Tegnap meglátogattak anyuék. Verőfényes napsütés. Sütemény hegyek, csokoládé, ebédre Nufi paprikás krumplit és házi fehér kenyeret sütött.
A délelőtt megvalósítottuk a libatömők álmát. Kiakakasztott gégével toltuk lefelé, amit csak tudtunk.
Túl az ebéden úgy ragadt le a szemem, hogy anyu zavart el lefeküdni, nehogy leessek a székről.
A reggeli méreckedésen már 90kg-ot mutató mérleg mezítelen testemet nehéznek találta, és ma reggel.... na ma reggel megtörtént a csoda.
Felöltözve, cipőben ráálltam a mérlegre.
85kg.
Ezt csinálja utánam valaki!
De megsúgom a megoldást is:
Nufi lehozta a padlásról a régi mérlegünket. A többi mérés a lakással vásárolt 'új' Meßinstrument műve volt.
2 megjegyzés:
Nekem is volt egyszer egy olyan személymérlegem, ha anyám jött hozzánk, rögtön előkerítette velem, mert azon majd' 3 kg-mal könnyebb volt. megértettem, hogy az a kedvenc mérlege. (Én pedig semmilyenre nem állok fel.)
Pedig nem túl magas. :-)
Megjegyzés küldése