Béla a kórházban

A hét végén dobbá duzzadt a hasa, és hétfőn Nufival bevitte a mentő a kórházba. Először Barcikán, majd a miskolci Megyei kórházba. Röntgen, CT és gyomorturkálás után benn tartották. Tömérdek olyan betegséget találtak nála, amivel elvolt, de pont a tápcsatornáját, a belek és a gyomor útvonalát nem tudják kitakarítani. Vagyis eddig nem.

Itthon csendes lett a ház. Ma reggel két kis macskát találtam a fekete lyány mellett. A tyúkól tetején vannak. Már kinyílt a szemük. Foltos bundájukból két világoskék szemük úgy néz ki, mintha még nem döntötték volna el, vajon féljenek, vagy felfedezzenek.
Odavittem Nufit is. Ő pedig rögtön aggódni kezdett a kutya miatt. Hát majd vigyázunk. Ők következő macskanemzedék, és nálunk sokan morzsolódnak le. Safraneket a szemem láttára csinálta ki András két kutyája. Nem életbiztosítás a macskalét, hogy a mai képzavarral jellemezzem a látottakat.

Mostanában többször megmásztam a kutyával az Esztramost. Utoljára elég nehéz terepre tévedtem. De van már Szentandrás felől kényelmes feljáró is. Rábukkantam.
Ha sikerül, most már Nufit is fel akarom csábítani. Csak az esőn múlik.

Most több időnk lett egymásra.


  

Nufi mondta, hogy ide is tegyem ki a mesét, ne csak a gondolkodomra

Esti mese

Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy özvegy király.  Volt neki egy lánya, s egy kicsiny fiacskája.,
A két gyermek szép volt, és okos volt.  Hamar átvették az irányítást a királyi udvar fölött. Az özvegy király pedig pipázott, eljárt az üveg hegyen túlra, vagy a gyémánt hegy lábához királyi pajtásaival tekézni.
A kis királyfi hamar rábukkant mátkájára, és kapott is kacsa lábat, hogy palotát építsen. A szomszéd királyfik is segítettek, s a fele királyság éppen eltartotta a kis birodalmat.
A királylány tovább várta a herceget, aki fehér paripáját komótosan nyergelte, de tele volt kudarccal mert sok királylány visszautasította, és a lovagi tornákon sem nyert soha.
Aztán az egyik szép napon egymásra leltek, és nem kellett hét próba, hogy egymást elnyerjék, de utána nem hét, hetvenhét próba következett.
Több palotát kipróbáltak. Volt ahol kicsi volt. Volt, ahol nem volt rózsakert. A királyfi nem értett a rózsákhoz, csak a kis egerekhez. A királylány pedig mindenhez konyított. Még császári udvarok rendjét is ismerte.
Új országot kerestek, s apró kezeivel csodálatos rózsakertet varázsolt a sűrű fenyves erdő tövében.
Egy szép napon megjelent a napkeleti boszorkány, és körbezsongta a királyfit, hogy nyisson utat az erdőben a kastélyukhoz.
Duruzsolt a  királylánynak, hogy gyönyörűek a rózsái, és ha sok napfényt kapnának, még szebbek lennének.
A királyfi pedig vágott egy ösvényt a fénynek napkelet irányában.
De a boszorkánynak ennyi nem volt elég. Az ő palotája épp az erdő túloldalán volt, és belepte a penész a falát. Felszólította a  királyfit, vágjon egy nagyobb ösvényt a napkeleti palota háta mögé.
A királyfinak nem tetszett az ötlet, mert az északkeleti szél be fog süvíteni az erdejébe is, és elviszi a kismadarak fészkét.
De a királylány jót akart a boszorkának is, hát rávette a királyfit, vágjon ösvényt oda, ahol az északkeleti szél szokott rohangálni.
Sajnos még ez sem volt elég, hiszen az északi fény nem éri a palota hátát, a napkeleti boszorkány immár az egész erdőt akarta letarolni, és még azon  is túl.
Megfenyegette a párt, hogy van neki egy varázslója, és az bájitalt kever, s katonáknak osztja szét, hogy porlasszák a királyi pár szemébe a folyadékot. Attól majd kivágja a királyfi az erdőt.

De hogy holnap is mesélhessek, nem mondom el, mit fundált ki a királyfi.
Aludjatok jól, álmodjatok szépeket!
Jó éjszakát gyerekek! 
  

Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Nem akarok gonosznak porhüvelyévé válni. Nem akarom viszonozni a gonosz támadását. Nagy a kísértés a visszavágásra. Nagy a kísértés, de nem akarom. Szeretni akarom, aki nekem rosszat akar. Szeretni, ki az enyémre vágyik, mint tenmagamat.
Vigyázni akarok arra, akit tönkre tesz. Vigyázni a környezetére is. Vigyázni az övére is.
Szeretnék hinni, hogy az ember ott belül jó!

jókedv

Hm