Most épp egy tűzhely miatt morog rám a gazdi.
Öreg Vesta jószág, és télen eldugult a sütő szelepe. Szétszedtem, kitakarítottam, mint az anyuét, és egy doboz tojással távoztam.
A takarítástól szép kék lánggal égett a sütő, és azonnal körbeszaladt a láng.
(Előtte nem szaladt körbe, és nem ért el a lángőr hőeleméig.)
Sajnos ez nem volt hosszú öröm, mert rövid időn belül a biztonsági szelep elzárogatta a sütő lángját.
Ismét meghívtak, és én kivettem a biztonsági szelep hőelemének csatlakozási pontját, a rajta lerakódott valamit eltávolítottam, szép fényesre takarítva visszaszereltem, majd örömömre azonnal megállt a tűz. Összeraktam, és megkértem a háziasszonyt, most ő gyújtsa be.
A láng nem maradt meg.
Ekkor úgy döntöttem, cseréljük ki a hőelemet a mágnesszeleppel együtt. Majd ha megyek Miskolcra, hozok.
Mikor?
Nem tudom.
Na ez lett a vesztem.
A hét végén bringára akartam pattanni, hogy megjárjam Miskolcot. Erre anyu is cirkuszolt, hogy ne biciklivel, meg Nufi is jobb szereti, ha nem két keréken, de anyu vérnyomása felkúszott 200/140-re, - jobb a békesség - elfogadtam: megyek a szomszéddal. Miskolcon van dolga, elvisz autóval.
A miskolci bevásárlókörút így csak a péntek délután egy részére korlátozódott. Eleve fél kettőkor, vagy utána indultunk el. Nekem hosszú volt a lista, nem jutottam el a gázos boltba.
Tegnap már jött a sértődött érdeklődés, hogy nem tudott sütni az asszony.
De hát én nem vagyok gázos. Nincs alkatrészkészletem, csak a magam és családom készülékein edzettem.
Nem tagadom, a szakirodalmat is olvastam, és a gázelemző készülékek javításánál is szereztem négy évnyi gyakorlatot. Életveszélyes javításba nem megyek bele. Nem kötök ki biztonsági szelepet, és szappanhabbal mindent ezerszer ellenőrzök.
De már megint mentegetőzöm, pedig a történet még nem jár a végén.
Ma bekukkantott Arzén is, hogy nála is ugyanez a baj van a sütővel.(Arzén családtag, anyu unokatestvérének a férje.) Nem marad meg a láng. Nála már cseréltem tavaly nyáron a gázrózsán, és akkor is ő hozta el a gázos boltból az alkatrészt. Most is így lesz. A sütőhöz hosszú hőelem kell. A másnesszelep ugyanaz, mint a múlkor.
De jó! Alakul a megoldás. Van egy másik Vesta tűzhelyem, amivel megvettük a házat. Én elhoztam a Bosch-t Budafokról, tavasszal ki is cseréltem. Addig Nufi hetente többször sütött benne mákost nekem, tököt Bélának, napi használatban volt a teteje. Kitakarítottam a Vestát, hogy kölcsönadjam a morgósnak.
Elhozom a másikat, Arzénnak pedig a rosszból odaadom a megvásárlandó alkatrészeket, és magának is, meg nekem is megveszi, ami kell.
Átbicikliztem, és lebeszéltem a tulajjal, csütörtöktől szombatig az enyémet fogja használni, ha neki is jó.
Rendben.
De még kis lakatosmunka van rajta, később hozom át.
A lakatosmunka pedig a hátsó gázrózsát érinti. Körbe elkorhadt alatta a lemez. A takarításnál el is engedte. Vágtam alá lemezből megfelelő méretet, és a tizen-huszonéves ráégett szutykot is levakartam a vasról.
Erre rá is ment a napom. Este hétkor vittem át a tűzhelyet, hogy holnap bekötöm. Még a flexi csövét kell megkeresnem. Azt még leszereléskor eltávolítottam. Az volt a tervem korábban, átalakítom palackosra. Oda pedig gumicső és nyomáscsökkentő kell.
(Meg más méretű fúvóka is. De az már csak akkor, ha valaki megveszi.)
Ekkor ért a hidegzuhany, hogy már azt hitte nem is jövök, meg hogy már le akart feküdni.
Hm.Hétkor? Még világos van.
Az az érzésem, hogy megint az alkohollal beszélgettem, vagy én vagyok túl lusta, esetleg nem érthető, ahogy kommunikálok.
Én ezt a tűzhelyet azért akartam megcsinálni, mert segíteni akartam. Tudom, hogy nem gazdag család.
De álljon meg a világ! Nem mindenáron.
Ha nem lesz jó a tűzhelyem, akkor kihajintja. Arzén meg ilyen... olyan... szóval nem barátja.
Hát ha ilyen lesz a hozzáállása józanon is, akkor elhozom a sajátom, és hívjon magának szakembert. A tojást pedig kifizetem.
