fülesgondok

 Amikor elmúlik éjfél, csönd van a környéken. Most még a kutya sem ugat. Hideg van. Az előbb hoztam be fát, és feltettem a kályha tetejére száradni. Reggel jobb a meleg fával kezdeni.

Odakint a kiskertajtó odafagyott a talpfára. A csillagok hunyorognak, de nem szabad gyönyörködni benne, mert könnyű megfázni. 

Ma Nufi fejhallgatóját bütyköltem meg este. Az új nem tartott semeddig. A hallgató billenthető, hogy igazodjon a szkájpoló füléhez, és a műanyag gömbcsukló tört el rajta. A régi pedig a bal fülön szakadozott.Nem túl precíz megoldás. A  vezeték-kihúzás gátlására csomót kötnek. Először csak átcsomóztam. Nem lett hosszú életű. Ma levágtam a törött részt, és újraforrasztottam. A hallgató vezetékét így is ki kellett pótolni fél centivel. Most jó. A tizenéves szivacszoknit pedig átgomboltam a az új töröttről a régire. Legalább ennyi haszna legyen.

Felmerült még, hogy talán érdemes volna az újról a kábelt is áttenni, de olyan merev... Majd elszórakozom a mikrofonjával. Láttam a jutubin gumiszálon függő kapszulát, ami lehet kényelmesebb, ha Nufi feje fölé igazítom. (lógatom) Nem takarja az arcát sem beszéd közben, és a vezeték sem mozog. Nem fog törni. Olyan gyűrűbe kell begumizni, mint amit a rádiókban használnak. A lényeg, hogy ne legyen túlzottan érzékeny. Ne fogja be a traktormozgást, kutyaugatást az ablak felől. Ne is legyen az asztalon közvetlen, mert az összes rezgést alapzajjá változtatja.

Ez most terv holnapra. Aztán az idő majd eldönti.

  

Rozi és a csont

 

Nem egyszerű ilyenkor fényképezni. Sok a bemozdult kép. De ezt az elmélyült figyelmet, kitartó rágmunkát időtlenül képes élvezni. 

Meg szoktam állni, és látom a három éves gyereket, akinek eltűnik a világ. Marad a lényeg. Bár a póráz kizökkenti, tovább jön velem, és le is teszi, amint haza indulunk... na jó, nem mindig akkor. Van, hogy hamarabb, van hogy rábeszélésre.

Őszi séta

 

Már be kell öltözni. Csíp a szél. A levegő párája oly vastag, nem tudjuk eldönteni, vajon eső, vagy csak szitálás. A gép lencséjén a pöttyök torzítanak. A délutáni séta sötétben fejeződik be.

Hódlesen

 Tegnap a Bódva parton jártam Rozival. Ő még berohangál a vízbe, aztán előbukkan.  Egyre izgatottabb. Aztán én is meglepődtem.

Először a vastag körberágott törzset láttam, és fatolvajra is gondoltam, de a favágók nem így dolgoznak.

Magányosodunk?

 Azon gondolkodom, hogy mennyire elszoktam az emberektől. Nem panasz, csak a apró megvilágosodás.

Ismét anyunál voltam a hét végén mert most a telefonja hullott keresztül a régi tokon, és amint földet ért, már nem volt kedve működni. Ez volt a sürgető indok, a másik nyomós érv, hogy jön a hűs idő, és én szoktam begyújtani a konvektort a kisszobában, és a korábbi látogatásomkor - egy hete - nem volt kémlelő ablak rajta, csak a csupasz nyílás. Rendelnem kellett csillámlapot hozzá Fehérvárról.

Szombaton megoldottam a telefont. Kicseréltem. Vasárnapra pedig Zsarnai piacot terveztem be. Vettem is két mélykúti szivattyút, meg egy Csurka István kötetet magamnak. Aztán egy kanyar Erzsikéékhez, és déltájt a kis kemping bringán megcéloztam a Szinva forrást. Odafelé ahogy Hámorba értem, a Bükk irányába tartó motorosok, autósok, bringások között már nem éreztem otthon magam. Már nem egy-két Trabi vagy Zsiguli előzött meg, hanem mai autócsodák, és többszázezres túrabiciklik között jutottam fel lihegve Lillafüredre. Az út mellett kiépült vendéglátó helységek, fizető parkolók, még a volt laktanyánk GK-s telephelyén is civil autók. Aztán Hollóson a három kifolyó szárazon fogadott. A Szinva forrást elzárta valaki. Még szerencse, hogy a Bársonyos forrásból tudtam vizet venni. 

Kb 1 óra volt az út oda is, meg vissza is. Kettőre otthon voltam anyunál, és kutyagoltam is tíz perc múlva Szirmabesenyőre az állomásra. 40 perc alatt oda lehet érni, de nem szoktam a szerencsére bízni. A Gömöri pályaudvar csak 20 perc, de akkor visszafelé megyek, és plusz 140Ft. :-) 

Már sajnáltam, hogy nem bringával mentem Miskolcra. Végig jó idő volt. De ezek az utak egyedül zajlanak, és nem is hiányzik más egy ilyenfajta túrához. Ahogy nekem elég Nufi és a kutya is a környéken barangoláshoz. Na nem mintha bárki jelentkezne. Eleinte Pétert nyaggattam érte. Mostanra már be sem néz hozzám. Ő is öregszik.

A születésnapi túránk a hegyre vezetett. Nádaska határán másztunk át a bozóton a kéktúra ösvényére, és Bódvaszilasnál jöttünk le. Ha Nufi nem félne, hogy nem találjuk meg a jelzéseket, akkor egyszerűbb lenne, de így is tökéletes volt. Én nem is élvezném, ha makadám úton vezetne végig a séta. Az avaron jönni-menni egyszerűbb.

Rozi pedig mindennek örül, és jön engedelmesen az ismeretlen helyeken is. Közben már énekelnek nekünk a szarvasok is. 

Ma pedig be voltam zárva. Egész nap esett az eső. Locsolni sem kellett. A kutyával átnéztünk a 22-be, de csak leszedtem az utolsó három almát a Laci bácsival ültetett fáról, és beültem a konyhába pár percet. Estére még kinéz valami film. Nyáron végre befejeztem a plazma tévémet. Vagy két éve cseréltem Bandival. A bemenetválasztó icéje volt rossz, és először nem sikerült a forrasztás. Nyáron kinn a napfényben kijavítottam, és tegnap végre visszahoztam ide. Azóta nagy mozit nézünk. Panasonic ez is, mint a képcsöves, a régi, de nagyobb. Maradt még egy hibája, hogy csak scart-on vagy chicnh-en ad hangot, de jó ez a... nekem. A régi pedig megy a másik szobába, csak előtte ki akarom porolni. Még nem volt levéve a hátlapja, pedig elmúlt már 18 éves. Még a Campona hamar megszűnt műszaki boltjában vettem. Utolsó darab volt, és nem volt meg a doboza.

.