Szomorú idők

Ismét felhők takarják a napot. Szemetelő esőben bontottam ki tegnap a szőlőből a régi tartómadzagot. Több rügyet lesodortam közben, és mire az új rögzítésbe fogtam, mosdató esőbe kezdett a tavasz. Fedett helyre kergetett.
Az OSB lap sem szárad. Pár éve takartam le vele a kutat. Múlt csütörtökön -ha jól emlékszem - befújta a szél a kútba. Jól megszívta magát vízzel.Nufit kértem meg, segítsen kiemelni. Én bemásztam, és hangos lihegés közepedte feltornásztam a kút kávájáig. Amíg a létrán álltam, még csak-csak volt jó támaszték, de a kút felső harmadában már csak a kövek közé dughattam a gumicsizmám orrát. A lényeg: sikerült.
Gondoltam, kiszárítom, kap ágyból kikerült merevítőfát keresztbe, és alul-felül dekorit lemezzel szendvicsbe fogom. Akkor nem lazítja tovább az esővíz sem.
Persze még alszom rá párat, mert máshol is fából - lécekből -  eszkábálnak a kutakra kis házacskát. Középre forgatható farönköt, kereket a tekeréshez.
Van itthon még Budafokról szekérkerék, bár Nufi bejelentette rá az igényét.
Legfeljebb mást megoldást választok.
Tegnap eltemettem Totyogit. A gyümölcsös elején, és fölé ültettem a 22-ben kiszedett meggyfát. Ha nem haragszik ránk, talán táplálni fogja a csemetét.
Ki tudja, még lehet, hogy némakacsát is fogunk róla szüretelni. :-)

Zárak... zárak...

A hátsó szoba és a kisműhely között üveges ajtó van. Hibás a zárja, de a nyelve jó, és ki-be csukni lehetett vele eddig is az ajtót. A kilincshez tartozó rugó tört el. Ami visszahúzza vízszintesbe a karját. Zavarta a szemem a nem túl férfiasan lekonyuló alukilincs.
Volt nekem két irodafelújításból kikerült nikkelezett kilincsem, Erre az ajtóra pont jónak tűnt, mert benne van ez a visszatérítő rugó.
Nosza, kerítettem bele négyszögletes rudat, kilincstengelyt. A nikkelesben nincs ilyen rúd, csak a helye. A szétszedett zárat összeraktam, felcsavaroztam a kilincset a siltjeinél fogva. Bezártam az ajtót. Ki már nem nyílt. A kilincs csak vagy 30 fokot fordult el. Nem húzta vissza a nyelvet.
Tettem egy kört a lakásban, hogy lehiggadjak. Vissza lecsavaroztam a siltet, kiropogtattam fogóval  belőle a határoló duncsot, de szétszedtem a rugós szerkezetét is, mert nem tűnt túl erősnek.
Ki is derült, aminek ki kellett derülni. Nem véletlenül dobták ki. A rugó rozsdás volt. Olyan, mint a régi vekkerek spirálrugója, ezért a rozsdás pár centi eltávolítása után visszahajtva az ép részt kapott még némi olajat, és immár teszi a dolgát.
Jött a kétajtós szekrény. A zár nem működik. Óvatosan késsel-csavarhúzóval kifeszegettem a szögeket a zárnál fogva.
Azok a szögek facsavarok voltak.
Bravó! Ügyes vagyok!
Mindegy. A rudazat takarója már valóban szögelt volt.
Kiegyenesítettem a görbe alsó rudat, kerestem bele 6-os kulcsot. Ez is csak leszerelve derült ki, majd kicsit vastagabb csavarral rögzítettem.
Oké. Jöhet a háromajtós szekrény zárja. Az első rozsdás kulcs zárta is szépen. Mióta visszahúztam a hátlapot, ez is jó lett.
A polcos részbe is belepróbáltam.
Bezárta.....
 .... igen, de nem nyitja. Más kulcs nem passzol bele.
Igazi zárt osztályon érzem magam.

Talpon a szekrény

Még nem táncolok örömömben, de kibírta a talpraállítást. Az eredeti lábakkal.
A leendő helyét még bütykölnöm kell. Jó négycentis egérkijárat van a sarokban. Festeni nem fogom, de régi csemperagasztóm van még itthon. Azzal kitöltöm.


Ha újra kezdeném, másképpen javítanám. A keretet venném le, és az egész alját telibe takarnám. Meg a sarkokat 45 fokos merevítőkkel ragasztanám be. Ez most kimaradt.
Kapott egy teljes hosszú merevítő rudat az eredeti mellé. Régi ágy vastag tartóeleme volt. tömérdek szöget ki kellett húznom. Letépkedtem a kárpit és a kereszrácsként kifeszített gurtni anyagú szövet maradványait. Ezt a rudat már csak 2-2 facsavarral húzattam a két oldalához. Nem is ragasztottam össze.
A letört végű rudat pedig megfordítva hozzáfacsavaroztam a hátlap deszkáihoz.

*********

Ami nagyon vacak: Elöl továbbra sincs támasztás.Meg kell osztanom a hosszú fiókot is. Ha nem fogom meg a padlóhoz képest, megint megereszkedik 2/3-nál. Csak most előre-kifelé fognak lejteni a polcok .
Osztani csak fiókon belül, mert két fiókhoz három húzófület kéne tenni rá. Ilyen fül meg már a világon nincs.
Kívülről nem akarom átszabni.

A harmadik kép vakuval készült. Fogalmam sincs, mi azok a foltok, de nem a szekrény katicapöttyei. Valami becsillant. Vagy kis pufók ufók röpködtek körötte.

Semmi sem egyszerű

Fejére fordítottam a szekrényt. Kihúzgáltam a szögeket a hátfalból és eltávolítottam a hátsó keretidomot az aljából. Így visszakalapáltam a helyükre a hátfal deszkáit bő ragasztóban.
A kivett hátsó tartóelem majdnem a tetőléc mérete. Kicsit vastagabb csak. Arrafelé, ahol nem gond. Ledöntöttem szekrénykémet az ajtóira, és kezdhettem szitkozódni, mert minden helyrekalapált hátfalelem kicsúszott újra a sínjéből, szó sem lehetett a folytatásról. Vissza kellett állítanom a fejére. Még némi ragasztó, és kop-kop.
Így széken állva kell a hátfalat méretre fűrészelnem. Az új idomon fognak felfeküdni, nem az idom oldalára szögelem vissza őket.
Élmény lesz hokedlin állva vízszintesen fűrészelni.
Remélem, a dekopírral sikerül, és nem kézzel kell végigszenvedni.

*************

Levágva, utánreszelve, és némi ragasztóval felszögeltem az új tartót. A hátlaphoz még akarok csavarral egy keskeny merevítőt betenni, és a hátfal alá kap még ötödik lábat. A polcsor belső tartófala alá.
Még azt is megrágom, hogy nem rakom vissza a hátsó cicomás lábakat, csak elöl maradnak, mert van itthon tölgyfám, amiből tudok kemény lábat faragni.

Most pedig rezeg bennem a félsz, vajon miképpen állítom fel a szekrényt. Nem lenne jó, ha egy nyeklés miatt újból kiugrana a hátfal a felső sliccéből.

Nagy fába a fejszét!

A fa igaz. A fejsze nem.
Eldöntöttem a szekrényt. A sorsát is, meg a szekrényt is. MEGJAVÍTOM.
Még nem az ajtó jön a konyha bejáratán, mert az több gyakorlást igényel.
Háromajtós szekrény. Ki tudja, milyen idős. A balfele polcos, a jobb akasztós és alul teljes szélességű fiók. Öreg fa. Egybeszabott nehéz ajtókkal, a hátlap viszont vékonyka. A két szekrényrész ereszkedett meg a valaha túlterhelt polcoktól, és a hátlap hajópadlószerűen vagy lambériaszerűen összetolt lemezei lassan kiemelkedtek a tető nútjából. A jobb oldali lábak kitörtek.
A tervem ragasztóval megkenni a nútba csúszó részeket, fejre állítani, és a repedt részt is összeragasztani, megcsavarozni. A tetőlaphoz pedig még egy négyszögprofillal megerősíteni szintén ragasztóval és facsavarral.
Bár felmerült még L profilú vas is, ám nagyon növelné a súlyát a szekrénynek, és legfeljebb a falábak erősítésére, és ha nagyon muszáj.

*******
Tegnap Attila magunkra zárt csoportjában a fészbukkanón kitárgyaltuk a gyilkosság embertelenségét és a halálbüntetést is. Nem voltam túl népszerű, mert különösebben nem ellenkezem a halálbüntetéssel, csak nem büntetésnek tartom, hanem egy önvédelmi és költségtakarékos megoldásnak a társadalomba beilleszkedésképtelen - visszaeső gyilkos, őrült emberkínzó stb. - végleges eltávolítására.
Nem is ez a lényeg, mert nem izgat mások életének kioltása, csak este Móricz novelláskötetében a soron következő írás Az asztalos címet viselte. Szépen előkészített veszekedéssorozat vezetett a novella végére, amiben az asztalos reszelőjét az asszony szívébe vágta, és ocsúdásában, mit tett, még sebtében koporsót is csinált az asszonynak. Hiszen szerelmes volt. Nem bántani akarta, csak feloldani a konfliktust.

********

Honnan tudta a szombati nap, hogy mit fogok olvasni este? Mire fogok elaludni?

Rejtély.