"Nyomja ezerrel!"
Hogy mai kifejezést használjak. Nufi behozott egy hanyatt esett csibét, aki most sem akar aludni. Amíg a kezemben tartom, és viszonylag sötét van a markomban, elcsendesül, és nem követelőző a csip-csip. Most viszont betakarva a dobozkájában követelőzik az érintésért. Én pdig időnként kiveszem, hogy megnyugtassam, de már aludni is mennék.
Eddig már vagy nyolc csibét temettem el, mert széttaposták a nagyok. Rossz a környezet? Akkora tyúkólam van, még előszobája is van. A tyúkudvarban törpe birsalmafák és térdig érő csalánbokrok, hogy bárki elbújhasson a ragadozó madarak elől.
Viszont a kotlós engem megtámad, ha kötzelítek, de a csibéit nem viszi a fészkébe a dobozba, hanem kinn hűltek ki a doboz mellett.
Hát ez is állati világ. A nagy szeretet.
Nufi megszólt, hogy túlzottan kötődni fogok ehhez a Csipcsiricához. Nem tudom. Remélem megmarad. De ágyba nem viszem. Itt a langyos kályha mellett a másik szobában fogja tölteni az éjszakát, és fogalmam sincs, mennyi időnk jut majd rá. Hogy tudjuk visszavezetni a többiek közé. Vagy a még élő kettőt is mellé kell dobozolni, mert őket is magára hagyja a kotlós.
Na jó éjszakát!
3 megjegyzés:
Azért kellett behozni, mert legyengült, kezdett kihülni, sáros is volt, talán át is llépdeltek rajta, és nem tudott talpra állni, illetve segítséggel sem talpon maradni. Az sem volt biztos, hogy ép mindene.
Fürjes tapasztalataimról írhatok, a keltetés után a csibéket külön dobozkában neveltem, enyhe lámpa melegítette őket, mikor már akkorák lettek, nem is tudom, kb egy-két hét után, de lehet kevesebb is, amikor már kezdtek elhúzódni a lámpától, kivittem őket az óvoda ketrecbe, ami nagyobb volt. Ott is volt egy lámpa, de amint láttam, hogy eltávolodva aludtak tőle, leoltottam.
Sosem kerültek össze az idősebb korosztállyal, minden generáció együtt nőtt.
Azt szoktam csinálni, hogy új kakasokat szoktam hozni génfrissítés címén.
Nem nézem le a madarakat, de nem is érdemes többet odagondolni, mint kéne rájuk. Nagyon egyszerű a filozófiájuk: csipegetnek amíg egyszer csak meghalnak. Az fura, hogy első pillanattól félnek és szaladnak, ha meglátnak, mert egyébként nincs honnan tapasztalják a veszélyt...csupán genetikailag.
A lényeg, hogy a csibék nem voltak sosem a szüleikkel. Talán egyszer kevertem őket, amikor már megnőttek, de rendesen gyilkolták egymást. Azért is szerveztem a 3+1-es családokat, három tyúk meg egy kakas, mert így kontroll alatt voltak, ki tudtam szűrni a balhés, illetve a nem termelő egyedeket. Érdekes, hogy cserélgetve őket, eljutottam egy viszonylagos békés együttéléshez, tehát igenis van szimpátia a madarak közt is.
Majd csak lesz valahogy. Az éjszakát túlélte, és ha markomban tartom, elcsendesül. Délután már aludt is a hasamon. De menni nem nagyon tud. Hamar felborul.
Megjegyzés küldése