Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Nem akarok gonosznak porhüvelyévé válni. Nem akarom viszonozni a gonosz támadását. Nagy a kísértés a visszavágásra. Nagy a kísértés, de nem akarom. Szeretni akarom, aki nekem rosszat akar. Szeretni, ki az enyémre vágyik, mint tenmagamat.
Vigyázni akarok arra, akit tönkre tesz. Vigyázni a környezetére is. Vigyázni az övére is.
Szeretnék hinni, hogy az ember ott belül jó!

jókedv

Hm

Na jó!

Ha már úgyis kinézte belőlem Nufi, akkor megírom a mai nap történetét. Csak az időpontokat fogom keverni. Talán, mert a közelebbire emlékszem jobban.
Pár perce elmeséltem, hogy nem ismertem fel Hegedűs D. Gézát. Azt hiszem, dokumentumjáték filmnek hívják a műfajt.
Kudelka néven alakította az egyik főszerepet 'A hentes, a kurva és a félszemű' című filmben.
Nufi szerint perverz vagyok, amiért  ilyeneket nézek. Pedig csak levezettem a mai nap baját vele.
Reggel már felébredtem öt óra felé, és a nanoVNA-ról néztem jutubis filmet. Az új műszerecském, ami tegnap érkezett. Van mit tanulnom vele.
Utána még ejtőztem, s a reggeli osztáskor a macskák a kutya után jönnek a madaraim. No ez volt a kezdő tökönrúgás. Nagy csend fogadott. Az összes tyúk az ólban átharapott nyakkal feküdt. A kakas pedig taraját vesztetten kopasz nyakkal fogadott. Nem kukorékolt.
Nufival reggeli közben megtárgyaltuk, hogy ez a mi bűnünk, mert oda kényszerítjük, ahol nem tudnak védekezni.
A menyét - mert annak szokása csak a vérét szívni és otthagyni a tetemeket - a hullámpala tetőn jutott be ott, ahol eddig rongyokkal volt bedugva a rés.
Egy óra gondolkodás után az égetés mellett döntöttem. Elásni nincs értelme, mert a bejáró ebek úgyis kiszednék éjjel, vagy holnap nappal Nyafi.
Ezzel el is telt a délelőtt.
A harang megint csúszik egy napot.
A testekről leégett a toll, aztán kivettem bádogdobozba. Majd megkapja apránként  a kutyánk. Kármentésnek nem túl jó, de mégis valami.
Délben beállított Bandi két akkutöltővel, meg egy gyanus  memóriával. Mondtam, hogy majd este ránézek a memóriára.
Ebéd után még egy 20 perces film a DNA használatáról, és utána jött az előtét ellenállás dobozolása.
A lyukacsos lemezből kivágtam az oldallapokat, és pihenésképpen megnéztem Bandi kisebbik töltőjét. Azt mondta, szikrázik, csak lassan tölt.
Egy trafó sok kivezetéssel, a graetzhez vezető kivetetések szigetelése összeolvadva. A négy dióda alatt elszenesedve a bakelit. A csavaros diódákon lötyög az anya.
A bakelitet üvegszálas panelre cseréltem, az anyákat meghúztam. A műszere nem érdekel. Mérésre 25V-tól mutat 50V-ig üresjáratban.
Közben eljött az öt óra, és jöttem vissza kutyadélutánra.
Nufi már játszott vele. Én még levágtam a kakast. Sajnálom szegényt, de vagy én, vagy visszatér este a látogató, és akkor egy baromfiból sem eszünk.
A kutyadélután sötétedéssel véget ér. Én áthoztam a bográcsot, és felszítottam a tüzet. Kibontottam a kakast.
A véres tevékenység után ültem le megnézni ezt a játékfilmet. A film vége felé Kudelkát (Hegedűs D. Géza) a hentest a félszemű feldarabolja.
Nem érdekes?
A filmet tegnap töltöttem le megnézni.
Tegnap morogtam Nufinak, hogy a kis fák tövére hordott avart a csirkéim mind szétkaparták, pedig tavaly télen is milyen jó volt. Ezéven már termett is a fa.
Mit tegyek, hogy ne kaparják szét?
Megoldódott. Bár nem így... így biztos nem szerettem volna.

***
Tegnap levelet fogalmazgattam Attilának, mert blogbejegyzésében a politikai párbeszéd hiányán rágódott. Puzsér dobta fel a témát.
Még odabiggyesztettem a blog végére is, hogy a média miatt. De pontatlannak érzem minden megfogalmazásom. Nem tudom rendesen körbejárni, hogy a médián keresztül vetített mai valóság  szisztematikusan kever olyan híreket, amitől bármilyen csoport sértve érzi magát. A lényege a médiának ez az 'oszd meg' és az uralom láthatatlan marad.
Belebotlottam még egy előadónál a jutubin, hogy a korrupcióra az egyiptomi szövegekben is találnak utalást. A római társadalom már készből dolgozott.
A piramis építőknél volt olyan közösség, mint amit ma szakszervezetnek ismerünk.  Ez nekem kicsit gyanus, mert Borbola eddig ilyesmiről még nem számolt be, de Arany János fordított görög drámát, ahol már minden politikai eszköz használatban volt.

Nehéz

Olyan embertől búcsúzni, aki bár él, de már nem önmaga.
Laci bácsiról akarok írni, vagy inkább magamról? Most nem érzem jól magam a bőrömben.
Már átvitte unokája a kórházból az otthonba. Még látogatni sem lehet. Valamiért a beszoktatás így kezdődik.
Anyu  pakol a lakásban. A fölöslegessé vált holmiktól szabadul, és válogatja, mit lehet bejuttatni az otthonba.
Én még úgy terveztem, hogy beviszem a régi számítógépét a kedvenc mahjongg-jával, ami mellett rengeteget ült. Kap hozzá egy nagyobb monitort - gondoltam én...-, de még a mobilját sem vihették be.
Mekkora kontraszt ez Nufi hozzáállása, és Nórié (a lányáé) között!
Én sem voltam apám mellett az utolsó pillanataiban.
Anyura pedig veszélyt jelentett a kiszámíthatatlan megzavarodó Laci bácsi. Nyáron egy cukorsokk miatt vitette el a mentővel anyu, pont akkor voltunk a diósgyőri várjátékokon Bélával. Azóta a kórházban sem tudtak javítani az állapotán.
Nyár óta kétszer jártam benn nála. Még segítettem borotválkozni is, pedig nem néztem ki magamból.

Ma kukáztam az itt tárolt cipőit. (Nem érték, kertészkedésre való ócskák.)
Máskor a cipőfűzőket is kihúzom, s ha csak kicsit rossz a saját holmim, még elhordom a kutyafuttatáskor. Vagy játéknak megkapja Nyafi. De ezeket most nem.
Kipakolom a szekrényt is. Nem az emlékétől akarok szabadulni, csak olyan rossz érzés, hogy már nem jön vissza málnát-szőlőt metszeni. Minden édes gyümölcsöt szeretett.
Jönnek a jó és rossz emlékek is, talán megírok belőle párat. Még nem most.

****

Attila szeretne beszélgetni a blogján, és akarok is vele gondolkodni, de hasonló(?) dologgal küzdök.
Tervezni kell a haranghúzó alá a dobozt. Tervezni, és nem javítani. Az agyam pedig mindenfelé jár.
Nufinak ma összefoglaltam, miért járok helyben a haranggal. Ide is leírom, hátha mást is érdekel...

Van egy mechanikus rezgő rendszer. A harang tömege a meghatározó. Meg kell ütni, hogy kongjon. A nyelve egy drótkötéllel rugósan a fapadlóhoz kötve. Tehát amikor meghúzzák, koppan egyet, majd visszalendül, és ott még egyet, majd újra húzni kell.
Ezt a feladatot az ember érzi, és a ritmust tartani tudja. Az erőt pedig nem kell számolni.
Ezt az erőt valaki a '70-es években kiszámolta, és tervezett hozzá elektromágnest. Azt rákötötte a hálózatra, és egy higany kapcsolót tett a harang mellé. Az egyik irányban a higany ráfolyik az érintkezőkre, és meghúzza a tekercs a harangot. Akkor pedig  megkondul. Ekkor már ferdén áll, és lefolyik az érintkezőről a higany, és kikapcsol a tekercs. A harang a holtpontról visszalendül, és visszabillen a másik holtpontig, ahol visszafolyik a higany is, és újra bekapcsol a tekercs.
Eddig egyszerű. A tekercs húzóerőt adja. Biztos nem lehet pontosan kiszámolni, mert elé tesznek ellenállást, ami korlátozza a megfelelő értékre.
Ez az ellenállás osztozik a tekerccsel feszültségen. Na jó, de mekkora legyen?
Mert az eredeti tekercset már pár éve másikra cserélték, és csak két vagy három  évig tartott.
Mindez pedig az újratekercselés után derült ki. Én nem az eredeti tekercset másoltam le, hanem a hamar tönkrementet.
Kikísérleteztem, mekkorával hajlandó már ütni a harang, de még nem veri szét a testet. Csakhogy az ellenállás pillanatok alatt tűzforró lesz. 2db 100W-os előtétellenállás hamar tönkre fog menni.
Tehát nem véletlen, hogy az eredeti tekercset egy hősugárzó cekasza védte 40-50 évig. Az képes volt elfűteni a ráeső energiát. Az a fűtőtest 100 ohmot jelentett a rendszerben. A teljesítmény P=u^2/r azaz 220^2/100 durván 500W
Az elődöm olyan 10 ohmot rakott elé, ami bírta, amit a tekercs nem. A tekercs fűtötte el a fölös energiát, amíg a szigetelése bírta, és utána tönkre ment.
A mostani újratekert elektromágnes elé 20 ohm körüli érték való. A 200W kevés, de a tekercs nem melegszik pár perces üzem alatt.
De ezt a hőt a harang alatt kell biztonságosan elvezetni télben-nyárban.
A tekercset pedig védeni akarom hőbiztosítással.
Itt tartok, és a jövő hét végéig megoldom. Ich muß sein!