Pakolunk

Ez a jelszó, miközben hosszú órák telnek a papírmunkával, a hivatali ez-az-amaz intézésével.
Editnél tegnap megírtuk a szerződést az új otthonunkra, és lefoglalóztuk.
Árajánlatot kértünk a költöztetésre, és kaptunk is akkorát, hogy a fal adta a másikat.
Úgy tűnik, hogy a korábbi 'árképzésem' jó volt, mert a mostani állapot szerint, a lefaragott költségvetésekkel éppen tartalék nélkül fogunk megérkezni.
Ilyenkor Romhányi verse jut eszembe. A bolha önéletrajza. Az utolsó sora:
"s lett, ami volt, kutyabolha".
Bár ez is túlzás, de nem sok változást érzek magamon az öregedést kivéve. Azt meg majd letagadom. :-)
A címben megírt szöveg igaz. Dobozolok. A szobák lassan labirintussá válnak, a könyvek kisebbik fele már kézkezes dobozokkal mozdíthatók.
Ma kiürül a kettős polc, és annak a helyén fogom újra feltornyozni a dobozokat. Az lesz az első látványos valami.
A második a műhelyállványpolc szétszedése, és akkor oda is visszakerülhet dobozolt tartalmuk.
Megvan még a nagy tükör papírvédője is. Szerintem az marad a legvégére.
Időnként leülök, és olvasok egy kicsit Tóth Gyula blogjából. A kitalált középkor írója indította kutatómunkára, és kitartó nyomozással fél évezredet már bizonyítható módon felismerhetővé tett, hol mit hamisítottak az időszámítás nullpontjainak összekuszálásával. "A történelem ismétli önmagát" - tartja a mondás, azaz már korábban is kiderült a turpisság, csak a kiderítőiknek nem volt hatalmuk. Gyulának meg nem hatalma van, hanem internete. :-)
Hát ilyeneken jár az agyam a létrákon, kád szélén egyensúlyozva, miközben pakolok-pakolok-pakolok.

Érik a gyümölcs

Azaz foglalózták a lakásomat, s Ildiét ezen a héten. 27-ig Komjátiba kell költöznünk.
A lakás tartalma nehezen csomagolható, a szállítás kisebb vagyon, de végre pirosodik az 'almánk'.
Anyukám egyre nehezebben viseli, pedig közelebb leszük.  (60km nem 200)
Itt Laci szomszéd robbant le. Mikor meghalt Marika néni Laci napokon belül besárgult, a hasa felpuffadt, és az arca beesett. El sem tudtam képzelni ekkora változást. Most látom, mit tud tenni a lelki kín. Ez nem az alkohol, mert az lassabban pusztít.
Megszűnt a cél az életében.  Most újat kell találni, bármit, csak a túlélés felé vigye!
Én már szétszedtem két fotelemet, mert nem visszük magunkkal, dobozt fabrikálok belőle a hanglemezekhez, de estre kinn hagytam, és órákig mosta az eső a 30-40 éve száradó fát.
Most épp ez van.

idő

Volt egy időszakom, amikor az írásból játék lett. Tízesével kértem szavakat, melyeknek ne legyen köze semmihez, és majd befoglalom szövegbe.

Érdekes játék, és a szavak ugyan korlátoknak tűnnek, de inkább a műlesiklás zászlócskái módjára adnak szépséget a zuhanásszerű haladáshoz. Fékeznek is.

Kiszorult ez a játék a mindennapokból. A szöveget naplószerűre igazítom, olvasok, nálam okosabb emberek szövegelését hallgatom, és van valami hiányérzetem.

Nem baj. Kibírom, csak úgy van.

A történések így is körbevesznek, vagy elzúgnak mellettem, s rám dudálnak, vagy rám sem hederítenek. Jól van ez így.

Például van a megkezdett emésztőgödrömben sok diólevél. Még nem betonoztam ki, és az oldala is rézsúbb lesz minden évben, majd ha telik sóderre, cementre, zsaluanyagra, folytatom. Addig pedig elválasztva komposztálódik benne a csersavas diólevél. Nem nő alatta dudva. 3 év után meg - Tóth Feri azt mondta a jutubin - , hogy ugyanolyan jó komposzt, mint más.

Ebben a levéltömegben kicsírázott két kis fa, és hátra, a kiszáradt meggyfa helyére könnyű lesz kivenni a levéltömegből, és átültetni.

Hát ez már nem lesz így. Laci bácsi lekaszálta.

Én meg csak nézek ki a fejemből, mint részeg a kocsmaasztal mellett, mert elvitték a poharat, amiben még volt egy korty. Sitty-sutty, a pohár sehol, az asztal letörölve. Hova ez a rohanás?

2014 július 26

Sűrűsödnek az események otthon. Nufi fogadja a lakásnézőket, és én is felvittem az első csoportot a hegyre. Két diákkal megmásztam a határ felé a bozótost.  A beszédesebb ifjú több kamerával fényképezte az utat, én meg ezt az aprójószágot vittem a zsebemben. Sajnos hamar lemerült az akku, és nem vittem tartalékot.
Út közben kicsit kifaggattam a csillagásznak beharangozott fiút, hogy mi értelme felmászni az Esztramos tetejére csillagot nézni, amikor a távolságkülönbség elenyésző. Nem is az a 100m a fontos, hanem a pára. Itt a völgyben megül a pára, és meghamisít. Ott meg a hegy tetején a felhők fölött jobb a kilátás.
A felfelé út ritmikusabb volt, mint Andrásékkal. Csak egyszer kellett megállnuk pihenőt tartani.
Egy kicsit Matula bácsis érzésem is volt, hogy szóltam előre, nem lesz jó ötlet a rövidnadrág, de ők döntöttek. Én a védettebb farmert választottam.
 Délután háromkor találkoztunk, de biztos volt négy, mire elindultunk. A kocsit leparkolták a tehenészetnél, és 20:51-kor volt az első skype bejegyzésem Nufinak  a megérkezésről. 4-4,5 óra nem merített ki. A fürdővíz is meleg volt.

2014 július 14

Ma ébredezés közben egy műszaki megoldáson tért vissza az agyam. (Nincs kedvem odaírni, hogy a valóvilágba.) Álmomban valami körmozgás kiegyenesítésével voltam elfoglalva. Légüres térben egy részecskét nem íves pályára, hanem kifejezetten egyenesre állítani.
Nagyon nehéz felidéznem, mert minél távolabb vagyok tőle, annál áttetszőbb, az emlék. Sejtem, hogy Lukács Béla előadásából maradt bennem.
A másik - ezek szerint párhuzamos szál -  meg a számok nevének eredete.
Az egy egyből, a kettő két mássalhangzóból áll, a három háromból, bár az első á az há lehetett. Viszont utána a négy megint kettő, az öt már csak egy.
Mit is fedeztem fel? A kéz öt ujját. Kívülről befelé haladva 1-1... 2-2... 3.
A másik kézre már nem illeszkedik, de nekem most ez is felfedezés. Újszülöttnek minden vicc új.