Nálunk leült. Nem is olyan régen egy reggel már kinn volt az udvaron, pedig a tyúkól még bezárva.
Este megkerestem, hová megy haza.
A disznóólba fészkelt be a dobozok mögé.
Azóta szenvedek az esti zárással, mert a tölgyfa ajtó akad, és ezt is szöggel rögzítették, vagyis roncsolás nélkül levehetetlen, az alja meg nem kopik.
Gyorsan fellármáztam Nufit, hogy jöjjön fényképezni.
Jött is. Nekem addig is volt teendőm, mert a csibealomból pár már ott feküdt agyonnyomva a fészekben. (A japán csirkék már nem akkora meglepetés, ők korábban is keltek nálunk.) Ki kellett hoznom a hullákat, miközben a két japántyúk röpdösve támadott rám. Hiába vártam volna, hogy eltávolodjanak a kicsikkel, mert a még élő csipogósokat ki kellett szedni a kosárból. Ők meg pánikhangot adnak ilyenkor.
Ezután már nyugi lett. Kicseréltem a fészek szénaalmát is. Este szépen újra belakták. Záráskor nem volt támadás.
A négy kis kacsából kettő kinn maradt. Őket kézzel vittem az anyjuk alá. Még tartottam ott is támadástól, vagy hangos vészsípolástól, de a két kicsi is jól tűrte a szállítást, az anyjuk is a szokásos esti szuszogással fogadott. Letettem elé, és bezártam őket.
Reggel is csak szuszogás volt nyitáskor.
Nem jött elő senki, csak amikor már a tyúkokat is kiereszettem, és a két gácsér előkergette a mamát. Pár perc múlva a négy csöppség is megjelent az ajtóban, és ők is jöttek ki rohangálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése