oszlopának a talpát, és abba állítom a vastalpat. Az U-vasba röztítem az oszlopot, hogy ne tudja a fa felszívni a vizet,
Nem én találtam ki, Péter autóbeállójáról vettem az ötletet.

********

Újraolvasom most Tóth Feri könyvét.