Boldog karácsonyt kívánok!

Közeleg az év vége. Anyuék holnap jönnek. Éva napot is ünneplünk, és Nufi már újra felfedezhette a konyhát is. Mostanában főzőcskére nem jut ideje.
Nekem zöld a kezem a vécészappantól. Utoljára azt töltöttem az alig szétszedhető belógatós műanyagkarámba.
Tegnap még a gyertyagyújtásra is kimentem Nufival és Bélával. Négerek az alagútban jellegű videót vettem fel a műsorról. Két ének, két szavalat fért rá a memóriára. Még eldöntöm, kell-e ide.
Odakinn reggelre mindig lefagy a lépcsőnk, most hamuval szórom fel, és hordjuk be a lakásba, de a bokatörés rosszabb lenne.
A Siemens porszívóm eldurrantotta a porzsákját, jókora porfelhőt kavartam takarítás címén a szobában. A másik porszívó meg állandóan piros lámpát gyújtott. Hamar eltömődik a hamu porától a szűrője. Rövidesen megcsapágyazom a Tájfunt, az oroszt, mert az nem ilyen kényes. Csak már öreg szegény.
Szellemi töltődésem ismét Kozsdi Tamás könyvéből csorog. A koronáról írott könyvét felolvasta, a jutubin hallgatom újra és újra.
Van benne meghaladott info is, de rendszer. Tóth Gyula naptártáblázata kiejt belőle majd kettősségeket, de ehhez újra és újra kell hallgatni és a maghreb.blog.hu honlapot is visszaolvasgatni. Ettől még nem lesz belőlem történész, csak jobban érzem magam.
Bélának építettem xp-s gépet karácsonyra. Nem aszfaltszaggató gyorsaságú, de mindenfajta DVD és Divx filmet le tud játszani. Bár több hét tesztelés után tegnap találtam MKV kiterjesztésű filmet, ami nem megy neki. A jutubis filmeket is letöltve lehet nézni. Akadozik hálózatról, de ha VLC-n nézem, már a videokártyája kódolja ki, és ott folyamatos.
Befűztem a másik szobát is a hálózatba. Megjött Kínából a 40m-es UTP kábel, és némi fúrkálás után stabil NET van. Igaz, hogy a T-home doboz nem áll szóba a TP-link routerrel, de oda se neki!
Előkapartam egy ESR mérőt, amit jó rég építettem. Azóta érett a méréssel kapcsolatos tudásom-tudatlanságom, és vagy szétbontom, vagy teljesen átépítem.

Macska a kéményben

Már csak füst.
Zúrfy tegnap hangos nyávogással jelezte a véget. Nekem mennem kellett, Nufi szenvedett vele. A lógó lábaiból arra következtettünk először, hogy biztos rosszul esett le a tetőről.
Később már világos volt, hogy mérgezés.
Éjszakába nyúló nyávogással szenvedte ki alig egy éves ifjúságát. Nufi telefonálgatott állatorvosért, meg tanítványhoz, hogy miképpen tudna segíteni...
Estére már hátra vágta a fejét, mint anno a kacsánk a kezemben, és görcsök között vonaglott. Tudom, hogy humánusabb lett volna fejbe ütni egy baltával, mert segíteni én sem tudtam, de nem volt hozzá lelkierőm.
Reggel már hűlt testét vehettem ki csak a dobozból.
A megrakott kályhában ő is távozott az ég felé.
Nem tudom, mit ehetett, de jó hat órányit biztos kínlódott.
Vajon kitől és miért érdemelte ki?

*
A tanítványként emlegetett hölgy állatorvos asszisztense.

Apró betűk

Megint sok hibával fogok írni, mert tabletet hoztam az ágyba. Téli kényelem. Nufitól kaptam. Ezt is.
Most ismét Kozsdi Tamás szöveget hallgatok. A koronáról gyűjtött tudását és a királyi központ mai állapotát videózó filmjeit ismertem meg korábban, most pedig az őstörténetünket összegző előadása és Padányi Viktor könyvének felolvasása után egy 1945-ben Washingtonban a magyar kultúrát képviselő diplomata könyvét olvasta fel.
Ez utóbbi szöveg pont a kommunista hangnemével lepett meg. No nem Sík Endre, hanem a Tamás választása. Egy 30 év után Szovjetunióból hazatérő kommunista, aki orosz feleséggel tér vissza Magyarországra, külszolgálatra megy a párt utasítására képviselni a magyar kultúrát... de természetesen lelkiismeretesen felkészül a feladatra.
Nem kötözködöm a mondanivalóval. A választott, maga a választás volt a kakukktojás, és a szándékra voltam kiváncsi.
Először is a külföldre szaladt magyarok jelleméről jó kis leírás. Apámat látogatva az NSZK-bán volt hasonló élményem, bár nem ebből az életminőségű csoportból kaptam mintát.
Tamás maga is beszél a múltjából - másik előadásban - a közgazdász végzettségéről, említi a tőzsdét és hogy angolul végzett valami iskolát.
Az az érzésem, fogtam az adását. A könyv vége az amerikai életmód szellemi satnyaságát és fizikai szépségét meséli el. A könyv 1966-ban jelent meg.

Ma levágtam az első saját nevelésű kakast. Délután már az utcára szökött ki az egyik fehérfarktollú. Remélem, nem néztem el melyik volt. Bár még kettőt szintén le akarok vágni. Csak bántják egymást, és lopják a macskakaját.
A zsigereléshez a 22-ben tettem fel vizet, és nem rondítottam össze Nufi konyháját.
A kacsákat nem lehetett beterelni korábban, ők végignézték a kivégzést. Persze utána a megszokott módon betotyogtak a helyükre. Nem volt nagyobb riadalom, mint amikor ganajozok a tyúkólban.

hűs van

A napból egyre több megy el a kályhák előtt. Többet is alszom. A fagy miatt már nem merek betonozni.
Kidőlt a nagykapu oszlopa a 22nek. Ritkán nyitom ki. (Most Feri utánfutóján kellett villanyos dugót cserélni, mert kitört egy érintkező tüske, és belül is elszakadt a vezeték.)
Kitárva megmozdult jobban a szokásosnál. Visszacsukáshoz kellett erő meg támdorong is a függőben tartáshoz. Most a másik szárnya és a téglaoszlop tartja a kaput.
Mindegy, az utánfutón már minden lámpa szabályosan ég, amikor kell. A kapu mögé lerakott bálatekercseket is elfurikoltam a mélymulcsra.
Közben kiszaladt belőle egy-egy egér, és mielőtt még beszökött volna a házba, rá tudtam lépni. Papírdobozban hoztam át a macskáknak, mint valami krémest. Örültek neki a nyávogó kórus tagjai.
A futópad hibája még nem adja meg magát. Persze nem műszerész módjára javítom méregetve, hanem cserélgetem az alkatrészeket a panelon. Nem tudtam egyedül bevonszolni a másik szobába, a szkóppal meg nem akarok kitelepülni a macskák közé. Szépleány, vagy Dögönyke ott dörgölőzik azonnal, mert mit képzelek, hogy nem velük foglalkozom idekinn....
Éjjel pedig olvasom Pál kritikus elemzését. Bulányi György észrevette a felfuvalkodott Pál öndicséretéről szóló leveleiben a vallásalkotó önjelölt politikust. Akaratlanul is behelyettesítem az itt megismert egyházi figurákat a töténetbe, és a politikába is.
A politikai vonal persze egyszerűbb párhuzam. A vagyon mindig mások erőforrásaiből apródonként, vagy erőszakkal nagyban központosított érték. Aki ki tudta csalni és összegyűjteni, az meg tudja szervezni a védelmét is. Akinek csak ölébe pottyan lottó gyanánt, szét is fogja szórni.
Pál vagyona a hatalom érzete. Keresztényüldözőként is és önjelölt apostolként is. Már nem volt elég a test fölötti hatalom, a szellemiek között is első akart lenni. Bulányi György beidézi, hogy hol veszi magára Jézust, a megváltót, s kérdőjelezi, ingatja a 12 tanítvány tanait az ószövetség szellemiségének visszacsempészésével.
A politikai párhuzam pedig a három(féle?) politikai hatalomátvétel a huszadik században.
Ötven évnyi elemzés van a könyvben. Homályos tapogatózásból a hályogműtét hozta éleslátásig jutott el? Vagy fogjuk fel a halál előtt lejátszódó életfolyamatnak, mely most fordítva befűzött filmtekercsként játsza le az életet?
A hatalom működése kiismerhető a bibliából. Az élet értékeinek megismeréséhez sokkal inkább a népmese visz.
Miért kínzom magam mégis ezzel a vastag könyvvel? ... illetve az elemzőivel?
Még nem tudom.

Katalin kaszálj el!

A gyermeknóta szövegét egy kicsit más pontokon bontottam szét. Pedig most nem polit-izélni akarok.
Nufinak felolvastam a tegnapi bejegyzésem, és neki nem ugrott be elsőre, miről szóltam... volna.
Hízelgett, hogy Móricznak vélte a szöveget. Azonnal hat rám minden olvasmányom. Most épp a Galamb papnénál tartok. A hihetetlen türelmű Énok pap elveszi feleségül az elkényeztetett úrikisasszonyt, és már a mézes hetek alatt ízelítőt kap a női szeszélyből.
Nem fogok túrkálni a múltamban, csak időnként kiráz a hideg, mitől menekültem meg. Lehet, hogy én is tudnék igazi könyveket megtölteni valós sorsokkal, bekezdésenként nyúlva a borospohárért, és vagy megértem volna a mai napot, vagy nem.
Ez már nem derül ki.
Reggel még átolvastam Attila mai kirohanását. Lerántja a fátylat a saját lábra állás szépséges szobráról, mert torzó az. Hiányzik keze-lába, de isten kell egy élő organizmus létrehozásához, kevés két ember. Asztalos nem lesz valakiből pár video megnézésével, és Géczy Gábor, vagy Molnár Géza sem kecsegtet gyors sikerrel, nyugodt élettel egy dzsungelbe induló úttörőt.
Időnként kiszakad belőlem is a városi elkényeztetett figura, s nyafogok az állataimra, növényeimre, de még egy futópad motorvezérlése is megdolgoztat, s eddig ellőtt patronjaim is vakölténynek bizonyultak. Ötetem van, de még mindig nem mozdul az a szemét gumiszőnyeg.
Aztán tovább gördül a kocka, a nyolcszög, s végül kerékké kopik. Akárcsak Attila rajzán.
Mégsem beszélném le a barátját a kalandjáról. Akiben van kitartás, az a függőleges sziklafalon is felmászik puszta kézzel. Ha beleesik, kijön a kútból törött lábbal. Asszonyt farag a kényeskedő dámából és férjet a tohonya melákból.
Két emberen fog múlni. Tudnak-e egy hullámhosszon rezegni évtizedekig.