Már csak füst.
Zúrfy tegnap hangos nyávogással jelezte a véget. Nekem mennem kellett, Nufi szenvedett vele. A lógó lábaiból arra következtettünk először, hogy biztos rosszul esett le a tetőről.
Később már világos volt, hogy mérgezés.
Éjszakába nyúló nyávogással szenvedte ki alig egy éves ifjúságát. Nufi telefonálgatott állatorvosért, meg tanítványhoz, hogy miképpen tudna segíteni...
Estére már hátra vágta a fejét, mint anno a kacsánk a kezemben, és görcsök között vonaglott. Tudom, hogy humánusabb lett volna fejbe ütni egy baltával, mert segíteni én sem tudtam, de nem volt hozzá lelkierőm.
Reggel már hűlt testét vehettem ki csak a dobozból.
A megrakott kályhában ő is távozott az ég felé.
Nem tudom, mit ehetett, de jó hat órányit biztos kínlódott.
Vajon kitől és miért érdemelte ki?
*
A tanítványként emlegetett hölgy állatorvos asszisztense.
4 megjegyzés:
Talán nem szándékos volt. Talán csak rátalált szegény a patkányoknak kitett méregre. Sajnálom!
Koltoi kerdes volt.
Ha jól értem akkor nem jutott el állatorvoshoz. De miért nem? El kellett volna altatni, ha már nem lehetett segíteni rajta, nem pedig hagyni kínok közepette kiszenvedni.
Kedves Szundra!
Itt az állatorvos a haszonállatokra szakosodott. Nem fog ugrani egy macskanyávogásra. Elég, ha tárcsázod a szögligeti állatorvos telefonszámát, és meghallgatod az üzenetrögzítőjét.
Egyébként Nufi telefonált érte, csak éppen Debrecenben volt továbbképzésen. Hamar letette.
Amikor a kiskutyánkat befogadtuk, akkor kerestünk másikat, és azóta is a perkupai kollégájával tartjuk a kapcsolatot.
... és köszi az aggódásod!
Megjegyzés küldése