Régi vicc, de 'teccik'

Az Isten kétféle bort teremtett: a szürkebarátot és a leánykát.

 A szürkebarát és a leányka csinálja a többi bort úgy, hogy a szürkebarát
 beteszi dugóját a leánykába.
 Na már most:
 Ha a dugó pont jó, akkor ezerjó.
 Ha a dugó puha, akkor a leányka elkezd szomorodni.
 Ha a dugó el van szoritva, akkor kéknyelű.
 Ha a dugót felapritva teszik a leánykába, akkor szemelt rizling.
 Ha a dugó nehezen megy be, akkor visontai.
 Ha a dugó sehogyan sem megy be, akkor pusztamérgesi.
 Ha a leányka nem kap dugót, akkor csongrádi vörös.
 Ha a dugót egy másik szürkebarátba teszik, akkor homoki.
 Ha a leányka nem akarja a dugót, akkor kövidinka.
 Ha a dugó csavaros, akkor furmint.
 Ha a dugót rossz helyre teszik, akkor malaga.
 Ha a szürkebarát 25 éves, akkor bikavér.
 Ha a szürkebarát 75 éves, akkor aszu.
 Ha a szürkebarát költői hajlamú, akkor siller.
 Ha a leányka néger, akkor pinot noir.
 Ha a leánykán erényöv van, akkor vaskuti.

*******************

Aztán vallomás.

Ez lenne a  mai bejegyzés címe, de csak kínból, mert az, és mégsem az.
Reggeli közben Nufi egy dal szövegét mondta, és nekem semmit sem mondott. Demjén és Katona Klári dala. Ahogy mondta a szöveget, én kikaptam belőle a ritmust, és tovább dúdoltam.
Ő rácsodálkozott, mennyire nem tudom a szövegeket, én pedig annyit mondtam, hogy ez bennem a megfojtott zenész.
Nem elfojtott, hanem megfojtott. Nem él. Nem adtam neki levegőt, csak a gének kandikálnak elő, mint feltöltött tó medréből eső után a hosszan csillogó pocsolyák.
A beszélgetés fonala, vagy hogy vizes hasonlat legyen, a csermelye arra kanyarodott, hogy ez bennem biztosan valami kielégítetlenség, vagy kudarcélmény, pedig ha én fojtottam meg, akkor nem lehet kudarc.
Most este újra eszembe jutott, és forgatom a gondolatot. Örvénylik tovább.
De hát megmaradt a zene mindenhol köröttem, és nemrég kitört belőlem a zokogás apám egyik sokat játszott dallamára. Az érzékenységem nem titkolom. A gondolkodásom ma is inkább érzelmi és ritmus alapú. Az érzelem helyére könnyen beillesztem a dallamot.

Szia!

paradicsommag

Állítólag a paradicsom és paprika magot már most el kell ültetni január-februárban, hogy palántát nevelhessek. Kérni fogok Mari nénitől, neki mindig szép van, és saját magot fog, nem boltit vesz. Illetve Nóri igért még Nufinak, és ha nem leszek nagyon pofátlan, akkor az övéből is kérek.
Ha kiveszem a rádiót az ablakból, oda elfér pár dobozka, és kipróbálhatom, hátha nekem is sikerül.
Még az egyetemen dolgoztam Leskó Pistával, és nagymamának akkortájt vettük a telket Szirmabesenyőn, és az öltözőnkben sok kis palántát öntözgettünk, de már nem emlékszem, lett-e belőle termés.
Ha havat gyűjtök, akkor az olvadékból öntözve természetes vizet kaphat. Vagy a kútvíz lenne jobb? Majd kiderül.
Az biztos, hogy a csapvizet nem szabad, ezt már megtanultam.
A bab-kukorica párosítást is ki akarom próbálni, de nem felszántott, csak bottal kilyukasztott földbe dugva. Ez azt is jelenti, hogy kis területen lesz a próba.
Ha kész vagyok az erősítővel, ma megforgatom a komposztdombozt, hátha lelek annyi földnek valót, amiben a palántázást elkezdhetem.
Egészen feldobódtam, amint a katétercserén túljutottunk. Béla ismét új csövön pisilhet.
Már csak a nyakmerevedésem kell valahogy kikezelni. De hát nem lehet minden tökéletes.

A második klipp a Tánc az ördöggel, és Attila blogjára szántam, csak nem tudok még egyszer kommentelni.
Fontos mert ezt a címet már többen is használják, és nincs benne a dobszóló, pedig az lett volna a fontos.

A zene érdekessége még, a HÉT műsora szignálja is volt.

Hova tűnt a kis vörös?

Ma reggel Nufi úgy jött elő a macskakajával a teraszról, hogy a macskák sehol, és Dörmincs is csak hívogatásra jött elő a padlásról.

Odatettem a teavizet, majd indultam a kacsáknak kitenni a búzát. A fáskamra vonalában jókora kutyalábnyomok ejtettek gondolkodóba.
A baromfikat kieresztettem, meghámoztam a narancsot és banánt a reggelihez, hogy kiüríthessem a komosztdombra a törpeszemetest.
A kutyalábnyomok mentén lépdeltem a komposztdombig. Karnyújtásnyira a tavaly ültetett fa mellett hosszú kaparás.
Ilyet nem szokott kutya ásni. Az üreget kapar, aztán ott hagyja.
Mentem tovább. Szarvasnyomok a kerítésig. A kuyalábnyomok mellette.
A saroknál ugrotta át a kerítést.
Szép kis állatkertem van.
Visszajöttem reggelit készíteni.
Az ajtóban pedig ott 'vigyorgott' a kis vörös cica.
Hhhh....
Megnyugodtam.

A meleg kályha hamarabb begyullad

Budafoki túrám miatt a másik szoba nagyon kihűlt.

Napokig tart tisztességesen befűteni, de itt Nufi fűtött rendesen. Ez pillanatok alatt begyújtható.
Tegnap ujjgyakorlatként János akkutöltőjével szórakoztam. Kibányásztam valami 24V-os 4A-es tápból NDK-s tirisztort, ami lehet, hogy szovjet, csak latinbetűs. Kiforrasztottam minden félvezetőt. Az UJT helyettesítő kapcsolás is már nyugati tranzisztorokkal működik. Amikor a korábbit elhozta, akkor adtam neki ezt a töltőt, mert elronthatatlannak gondoltam.
Az előlapon a csatlakozó szorítók elferdültek. Szerintem nem húzta meg eléggé a csavart, és attól melegedett.
A lényeg, hogy elemezve a kapcsolást, lehet, hogy jó készüléket javítok, mert csak akkor ad ki töltést, amikor akkumulátort lát a sarkain. Ha nincs indítófeszültség, nem dolgozik.
Én meg abból indultam ki, hogy nagyon zörög a tranzformátor. De az terhelés nélkül is.
Vissza fogom építeni az eredeti tirisztort, és úgy is kipróbálom. Csak valami lemerült, de legalább 10V-ot még kiadó akkut kellene kerítenem.

Tényleg, nem is meséltem még, hogy Berger Lacitól kaptam egy noteszgépet. Lenovo. Borzasztó lassú volt, nem működött a tapipadja, meg érzékeny a kijelzője. Egy kis mozdulat, és nem látszik a képtartalom.
Az egér BIOS faillsafe beállításra visszatért, a Vistát SuSE linuxra cseréltem, a kijelzőt még nem bántottam, de jó kis masina ez. Még 19V-os adapter kell hozzá. Egyenlőre Nufi FujitsuSiemens gépéről átraktam, azzal működik.

A bicajom is elhoztam. A lámpája letört, az javítható. viszont a kedvenc bringakomputerem, az Aldis Bikemate beadta a kulcsot. Az jobban fáj.
Valakit kell kerítenem, aki jár Aldiban Bp-n, hogy vegyen nekem egy újat. Hátha... hátha.

A kacsáim megismertek.
Ma reggel a csámpásabbik asszonykát szeretgette a gácsérja, és annyira multitaszk működött... miközben dúlt a szerelem, folyamatosan szürcsölte a vizet a kis kádjukból. Biztos nagyon felforrósodik, kevés a külső hűtés. :-)