Mostanában elnémult blogom nem akartam a nyavalyámmal terhelni. Talán annyi haszna lett, hogy visszakaptam harminc éve elmúlt súlyomat, és a 75 kilóval könnyedébben mozgok.
Az időm zömét a kaszálás és fűnyírás teszi ki. A meggy már leérett, az utolsókért gebeszkedem a végre termőre fordult fácskáimon. Komoly gazdálkodó nem vált belőlem. Nóriéktól és Jolikától kapott kapott paradicsom palántáim szépen fejlődnek a kiselejtezett mosógép palástokban és tévékávákban. Az öt krumplicsíra is autógumiba került, és van alatta gumó.
A málnásom visszahúzódott kissé, de Rozi hamarabb megtalálja az érett szemeket, mint én. Igaz, az ő bundáján nem jut át a csalán csípése. Én pedig nem csak a málnalétől vagyok pirospozsgás,.
Napi sétáinkon megfő az agyam, olyan meleg van, de a hét végén ugyanazon melegben átlibbentem Bódvavendégibe (Hostovce) kipróbálásképpen a bicajomat. Ja, mert az utolsó miskolci utamon túlterheltem, és a hátsó kerekemben négy küllőt cserélnem kellett. A hét végére ismét Miskolc a cél. Anyunál szétverték a spajz és a fürdőszoba falát, mert csőrepedés volt, és a harmadik emeleten átpenészedett a fal. A vakolás megszáradt, nekem csak festeni és pár csempét kell pótolnom.
Komjáti ismét elbúcsúzott néhány embertől. Már nem is akarom sorolni, de legalább a nyár hozott gyerekeket a nagymamákhoz, és élet van, zsivaj az utcákon. Focizó fiúk-lányok, kerékpározók, és visongók mindenfelé.
A macskatóriumunk már csak három kandúrt számlál. A kis bolond Hosszúfarkút, aki az ebédidőnket végigénekli telitüdőből. Vöröske, akinek fontosabb a simogatás, mint az evés, és Nyef-nyef, aki hol barátságos, hol meg sértődött, de kitalálhatatlan, mikor melyik arcát hozza haza.
Rozi immár a szobánkban tölti az éjszakát. A falu szélén élő könyvelő hölgyet zavarta, hogy ugatott éjszakánként 20-30 percet, és nem tud nyitott ablaknál aludni. Nufi pedig félve, hogy kárt tesz valaki Roziban, inkább behozza aludni a kutyát.
Megjegyzem, a falu összes kutyája éjféltájt szintén kommunikál a holdon keresztül. Az egyik felugat, a másik folytatja, és kitárgyalják a napi eseményeket. Ha kimegyek éjjel a kertbe, jól hallom én is, de ha alszom, akkor alszom. Nekem mindegy, hogy tehén bőg vagy kutya ugat. A fizikai fáradság megoldja.
Műszaki küzdelmeim a fűkaszákkal vannak. A hagyományos folyton átszakítja a nyelet, és kifordul, mert egyenetlen a talaj, és a vakondtúrások és hangyavárak, kutyakotorta lyukak megfogják a lendületem. A benzines vacak pedig először elszakadt berántó zsinórral kezdett, majd eltört a tartályba lógó benzincső, és a felkekeredett, az egy hét alatt megszáradt fű megfogta a forgófejet. Végül az új berántó zsinór spirálrugója ugrott szét mindkét frissen vásárolt berántóban.
A kaszanyélbe bevéstem vasrudat, és a szorítógyűrű mellé Hilti szalagból csináltam még egy bilincset. Egy-egy napot tudok vele kaszálni, de ha lemegy a derékig felnőtt gaz, a négykerekű fűnyíróval gyorsabb vagyok.
Nufival felfedeztük újra (?) Jókait. Tegnap és ma nem olvastunk, már hiányérzetem van, de nem folytatom nélküle. Csak rácsodálkozom, mi mindent tudott ez az író közel kétszáz éve. Ennek ellenére süt belőle, mennyire szeretett élni, és mennyire szerette az embereket. Még a női logikával is tisztában volt. Pedig az férfiban nagy szó.
4 megjegyzés:
Hogy említed, eszembe jutott, hogy Jókait talán 30 éve nem olvastam. Kedvet csináltál hozzá.
A szomszéd három nagy nyámnyila kutyái éjjel az ablakom alatt ugatnak. Néha idegesítenek, de nem haragszom rájuk. Nappal meg elnyúlnak az ajtónk előtt, mintha bocsánatot akarnának kérni. Az meg azért idegesít, mert ha egy bolha létezik a láthatáron, az engem megkap és szétcsíp. Hiába kiabálok rájuk, hogy sipirc, mintha élveznék bosszankodásomat.
Tisztában vagyok vele, hogy ők távol tartanak más kutyákat, mert amíg nem voltak, itt kész kutyahorda átjárás volt.
Nekem ott volt a Kárpáti Zoltán és a Magyar nábob anyu könyvespolcán, de nem emlékszem, hogy elolvastam-e gyerekkoromban. Inkább a film ugrik be. Aztán anyutól elkérte keresztanyám, mert a lányainak - unokatestvéreim - kötelező olvasmány volt, és nem került vissza.
Majd a Zsarnai piacon a könyves emberkét megfűzöm, adok neki listát, mi van meg Jókaitól, és hoz legközelebb. A teljes Móricz sorozatot is megszerezte nekem.
Mókás volt, mert miattam kitette, és amikor megláttam, izgalomba jöttem. Azt hitte, alkudni akarok, de megnyugtattam, csak megyek táskát vásárolni hozzá, mert ennyit nem tudok másképpen hazavinni.
Közben, hogy ne szaladjak Nufi elé Jókaiban, leemeltem a polcról egy 1942-es A háború c. könyvet. 200 oldal nagy betűkkel. Száraz leírása a Belgiumba induló német hadseregnek. Még nem szaladtam át rajta, csak rácsodálkozom, mennyire másképp gondolkodott az írója. Illetve vagy cenzúra, vagy kifejezetten propaganda hatása alatt íródott. Kicsit a Svejk történeteire emlékeztet, de nem a humorával, mert az nincs benne, hanem inkább ezt a személetet figurázta ki a derék katona.
Jókait valaha én is gyakran olvastam.
Kedves Márta! Érdemes újra elővenni. Mintha mai 'újságot' olvasnék.
Megjegyzés küldése