Kezd valami kikerekedni a most
tanultakból.
A valami megfogalmazásához szükség
van az ellentétére, vagy bármire, ami megkülönbözteti mástól.
Ez és más. Fény és sötétség. Mozgás, és állapot. (Álló
levés, létezés) Mert amit látunk az van, amit nem látunk, az
nincs.
Még nem tartok a fogalomnál, csak
alapokat határozgatok meg.
Az élet az mozgás. A holtak nem
mozognak, de a fény is mozgás. Az a rezgés, amelyik két pont
között halad. Anyagból lesz, és anyagba ütközik. Ahol
megütközik, ott láthatóvá válik.
(Abból indulok ki, hogy ember vagyok,
és értelmezek.) Azt is tudom, hogy a fény (mint rezgés) anyaggá
válik, ha a sebessége egy határ fölé kényszerülne. Az a
valami, ami száguld, akkora tömeget kap, hogy visszafordul egy pont
körül, és térbeli mozgásba kezd. De mitől gyorsul fel?
Honnét jöhet a további lendítő
erő? Mindegy. Nem belülről, csak kívülről.
Én az ember, ezeket az elemi
mozgásokat a szememmel érzékelem. Van egy apró kör alakú rés,
ami érzékeny területre, villamos átalakítókra teríti egy
részét, hogy az agyam majd értelmezze.
Ésszerű tehát, hogy a fény a
legfontosabb helyet kapja meg az értelmezésben.
A látható rezgés ugyan nagyon kis
tartomány a számok birodalmában. De hát mi is aprócska lények
vagyunk ezen a bolygón.
Megpróbáltuk értelmezni.
Az éjszaka és nappal alapritmust ad
az élethez. Van fény, nincs fény. (a nap felől) Amíg van, addig
aktívak vagyunk, amikor elbújik, lelassulunk. Pihenünk.
Ahol élek, a fény más szögben éri
a talajt a lábam alatt, és engem is. Minél közelebb a
merőlegeshez, annál nagyobb erővel ütközik a bőrömnek, és
jobban melegít. Nem szeretek fázni.
Nem vagyok egyedül.
Őseink a fényről vallottak
utódaiknak. Hagytak jeleket is. Egyszerűt, bonyolultat.
Mindenfélét. Hová bújjon a hideg elől, mit tegyen, hogy meg
tudja várni az élhető meleget. Ezek a jelek fejlődtek beszéddé,
rajzokká, épületekké, templomokká. A tudás pedig érték lett.
Akik tudtak, megérték a holnapot. Fontos volt a fény, és a
követőket, számontartókat, rendszerezőket kiemelte a tudásuk.
A nap körét nagyon sok képen
megörökítették. A holdét is. A két égitest találkozását, a
napfogyatkozást értelmezték, felhasználták tömegirányításra.
Ez a tudás már nem egy emberéletre méretezett. Két
napfogyatkozást egy ember nem él meg járóföldnyi területen.
A tudás átadására pedig először
ott az anya. Aztán az apa, nagyszülők, de a kisközösség is
fontos a gyermekkorban. Mozgó, vándorló embereknél természeti
jelekhez, letelepedetteknél alkotott jelekhez idomul az átadás.
A mozgót útba igazítja a fény útja,
a letelepedettet a földművelés munkálatainak ritmusához.
Ők építették az első szentélyeket,
ahol a fény alkotóelemmé vált.
A naphoz hasonlatos kör alakú lyukon
bejött, és az ablakkal átellenben megjárt egy utat. Nagyon hosszú
utat. Még a magyar Szent Koronára is felkerült. Még az utódoknak
vallott tudás, a vallás is a fény útjáról szól.
A megvilágosodásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése