Péntek

Reggeli után kicuccoltam a diófa alá a szerszámokat. Átfúrtam nyolc téglát, és levágtam hozzá a kerítésdrótból kétarasznyi darabokat. Négy téglát összefűzve letettem az oszlop mellé. Megkevertem a maltert a furikban, és felmásztam a létrára ezzel a „nyaklánccal”.

A régi oszlop stabilizálására beleépítettel egy laposvasat a ház oldalába, és az oszlop közepénél visszahajtották. A visszahajtásban elhelyeztek egy másik laposvasat. Nagyjából úgy, mint ahogy a kardot lehet a hüvelyébe dugni. Ez a kard-rész éppen a felrakott oszlop tetejéig ért, fenn pedig a tetőlécig. Ha kissé eldöntöm, akkor szorul, de lefele-felfele van vagy 10cm mozgástere.

Na ettől nem lehetett felrakni normálisan a felfűzött téglákat.

Gondoltam, hogy kihajtom a hüvelyt. Nem oly egyszerű. Az már a cementtől összegyógyult. Kihúzni a falból jókora bontás árán sikerülhetett volna.

Meglazítva a láncolatot a téglák közötti résen bekínoztam, és feltettem az oszlop tetejére.

Mind a négy lefelé konyult, s még meg is mozdult felülről a harmadik téglasor az oszlopban. (Anyád!) Nagyon sok agyalnivaló időm nem volt, mert a malter ott állt bekeverve. Közben Zilinyi Pista bácsi is jött, hozott nekem zöldéget. Azt tanácsolta, csináljak hozzá keretet.

De az nekem egy délelőtt. A hozzáférhető anyagból összeütöttem valamit, de nem volt hozzávaló állvány.

Kínomban apró szögekkel ráütötten olajos hal dobozának a fedelét, és három téglánál egész jól sikerült. A negyedikben minden szeg elgörbült.

Akkor marad!

Vastagon a malterral szemre kiegyenlítettem a tégla alatti rést. Le-föl ugráltam a létrán. A lejtős füvön dőlt a létra, a betonon akadt a biztonsági bütyök, és amikor végre már vödörrel, kőműves kanállal a kezemben a 40 fokos melegben fürödve a saját levemben álltam a létra tetején, megjelent két jókora pőcsik légy, és nálam nem az „Ein Kalk, ein Stein, ein Bier” (Egy malter, egy tégla, egy sör) volt a munkaritmus, hanem Két pofáncsapás, egy… ensúly vissza, kanál a vödörbe, egy csapás hátra, flötty a téglára, két csapás hátra, le a tégláért csendben káromkodva…

Aztán mégis fenn maradt. A maradék összekapart malterral a nagyobb téglahézagokat szotykoltam be. Szerszámmosás, majd bejöttem az ágyra, és egy órát ejtőztem. Kaja a halkonzerv volt. Lubickolás a szürke kádban.

Még keresgéltem a neten az Unitra DMP-404 rajzát, aztán a Kádár Géza könyvben megleltem Slazak néven. A bemeneten van valami sávszűrő, ami egy párhuzamos és egy soros rezgőkör is lehet. De jó lenne, ha itt volna a wobblerem! De nincs. Más megoldást kell találnom.

Amíg berámoltam a szerszámokat a helyükre, bekaptam egy zacskó virslit, már elmúlt fél hat. Fogtam a fényképező masinát, és megörökítettem a holdbéli tájat a Bódva partján Dobódél irányába. Végre a tóról is sikerült pár jó fotó. Tolom magam előtt a feladatokat, de ez is otthon kerülhet majd feldolgozásra, mert itt minden fénykép kirakása lutri. Van, hogy elsőre felugrik, de van, amikor ötödszörre is csak egy forgó valamit mutat, és eldobja a feladatot.

Lőttem pár fotót a partról is. Pár éve még egy-két konzervdoboz volt a parton. Most itt gólyatábora van az Eltének, és megnőtt a turista forgalom. Ez pedig mocsokkal jár. Nem sörösdoboz, hanem ásványvizes-joghurtos-nejlonzacskós szemét a jellemző. Vagyis a kultúrát hozták a természetbe.

Ahol be szoktam menni, egy jókora nagy kupac szar fogadott. Tudom, hogy a bokros területen jó elbújni, de nekem nem esett nehezemre rádobni 5-6 marék homokot, és máris eltűnt az egész.  

Mostanra a diákok már elvonultak, és csak a ’bícsen’ maradt egy autós DUF-DUF-DUF-ot hallgatva. 

Ja, és a szemközti részen két horgász. Ők átkiabáltak, hogy nem hallják a zenét. Erre hangosabbra vette a tulaj.

Nem volt kedvem sokáig maradni.

Hazafelé jövet Irénke néniék felé jöttem. Örömmel láttam, hogy megkerült Bobi. A szép világos kutya több, mint egy hétig elcsatangolt valahová. Tegnap találta meg Irénke a malomnál. Volt is nagy ugatás, de később megsimogattam.

 Este a telefonfülkébe menet eleredt az orrom. Először még megállta, de amikor Nufival beszéltem, csöpögni kezdett, annyira zavart, hogy be kellett fejezni a traccspartit. Levegőt nem kaptam, annyira. Itt az allergiaszezon. De hát mitől?

A szójás virslitől?

Éjjel jutott eszembe, hogy a macskáktól volt ilyen korábban, de most Bobit simogattam. Lehet, hogy rajta volt valami allergén vacak?

Majd kiderül.

Holnap gyümölcs-zöldség napot tartok.