Mennyit vár egy vizihulla, amíg a víz tetejére jön?

 A múlt héten a kutam tetején behullott a takaró. OSB lap volt, és már alá is volt támasztva középen. Aztán kihalásztam, amint tudtam, és vittem rá lemezből újat. 

A 22-ben inkább csak nyáron húzom szivattyúval a paradicsomra a vizet, ilyenkor egy vederrel tartok fenn a kutyának, és a kávéfőzéshez. Tegnap pedig kifogyott, és eltolva a lemezt, már dobtam volna be a vödröt, de megáll bennem a szusz. Vörös macskatetem úszott puffadt magányában a kútban. 

Bemászni most nem tudtam, az alulétra a 33-ban volt, és a vödrömet nem akartam összemacskázni. András szomszédtól kérdeztem, van-e nagy kampója, de neki nem volt. Aztán csak találtam drótot, vaspálcát és egy tévéképcsőről leszedett acélpántot. Kivettem, és elástam szegényt. 

Csak később jutott eszembe, hogy ez a macska a múlt héten szakadhatott be, és talán már a víz alatt volt, csak nem láttam, A tavaszi vízállás sokkal magasabb, mint nyáron. Ez a kandúr még nem volt büdös, és nem hullott ki a szőre. 

Amelyik itt lelte a halálát a házunk előttiben, az megkopaszodott, és az egész kút bűzlött.

Megkerestem az árvíz idején osztott fertőtlenítőt, és belecsöpögtettem. Egy darabig a közkútról fogok Rozinak is vizet hozni, ha a 22-ben vagyunk, csak még jár az agyam rajta. Vajon a régi fedővel esett be, vagy a két nap alatt, amíg nem volt rajta fedél. Mert az eső miatt nem vittem azonnal.

Már csak reménykedhetem hátha megtudom, ki macskája járt nálam, és mikor tűnt el neki.

***************

Más.

Attila rádióját sosem sikerül elcsípni, amikor a beszélgetések jönnek. Vagy alszom, vagy nem jut eszembe, s a blogján szereplő linket nem nyitja meg az IPAD minim. Ma rápróbálkoztam androiddal, és láss csodát, azaz én láttam, hallottam, a beszélgetéseiből, amit ma podkesztnek kell nevezni. Divatszó, mint sok más, engem nem varázsolt el. Vitray Csak ülök és mesélek beszélgetős műsorát néztük már a múlt évezredben is. Állítólag Szilágyi János ötlete volt. Bocsánat, ő mondta, én csak megjegyeztem.

Egyébként rákaptam én is a tereferék hallgatására. Jobb, mint a háborúk elemzése. 

Na de miért is mondom el? Merthogy sokat nem beszélgetek én sem. Erről már írtam, nem ismételni akarom magam. Inkább a hivatásos beszélgetők vannak előttem, akik felkészülnek a partnerből. Faggatnak, vájkálnak, vagy bosszantanak. Néha igen jól összepasszolnak, és dobálják egymásnak a témát. A műkedvelőkön pedig érzem, hogy ott a mikrofon. Az a hallgatózó harmadik, akiről meg kell felejtkezni. Ez a legnehezebb.... már ahogy  én hallom ki.

Beszélgessünk!

 

Ezen a bejegyzésen napok óta járatom az agyam. Ma benéztem Attila írásába is, és elolvastam egy Körkép antológiából szintén beszélgetős társaság történetét, de a cím szó szerint egy szilasi lány állandó kéréséből született. Zsuzsa kéri állandóan Nufit, hogy beszélgessenek. 

A lány közel a negyvenhez egy kisiskolás szintjén van. Jóindulatú, és első pillantásra nem is tűnik fel a 'hibája'. Ide jár segíteni Zitának a macskamentős tevékenységében. Ha felfedeznek egy magányos kölyköt, viszik nekik az ételt, eldobált szemetet szednek az út mentén, és együtt bosszankodnak a világ gonoszságain. 

Ha Rozival sétálunk, akkor is beszélgetünk. Csip-csup dolgokról, és igyekszem mókával elütni, amikor belehergelnék magukat az állatokkal igazságtalan bánásmódba. De vajon jó ez?

Biztos jó valamire, mert Nufi ugyan tud folyamatosan beszélni, de én már lassan a megszólalni is nehezen tudok. Gondolkodom szavakon, aminek ott a képe előttem. A fejemben már kilométerekkel előtte járok, és a nyelvem javában küzd egy kifejezésért. Miközben az agyam a szavakat szétbontja elemeire, és a szógyökkel pörget képezget szavakat, cserélgeti a magánhangszókat a mássalhangzók  között, és derül... derülök, ha úgy adódik.

Béla bezárkózott a fejébe évekre, és nem tudtuk pontosan, mit gondol, én még nem tartok itt. Nem is szeretnék ide jutni. 

Van, hogy eszembe jut valami,... mondok példát. Álmomból ébredve eszembe jutott Sztankó Józsi bácsi. KPA* volt Lillafüreden a laktanyában. Nem voltunk sokat összezárva vele, de leszerelés után is odahordta Mészihez a javítanivalót, amit nem tudott megoldani.Legalább 25 éve nem láttam, és nem is járt eszemben. Most vettem a kagylót, és felhívtam Mészit, megvan-e még az öreg. 

Megvan. Viszont a beszélgetés két percnél nem volt hosszabb. Mészinek nem volt rá igénye.

Próbáltam Attilát is hívni egyszer nem is oly rég a levelező program csevegőjén. Nem volt gépnél, aztán elment a bátorságom. Biztos zavarok, Nem ismételgettem. 

A legtöbbet talán a kutyához beszélek. Neki még a szavak értelme sem fontos. Elég a simogatás, hogy a szemébe nézek, és eldobom a labdát.  

Ma például a Bódva szemetéből - amit kikotortak a meder mellé a vízügyesek - kivettem egy szivacslabdát. Nufi háborgott, de a kutyának biztos jó lesz.... gondoltam én. Jó is volt. Háromig. Háromszor visszahozta, majd széttépte. Vihettem a kukába. De legalább ennyivel is kevesebb szemét van a Bódva parton. 

Most pedig azzal zárnám, amit az indiános könyvekben olvastam gyerekkoromban:

UFF, én beszéltem.

*KPA = Kinevezett Polgári Alkalmazott

Összedőlt

 A februári szél nem kímélte Komjáti szabadtéri színpadát. 

Hideg van

 

ásó, kapa, vagy kis harang?

 Jelen esetben a kis harang. A szilasi kis harang. Elhallgatott. 

Amikor a gerincem tiltakozik minden ellen, nehezen szánom rá magam, hogy gebeszkedjek a toronyban, de Pétert sem akarom a sárban hagyni. Először csak végignéztem, mire készüljek. Második alkalommal lefényképeztem, de nem értem el a vezérlő dobozt. Annyit kiderítettem, hogy a behúzó mágnes rossz. Alul bekapcsolva feljött a toronyba az áram, és amikor én játszottam behúzó tekercset, megszólalt, azaz a meglendült a harang. Még nem tudtam, hogy csak a tekercs rossz, vagy a triak is, ami vezérli. A mágneskapcsolót mertem csak megrendelni. 

Ma végre beraktam. Hát kapcsol a mágnes, de a harang csak illeg-billeg. Nincs elég áram a mozgatáshoz. Akkor hát betáp vezeték, az nem lehet,  a nagyharang jó. A középső is ki-kihagy. Akkor a kapcsoló. 

Régifajta, de ha rövidre zárom, akkor sem jó. Megmértem, az nem lehet oka. Marad a négy dióda és a soros tekercs, illetve a csavaros kötések rozsdásodásai. 

A négy diódát graetz híddal fogom lecserélni. Komjátiban is az van, és csak a nagy villám bírta kinyírni. 600V 35A. Cserélni is egyszerűbb.Négy saru lehúz a rosszról, és a jóra átrak.

Lőttem pár képet a behúzómágnesről.  Szegény nem csak megégett, de még a bakelit tekercsteste is szenesedett, és el is görbült. Igaz, sokáig szolgált, mert még 220V-os.

 

 Szilastól pedig elnézést kérek, hogy ennyit kell rám várni.