Tolljavítás

Tintaszínű(?) virág a Bódva-parton

Mintha még kalamárisba mártogatnám,
Tollamból ki-kifogy mindig a tintám
Beszáradt műanyag olcsó golyóstoll
Lila az ujjam az alkoholtól

Kihúztam orrából a rézhegyet,
Tűvel lazítom az elegyet
Pálinkát cseppentek kis edénybe
Áztatom, forgatom, úgy teszem be.

Golyóját forgatni újságpapírt
Húzok elő, de az sem segít.
Szétszedem, öntözöm, összerakom,
Öt-tíz percekre abbahagyom

Végre, hogy majdnem a falhoz vágtam,
teljesítette a gyötrő vágyam
Beindult belőle újra a tinta
Vésetből vonal lett sokadikra.

Forró napok

A református templom a Bódva-part felől

Itt minden a küzdelemről szól. A szúnyogok az életüket kockáztatják egy csepp vérért.
Kalandok is akadnak bőven.
Hétfőn kigördültem a tóra. Nufi biciklijén, mert meg akarom fejteni, mitől olyan nehéz tekerni. Mert nehezebb eddig mindegyik bringánál.
Úsztam egy kicsit, közben gondolkodtam, hogy miért kell egy lánynak velőt rázó sikollyal jutalmazni a barátait, akik szembepocskolják vízzel, vagy más módon évődnek vele. Mert egyébként végig nevetett.
Már gyerekkoromban sem értettem, miért kell visítani, ha leoltják a villanyt? Mert ezeket a Muzmuluntyokat ők állítják elő a saját fejükben.
Aztán a napon szárítkozva sikerült egy nagyobb legyet is laposra verni, mielőtt belém csíp.
Lestem a fecskék szépen ívelő röptét, és a nádirigónak vélt szürke madár ügyetlenkedő hullámzását a víz fölött. Mekkora különbség volt a két madár kecsessége  között?
Nagy.
Hazatérőben ugrani kezdett a pedál. Aztán állandósult, hát megnéztem, mitől akad.
A láncfeszítő görgőt hagytam el.
A görgő és a két alátéte meglett, de a tengelye és a csavarja elvszett. Így hát rollerezve tettem meg a 6-7 km-t hazáig, vagy ha lejtett az országút, akkor rásegítettem a pedállal.
Aztán itt jártak anyuék is, és tegnap esmég voltam úszni. Immár a saját bicajomon.
Hazaútnak a Bódva árterét választottam. Az Esztramos alá vezető iparvágány hídja után nem lehetett letérni a mezőre. A keréknyom belvizes tócsába vezetett. Inkább a talpfákon lépdeltem el a gátig.
Bódvaszilas magasságában két motoros állt. Köszöntem, aztán megszólított az egyik, van-e nálam csavarhúzó.
Mondom nincs, de mihez kell, mert lehet, hogy megoldom.
Ki kellene nyitni a dobozt a Simson oldalán.
Egy műszerész kezében minden csavarhúzó.  A kapukulcs tollával kitekertem a nagy csavart.
Nem volt a dobozban gyertyakulcs. Úgy jártak, mint Mátyás király a mesében. Segítettem is, meg nem is.
Távozóban még megkérdezte a nagyobbik fiú, hogy rokona vagyok-e Ferinek. Mondom, majdnem. Jolikának. a feleségének vagyok rokona.
A srác olyan gyorsan beszélt, mint az egyik kedvenc kabaré-előadóm, Bödőcs Tibor.
Ami még furcsa volt, hogy itt mindenki letegez, ő meg magázott. Az az érzésem támadt, hogy rendőr lehet. Olyan, mint aki megszokta a hivatali hangot. Persze tévedhetek.

csütörtök - péntek - szombat

Falurészlet a harangtoronyból - háttérben az Aggteleki karszt

A megszállás napja. Reggel még éppen csak feltöltöttem a víztartályaimat, hogy a napon felmelegedjenek SMS jött, hogy nem tudott elérni az SMS küldője. Anyuék már a vonaton csücsültek.
Ilyenkor mindent félre, és helyet kell csinálnom a szatyroknak. Húzós kocsival hozza az élelmet, Laci bácsi pedig hátizsákkal.
....
A hűtő remekül teszi a dolgát, menni egyre jobban tudok, csak cipőt nem tudok felvenni, és így papucsban csak itthon tipegek-topogok.
A két jókora edényben tesmelegnél jobb lett a fürdővizem. Az internet viszont kitolt velem.
Van egy HotZone nevű szolgáltatása a Borsod Online - nak. 1400 vagy 2400 Ft befizetése ellenében 30 napos wifi hozzáférést ad.Egy vagy két megabit letöltési sebességgel. Tavaly remekül működött. Most meg nem.
Illetve most csak a kisebb csomagot rendeltem, és átutalással fizettük. SMS-ben kaptam a bejelentkező nevet, és a jelszót hozzá. Frankó. Pár óra után letiltott.
Feljöttem a padlásra a másik géphez. Innét sem engedett ki. Tehát nem a kültéri egység.
Írtam a cégnek hibabejelentést. Péntek délután felhívtak, helyreállították a név-jelszó párost, és kaptam fejmosást, hogy a palatető alatt nem jó helyen van a doboz. Túl kicsi a jel. Ugyan ellenőrző util nincs hozzá nekem, de tegyem ki a tetőn kívül, és akkor jó lesz.
Még kirakás nélkül átbeszélgettük a péntek estét Nufival. Ma reggel pedig ismét az invalid user or password fogadott.
Áthelyeztem a dobozt, ahogy kérték.
Így sem engedett ki.
Bedugtam másik wifi kártyát, másik gépet, másik operációs rendszert. Az ingyen internet azonnal ugrik, de az csak 20 perc 1 nap.
Ma, ugye szombat van, és ezért rám sem bagóztak. Holnap vasárnap lesz. Gondolom, hasonlóra számíthatok.
Ha hétfőn megkapja a kolléga a munkalapot, estére talán ismét újraindítja a pwd szervert, vagy azt, amelyik blokkolja a kapcsolatomat az irányában.
Immár a negyedik napot veszítem el, és az ugye 10%.
Na, most akkor 140 Ft-nyi veszteségemért hány munkaórát kell a helyreállítóknak dolgozni? Jaj, de szemét vagyok, igaz? Pattogok itt olyanért, aminél Nufi többet ad a koldusnak, ha elé tartja a markát.
De mondjuk  nekem meg az a cumi, hogy fizetek egy szolgáltatást, amit nem kapok meg. Én megértem, hogy péntek este nem akarózott valakinek hosszabban elidőzni a munkával. Pláne, hogyha túlórát nem fizetik.
Úgy tűnik, különféle igazságok vannak.

Szerda

Lakótárs

Toporgás. Ez jellemző a napra. Minden lépést meggondolva, de ide-oda mászkáltam.
Letakarítottam a hűtőszekrényt. Nagyrészt egy sámlin ülve simogattam a vizes ronggyal az oldalát, meg legfőképpen a gumit. Aztán nem vártam ki a 48 órát, bevittem a konyhába, és bedugtam. Pár perc múlva ellenőriztem, hogy a mélyhűtője hideg, és berámoltam az ennivalót.
Kigyomláltam a konyhaajtó előtt a lépcsőt. Levágtam a sárkaparó körül a füvet, mert oda a nem ér be fűnyíró. Nagyollóval. Ezt is a félelem hajtotta ki belőlem, mert sokszor felrúgtam tavaly. Most meg ugye a lábujjam... olyan lila-biga.

Kinyitottam az ablakokat, legyen kereszthuzat. Hátha kiszárad a hajópadló. Persze ezt a házat nem úgy építették, hogy könnyű legyen huzatot csinálni benne.
Reggel a dongóra ébretem. Nem a mese a Szaltán cárról közismert tételére, hanem egy küzdő csíkos fenekű harcára az üvegablak ellen. A harc még nem dől el. Talán reggeli után, ha elfáradt, azt az ablakot is kinyitom.
Kiraktam a napra a két nagy sötétkék fazekat, és egészen jó meleg lett benne a víz. A mosogató edények is ott töltötték az időt a tűző napon. (Most lehetne fényképeket felteni, de éppen nem hoztam magammal.)
Apropó fénykép. Az az önelégült figura a tegnapi napon ezévi felvétel rólam. Itt voltunk, mindketten. (Nufi és én)

Szendrő - Polgármesteri Hivatal

A történet úgy kezdődött, hogy Nufi végre igent mondott, és bejelenkeztünk házasságkötésre.
Az ügy azért bonyolult, mert Béla ágyhoz kötöttsége miatt állandó felügyeletet igényel. Tehát az öccsére szorulunk, ha kimozdulunk. Ott

Budafokon már anyuékat sem tudjuk igazán vendégül látni, hát majd Miskolcon tartjuk meg. Miskolc viszont nagy város, Olyan bürokráciája van, amiben a házasságkötési szándék bejelentéshez időpontot kell foglalni, és mereven ragaszkodnak mindenhez, még ahhoz is, hogy csak hétvégén van anyakönyvvezető.

 

DIY vagyis csináld magad

Na, hát ekkor merült fel Ildiben Edelény, bennem pedig Szendrő.
Edelényben több órás ebédszünet után sikerült Nufinak illetékes személyt fogni, nekem elsőre bejött Szendrőben.
Szendrőt választottuk. Szerintem jó döntés volt.
Na azon a napon tovább jöttünk Komjátiba, és itt töltöttük az éjszakát is. Ez az elégedett pofa pedig....
Az alkotás öröme pedig két kis kerti szerszámot szült. Egy kiskapát és egy gereblyét. Nufinak a rózsakertjéhez kellett. A törött, és egyébként is csak kéziásóból lett a kapa. Megfúrtam, benyisszantottam egy csőnek valő részt a vállából, és ráhajtottam egy seprőnyélre, a gereblyét pedig kis fúróval megfúrt lyukakba vert szögekkel készítettem. A két szerszám elkészülte után még maradt a seprőnyélből egyre való méret. Abból még kellene valamit alkotni. :-)

Szép nyarat kívánok!

Jó reggelt Komjáti!
Egy kisebb baleset után értem ide.
Kaptam egy hűtőt, és Laci szomszéd utánfutójával mentünk érte. Csak neki volt rajta mindenféle vasállvány, amit éppen akkor szedegetett le róla. Beálltam segíteni.
Az apróbbakat már lepakoltuk, a két nagy állvány foglalta még a helyet. A legnagyobb akadt a ponyvában. Próbáltam úgy húzni középre, hogy át lehessen bújtatni, és a ponyva se szakadjon. Ilyenkor felfelé figyelek.
Az utánfutó lenyitott vasajtaja (úgy térdmagasságban) leakadt, és durr. Átfestette a nagylábujjam körmét. Ez a kapalácslakk legalább egy évig emlékeztetni fog arra, hogy most miben sántikálok.
A keddi bepakolás is hosszabb lett az atóba. Két óra is elmúlt, mire elindulhattam, és este hat után hívtam fel Nufit a portáról.
Bő négy óra alatt 80-as tempóval szépen megérkeztem.
Eső utáni tiszta levegő fogadott. Anyuék lenyírták a füvet tegnap.
A kocsit hamar kipakoltam, de a hűtőleemelést este nyolcig elodáztam.
Odadöntöttem két deszkát a kocsi oldalának, arra engedtem rá. Aztán amikor az oszlop megfogta, átöleltem, és letettem a gangra.Ennek a kompresszoros fajtának kell idő, amíg lefolyik a folyadék belül, csak ma fogom bekapcsolni. Illetve még az ajtaját is meg kell igazítani, mert kinyílik. Alul a négy talpából három van meg. Először azt pótolom, és csak utána fogok a további szintezéshez.
Este hamar bevágtam a szunyát. Néztem az árvízi védekezésről pár riportot, meg a Rejtélyes XX. század c. sorozat mostani részét, aztán már csak arra emlékszem, hogy reggel hatkor világos van. Pedig kikapcsoltam a tévét.
Hét utánig ejtőztem. Odakinn félérett eprekből tömtem meg a gyomrom a ház előtt.
Kidobtam egy száradt egérmaradványt az egyik fogóból, és ma még pihentető foglalatosságokat tervezek. Aztán majd meglátjuk.