2020. február 10., hétfő
2019. október 23., szerda
2019. október 22., kedd
Na jó!
Ha már úgyis kinézte belőlem Nufi, akkor megírom a mai nap történetét. Csak az időpontokat fogom keverni. Talán, mert a közelebbire emlékszem jobban.
Pár perce elmeséltem, hogy nem ismertem fel Hegedűs D. Gézát. Azt hiszem, dokumentumjáték filmnek hívják a műfajt.
Kudelka néven alakította az egyik főszerepet 'A hentes, a kurva és a félszemű' című filmben.
Nufi szerint perverz vagyok, amiért ilyeneket nézek. Pedig csak levezettem a mai nap baját vele.
Reggel már felébredtem öt óra felé, és a nanoVNA-ról néztem jutubis filmet. Az új műszerecském, ami tegnap érkezett. Van mit tanulnom vele.
Utána még ejtőztem, s a reggeli osztáskor a macskák a kutya után jönnek a madaraim. No ez volt a kezdő tökönrúgás. Nagy csend fogadott. Az összes tyúk az ólban átharapott nyakkal feküdt. A kakas pedig taraját vesztetten kopasz nyakkal fogadott. Nem kukorékolt.
Nufival reggeli közben megtárgyaltuk, hogy ez a mi bűnünk, mert oda kényszerítjük, ahol nem tudnak védekezni.
A menyét - mert annak szokása csak a vérét szívni és otthagyni a tetemeket - a hullámpala tetőn jutott be ott, ahol eddig rongyokkal volt bedugva a rés.
Egy óra gondolkodás után az égetés mellett döntöttem. Elásni nincs értelme, mert a bejáró ebek úgyis kiszednék éjjel, vagy holnap nappal Nyafi.
Ezzel el is telt a délelőtt.
A harang megint csúszik egy napot.
A testekről leégett a toll, aztán kivettem bádogdobozba. Majd megkapja apránként a kutyánk. Kármentésnek nem túl jó, de mégis valami.
Délben beállított Bandi két akkutöltővel, meg egy gyanus memóriával. Mondtam, hogy majd este ránézek a memóriára.
Ebéd után még egy 20 perces film a DNA használatáról, és utána jött az előtét ellenállás dobozolása.
A lyukacsos lemezből kivágtam az oldallapokat, és pihenésképpen megnéztem Bandi kisebbik töltőjét. Azt mondta, szikrázik, csak lassan tölt.
Egy trafó sok kivezetéssel, a graetzhez vezető kivetetések szigetelése összeolvadva. A négy dióda alatt elszenesedve a bakelit. A csavaros diódákon lötyög az anya.
A bakelitet üvegszálas panelre cseréltem, az anyákat meghúztam. A műszere nem érdekel. Mérésre 25V-tól mutat 50V-ig üresjáratban.
Közben eljött az öt óra, és jöttem vissza kutyadélutánra.
Nufi már játszott vele. Én még levágtam a kakast. Sajnálom szegényt, de vagy én, vagy visszatér este a látogató, és akkor egy baromfiból sem eszünk.
A kutyadélután sötétedéssel véget ér. Én áthoztam a bográcsot, és felszítottam a tüzet. Kibontottam a kakast.
A véres tevékenység után ültem le megnézni ezt a játékfilmet. A film vége felé Kudelkát (Hegedűs D. Géza) a hentest a félszemű feldarabolja.
Nem érdekes?
A filmet tegnap töltöttem le megnézni.
Tegnap morogtam Nufinak, hogy a kis fák tövére hordott avart a csirkéim mind szétkaparták, pedig tavaly télen is milyen jó volt. Ezéven már termett is a fa.
Mit tegyek, hogy ne kaparják szét?
Megoldódott. Bár nem így... így biztos nem szerettem volna.
***
Tegnap levelet fogalmazgattam Attilának, mert blogbejegyzésében a politikai párbeszéd hiányán rágódott. Puzsér dobta fel a témát.
Még odabiggyesztettem a blog végére is, hogy a média miatt. De pontatlannak érzem minden megfogalmazásom. Nem tudom rendesen körbejárni, hogy a médián keresztül vetített mai valóság szisztematikusan kever olyan híreket, amitől bármilyen csoport sértve érzi magát. A lényege a médiának ez az 'oszd meg' és az uralom láthatatlan marad.
Belebotlottam még egy előadónál a jutubin, hogy a korrupcióra az egyiptomi szövegekben is találnak utalást. A római társadalom már készből dolgozott.
A piramis építőknél volt olyan közösség, mint amit ma szakszervezetnek ismerünk. Ez nekem kicsit gyanus, mert Borbola eddig ilyesmiről még nem számolt be, de Arany János fordított görög drámát, ahol már minden politikai eszköz használatban volt.
Pár perce elmeséltem, hogy nem ismertem fel Hegedűs D. Gézát. Azt hiszem, dokumentumjáték filmnek hívják a műfajt.
Kudelka néven alakította az egyik főszerepet 'A hentes, a kurva és a félszemű' című filmben.
Nufi szerint perverz vagyok, amiért ilyeneket nézek. Pedig csak levezettem a mai nap baját vele.
Reggel már felébredtem öt óra felé, és a nanoVNA-ról néztem jutubis filmet. Az új műszerecském, ami tegnap érkezett. Van mit tanulnom vele.
Utána még ejtőztem, s a reggeli osztáskor a macskák a kutya után jönnek a madaraim. No ez volt a kezdő tökönrúgás. Nagy csend fogadott. Az összes tyúk az ólban átharapott nyakkal feküdt. A kakas pedig taraját vesztetten kopasz nyakkal fogadott. Nem kukorékolt.
Nufival reggeli közben megtárgyaltuk, hogy ez a mi bűnünk, mert oda kényszerítjük, ahol nem tudnak védekezni.
A menyét - mert annak szokása csak a vérét szívni és otthagyni a tetemeket - a hullámpala tetőn jutott be ott, ahol eddig rongyokkal volt bedugva a rés.
Egy óra gondolkodás után az égetés mellett döntöttem. Elásni nincs értelme, mert a bejáró ebek úgyis kiszednék éjjel, vagy holnap nappal Nyafi.
Ezzel el is telt a délelőtt.
A harang megint csúszik egy napot.
A testekről leégett a toll, aztán kivettem bádogdobozba. Majd megkapja apránként a kutyánk. Kármentésnek nem túl jó, de mégis valami.
Délben beállított Bandi két akkutöltővel, meg egy gyanus memóriával. Mondtam, hogy majd este ránézek a memóriára.
Ebéd után még egy 20 perces film a DNA használatáról, és utána jött az előtét ellenállás dobozolása.
A lyukacsos lemezből kivágtam az oldallapokat, és pihenésképpen megnéztem Bandi kisebbik töltőjét. Azt mondta, szikrázik, csak lassan tölt.
Egy trafó sok kivezetéssel, a graetzhez vezető kivetetések szigetelése összeolvadva. A négy dióda alatt elszenesedve a bakelit. A csavaros diódákon lötyög az anya.
A bakelitet üvegszálas panelre cseréltem, az anyákat meghúztam. A műszere nem érdekel. Mérésre 25V-tól mutat 50V-ig üresjáratban.
Közben eljött az öt óra, és jöttem vissza kutyadélutánra.
Nufi már játszott vele. Én még levágtam a kakast. Sajnálom szegényt, de vagy én, vagy visszatér este a látogató, és akkor egy baromfiból sem eszünk.
A kutyadélután sötétedéssel véget ér. Én áthoztam a bográcsot, és felszítottam a tüzet. Kibontottam a kakast.
A véres tevékenység után ültem le megnézni ezt a játékfilmet. A film vége felé Kudelkát (Hegedűs D. Géza) a hentest a félszemű feldarabolja.
Nem érdekes?
A filmet tegnap töltöttem le megnézni.
Tegnap morogtam Nufinak, hogy a kis fák tövére hordott avart a csirkéim mind szétkaparták, pedig tavaly télen is milyen jó volt. Ezéven már termett is a fa.
Mit tegyek, hogy ne kaparják szét?
Megoldódott. Bár nem így... így biztos nem szerettem volna.
***
Tegnap levelet fogalmazgattam Attilának, mert blogbejegyzésében a politikai párbeszéd hiányán rágódott. Puzsér dobta fel a témát.
Még odabiggyesztettem a blog végére is, hogy a média miatt. De pontatlannak érzem minden megfogalmazásom. Nem tudom rendesen körbejárni, hogy a médián keresztül vetített mai valóság szisztematikusan kever olyan híreket, amitől bármilyen csoport sértve érzi magát. A lényege a médiának ez az 'oszd meg' és az uralom láthatatlan marad.
Belebotlottam még egy előadónál a jutubin, hogy a korrupcióra az egyiptomi szövegekben is találnak utalást. A római társadalom már készből dolgozott.
A piramis építőknél volt olyan közösség, mint amit ma szakszervezetnek ismerünk. Ez nekem kicsit gyanus, mert Borbola eddig ilyesmiről még nem számolt be, de Arany János fordított görög drámát, ahol már minden politikai eszköz használatban volt.
2019. október 20., vasárnap
Nehéz
Olyan embertől búcsúzni, aki bár él, de már nem önmaga.
Laci bácsiról akarok írni, vagy inkább magamról? Most nem érzem jól magam a bőrömben.
Már átvitte unokája a kórházból az otthonba. Még látogatni sem lehet. Valamiért a beszoktatás így kezdődik.
Anyu pakol a lakásban. A fölöslegessé vált holmiktól szabadul, és válogatja, mit lehet bejuttatni az otthonba.
Én még úgy terveztem, hogy beviszem a régi számítógépét a kedvenc mahjongg-jával, ami mellett rengeteget ült. Kap hozzá egy nagyobb monitort - gondoltam én...-, de még a mobilját sem vihették be.
Mekkora kontraszt ez Nufi hozzáállása, és Nórié (a lányáé) között!
Én sem voltam apám mellett az utolsó pillanataiban.
Anyura pedig veszélyt jelentett a kiszámíthatatlan megzavarodó Laci bácsi. Nyáron egy cukorsokk miatt vitette el a mentővel anyu, pont akkor voltunk a diósgyőri várjátékokon Bélával. Azóta a kórházban sem tudtak javítani az állapotán.
Nyár óta kétszer jártam benn nála. Még segítettem borotválkozni is, pedig nem néztem ki magamból.
Ma kukáztam az itt tárolt cipőit. (Nem érték, kertészkedésre való ócskák.)
Máskor a cipőfűzőket is kihúzom, s ha csak kicsit rossz a saját holmim, még elhordom a kutyafuttatáskor. Vagy játéknak megkapja Nyafi. De ezeket most nem.
Kipakolom a szekrényt is. Nem az emlékétől akarok szabadulni, csak olyan rossz érzés, hogy már nem jön vissza málnát-szőlőt metszeni. Minden édes gyümölcsöt szeretett.
Jönnek a jó és rossz emlékek is, talán megírok belőle párat. Még nem most.
****
Attila szeretne beszélgetni a blogján, és akarok is vele gondolkodni, de hasonló(?) dologgal küzdök.
Tervezni kell a haranghúzó alá a dobozt. Tervezni, és nem javítani. Az agyam pedig mindenfelé jár.
Nufinak ma összefoglaltam, miért járok helyben a haranggal. Ide is leírom, hátha mást is érdekel...
Van egy mechanikus rezgő rendszer. A harang tömege a meghatározó. Meg kell ütni, hogy kongjon. A nyelve egy drótkötéllel rugósan a fapadlóhoz kötve. Tehát amikor meghúzzák, koppan egyet, majd visszalendül, és ott még egyet, majd újra húzni kell.
Ezt a feladatot az ember érzi, és a ritmust tartani tudja. Az erőt pedig nem kell számolni.
Ezt az erőt valaki a '70-es években kiszámolta, és tervezett hozzá elektromágnest. Azt rákötötte a hálózatra, és egy higany kapcsolót tett a harang mellé. Az egyik irányban a higany ráfolyik az érintkezőkre, és meghúzza a tekercs a harangot. Akkor pedig megkondul. Ekkor már ferdén áll, és lefolyik az érintkezőről a higany, és kikapcsol a tekercs. A harang a holtpontról visszalendül, és visszabillen a másik holtpontig, ahol visszafolyik a higany is, és újra bekapcsol a tekercs.
Eddig egyszerű. A tekercs húzóerőt adja. Biztos nem lehet pontosan kiszámolni, mert elé tesznek ellenállást, ami korlátozza a megfelelő értékre.
Ez az ellenállás osztozik a tekerccsel feszültségen. Na jó, de mekkora legyen?
Mert az eredeti tekercset már pár éve másikra cserélték, és csak két vagy három évig tartott.
Mindez pedig az újratekercselés után derült ki. Én nem az eredeti tekercset másoltam le, hanem a hamar tönkrementet.
Kikísérleteztem, mekkorával hajlandó már ütni a harang, de még nem veri szét a testet. Csakhogy az ellenállás pillanatok alatt tűzforró lesz. 2db 100W-os előtétellenállás hamar tönkre fog menni.
Tehát nem véletlen, hogy az eredeti tekercset egy hősugárzó cekasza védte 40-50 évig. Az képes volt elfűteni a ráeső energiát. Az a fűtőtest 100 ohmot jelentett a rendszerben. A teljesítmény P=u^2/r azaz 220^2/100 durván 500W
Az elődöm olyan 10 ohmot rakott elé, ami bírta, amit a tekercs nem. A tekercs fűtötte el a fölös energiát, amíg a szigetelése bírta, és utána tönkre ment.
A mostani újratekert elektromágnes elé 20 ohm körüli érték való. A 200W kevés, de a tekercs nem melegszik pár perces üzem alatt.
De ezt a hőt a harang alatt kell biztonságosan elvezetni télben-nyárban.
A tekercset pedig védeni akarom hőbiztosítással.
Itt tartok, és a jövő hét végéig megoldom. Ich muß sein!
Laci bácsiról akarok írni, vagy inkább magamról? Most nem érzem jól magam a bőrömben.
Már átvitte unokája a kórházból az otthonba. Még látogatni sem lehet. Valamiért a beszoktatás így kezdődik.
Anyu pakol a lakásban. A fölöslegessé vált holmiktól szabadul, és válogatja, mit lehet bejuttatni az otthonba.
Én még úgy terveztem, hogy beviszem a régi számítógépét a kedvenc mahjongg-jával, ami mellett rengeteget ült. Kap hozzá egy nagyobb monitort - gondoltam én...-, de még a mobilját sem vihették be.
Mekkora kontraszt ez Nufi hozzáállása, és Nórié (a lányáé) között!
Én sem voltam apám mellett az utolsó pillanataiban.
Anyura pedig veszélyt jelentett a kiszámíthatatlan megzavarodó Laci bácsi. Nyáron egy cukorsokk miatt vitette el a mentővel anyu, pont akkor voltunk a diósgyőri várjátékokon Bélával. Azóta a kórházban sem tudtak javítani az állapotán.
Nyár óta kétszer jártam benn nála. Még segítettem borotválkozni is, pedig nem néztem ki magamból.
Ma kukáztam az itt tárolt cipőit. (Nem érték, kertészkedésre való ócskák.)
Máskor a cipőfűzőket is kihúzom, s ha csak kicsit rossz a saját holmim, még elhordom a kutyafuttatáskor. Vagy játéknak megkapja Nyafi. De ezeket most nem.
Kipakolom a szekrényt is. Nem az emlékétől akarok szabadulni, csak olyan rossz érzés, hogy már nem jön vissza málnát-szőlőt metszeni. Minden édes gyümölcsöt szeretett.
Jönnek a jó és rossz emlékek is, talán megírok belőle párat. Még nem most.
****
Attila szeretne beszélgetni a blogján, és akarok is vele gondolkodni, de hasonló(?) dologgal küzdök.
Tervezni kell a haranghúzó alá a dobozt. Tervezni, és nem javítani. Az agyam pedig mindenfelé jár.
Nufinak ma összefoglaltam, miért járok helyben a haranggal. Ide is leírom, hátha mást is érdekel...
Van egy mechanikus rezgő rendszer. A harang tömege a meghatározó. Meg kell ütni, hogy kongjon. A nyelve egy drótkötéllel rugósan a fapadlóhoz kötve. Tehát amikor meghúzzák, koppan egyet, majd visszalendül, és ott még egyet, majd újra húzni kell.
Ezt a feladatot az ember érzi, és a ritmust tartani tudja. Az erőt pedig nem kell számolni.
Ezt az erőt valaki a '70-es években kiszámolta, és tervezett hozzá elektromágnest. Azt rákötötte a hálózatra, és egy higany kapcsolót tett a harang mellé. Az egyik irányban a higany ráfolyik az érintkezőkre, és meghúzza a tekercs a harangot. Akkor pedig megkondul. Ekkor már ferdén áll, és lefolyik az érintkezőről a higany, és kikapcsol a tekercs. A harang a holtpontról visszalendül, és visszabillen a másik holtpontig, ahol visszafolyik a higany is, és újra bekapcsol a tekercs.
Eddig egyszerű. A tekercs húzóerőt adja. Biztos nem lehet pontosan kiszámolni, mert elé tesznek ellenállást, ami korlátozza a megfelelő értékre.
Ez az ellenállás osztozik a tekerccsel feszültségen. Na jó, de mekkora legyen?
Mert az eredeti tekercset már pár éve másikra cserélték, és csak két vagy három évig tartott.
Mindez pedig az újratekercselés után derült ki. Én nem az eredeti tekercset másoltam le, hanem a hamar tönkrementet.
Kikísérleteztem, mekkorával hajlandó már ütni a harang, de még nem veri szét a testet. Csakhogy az ellenállás pillanatok alatt tűzforró lesz. 2db 100W-os előtétellenállás hamar tönkre fog menni.
Tehát nem véletlen, hogy az eredeti tekercset egy hősugárzó cekasza védte 40-50 évig. Az képes volt elfűteni a ráeső energiát. Az a fűtőtest 100 ohmot jelentett a rendszerben. A teljesítmény P=u^2/r azaz 220^2/100 durván 500W
Az elődöm olyan 10 ohmot rakott elé, ami bírta, amit a tekercs nem. A tekercs fűtötte el a fölös energiát, amíg a szigetelése bírta, és utána tönkre ment.
A mostani újratekert elektromágnes elé 20 ohm körüli érték való. A 200W kevés, de a tekercs nem melegszik pár perces üzem alatt.
De ezt a hőt a harang alatt kell biztonságosan elvezetni télben-nyárban.
A tekercset pedig védeni akarom hőbiztosítással.
Itt tartok, és a jövő hét végéig megoldom. Ich muß sein!
2019. október 5., szombat
Nem versenyzek senkivel
... csak éppen ez az ősz nem túl jól indult, és jönnek a gondok csőstől.
A fogyás nekem sem jön össze, illetve a nyári súlyomon a 85 kilón vagyok, mint máskor.
Eddig semmi rendkívüli. Csak hogy lehúztam a gyulladást a fogamról, megtekertem a padláson a tekercset, elkezdett a vállam érzékenykedni. Két napja nem tudom felemelni a jobb karom. A padláson nincs zárt fal, és folyamatos huzatban álltam. Amíg tekercseltem, az izom felfűtötte, de utoljára már csak lakkozgattam és pakolásztam. Hazavittem a tekercset, még fel is szereltem a harang alá. Már csak az előtét ellenállás bekötése és a függőbe állítás maradt hátra, s még ráragasztani a hosszabbításokat.
Mindezt létráról kell, és most nem tudok fogni. Felszerelni is kínok kínja volt. Kitoltam a lában a falépcsőn, arra tettem a tizen kilós tekercset, és a bal kezemmel valahogy rákapattam az anyákat két helyen. A négyzet alakú keretbe utána már bepofoztam valahogy a másik két menetes csavart, és hármat meg tudtam húzni. De ez így még súrlódik a vasmaggal.
Ma átmentem Péterhez, kérjen még kis türelmet, remélem a ha a hét végén pihenek, és melegben tartom, bírni fogom.
Közben meghallgattam Papp Lajos bácsit.
Előtte pedig Tóth Ferit, Pedig nem igazán tetszett most. Mármint Feri előadása.
Oda akarok kilyukadni, hogy Feri beszélt a Lyme kór fertőzéséről, hogy már fetrengett kínjában a karja fájt, és csak nehezen gyógyult az antibiotikumtól.A kullancsot meg én is szedegetem a nadrágomról, meg a kutyánkról és a kutyánkból is.
Ilyenkor hamar összekapcsolom én is a hallottakat, de most nem akartam ugrani megint az orvoshoz, hisz a közelmúltban sem éreztem biztosnak az orvosom diagnózisát. Ha meg épp az én számból hangzik el a ráutaló szöveg... azt jobb nem végig gondolni.
Na de Feri előadásában volt egy fontos rész, hogy ugyanaz a doki tizen- vagy huszon éve még nem a gyógyszert, hanem a mozgást ajánlotta a gyógyuláshoz. Feri pedig visszatért a régi tanácshoz. Kikínozta magából a bajt.
Lajos bácsi pedig minden előadásában a sétát, a mozgást, a napi 2-3-4 óra járást emlegeti. Még csak nem is megerőltető, hanem a lassú gyaloglást.
Tavaly télen Nyafival jártam a környéket órákon keresztül. Minden nap. Volt, hogy erőltetett menetben, volt, hogy lassan sétálva. Most úgy emlékszem, hogy jót tett.
De azt is tudom, hogy az első nagyobb távok nem élvezetet, hanem akaraterőpróbát jelentenek. Most pedig együtt járunk hármasban Nufival, s erre meg lelkileg van szükségünk. Már csak Béla miatt is. Anyu miatt is.
Most, hogy Laci bácsit kórházba vitték, mert már veszélyes volt anyura és önmagára is. A cukra ugrált, ő pedig nem tudta időben követni inzulin adagolással.
Most pedig otthont keres a lánya, ahol felügyelet alatt élhet tovább. Anyu már nem tudja pelenkázni, de még felsegíteni sem, ha elvágódik.
Ő is nehezebben mozog.
Nekem pedig most pedig jönne a téli tüzelő aprítás is. Valószínűleg elég lenne a kamrában levő a télre, de a kinn ázó készletet is be akarom vinni. A dió is a földön, és az alma is. Amit lehet, menteni zárt, száraz helyre.
Még az esőtől a gaz is megtáltosodott. Még egy fűnyírózás is, és a metszés is hátra van. Minimuma tönkre ment gallyak és ágak eltávolítása az alma és körte fákról.
Szóval szurkoljon nekem mindenki! Csak a mostani tyúklépésben haladást abba ne hagyjam. Én pedig szurkolok Attiláért. Neki is az étrend és mozgás megfelelő kimódolása és tapasztalati szabályzása fog egy-egy stresszfaktort kikapcsolni... szerintem.
***
Megnéztem a wikipédián a lyme kór címszó alatt a kullancs csípést és nekem nincs ilyen. Tehát jó, hogy nem vaklármáztam. A vállam miatt pedig megint elővettem a kamillát.
Már úgy használom mindenre, mint Svejk kórházában a doktorok a beöntést. Csak jobb lesz tőle.
A fogyás nekem sem jön össze, illetve a nyári súlyomon a 85 kilón vagyok, mint máskor.
Eddig semmi rendkívüli. Csak hogy lehúztam a gyulladást a fogamról, megtekertem a padláson a tekercset, elkezdett a vállam érzékenykedni. Két napja nem tudom felemelni a jobb karom. A padláson nincs zárt fal, és folyamatos huzatban álltam. Amíg tekercseltem, az izom felfűtötte, de utoljára már csak lakkozgattam és pakolásztam. Hazavittem a tekercset, még fel is szereltem a harang alá. Már csak az előtét ellenállás bekötése és a függőbe állítás maradt hátra, s még ráragasztani a hosszabbításokat.
Mindezt létráról kell, és most nem tudok fogni. Felszerelni is kínok kínja volt. Kitoltam a lában a falépcsőn, arra tettem a tizen kilós tekercset, és a bal kezemmel valahogy rákapattam az anyákat két helyen. A négyzet alakú keretbe utána már bepofoztam valahogy a másik két menetes csavart, és hármat meg tudtam húzni. De ez így még súrlódik a vasmaggal.
Ma átmentem Péterhez, kérjen még kis türelmet, remélem a ha a hét végén pihenek, és melegben tartom, bírni fogom.
Közben meghallgattam Papp Lajos bácsit.
Előtte pedig Tóth Ferit, Pedig nem igazán tetszett most. Mármint Feri előadása.
Oda akarok kilyukadni, hogy Feri beszélt a Lyme kór fertőzéséről, hogy már fetrengett kínjában a karja fájt, és csak nehezen gyógyult az antibiotikumtól.A kullancsot meg én is szedegetem a nadrágomról, meg a kutyánkról és a kutyánkból is.
Ilyenkor hamar összekapcsolom én is a hallottakat, de most nem akartam ugrani megint az orvoshoz, hisz a közelmúltban sem éreztem biztosnak az orvosom diagnózisát. Ha meg épp az én számból hangzik el a ráutaló szöveg... azt jobb nem végig gondolni.
Na de Feri előadásában volt egy fontos rész, hogy ugyanaz a doki tizen- vagy huszon éve még nem a gyógyszert, hanem a mozgást ajánlotta a gyógyuláshoz. Feri pedig visszatért a régi tanácshoz. Kikínozta magából a bajt.
Lajos bácsi pedig minden előadásában a sétát, a mozgást, a napi 2-3-4 óra járást emlegeti. Még csak nem is megerőltető, hanem a lassú gyaloglást.
Tavaly télen Nyafival jártam a környéket órákon keresztül. Minden nap. Volt, hogy erőltetett menetben, volt, hogy lassan sétálva. Most úgy emlékszem, hogy jót tett.
De azt is tudom, hogy az első nagyobb távok nem élvezetet, hanem akaraterőpróbát jelentenek. Most pedig együtt járunk hármasban Nufival, s erre meg lelkileg van szükségünk. Már csak Béla miatt is. Anyu miatt is.
Most, hogy Laci bácsit kórházba vitték, mert már veszélyes volt anyura és önmagára is. A cukra ugrált, ő pedig nem tudta időben követni inzulin adagolással.
Most pedig otthont keres a lánya, ahol felügyelet alatt élhet tovább. Anyu már nem tudja pelenkázni, de még felsegíteni sem, ha elvágódik.
Ő is nehezebben mozog.
Nekem pedig most pedig jönne a téli tüzelő aprítás is. Valószínűleg elég lenne a kamrában levő a télre, de a kinn ázó készletet is be akarom vinni. A dió is a földön, és az alma is. Amit lehet, menteni zárt, száraz helyre.
Még az esőtől a gaz is megtáltosodott. Még egy fűnyírózás is, és a metszés is hátra van. Minimuma tönkre ment gallyak és ágak eltávolítása az alma és körte fákról.
Szóval szurkoljon nekem mindenki! Csak a mostani tyúklépésben haladást abba ne hagyjam. Én pedig szurkolok Attiláért. Neki is az étrend és mozgás megfelelő kimódolása és tapasztalati szabályzása fog egy-egy stresszfaktort kikapcsolni... szerintem.
***
Megnéztem a wikipédián a lyme kór címszó alatt a kullancs csípést és nekem nincs ilyen. Tehát jó, hogy nem vaklármáztam. A vállam miatt pedig megint elővettem a kamillát.
Már úgy használom mindenre, mint Svejk kórházában a doktorok a beöntést. Csak jobb lesz tőle.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)