A szülinapi túra képei

Szendrőlád előtt vettem ki a fényképezőgépet a hátizsákomból. Szalonnáig tartanak a képsorozatom elemei.

A szeptemberi nyár végét érzem. Már tegnap hosszúnadrágban töltöttem a napot. Nem kellett locsolni a kedden átültetett epret. (Esett is)

Végre odeébbtettem a komposztdomb tetejét.

Széthordtam a kis fákra a termelődött komposztot. Igaz, előtte le kellett nyírnom a térdig érő füvet a 22-ben.
Lihegésképpen olvasom Nóri könyveit. Esténként pedig egy-egy fejezetet a Sámuel könyvéből, s már közeledik a királyok könyve.
Tamásnak nem forgott a keringető szivattyúja, és elhozta ráolvasásra, hátha nekem beindul. Tamás azt mondta, hogy rengeteg dzsuvát kihozott az ecetes fürdő, de nem forog.
Szétszedtem.  Kézzel bepörgetve nehezen elindult, meg ellenőriztem a fáziskondiját is, de nem sok esélyt adtam neki. Állandóan megszorult. az öntvény test melegedett.  Végső, mindenmindegy ötletem az olaj volt. Bejött. Pár csepp elegendő, és döngethettem a mellemet: MEKKCSINÁLTAM.

Két napja pedig kultúrsokként hallgatom Kosdi Tamást.

Ahogy Tóth  Gyula indult neki valami gyanus történelmi lábnyomon, és talált egy elefántot, ez a fiú dinoszauruszra bukkant.
Nem csak egy előadása van a jutubin. Lépdelek utána, és meghallgatom. Még ki kell jegyzetelnem a felsorolt könyveket. Persze nekem az arvisura nem volt akkora mágnes, de most a biblián edzve talán eljutok ehhez a műhöz is.
Illetve újra kell olvasnom Borbola Kikelet-jét és Fejes Pál egyiptomi szoborértelmezését. (térbeli képírás)

A feldolgozás pedig almaszedés közben, rövidesen a szőlőt is le kell szüretelni, Bár fagyok előtt még legjobb helyen vannak a tőkén.