Hételeje

Az egyik harang a kettő közül

Beszorulok a házba. Nincs most jó idő. Nemszeretem hangulat.

Kedden azért felsántikáltam a toronyba Józsi bácsival, és megkerestem, mitől nem szólt a kisharang.

A vezérlőben minden rendben volt, a toronyban van egy szekrény. Ott a tirisztoros vezérlése a húzótekercsnek. Fürdőszobaszekrény méretű falra szerelt doboz. Az olvadó betét nem érintkezett.
(Hagyományos, kitekerhető, villanyszerelők által használatos 6A-os bizti.)

Amint hozzáértem, már kolompolt is folyamatosan. Ki is kellett tekerni az biztosítékot, ne verjem fel az egész falut.

Visszarobogtam a kapcsolóját lekapcsolni, és újra föl betekerni a betétet. Kell az a kis mozgás.

Jól mutathattam farmernadrág, flanel ing, jól beöltözve, de mezítláb strandpapucsban.

Viszont végre kifolyt az alvadt vér a körmöm alól, és végre tudok cipőt húzni. Nem áztatom el a zoknit sem. Persze én eddig azt hittem, hogy újra és újra megsérül, csak mivel nem fáj jobban, nem veszem észre.

Még lecseréltem a 27-es útra néző házban a gáztűzhelyen egy eldugult nyomáscsökkentőt. Volt a tulajnak. A rosszat elhoztam, hogy megpróbálom szétszedni, de még nem sikerült. A két süllyesztett csavarból az egyik meg sem moccan, a másik le is van pecsételve. Nagy satuba kéne befogni.

Józsi bácsival a harangtorony előtt

Visszaolvastam az előző bejegyzésem, még nem írtam meg, hogy a centrifugát mégis kicincáltam a helyéről. A féket leszedtem, és a tengelyre felszorítottam egy satu-sikattyút. A pofák fogták a tengelyt, a felfogató-szorító egy hosszabb vízcsövet. A burkolaton átdugott vascső fogta elfordulás ellen, és a talpára állítva a mosókomplexumot, hosszú laposvassal kicsit forgácsolva a bakelit anyát kimozdítottam.

Nem volt szép látvány.

Valami műanyag takaró lehetett a tengelyen, de az ráolvadt a tekercsre, a felső csapágyra, és be a légrésbe is jutott.

A használható rész bepakoltam a forgató üstbe, leszigeteltem a motorhoz tartozó kábelt, és visszaadtam. Mosni már lehet vele, és mivel van másik centrifugájuk, újra használható a mosoda.

Közben keresgéltem egy könnyen munkára fogható AT tápegységet, bontottam BU326-os hűtőbordával, meg ellenállásokat a sortrafó teszterhez. Kikerestem a kapcsolást – engem Meißner oszcillátorra emlékeztet – és most valami pofásabb dobozt is akarok összeállítani hozzá.

Két ellenállás, egy dióda és egy tranyó. A többi maga a vizsgálandó nagyfeszültségű transzformátor.

Úgy emlékszem, van itt bontott forrléc is régi tévéből. Ezért nem farigcsálnék NYÁK lemezt. Madzag meg akad a tápegységen elegendő.

Még karmos csipeszt sem teszek rá, csak forrasztom a végeket. Biztonságosabb, mint állandóan azt lesni, hogy „NA MOST MI ESETT LE?!”

Illetve ha ma talán már nem esik annyira az eső, megragasztom a bringám gumiját.