Újabb képek

A reggel a körfűrészasztalom betétjének faragásával telt el.  Plexi lap volt a felhúzható forgó tárcsa mellett, de eltört, és a következő vékony plexi sem tartott semeddig. Ez is ki fogom venni, amikor tüzelőt aprítok rajta, de most az öreg fát egyengettem körbe vele. Egyrészt leszedte a megpuhult külső réteget, másrészt párhuzamosabb lett. Mert még nem árt ezt sokat gyakorolni.
Délelőtt Nufi kivitt minket sétálni, de Béla meggondolta magát félúton, s Nyafival a Bódvaparton jöttünk haza, Nufi pedig visszafordult Bélával a Malom út végén a 'K nullás' kereszteződésénél.
Ma eseménytelen volt a Bódvapart. Nem volt őztámadás Nyafi ösztönei ellen.
Vagy tízszer berohant fürdeni, és a híd előtt pórázra jött. Láttam, hogy az út túloldalán mozognak emberek és traktor is van. Jobb a békesség. Feriék voltak kinn. Feri fehér manónak öltözött. Gondolom, vegyszerezni készült.
Délután Nufi tovább festette a kerítést, én meg kergettem a játékvezérlőmet. Volt egy kormány, amit vagy nem hoztam el Budafokról, vagy jó mélyre dugtam el.
A három botkormány mind RS232 dugós, nekem meg game portra kéne. Abban nem csak kapcsolók meg 555 van, hanem potméterek is.
Állítólag Bélának volt, de vagy az is Commodore joy, vagy még nincs meg.
Közben előkerítettem a 90 fok összeragasztásához való szorítókat a 22 padlásáról, és ismét akadályba ütköztem. A gear vágóm nem fordul el 40 fokra sem. Az eredeti vezetője alumínium volt, és eltört. Ez is tüzifa miatt, de már régen. Fából pótoltam, de ott vastagabb kell. Alighanem ezt is szögvasból muszáj újra megalkotni.
Szóval ma vonalzó és illesztő kézifűrész volt a gyorsabb megoldás.
Még lekentem valami kulimásszal, ami nagyon híg, ragasztani csak holnap akarom. Addig hadd száradjon. Még a sámlijaim is - vagy horgász szék inkább? - javításra szorulnak. Nem tett nekik a tél jót. A támlásat átmázoltam étolajjal Annak más baja nincs, de a két összecsukható nagyon rozoga lett. Ott lehet, hogy újból le kell gyártanom az elemeit.
Hat ez volt május 1.
Munkával ünnepeltem.

Elegendő megtiltani valamit, és mindjárt fontossá válik

Hosszabb kihagyás után a tegnapi blogbejegyzés jól esett. Pedig komolyan kiégett villanykörtét mintázott a billentyűm, mihelyt a gép mellé ültem. Üzemi sötétség fényelnyelő fekete lyukként még a környzetem is eltakarta.
Most meg még a famunkához is kedvet kaptam.
Sajnos a kerítés festése várat magára. Állandóan esik az eső. A fáskamrában tárolt elemre próbamázoltam az új festékből, majd nekifogtam Nufi szárítójának is. A két talp már megcsavarozva és ragasztva várja a holnapot, a keret a tetejére még csak méretre metélve. Oda valami bonyolultabb illesztést gondoltam, mert valódi ócska fából dolgozom. Kiszolgált, lecserélt tetőleceket igazítok a szalagfűrésszel. Már kezdem felfogni, hogy nem illik tolni neki, csak csigatempóban, mert azonnal elkanyarodik. No meg nem akar mindig elindulni. Hallom, hogy küzd a segédfázissal a motorja, aztán mégis elindul. De ha minden motyót azonnal kezelésbe veszek, a munkafolyamat megáll, és hátrál két lépést.
Amikor csak morog, belendítem egy bottal, aztán hajrá.
Laci bácsi talált nekem imbuszkulcs készletet. Mintha figyelmeztetne, hogy lóg a kilincs a padfeljárón. Nem volt egy percnyi, amíg meghúztam vele, és mióta halogatom? Ja, és volt másik készletem is, csak nem kéznél.
Ma voltam pelenkáért is Szilason. Ez három havi mennyiség három nagy dobozzal. Volt már róla fénykép a blogomon. Remekül elfér a a bringautánfutón. Ma is csak felkötöttem adrótszamaram mögé, de nem lehet vele jól haladni, mert táncol, ha gyorsan megyek.
Ezt már korábban is művelte, de lassítottam, és betudtam a házi készítésnek.
No ma megmutatta, mi a baj. Kicsit gyorsabban mentem, és az egyik kereke kiugrott a helyéről, az árokból kellett visszahoznom. Lerázta a csavarját, mert a külső gumi kibújt egy arasznyi hosszban a peremből. Ettől ütött, és táncolt a hátam mögött.
Visszaraktam Szilas előtt, és csigatempóban mentem tovább, majd hoztam haza a teherszállítmányom. Ha lett volna nálam pumpa, akkor ez sem lett volna gond.
Tanulság?
Amit nem mindennap használok, azt tüzetesen ellenőrizni kell.
Holnap még a Nufi összecsuklott széke is sorra kerül. A kemping szék vékony csőből van, hogy könnyű és összecsukható legyen. A háttámla felhajtáskor a végén ütközik az ülőlap keretén. A keret megerősítve acélfolttal, de a cső vége szépen meghasadt, és egyre hátrébb engedte a támlát, majd egyszer megadta magát.
Oda kell egy centis vascsövet húznom, és ha sikerül, még bedugózom kemény fával.
Most pedig 50-es évek zenéjét kaptam elő.

Igazi örömzene.

Képek

Az első próbák.

 A zár. Ha esik az eső, akkor szorul, de egyébként jó.

Nem sablonoztam, nem is lett egyforma.

Nyafi megázott, de nem menne be a házba. Ilyenkor is játszani kell vele.

Kihagyni, vagy befejezni?

Nem megy már a webnapló. Nyögve, kapaszkodva, és nincs szárnyalás, legfeljebb zuhanás egy ballépés után.
Erről énekeljek másoknak?
Tudom, a varjú is énekes madár. Csak kevesen élvezik a trilláit.

kiskertajtó

Így hiteles, egybe írva. Anyu emlegette, ha valamit nem akart megvenni nekem.
Most én építem.

Először is kell hozzá  segítség.

Bicikli hazahozni az alapanyagot.

Szerszámok és szög.

Ezt az 50m tetőlecet toltam haza Szilasról.

Még az átlós merevítő nélkül, mert az holnapra marad.

Mázolás előtt.

... és hátulról. 

Nem bonyolítottam túl. A tetejét le akarom faggyúzni. Nufi lazúrral lekeni,

A kapu leceit  ugyan akartam összeereszteni, de Nufi lebeszélt róla, és úgyis neki készül.

Most jönnek még az oszlopok, csak utána a kerítés.