Garád

"Garád, (1), (gar-ád v. gar-a-as, am. kerítő hely, v.ö. GAR kiavolt önh.) fn. tt. garád-ot Rokon a vékony hangn kert, kerítés, továbbá a latin hortus, német Garten, illir, orosz, lengyel grad, gorod, tót hrad szókkal. Általán am. kerítés. Különösen felhányt földből való, fűvel, gyöppel, vagy bokrokkal benőtt kerítés, gyepű. Kertek garádja."

Ezt olvastam a Czuczor-Fogarasi szótárban. Miért?
Keresem a nevem értelmét. Ebből a szóból tudom legegyszerűbben kitorzítani a Gárdus-t. Gyakoribb változata a Gárdos. A garádusból, garádosból rövidíteném.  Tehát valami kerítőféle lehetett a névadója családomnak. Dédnagyapámat Nagymihályig tudom visszamenőleg. Jártam még Csehszlovákiában, és ott Mihalovcéban megtaláltam a templom anyakönyvében. Postás dédnagyapám volt.

Ma ezzel telt a napom vége. Illetve újrahallgattam az előadásait Kiss Imrének.
a régebbi még döccenősnek tűnt, de a pár napja felvett műsora gördülékeny, és humoros is.
Elővettem a nyáron készített felvételeimet, és van egy domb, ami nekem is épített peremes hegynek tűnik, de még nem merném megnevezni. Ha válaszol a levelemre, akkor átküldöm neki. Igaz, én ebben a kál várja láncban nem főútvonalat, hanem csak mellékágat sejtek. A falvak nevét pedig  rágni kell, forgatni a fejemben, mert Hídvégardó és Tornanádaska őriz a vizes munkára utaló nevet, Komjátiban pedig malom volt, és a Bódva folyó völgyében fekszik. Viszont a mellette vonuló hegylánc teteje lapos. Tölgyesében a dolinákba beleszerettem, és remélem, sokat fogok kujtorogni közöttük.
Még jobban érdekel az a hosszú csövekkel kútban kotorgató megoldás. Nem értem, hogy működik, de ha fűtésre alkalmas gázhoz lehet jutni vele, akkor ez közkincs, és nem túl gazdag környék, tehát házi hasznosítását nem is csak magamért, de azért a közösségért is jó lenne kiokoskodni. Szél van bőviben, a mozgatáshoz valami szélkereket is összefabrikálnék.
Nem szaladok előre. Csak reménykedem, hátha válaszol a levelemre, vagy máshol is rábukkanok a jelenség nyitjára.

Csak tátom a számat, mert nem tudok magyarul

Megint a vallásról

Nagy várakozással készültem a Yotengrit könyvekre. A Büün vallására. Eddig még nem csalódtam. Az összehasonlításoknál tartok, s azonnal belekapaszkodom a abba a kevésbe, amit már a bibliákból korábban hallottam.
Micsoda kitekert logika kellett a férfi elsőségének megmagyarázásához? Hogy a bordáját húzta ki az isten, és abból faragott asszonyt. Érti ezt valaki?
Az isten lehajol a földre, és gyúr egy embert, utána nem hajol le újabb földért ugyanott, és csinál belőle másikat. Nem, mert inkább kivesz egy alkatrészt, ami hosszúkás, kemény és görbe, és abból lesz egy gömbölyded, pihepuha szépség.
Hát ehhez a logikához kell némi napszúrás.  Alkotója biztos nem ügyelt a fejére.
Igaz, ezt az oldalbordás történetet nem találom a netbiblia keresőjével.
Hát nem logikusabb egy ősanya képe, aki világrahozott minket?
Nufi korábban említette már, mennyire nem való európai gondolkodásra a keleti kultúra. Ott sokkal kevesebb fizikai erőfeszítéssel megszerezhető a léthez szükséges ennivaló és fenntartható a testhőmérséklet. Itt -  hozzájuk képest nyugaton, de még inkább északabbra - az alkotó elme másra programozott minket. Másra volt szükség. Bonyolultabb épületek és ruhák kellettek. stb.
A bonyolult dolgok előállításához pedig sok féle anyagra is. ....
Ez a logika még kifejtés alatt van, most nem folytatom. Csak annyit mondanék előre, hogy nem nehéz illeszteni a Büün rendszeréhez.
 *
Nufi most a templomba ment Bélával.  Előtte megmosta a fejem, tüske maradt benne a hazatérés bejegyzéséből, hogy leszóltam Lacit, mintha nem jól vigyázott volna az apjára. Nem annak szántam. Annyira nem, hogyha mégis annak látszana, megkövetem Lacit. Egyszerűen arról szóltam, hogy egy nő  annyira szellemi központja egy családnak, amennyire mi, férfiak nem.
Ma éjjel kétszer ugrasztotta ki az ágyból Nufit Béla. Lacival itt óránként ezt művelte. Ennek ellenére Laci még a nyáron szétesett zárat is megjavította.
Erre vagyunk mi, férfiak. Kisebb műszaki feladatokra. A-ból B-be eljutni. Nem egy nem tudni mikor kezdődött, sohsem ér véget folyamatot állandóan kézben tartani.

Ducikirályfi

Hol volt, hol nem volt, az óperencián innen, de a kerek erdőn túl, volt egyszer egy öreg király, s annak egy kisfia, Ducikirályfi. Békésen éldegéltek az udvarukban. A királyné intézte az ország ügyeit, a király pedig a palota körül tevékenykedett. Megmutatta a mestereknek, mit hogyan kell csinálni, és zsörtölődött, ha valami nem úgy volt, hogy jó lett volna.

A királyfi pedig kíváncsi volt. Elleste apjától, amit lehetett, de szegény királyságukban nem jutott neki ló, csak az apja hintaján kocsikáztak, ha országlásra adták fejüket, és a palota kertjében bújócskázhatott a mesterekkel ebédidőben.

A szomszéd királyok persze gazdagabbak voltak, és igazi vasgyúrókat neveltek, még a királyi óvodába is, iskolába is aranyos kardokkal, gyémántos hercegi koronában küldték csemetéiket, és dicsekedtek az ifjak mindenfélével. A kis Duckirályfi pedig hallgatta őket, ritkán szólt, inkább elvonult a sarokba, és kavicsokat válogatott, gyermekláncfű dudát készített, megtalálta a fűben a négylevelű lóherét.

Történt egy nap, a lovagi tornaórán, hogy a bordásfal rúdjából Henczegi királyfinak szálka került az ujjába.

Volt nagy bömbölés, sírás-rívás, de a szálka csak befelé bújt a sebbe, nem segített a szívogatás, piszkálás.

Duci királyfi pedig fel volt mentve a bordásfali gyakorlatok alól, ő csak a hangoskodásra nézett be a lovagi-tornaterembe.

Megkérdezte, mi is történt, majd nem szólt senkinek semmit, csak felszaladt az osztályterembe a körömcsipeszéért. Visszatértekor annyit mondott Henczeginek, húnyja be jó erősen a szemét, és nyújtsa ki az ujját. Számoljon háromig.

Egy.... kettő....

Háromig már nem is jutott el, kinn volt a szálka.

Ettől a naptól fogva Ducikirályfinak Henczegi lett legjobb barátja, és különtornára is beíratta, hogy együtt gyakoroljanak a bordásfalon.

Még lovagolni is elvitte a kerek erdő közepére júliusban, de ez egy másik történet, és csak annak mesélem el, aki kíváncsi rá.

Budafok

Hazatértem. Persze az agyam még ott jár, de nem tesz semmit.Ezt is meg lehet szokni, mint a szabadságot. Más fajta szabadság ez, és más fajta az.
Az ottrezgés vége a lecsengés. Hasonló tevékenység az itteni teendők felvétele.
Lecsengésnek a műkotlósban alakalmazott tápegység javítását választottam. Van itthon pár begyűjtött nem működő számítógép enegriaforrásom. Ezek a tápok nem működnek, és vagy doboznak, vagy alkatrészbányának tartom őket, de nem mindet szedtem nagyon szét, mert - lám Komjátiban is jól jött - lehet ételme a helyreállításnak is.
A 494-es ic, amire gyanakodtam sokáig, elég stabil jószág. Ahol nem volt égett panel, és csak nem indult a ketyere, kiszáradt kondenzátorokat találtam. Akarok tartalékot is, meg változtatható értékű, úgynevezett labor tápot is alkotni itthonra.
Erre a legjobb a régi XT házakban lévő táp, mert jó nagy doboza van. Már párat elhasználtam a pákatrafómra is, meg erre-arra. A labortápnál célszerű műszert is akasztani a kimenetre, azaz láthatóvá tenni az épp folyó áramot, és a beállított feszültséget. Áramra a mutatóst (analog), feszültségre számjegyest (digitális) fogok belefaragni.Magnó és erősítő élesztéshez tökéletes. A rádiókat zavarja, de nem volt még teljes 'kondiátömlesztés' utáni, és összerakott tápom, ezért elképzelhető, hogy arra is jó lesz. Majd kiderül.
Tegnap kibicikliztem a Yotengrit sorozatért, meg a Szarvasénekért a Krisztina útra. A Püski kiadó boltjába. Illetve megvettem Tóth Feri könyvét is. A Madarat tolláról, embert istenéről -t. Végigolvastam majdnem együltő helyemben.

Most lenne jó átmenni Péterhez, és tartani egy kis agymozgató átbeszélést. Nufi szellemileg nagyon leterhelt Béla miatt.
Eleve úgy jöttünk haza, hogy Béla lába cipóvá dagadt, sebesre dörgölte a már gyógyultabb állapotban lévő bokáját. Laci - Ildi öccse - kimerülve a szokatlan erős pszichés és fizikai terheléstől -  biztos alig várta, hogy hazatérhessen.  Íme a bizonyíték, a nő sokkal erősebb a férfinál.
De visszatérve a Tóth Feri könyvére, kötelező olvasmánnyá tenném középiskolában, ha nem pont az ellenkezőjére fordítanám vele a célját.