Bringatúra

Ma megjártam.
Tudom, ez így kétértelmű, de van alapja.
Reggel megvártam Nufit, hogy visszatérjen a templomból - ma nem volt, csak azt hittem, - és megbeszéltük a fontos világrengető dolgainkat, majd felmálháztam a bringámra egy pumpát és a sárga mellényt. A másfél literes pillepalackot megtöltöttem a nyomós kútnál, éppen csak hamuban sült pogácsa nem volt nálam anyám tejével sütve.
(Reggelire volt azért 6db tojás egy nagy kanál zsírban megsütve.)
Elhagytam Komjáti határát, a Malom udvaráról valami jobb autó fordult ki, talán BMW,  és nem láttam be, talán biccentettem is, de néhány méter után jókora dörrenés hallatszott.
Szétlőtt a gumim. A kocsiból kihajolt egy srác, és megkérdezte, hogy gumi? Mondom, igen, durrdefekt. Ő felajánlotta, hogy elvisz, ha otthagyom a bringát, de megnyugtattam, hogy csak Komjátiig  kell visszalépdelnem.
Nem is voltam dühös, mert ha ugyanez 25-30km-re történik, akkor hosszabb kutyagolás lett volna a sorom.
Átpakoltam szépen Nufi bringájára a vizet, meg a sárga mellényt, és újra nekilódultam.

Tornaszentandráson még nem vettem elő a fényképező gépet, csak Barakonynál.

Rengeteget fotóztam.  A 2Gb-os memória megtelt Tornaszentjakabig. A bódvalenkei festett cigányházakra már nem is jutott hely rajta.
Indításnak itt egy kép Viszló után a vackorfa alatt. Letettem a fűbe a gépet, és időzítő csattintotta el.
Persze addig még sok pedálfordulaton túl kellett lenni. Nem jó mondat, mert élvezet volt.
Tudjátok egyáltalán, hogy mennyire szép ez az ország? Ugyan mit láttam belőle a kocsiablakból, vagy a négy fal között?

Például Barakony előtt már jócskán vissza kellett váltani a sebességet. Szinte lépésben haladtam, volt időm nézelődni.
(Tessék ránagyítani a keresztre.! A függő Jézus talpa alatt koponya is van. Vajon miért?)

Mondhatnám zsákfalunak, mert az aszfaltburkolat véget ér a falu határában. Elágazik négy felé, s bár ott lapult a térkép a zsebemben, megszólítottam egy lányt. Babakocsit tolva jött ki a házukból. Ha Rakacaszendre szeretnék átjutni, jó lesz ez az irány?
Jó, bizony. Ugyan valamikor kocsival is járható volt, ma már nem az. De biciklivel kifogástalan.

(Majd jönnek a képek is, most még hadd lelkendezzem szóban egy kicsit.)
 Jó kis emelkedő, igaz?

Fenyvesbe vitt a földút, majd balra egy vízmű telep bekerítve. Zizegésre lettem figyelmes. Aztán elég odafigyelős lett a haladás, mert vízmosás vájt mély árkot a keréknyomok közé, és jól lejtett, haladós lett az út.
Volt egy balra mutató keréknyom, ami szerintem Viszló felé rövidített volna, ám a dombon előttem magasles hívogatott.

 Azt nem lehet kihagyni!

Mondjuk megint kaptam képet a nagyjaink bunkóságáról, mert aki vadásznak megy - megengedhati magának - az szépen maga alá szemeteli a sörös dobozát, meg a pillepalackját.

A következő magaslaton pedig jókora mobiltelelefonos átjátszó állt. Lehet, hogy mikohullámú is volt rajta. Talán van kép arról is, majd megnézem.
 (van rajta)

A zizegés egyre hangosabbnak tűnt a keréktől, és jött az elbizonytalanodás, hátha meglazult a kerékcsavarom, és fordul el a hátsóm, azaz a gumi beleér a vázba. Majdnem a torony alatt motoros állt. Hátha van nála 13-14-es kulcs.
Nem volt nála. A világ végén ott a segítség, és mégse.
Viszont nem ereszkedett meg az anya, és középen állt a kerék. Súrolásnak nyoma sincs a gumin. Tartok tőle, hogy a műanyag sárvédő bosszant. Ahogy lerugózza a göröngyöket, a futófelülethez ütődhet.
Lecsurogtam Rakacaszend határában a hegyről, és nem mentem be a faluba. Volt gyalogút, gondoltam elkerülöm. A falu túloldalán bozótsor látszott.
Nem volt mögötte az út. Újabb szántásra bukkantam, és a traktornyomon toltam fel a következő dombra. Onnét már felfedeztem az országutat.
A rakacai templom alatt megálltam több fényképet ellövöldözni, és meginogtam, meg kéne mászni a dombot  is, de majd Nufival elmegyek. Ez katolikus templom. Ő ért hozzá.
Innét már kézben tartva a gépet rengeteget kattogtattam hazáig.
Gyönyörű házak. Igazi mesés táj. Persze itt is látszik, hogy ahová betelepítették a cigányokat, ott nincs kiskert, nincs virág, nincs semmi.
Valahogy most kezdem felfogni, mi a szocialista időszak igazi bűne. A falurombolás.
Begyűjtötték az embereket városokba, és pillanatnyi gazdasági 'fellendülést' élt meg Magyarország. Viszont a lelkek nyomorodtak meg a zsúfoltságban.
Ide, az elnéptelenedett területekre vásárolták ki a cigányokat, és ez a népcsoport pedig nem tud mit kezdeni a földdel.  Unatkozik, szaporodik, tarja a markát, mert éhes.
Lehet még ebből a tájból emberléptékű, természetközeli Magyarország?
Csak ha az agyvetítőket - tv, rádió - kikapcsoljuk.
Tulajdonképpen mekkora szerencsém van, hogy itt lehetek? Megérdemeltem én ezt?
Vagy másnak miért nem jut ebből?
Tudom, hogy kell némi erőnlét a kujtorgáshoz, és még millió véletlen.
Na, meleg már a vizem, megyk fürdeni, mert ez a martinászszagú spray már zavar.