Úgy két éve írtam ezeket. Most rábukkantam.
I.
Elszórtam a magom,
de most még a tél jön.
Áradás, jég, hó, köd,
Hideg lesz a földön.
Nem megyek sétálni,
futni hagyom álmom.
Traktorkeréknyomban
pocsolyás talányok.
Ebihal, zöld alga,
holnap is jön harmat
kerékpárom csúszik,
én megyek a falnak.
Hideg van, és fázom,
de hajtom a pedált.
Köd mossa az arcom,
Éber ritmus-varázs.
II.
Szőke szikla szélén
Szalad szurtos szőlő
Ragad rá rigó szar
Rippen-roppan révül
Elmélázik, ekként
Egy e egyetemben
Kipukkad követve
Kórót keserűen
Ha a szőlő nem szar,
Rigó nem toj kórót
Ragadó lépvesszőn
Nem gurul a hóbort
Csak játszom a szóval
Mint egy koporsóval
Bekerülünk majd mind
Eltelünk a jóval
Ha jön fényesség
Hátrabukik fejünk
Fenn a parnasszuson
Bárányfelhőt fejünk.
Béget majd a bárány
Neki nincsen teje
Mi pedig röhögünk
Kinek lesz már feje?
Gondolatból épült
Légvárunk eloszlik
Amit odatettünk
Egykettőre volt-nincs
Szőlő gurul le majd
Akkor is a lejtőn
Ragad, ki megfogja
És mi nagyot nyelünk.
Nem voltam nem leszek
Hamu egy csészében
Számot kapok, lehet
Vagy szállok a szélben
Atomban elektron
Nem látvány perdület
Valószínűségem
Felvillant egy tüzet.
Itt a reggelek köddel fogadnak. Fázósan tipegek ki pisilni, aztán spuri vissza az ágyba.
Ma Nufi csak később jön szkájpolni. Most Nektek beszélek a tegnapokról.
Összevágtam a vasakat. Ma meghegeszti András (szomszéd). Lesz bringautánfutóm végre. A zártszelvény alváz csak a kerekeket tartja majd. Két montenbájk kerék cipeli a keretet. A felépítmény pedig csak utána készül el. Terveim szerint fából lesz. Illetve a későbbi elképzelésem szerint fonok még vesszőből is.
Lesz rá kézi húzó, meg bringa csatlakozó is. Oda karika kell, és hoztam kis Polszki gömbcsuklót.
Kapok egy Sparherd-et. Nagyanyám 'sparhet'-nek mondta. Látom mindenféle változatát a neten. Ide kell valami a konyhába. Fel kell fűtenem a falat. Nagyon kicsi a kályha ekkora szobának. Lyukas a konyhatűzhely, meg nincs meg a tetején a kis karika egy sem. A tapasztáshoz lehet kapni Bódvaszilason kellékeket.
9 megjegyzés:
Nagyanyám meg sparheltnek. Ha egyszer kertesbe kerülnék ismét, hát első dolgom lenne szerezni egyet.
Szóval a kézfogásunk megint csak elmarad. Vasárnap óta vagyok Budapesten s még maradok is vagy egy hetet, de Komjáti felé nem visz az utam.
20-án lesz osztálytalálkozónk. Csak utána megyek haza... már ha kibírom a hidegeket. De a két tűzhely csak eléggé felfűti már ezt a légteret.
Kettő biztosan fel. Aztán meg a "renbe" -nagyanyám így nevezte a sütőteret- egy sütőtököt illatozni, a platnin meg lehet kenyeret pirítani. Úgy szoktok gyerekkoromban, hogy a kenyérbélbe, a héj mellé beböktünk három 50 fillérest -mint a suszterszék lába- és az tartotta a szeletet, míg pirult. :)
Nálunk gombostű tartotta a kenyérszeleteket gyerekkoromban...
Akkor jöhet a fotózás. Most így kicsomagolva elég siralmas képet mutat.
Sajnos az én tököm nem fér be. Akkorára nött a komposzt dombon. Persze felszeletelve értem. Akkor is több alkalomra elegendő.
A pirítós nagy szívfájdalmam. Az igazi vajas pirítóst nagyon szeretem, csak hát ha már paleo, akkor az is kenyér.
Öreg vas. Fog ez még csillogni ahogy én téged ismerlek. :)
Én pedig Sparheltnek hívom :))
Megjegyzés küldése