Ducikirályfi

Hol volt, hol nem volt, az óperencián innen, de a kerek erdőn túl, volt egyszer egy öreg király, s annak egy kisfia, Ducikirályfi. Békésen éldegéltek az udvarukban. A királyné intézte az ország ügyeit, a király pedig a palota körül tevékenykedett. Megmutatta a mestereknek, mit hogyan kell csinálni, és zsörtölődött, ha valami nem úgy volt, hogy jó lett volna.

A királyfi pedig kíváncsi volt. Elleste apjától, amit lehetett, de szegény királyságukban nem jutott neki ló, csak az apja hintaján kocsikáztak, ha országlásra adták fejüket, és a palota kertjében bújócskázhatott a mesterekkel ebédidőben.

A szomszéd királyok persze gazdagabbak voltak, és igazi vasgyúrókat neveltek, még a királyi óvodába is, iskolába is aranyos kardokkal, gyémántos hercegi koronában küldték csemetéiket, és dicsekedtek az ifjak mindenfélével. A kis Duckirályfi pedig hallgatta őket, ritkán szólt, inkább elvonult a sarokba, és kavicsokat válogatott, gyermekláncfű dudát készített, megtalálta a fűben a négylevelű lóherét.

Történt egy nap, a lovagi tornaórán, hogy a bordásfal rúdjából Henczegi királyfinak szálka került az ujjába.

Volt nagy bömbölés, sírás-rívás, de a szálka csak befelé bújt a sebbe, nem segített a szívogatás, piszkálás.

Duci királyfi pedig fel volt mentve a bordásfali gyakorlatok alól, ő csak a hangoskodásra nézett be a lovagi-tornaterembe.

Megkérdezte, mi is történt, majd nem szólt senkinek semmit, csak felszaladt az osztályterembe a körömcsipeszéért. Visszatértekor annyit mondott Henczeginek, húnyja be jó erősen a szemét, és nyújtsa ki az ujját. Számoljon háromig.

Egy.... kettő....

Háromig már nem is jutott el, kinn volt a szálka.

Ettől a naptól fogva Ducikirályfinak Henczegi lett legjobb barátja, és különtornára is beíratta, hogy együtt gyakoroljanak a bordásfalon.

Még lovagolni is elvitte a kerek erdő közepére júliusban, de ez egy másik történet, és csak annak mesélem el, aki kíváncsi rá.

Budafok

Hazatértem. Persze az agyam még ott jár, de nem tesz semmit.Ezt is meg lehet szokni, mint a szabadságot. Más fajta szabadság ez, és más fajta az.
Az ottrezgés vége a lecsengés. Hasonló tevékenység az itteni teendők felvétele.
Lecsengésnek a műkotlósban alakalmazott tápegység javítását választottam. Van itthon pár begyűjtött nem működő számítógép enegriaforrásom. Ezek a tápok nem működnek, és vagy doboznak, vagy alkatrészbányának tartom őket, de nem mindet szedtem nagyon szét, mert - lám Komjátiban is jól jött - lehet ételme a helyreállításnak is.
A 494-es ic, amire gyanakodtam sokáig, elég stabil jószág. Ahol nem volt égett panel, és csak nem indult a ketyere, kiszáradt kondenzátorokat találtam. Akarok tartalékot is, meg változtatható értékű, úgynevezett labor tápot is alkotni itthonra.
Erre a legjobb a régi XT házakban lévő táp, mert jó nagy doboza van. Már párat elhasználtam a pákatrafómra is, meg erre-arra. A labortápnál célszerű műszert is akasztani a kimenetre, azaz láthatóvá tenni az épp folyó áramot, és a beállított feszültséget. Áramra a mutatóst (analog), feszültségre számjegyest (digitális) fogok belefaragni.Magnó és erősítő élesztéshez tökéletes. A rádiókat zavarja, de nem volt még teljes 'kondiátömlesztés' utáni, és összerakott tápom, ezért elképzelhető, hogy arra is jó lesz. Majd kiderül.
Tegnap kibicikliztem a Yotengrit sorozatért, meg a Szarvasénekért a Krisztina útra. A Püski kiadó boltjába. Illetve megvettem Tóth Feri könyvét is. A Madarat tolláról, embert istenéről -t. Végigolvastam majdnem együltő helyemben.

Most lenne jó átmenni Péterhez, és tartani egy kis agymozgató átbeszélést. Nufi szellemileg nagyon leterhelt Béla miatt.
Eleve úgy jöttünk haza, hogy Béla lába cipóvá dagadt, sebesre dörgölte a már gyógyultabb állapotban lévő bokáját. Laci - Ildi öccse - kimerülve a szokatlan erős pszichés és fizikai terheléstől -  biztos alig várta, hogy hazatérhessen.  Íme a bizonyíték, a nő sokkal erősebb a férfinál.
De visszatérve a Tóth Feri könyvére, kötelező olvasmánnyá tenném középiskolában, ha nem pont az ellenkezőjére fordítanám vele a célját.

Hm

Fokozódik a nyomás. Menni kell. Innét oda, onnét ide. Amit épp csinálok, nincs kész, és amit nem csináltam, azt miért nem, és így tovább.

Most egy gáztűzhelyet kellett volna még átalakítanom. A palackos gáz nagyobb nyomással jöhet, mint a vezetékes, kisebb szelep kell bele. Csak hát egy annyire öreg szerkezet már mindenhol rozsdás, és rákövült a zsír, és nem fér be a csőkulcs, vagy inkább olyan lerakódás van a szelep oldalán, amitől nem csúszik rá. Szétszedni szinte reménytelen. Az alumíniumba belegyógyult csavar nem moccan, törik a kemény csavarhúzó, a puha görbül-hajlik. Hátulról kibontva két óra egy szelephez hozzájutni. Három rózsás a jószág.

Kivettem a hátulsóból, és belepróbáltam az enyémbe. Hatalmas nagy lángot fúj, innét tudom a leírtakat.

Otthon van ilyen bontott PB-s. Felírtam a listámra, mit kell hoznom jövő nyáron. A tűzhelyet pedig elhelyeztem a ház mögé. Dehogy ráncigálom be az istállóba. Egy telet kibír ott. A zománc nem rozsdál.

Ürítem a szoba közepét is. A hőmérő még nincs itt, a műkotlós is csúszik. Holnap jön Nufi, reggel pedig megyünk temető befogadó nyilatkozatot kérni a polgármesterrel Szilasra a jegyzőhöz.

A ruházatom is be kell pakolni, reggel rátöltök az akkmulátorra is. Rég nem indítóztam róla. Biztos, ami biztos.

Legszívesebben bekucorodnék az ágyra, és aludnék.

Még tüzet is kel raknom. Felfűteni a falat. Nappal jó idő volt.

Holnap korábban is kell kelnem.

Azért a magyar vallásról szóló előadók közül újra bukkantam, és azt is járattam a fülembe.

Papp Gábor méltósága, és Szántai Lajos humora után bohócnak tűnt a hosszú hajú és szakállas fickó. Hervay Tamásnak hívják. Elmondta, hogy az említett nagyok nyomdokán lépdel, és nem az egyetemi szintet, hanem az általános műveltségű hallgatókat szólítja meg inkább. Amit már megemésztett évek alatt, abból ad tovább.

(Egy jó kis képzavart írtam, hogy abból főzőcskézik, de időben észrevettem. :-)

Megáll részleteknél. Pl. a „Csigabiga gyere ki!” gyereknótát magyarázza a kettős értelmezéssel.

Az „Ég a házad ideki” valójában könnyen félreérthető a hiányzó névelő miatt, és mindenki az eget az igével azonosítja. Viszont bizánci templomfestménnyel igazolja, hogy ez a kép a maga kettősségében mutatja be a mennybolt és lángolás azonosságát. Nem csak a csigaházra festett holddal, nappal, csillagokkal, de hogy a csiga spirálja a galaxisra is emlékeztet.

Nekem meg az jutott eszembe, hogy iskolában ránk szóltak, ha kétértelműnek neveztünk egy szót. A több jelentésű volt a helyes.

Most változik a világ. Legalábbis úgy tűnik. Felfedeztük, hogy a föld is élőlény, a gazdaság is élőlény, a világűr is az.

Igazából nekem is „már volt ilyen érzésem” . Nem is egyszer. Amikor egy-egy helyszínt megváltoztatok az életemben, most is. Pl. mikor Budapestre költöztem. Vagy amikor kitettek a munkahelyemről.

'95-'96 táján Judit mondta azt, amikor a Digitalból jöttem el, hogy talán jobb is így. Ott kellett észrevennem, hogy a modern rabszolgaság nyújtotta kényelem után a szabadság miféle félelmekkel jár. Félelmetes és vonzó. Ennek mondjuk a végpontja a hajléktalan élete, de még nem ott tartok.

Hazatérés előtti hét

Vissza kell térnem az offline íráshoz. A Borsodweb kártya pár nap után megáll. Persze a kaparós nem, csak az interneten vásárolt, átutalással fizetett. Jó lenne tudni az összefüggés okát, de mivel nem először futok bele, és elkenik, a térerőre fogják, valószínűleg cirkuszolnom kéne, csak a mobiltelefonos reklamáció még drágább...

Ez van.

Tegnap nem dolgoztam. Illetve kifacsartam a szőlőt, ami itt volt még a műanyag vödrökben. Bor már nem forr ki belőle. Az öt literes üvegem nem telt meg. Ma reggel abból ittam, még nem murci.

Kikarikáztam a Bódva partra. A sasokról készített képem nem túl jó. Nem engedtek közel magukhoz. Pista bácsival beszélgettem egy jót a kapujuk előtt, később, a hídnál a felesége és a szomszéd asszonya került lencse végre. Majd megtanulom a nevüket, megígérem. Most csak az önkioldó rögzítette pillanatot másolom ide.

Kérdeztem, hogy mennyibe kerül itt egy sírhely, mert Nufi anyukája huszonöt évre megváltott nyughelye lejárt. Az újraváltásra először valami 120 ezer körüli, majd 70-80 ezres tételt mondtak telefonon. Ha pedig ideköltözünk, akkor mindenszentekkor évente visszajárni Pesterzsébetre értelmetlen volna.

A hölgyek azt mondták, hogy itt ingyenes a sírhely. Egyházi tulajdon a temető.

Persze ha kiveszik a maradványokat, akkor valószínűleg hamvasztás után kaphatjuk meg, és így megvárhatja Bélát. Nem kell külön szertartás, és újra egymás mellé kerülnek.

Még nem tartunk ott. Csak gyűjtöm az információt.

*

Az internet megoldódott. A hibabejelentés ablakban elküldtem a név-jelszó adatokat, és helyreállt délelőttre. Egy nap kiesés volt csak. Függőségem pedig már felépült, nehezen viselte.

Nufi érdeklődött az erzsébeti temetőben, de konkrétumot nem mondtak. Állítólag exhuma ládában is kiadják a maradványokat, de csak szakszemélyzet szállíthatja ide. Ma átmegyek Péterhez, és megkérdem, itt mi a hivatalos út.

*

Újabb előadó került a napi hallgatandók közé. Hintalan László.

 Annyira belülről érzem, amit mond, az a helyes, hogy nem is vitatkozik az elmém hallgatás közben.

Már azt is megkockáztatom, hogy Attila, a Kárpátmedence fanyűvője ütött szöget a fejembe, hogy illenék a történelemmel is foglalkozni. Hogy nem csak törzse van a fáknak, és levelei – az rengeteg, van mit gyűjteni a diófa alól – hanem gyökere is.

Bekerült ez a hátrafelé nyilazó lovas figura a fejembe, és az is-is törvény. Ami létezik, az él is, és hogy csak rendszerben szabad bármit értelmezni. A rendszerek pedig az értelem fejlődésével bukkannak elő a benn ébredezőnek.

Az alkotás pedig akkor is csoportmunka, ha egyedül alkotom, mert szavakban gondolkodunk, és már a beszéd is évezredek, ha nem milliók gyűjteménye.

No meg az impulzusok is szükségesek hozzá. A tovább billentés.

A műkotlóssal megálltam, és meg akartam mutatni Feriéknek. Ők fogják használni, és van ötletem, de szóljanak hozzá. Kértem pénteken, de nem jöttek át. Nem is haladok vele. Mélyebbre fúrtam a foglalatokat, hogy több helye legyen a párologtatónak. Tegnap befűztem a hőérzékelőt, és szétkaptam a tálcákat összefogó vasat. A csavarok vége akadt. Befelé fordítottam. Így a kontraanyák nem akadnak, a csavar feje kisebb, min a két anya együtt. A keretre hungarocell kell, abban el fog férni.

A ventilátorok maradtak mára, és várom a hőmérőt. Ez a NET-es kereskedelem nem gyorsabb semminél. Ez is csak behúzás egy újabb trükk. Az egyedi szállítás miatt drágább is, és nincs raktáruk. A debreceni cég külső raktárat hirdet, és 2-3 napos szállítást, majd a visszaigazoló levelében 5-7 munkanapos szállítást.

Már nyáron is toporogtam a harang miatt. Aki gyors volt, Bp-re küldte, nem ide, aki meg lassú, az pedig 30 nap. Ennyi idő alatt ideért Kínából is a kapcsoló.

Műkotlós

Napok óta ezen dolgozom.

Feritől elhoztuk a hűtőszekrényt. Az oroszt dexion elemekből kiválogattam három keretre valót, és elvittem Zolihoz meghegeszteni. Megrendeltem a hőfokszabályzóhoz az alkatrészeket, meg a hő- és páratartalom mérő modult.
A NET-en talált minta alapján lekoppintottam, meg kicsit átterveztem a panelt. Mármint a hőfokszabályzót lekoppintottam, a szilárdtest relé kapcsolás panelját átterveztem.
Ha legközelebb csinálnám, már egy panelre tervezném. Itt is csak az alkatrészméretek miatt volt szükség rá, illetve mert PC tápegységbe gyömöszöltem bele.

Amit Feri adott, abba nem fért bele, ezért a javításhoz használtat áldoztam be, de édesmindegy, mert akkor ez lesz az erőművem ezentúl.
Kikapkodtam tápomból a csatlakozó aljzatokat, a hűtőfüleket elhajtottam, így mindkét panel befért, és a 230V-ot fix-re kötöttem a hűtőszekrény eredeti zsinórjából.
A fűtésnek három izzót tervezett a mintaadóm, azokat hagyományos földeletlen konnektorral csatlakoztatom. A hőérzékelőnek tuchel aljzat és dugó került, a belső légkeverő ventillátorok késes csatlakozót kaptak. Csak, hogy még véletlenül se lehessen elcserélni.
Tegnap a fűrészelés napja volt. A tojástartó keretekbe műanyagrács került, és a rácsokat műszaki cérnával (aludróttal) varrtam le. A szegélyt pedig furnérből fűrészeltem ki. Illesztőfűrésszel, mert motorossal nem sikerült volna olyan egyenesre a 3cm széles csíkokat.

A hűtő falát átfúrtam, és hosszú csavarokkal böktem át. A csavar végén hintáznak a keretek, hogy ne a tojásokat forgassa majd Jolika, hanem egy billentés ide, vagy oda, és az embriók nem tapadnak fel a tojás belső falára.
Csak a fal nem tartja meg, lekonyulna, ezért laposvasból belül is kapott egy-egy csíkot.
Még akad, van vele tennivaló, de közel már a megoldás.
A három tálca együtt mozdul. Az összekötőnek már nem jutott laposvas, még egy dexion elemet szétvágtam hosszában. Alig vitte a lemezolló. Most nézem, még véraláfutást sem szereztem, pedig máskor mindennapos jelenség.
A négyes anyákkal voltam bajban. 3x2x2, azaz 12 darabot kellett összevadásznom a dobozaimból.
Sok csavaros dobozt nem hoztam még ide Komjátiba, mert az a pár darab, ami a biciklijavításhoz kell, kerül innen-onnan. Az ajtókhoz használt kapupánt csavarok sokkal nagyobbak, a bontott mosógépben sem volt. Mindegy, azért összejött.
Nagyon hiányzott a menetfúró és vágó készletem. Az idehozott T. Gazdagságos már hiányos, és kopott is.
Fűtőtestnek az izzókhoz kellett foglalat. A csillár pont hármat tartalmazott. :-) Úgyis egy búrája törött. ( Azóta miszlik :-) A legjobb helyen folytatja tovább az életét.
Ha egy kicsit felmelegszik odakinn, akkor jön az érzékelők és a ventillátorok behuzalozása.
Addig meg forog még a római-jog római-katolikus római... összefüggéseken a fejem.
Attila és Róma birodalma úgy tűnik, ma is él. Az erőviszonyok ugyan sokat változtak. Emberek cserélődtek, de a fény és sötétség birkózását szavakba csomagoló emberi elme még ma sem lépett túl az alapkérdéseken.

... s ha már alapkérdés, ez az ember belegondolkodott a fejembe.  Tóht Feri gyakorlatias gondolkodása után egy elméleti birkózó.