Imi

2016 húsvét hétőn

Kakasleves

A kiskirály a hűtőben. Holnap megy a levesbe.
Hiába kurtítottuk meg a szárnyát, csak kilógott valahogy állandóan a tyúkudvarból. Visszatérni pedig mindig úgy sikerült, ha kinyitottam a kaput.
Ezt már megszoktam, de hogy most átjár a szomszéd kertjébe, és onnét sem tud viszajönni...
Esténként a Gizikakas (mint Micimackó) ráugrik, és leteperi a földre, nekem kell kiszabadítanom hol lerúgva, hol bottal lesegítve a kiskirályról...
Ennek vetettem véget ma. Remélem, jól döntöttem.
Kivittem az udvarra, és levágtam.
Nem küzdött már. Megadta magát.
Máskor is, ha lekergettem a nagy kakast róla, már meg lehetett fogni, nem tiltakozott, és ha felraktam az ülőfára, ott maradt.
Reggel pedig kezdődött minden előről.
Amint a nagy enni kezdett, belecsípett. Ha éppen megmászott egy tyúkot, hátulról letámadta.
Még így is két kakasom van, de talán békesség lesz.

A képen Gizikakas van. Nufi fényképezte. Őt hagytam meg, mert nálunk született, és ő a fiatalabb.
Talán hozzávaló nagyobb tyúkot kellene szereznem, csak a tavalyi öt ipari 'hölgyből' egy maradt meg. Onnét nem mertem újra rendelni.

Szürkeár nyalat

Megnéztem a filmet.

Volt már hasonló film. A Kilenc és fél hét is erre a kaptafára húzható, csak most érettebb fejjel néztem, mint valamikor régesrég mikirurkékat.
Egyértelműen politikai mondanivaló fiatal bőrbe kötve.
Egy szüzet azonnal aláírással odakötni... befogni a száját, mert még tapasztalatlan, aztán elétolni a kényelmet-csillogást-gazdagságot.
De csöpögtetni a megaláztatást, mélyebb szakadékok fölé röptetni a szédülő ifjúságot, közben eltakarítani az öreg VW bogarat is, a tisztességgel megteremthető kényelemfajtát, önálló mozgásteret és állandóan a szelínek tűnő béklyókat egyenesen a műanyag gyorskötöző szalagig, a modern gúzsig.
A végére pedig betenni a kínzást, mint büntetést.
Ez a lány kiszállt... bár csak egy film.
Vajon hány ember ismer magára? Ki mikor lép be-ki ebből a pörgésből? Ki mit írt alá közben, és valaha elévül-e, kiürül-e a lelkiismeretből?
De akik benn maradnak, azok meddig cipelik, duzzasztják a világukat?

******

Tegnap itt járt Edit, és megkurtítottuk a kakasok szárnyát. Én megfogtam, ő nyírta. Totyogiét is.
Ma reggel  pedig a szokás szerint megjelentek valamennyien a kerítésen keresztül, mintha mi sem történt volna.
Mégis komolyan rendbe kell hozni a kerítést és felszámolni az összes dobantónak alkalmas tereptárgyat a baromfi udvarban.

********

Megünnepeltük Nufi születésnapját is.
Anyuékkal itt ebédeltünk. A hályogműtéte óta először jött Komjátiba. A hónap végén megcsinálják a másik szemét is. Végre már nem annyira feszült miatta.
Bár én jobb szerettem volna, ha erre szükség sincs, de az étrendje és mozgáshiánya egyenes út volt ide.
Mondjuk én sem tudom, milyen leszek 70 éves korom után.
Most jól érezte magát, és ez jó.

Budafoki séta

Szétszedtük a Trabit.
Imár a MÉH továbbítja a vaskohó felé az első autóm zömét.
Hiányzik?
Nem a trabant hiányzik, csak az az érzésem, hogy nem vigyáztam rá eléggé.
A szíve, azaz a motorja még holnap idejön, s a négy kereke is. Laci szomszéd elhozza.
De gondolom, az út érdekesebb.

Régen jártam meg ezt az utat, de mintha tegnap jöttem volna, s most vissza.
Amíg világos volt, addig Laci segített szétszedni, sötétedésre meg körbejártunk a gyerekekért, és a pihenéstől azonnal leragadni készült a szemem.
Még rácsörögtem Gézára, hátha lesétál a Villa utcába, de beteg volt. Erőm meg nem maradt meglátogatni.
Laci szomszéd fölöslegessé vált bútorait is kirámoltuk a lomtalanításra. Ott két megtermett úr érdeklődött, hogy hozunk, vagy viszünk, és ha jönnének a rendőrök, mondjuk már, hogy velünk vannak.
Hm.
A város monoton zaja most ismerős volt ugyan, de már felfigyeltem rá.
Közlekedni-bevásárolni vittem magammal kemping biciklit. No, nem ment már olyan jól, mint '94-ben. Illetve akkor még Tétényben szaladgáltam vele, de '97-ben még azzal jártam haza a Digitalból. A Borkő utcán váltó nélkül is felkapaszkodtam az akkor hepe-hupás vacak úton. Most inkább körbe mentem 'haza' a Kereszt utca felé.
Először úgy képzeltem, kiugrom vele Budaörsre az Auchanba, de úgy fújt a szél, hogy meggondoltam, és csak a Savoya parkig mentem.
Az antikvárium-turkálóban találtam két Fekete István könyvet, ami még nincs meg Nufinak, s egy síkkötés-hurkolásról szóló könyvet. Ezt találtam ki születésnapi ajándéknak.  Tudom, hogy még nincs elseje, de már most átadtam.
Egy nap volt napsütés, a többi szomorú-hideg.
Az Ibrik utcán felkapaszkodva még fáztam is. Nem is mentem fel a Kálváriáig, a Tóth József utcán visszagurultam a kerékpárútra, és hátul a felújított piac mögött jutottam el a Játék utcai vasúti aluljáróig.
Érdekes, máskor küszködöm az utcanevekkel, most minden jön azonnal.
Az is jól esett, hogy a MÉH-es srác felismert, bár Laci szomszéd jó ismerősük, ám más ismerős arcot nem találtam.
Voltam még Tétényben is az Aldiban. Laciékkal elautóztunk. A tétényi sorompó előtt új üzlet épült. Másfél éve még csak tereprendezés volt.
A Duna partra nem jutottam ki. Vagyis a Budafoki aluljárót felújítják, inkább visszajöttem a városházi aluljárónál. A volt csirkegyár előtt rendőrök álltak. Éppen senkit nem igazoltatak, de biztos arra készültek.
Csapongok, mert most kirándulás volt, ami nemrég még az élet. Olyasfajta érzés, mint leszerelés után találkozni azokkal a katonatársakkal, akiknek még volt hátra a másfél évükből. Csak hát akik ott zsonganak a városban, azok nem fognak 'leszerelni'.


   

driver és firmware csere

Két motyó helyreállítása után ma nem nagyon találtam a helyem.
A noteszgép vezetéknélküli hálózati 'kártyája' nem állt szóba a modem-routerrel, és a router pedig nem kapcsolódott az ISP-hez. A hálózati illesztőprogramból nem is az első, hanem egy második változat oldotta meg a gordiuszi csomót. Eztán pedig a javított firmware a másik dobozt.
Odakinn a kertben lefűrészeltem a szomszédba átnyúló gallyat a birsalmafámról, aztán az letöröttet is. A hátsó kertszomszédom csak hétvégi kuckónak vette a házat. Alig beszél magyarul. Tótul meg én nem, de már zavarja a kerítésen átlógó gally. Hát lenyisszantottam. No, nem rögtön ősszel, csak most, mert azt olvastam, hogy februárban, még a nedvkeringés megindulása előtt kell a fákat metszeni.
A kivágott almafa szomszédjáról karvastagságú ágat kellett eltávolítani. Persze még az is veszélyben van. Nagyon sok kéreg hámlott le róla. Pedig jó lenne, ha maradna almafánk.
Ezt a gombafélét meg állítólag le kellene drótkefélni róla, csak más sem csinálja, mert úgyis visszanő, és egy fát egy hétig kell sikamikálni.
Szerdán meg irány Budafok a trabit szétszedni, mert Laci szerint nem lesz eső.
Szombaton meg visszahoz a megmaradó alkatrészekkel.
Azalatt tuti kihűl a hátsó szobám, és két nap lesz, a felfűtés újra.
Mostanra meg levéstem a vezetéknek a falat, és be is kötöttem a kisműhely-szobát. Már csak a rendezkedés a feladat. Még tervezem a kettéosztását. Elég magas, sok a kihasználatlan tér benne. A jobb oldalon lesz mennyezet, és ahhoz tervezem az ácsolatot. A felső szintjét körbepolcozom, és alul marad a fehér asztal.
Abból is le kellett vágnom. Sajnos a költözésnél megrepedt a lapja, és a vaslába kitört. A csavaroknak új lyukat kellett fúrnom. A hátfal tartópálcáját is megkurtítani, de a pálcába menetet is kellett volna vágni.
Napokig kergettem a menetfúrót, de nem lett meg. Dobozostól szőrén-szálán...
Az olcsó készlet, a Tesco-s már hiányos. A sűrűmenetes megvolt, a ritka nem.
Szerencsére önmetsző csavarral gyártották, és megis beletekertem.
Na, és mikor kész lett, felállítottam, a tetejére átraktam a nagy tévét, akkor került elő a menetfúró, amit kerestem.
A japán tyúkok beindultak. Sok kis tojást szedtem össze, de még nem kotlik egyik pipi sem, addig gyűjtögetem. Most épp a tavalyi költő ólba raktam. Nem fog megfagyni, remélem.
Enni is finom volt.  A kacsákét bennhagytam a közös ólban. Talán ők ráülnek ott.
Totyogi, a néma kacsa külön utakon jár. Talán már meséltem róla.
A többiek a reggeli kieresztéskor körberohanják az udvart, és a kis medencében szerelmeskednek.
Nufi meg elkezdte sajnálni Totyogit, hogy ő más, mint a többiek, és elzavarják.
Hát a zavarás is a szerelemről szólt.
A nagyobbik gácsér, amikor utolérte, tudta, hogy lány, és a kacsa az kacsa. Ő is kapott a jóból.
Hát így telnek errefelé a napok.