Nem értem

A katolikus templom

Nem értem a világot. Mire megértek valamit, már régen nem úgy van.
Ma reggel megdicsértem MJ sámliját. Még rá is kérdeztem, van-e benne szög, vagy pusztán ragasztott.
A szöveg kiment. Begépeltem a csodakódot, és Nufi hívott közben, majd ráfrissítettem az sámli oldalára, és a megjegyzésem köddé vált.
Ez persze csak egy a sok(k) közül.
Végre lepergett a köröm a meglapított lábujjamról, és megünnepelni elbicikliztem a tóra.
A megragasztott kerekem több, mint egy napot kőkeményen állta a napot, az éjszakát, de mikor felülnék a bringára, a gumi lapos.
Nufi drótszamarán 'ügettem' le a tóhoz. Ott pedig két akkora csípős légy fogadott, mint egy szarvasbogár.
A vízbe menekültem azonnal, de ott köröztek a fejem fölött. Most hiába úsztam a  víz alá, nem tágítottak.
Amint kitocsogtam a partra, már belém is vájta a valamijét. Alig bírtam agyoncsapni, és megtaposni.
A másikat pedig folyamatos pörgetéssel tudtam csak távol tartani magamtól. A törölközőt forgattam hol a  fejem, hol a hátam körül.
Aztán  azt hittem, hogy elmenekült, végre lehúztam a fürdőgatyát, azonnal ott termett a lábamon. Csapkodhattam tovább, és el is ment a kedvem a maradástól. Jöttem haza.
Immár a földúton, mert járhatóra felszáradt a mezőn a keréknyom.
Átjött az egy hölgy, hogy valamit csinált a férje a tévével, mert nem tudják nézni. Valami kódot kér.
Hát nem a tévé, és nem kódot, hanem pénzt, és a szolgáltató.
A két téhómos dobozból az egyiket letiltotta a szolgáltató a késedelmes fizetés miatt. Ezt sem tudom, hogy miért nem jutott eszébe a tulajnak.Mert amint rákérdeztem, rávágta a választ.
Átraktam egy nem divixes ócska lejátszóból a mechanikát fejestől a kinyúvadt DVD-mbe. Nem működik. Nem lát lemezt. A másikban látja.
Ránéztem szkóppal a tápjára. Erősen zajos. Rákötöttem egy AT(számítógép) tápot. A zaj megszűnt, az eredmény ugyanaz.
Idehoztam több sorkimenő transzformátort, hogy átválogassam, melyik jó.
Az itteni szkópom (EO 213) a triggerponton visszarántja a fénysugarat. Minél jobban kinyújtom az oszci hupliját, annál kiértékelhetetlenebb a jel. A saját (kalibráló) négyszögjelével nem csinál ilyet. Pedig annak jóval szebb felfutása van.
Tömérdek nem értem van itt.
Az Elektrotanya éppen a nemzeti dohányboltokon rágódik. MJ is leírta a saját tapasztalatát, én pedig reggel kiültem az alomszékre, és felnyitottam a körképet Illyés Gyula novellájánál.
Miről van szó? Naná, hogy a tűzről, parázsról, stb.
Na lassan leállítom a gépemet, mert meleg van itt a palatető alatt, és a másikban így is megfőztem a wincsit. Ezt már féltem.

Eső lesz biztos, mert nyomott a hangulatom

Miskolc

Nyomott hangulatban. Könnyű volna a kávééhségre fogni. Nem is kenem rá.
Otthon voltam anyuéknál. Laci bácsit ünnepeltük. Ma eljött a két Nóri (lánya és unokája) és a szobában ebédeltünk.
Nekem hosszan tartó csócsálás jut, mert a robbantott csirkealkatrészeket csak lassan lehet leszopogatni.
Desszert előtt felhívtam Nufit, aki épp összeomlott. Már azt hittem, meghalt Béla, de nem. Nufi hulla fáradt, mert éjjel az apja kínlódását enyhítendő hol felülteti, hol lefekteti, és amíg nappal ő tanít, az öreg alhat. Aztán be a tolókocsiba, és jön a séta.
Pár perc múlva visszahívott, hogy nyugodjak meg, csak rosszkor kérdeztem.
Hát mikor lehetett volna jó?
Gyorsan elmeséltem neki, hogy kinn jártunk a Zsarnain. Vettem olajos ruszlit, meg bicikligumi ragasztót és egy telefontöltőt.
Hoztam még a ... néninek - majd megkérdem a nevét - flexikábelt a bojler bekötéshez.
Csütörtökön leviharzottam még Szendrőbe, de pont az orrom előtt lakatolták be a boltot. Mondom, nincs szerencsém, de meddig tartanak nyitva?
Fél ötig.
Az órámra néztem. Háromnegyed öt múlt 1-2 perccel.
A parkoló fölött egy kis tábla azt hirdeti, hogy tilos a parkolás ..-17h-ig, kivétel a vásárlók.
Nem minden keserű szájíz nélkül fordultam vissza. 2x21km. De legalább mozogtam. Majd hétfőn visszamegyek korábban, mert küllő is kell a teherbiciklimhez.
Feri barátom keresett még telefonon, hogy jó lenne találkozni, de most nem voltam rá alkalmas.
Este írok neki e-mailt, és elnézést kérek.

Hételeje

Az egyik harang a kettő közül

Beszorulok a házba. Nincs most jó idő. Nemszeretem hangulat.

Kedden azért felsántikáltam a toronyba Józsi bácsival, és megkerestem, mitől nem szólt a kisharang.

A vezérlőben minden rendben volt, a toronyban van egy szekrény. Ott a tirisztoros vezérlése a húzótekercsnek. Fürdőszobaszekrény méretű falra szerelt doboz. Az olvadó betét nem érintkezett.
(Hagyományos, kitekerhető, villanyszerelők által használatos 6A-os bizti.)

Amint hozzáértem, már kolompolt is folyamatosan. Ki is kellett tekerni az biztosítékot, ne verjem fel az egész falut.

Visszarobogtam a kapcsolóját lekapcsolni, és újra föl betekerni a betétet. Kell az a kis mozgás.

Jól mutathattam farmernadrág, flanel ing, jól beöltözve, de mezítláb strandpapucsban.

Viszont végre kifolyt az alvadt vér a körmöm alól, és végre tudok cipőt húzni. Nem áztatom el a zoknit sem. Persze én eddig azt hittem, hogy újra és újra megsérül, csak mivel nem fáj jobban, nem veszem észre.

Még lecseréltem a 27-es útra néző házban a gáztűzhelyen egy eldugult nyomáscsökkentőt. Volt a tulajnak. A rosszat elhoztam, hogy megpróbálom szétszedni, de még nem sikerült. A két süllyesztett csavarból az egyik meg sem moccan, a másik le is van pecsételve. Nagy satuba kéne befogni.

Józsi bácsival a harangtorony előtt

Visszaolvastam az előző bejegyzésem, még nem írtam meg, hogy a centrifugát mégis kicincáltam a helyéről. A féket leszedtem, és a tengelyre felszorítottam egy satu-sikattyút. A pofák fogták a tengelyt, a felfogató-szorító egy hosszabb vízcsövet. A burkolaton átdugott vascső fogta elfordulás ellen, és a talpára állítva a mosókomplexumot, hosszú laposvassal kicsit forgácsolva a bakelit anyát kimozdítottam.

Nem volt szép látvány.

Valami műanyag takaró lehetett a tengelyen, de az ráolvadt a tekercsre, a felső csapágyra, és be a légrésbe is jutott.

A használható rész bepakoltam a forgató üstbe, leszigeteltem a motorhoz tartozó kábelt, és visszaadtam. Mosni már lehet vele, és mivel van másik centrifugájuk, újra használható a mosoda.

Közben keresgéltem egy könnyen munkára fogható AT tápegységet, bontottam BU326-os hűtőbordával, meg ellenállásokat a sortrafó teszterhez. Kikerestem a kapcsolást – engem Meißner oszcillátorra emlékeztet – és most valami pofásabb dobozt is akarok összeállítani hozzá.

Két ellenállás, egy dióda és egy tranyó. A többi maga a vizsgálandó nagyfeszültségű transzformátor.

Úgy emlékszem, van itt bontott forrléc is régi tévéből. Ezért nem farigcsálnék NYÁK lemezt. Madzag meg akad a tápegységen elegendő.

Még karmos csipeszt sem teszek rá, csak forrasztom a végeket. Biztonságosabb, mint állandóan azt lesni, hogy „NA MOST MI ESETT LE?!”

Illetve ha ma talán már nem esik annyira az eső, megragasztom a bringám gumiját.

Eső után

A vasárnapok olyan hétköznapiak erre. A nagyhangú emberke - ha jól emlékszem, Jani - hozott tegnap egy kistévét. Hogy ugye, az színes. Mondom , hogy  nem. Azt nem lóbálnád ilyen könnyedén. Túl könnyű.
Egyébként szép kis Kapsch jószág. A sortrafó alatt eltörték a panelt, és azért nem működött. Kipótoltam vezetékkel, meg tettem rá konzerves dobozból hajlított merevítőt is. Naná, hogy nem  ment vissza tőle a hátlap. Ki kellett csípni a műanyagsinből.
A gond inkább az, hogy csúnyán elhasználódott már a képcsöve. Nem mertem villantani neki a nagyfeszültséggel, mert nincs másik Sharp képcsövem. Talán a Junoszté belemenne, de értelmetlen. Még pár hónap, és lekapcsolják az analóg sugárzást, és ennek még videobemenete sincs. Maximum központi antennát lehet kihúzni hozzá. A műhelybe szánta a tulaj. Elég, ha beszél hozzá, és valami fény is jön.
András szomszéd mosógép-komplexumából leégett a centrifuga motorja. Túl sok csipesz maradt benne. Egy-kettőt még eltört volna a motor lendületből, de legalább 6db fogta meg szegény motort.
A kibányászás viszont kifogott rajtam. Belül csavarhúzónak szánt nút lenne a kitekeréshez, de bakelit anyaga inkább elforgácsolódik,  nem mozdul a tengelyen.
Alighanem szét fogom fúrni, és majd valami magyar lezárócsavart rakok bele.
A felfogató gumibakok pont olyanok, mint az anyuéban. Az enyémet még nem kellett szétszednem.
A szétszedési praktikák sem jönnek be. Gondoltam, leszedem a tekercset hátulról, és úgy könnyebb lesz.
A csapágylehúzóm éppen nem fér be a lyukba a motor öntvényén.
Pihenésképpen lelegeltem két ribizlibokrot, és a teámhoz az ízesítőt nem citromból csavartam, hanem meggyet áztattam bele. Először nem ízlett, de mire kihűlt, jó lett.
Igaz, ez a tea nem a kedvencem. Valami régi, amit itt találtam. A frissebbek már kifogytak. Ebből is kevés van. Holnap hétfő. Feltöltöm a készletet.
Most még élvezem az esőszagot. A legújabb tejbegrizlim is kihoztam a gangra, de nem mutat érdeklődést.
Bezzeg egész éjjel rázta a rácsot. Többször felébredtem rá.
Csak hát reggel mostam ki neki az üvegpalotát. Éjjel még a csalánosban volt a diófa alatt. 

Élménytörpe nékem

"Elálmodozva mindent láttam..."

Csalóka cím. Weöres Sándortól vettem... el. Mert most előkerült a polcról.

Szeretném azt hinni, hogy nem a reklámok miatt. A századik születésnapjára többször megemlítették a napokban, de én még – úgy emlékszem, magamtól vettem elő a '78-as Szép versek-et.

Biztos, hogy magamtól. Már tudom.

A Műszaki Hiba c. folyóiratot értelmeztem. Az egyik szerzője Pityucza László, számomra nehezen olvasható cikkét akartam feloldani. A tömérdek germanizmus, latinizmus és meg sem tudom állapítani, miféle magyartalan szöveg után akartam valakit átírni. Legyen ismert a vers ritmusa, talán még a hanglejtése is, és majd csak lesz valami. Játszott már ilyet Karinthy is, meg még sokan mások.

Automatizmusom mindig Weöres-t keresi, mint a Körképben Csurkát és Moldovát.

Így született a Tolljavítás-om is.

Ha ilyesfajta játékot űzök, akkor kiírom az eredeti verset, és mellébütykölöm a magamét.

Már amikor a toll fogni akar. Mert a toll nem tudja, hogy én mit is szeretnék. Szárazon közli velem, hogy sztrájk. Fehér árok a fehér papíron. Aztán az újságpapíron. Mindegy, a témát már feldolgoztam, és sikerült kiírnom a Gyermekkoromban-t.

Talán nem olyan ismert verse, mint a Tündér, inkább begépelem ide is.

GYERMEKKOROMBAN

Gyermekkoromban réges-régen

fenn ültem én is a szekéren.

Gabonát vittünk a malomba,

vagy burgonyát, répát halomba.

Mindig közelbe, mindig lassan,

s ömlött az idő számolatlan.

Mert oly lassacskán folyt az élet,

a közelség is messzeség lett.

Köröttünk utak sokasága

ágazott szerte a világba.

Elálmodozva mindent láttam

a nem-látványos pusztaságban.

Hol az ég kékre felhő omlott,

láttam a sziklás tengerpartot.

Hol szél borzolt a bozótba, sásba,

itt a nagyváros morajlása.

A kordét csikók röpítették

ez volt a szédítő sebesség.

Mit ott átéltem, ahhoz mérten

most minden élmény törpe nékem.

Na ebből a sorból csórtam ki az élménytörpét. Mert ez a kis gonosz törpe valóban beletaposta a legnagyobb felfedezéseket a semmibe. Miért?

Miért nagyobb élmény az első cipőkötés, mint egy komoly, nagy tudású számítógép javítása?

Megmondjam? Én mondjam meg? Vagy a törpe?

Sanyi bácsi. Ő mondta meg.

Az idő.

Az első cipőkötésem otthon történt. A dédnagymamám volt velem a kisszobában. Az egyszerű masnit már anyu is megmutatta. A két hurkot összekötve, de azt nem lehetett egy húzással kioldani.

Nagymama odaült elém, nekem lógott a lábam a rekamiéról, és bekötötte a cipőmet, majd kihúzta a fűzőt. Mondta, hogy most én. Én utánoztam, és ő újra kioldotta, és újra, meg újra.

• Most jó. Már tudod. - fejezte be. Ezzel el volt intézve.
  Anyunak is meg akartam mutatni, mikor munkából hazajött, de nem érdekelte.
  Ez a törpe most is ott csücsül a fejemben. Azért nőtt ekkorára, mert régen volt. Mert abban a szobában csak egy rekamié volt, egy kis szőnyeg, meg egy virágtartó a konvektor mellett.
  Olyan nagy volt akkor még az a szoba.
  Az új rigmus persze most nem született meg, bár magammal vittem füzetben a Dobódéli tó mellé. Az agyam a 100Hz-es tévé norma értelmezésén dolgozott. Két félképet digitalizál be egy memóriatárba, vagy kettőbe a digitális panel, és aztán kiteszi kétszer olyan gyorsan. Valójában a képtartalom szerint négyszer olyan gyorsan. A beolvasáshoz használt AD és tár persze célintegrált áramkör.
  Pityucza úr pedig biztosan angolul olvasta, és inkább csak magyar szavakat helyettesített bele a szövegbe. Látszik, kisüt belőle, hogy mennyire élvezi ezt a szakmát, és ezt az élménytörpét ülteti oda a papírra. Csak a törpe gonosz. Még azt mondja, hogy „tiém, tiéd, tié”, és nem „enyém enyéd, enyé”.

Vár otthon két ilyen televízió. Az egyiknek ez a digit panelja rossz. Itt pedig felkészülök. Amíg a szennyvízszivattyú beállt tengelyét próbálom megmozdítani, addig hol Weöres Sándor verse, hol a digitális időzítés jár az agyamban. Meg az érőfélben leszedett meggy a fogaim között.

:-)