Még mindig komondor

Vagyis C64. Mert annak becéztem már korábban is.
Ma a játékhoz telefonos segítséget kértem Lacitól. Ő biztos többet találkozott vele, mint én. A játékok elindításához a list parancsra adott egy számot és régen azzal lehetett munkára bírni. De csak a gosub meg a poke jutott eszembe, az meg nem indította el.
Ahogy nekem ez a fejemben összeáll, a feltört másolt játékok elindításánál egy olyan memória címre vezénylik a programot, ahol már a védelem nem aktív. De ez nem biztos, csak az én észjárásom.

Más.
Ez a kis masina igazi számítógép. Nem vindóz, amin kattingatva felfészbukkannak a rég nem látott ismerősök, hanem parancsolni kell neki, és vagy végrehajtja, vagy közli velem, hogy mellé ütöttem, vagy nem az a parancs.
Most, hogy elindult a floppy emulátor, még újra fel kell fedeznem az IBM batch programozás rejtelmeit is. Pontosítok. A StarCommander nevű proggival megnézem, melyik lemezképfájlon milyen programok vannak, és azt beleírom a 64hdd indítóbat fájljának útvonalába.
A régi szabad verzióm a 8 a 12 -es azonosítót behozza, a kilencest letiltja, és a 14 15-öst is.
Ahol nem találja a fájlt, ott megjelenik a C:\ gyökér.

Valószínűleg, a fizetős verzióban a többit is fel lehetne fűzni, de még az újabb szabad verziót sem indítottam el. Feloppy nincs ebben a gépemben, abban pedig nincs USB. A DOS wincsit pedig szintén csak másik gépre tudom felkötni, mert ebben már csak SATA port van.
Érik nagyon egy szerver gép, csak az időt sajnálom rá. Pedig egy e-mail szerveren bármit bárhová el lehet juttatni, ha a nyűves SMB protokollok nem kompatíbilisak.

Megint van három új macskánk. A kedvenc feketém fialt le. Ma reggel pedig hat csipogó csibe köszöntött. Illetve reggel még csak kettő, este számoltam hatot.

A délutáni sétánkon Nyafi rengeteg fácánt rebbentett fel, és térdig ér már a fű mindenhol. Nufi szenved tőle, pedig ő még nem is fogott kullancsot a nadrágján. Én megint kettőt pöcköltem tova.Szerencsére a farmeren eddig nem fúrta át magát.

Ezen kívül megint összeomlottam délben. A kávééhség leterített, és kedden megyünk Edelénybe. Béla szemét megvizsgáltatni. Addig jó, ha kiürül. Nyugodtabb vagyok, ha nincsenek az álmossággörcseim dél tájban.
Ja, a Honda csomagtartójával is volt dolgom. A zár megadta magát. Nem akadt be. A mechanika acél része nem rossz, csak van egy műanyag bütyök a közepén, és az ütközik fel az acélhurkon.  Már amikor jó. De ez a műanyag már elkopott, és feljebb kellett húzni az acélhurkot. Csak koppanásig fenn volt. Venni kell másik zárat, de ideiglenesen a rögzítő csavarok furatát hosszabbra reszeltem, így feljebb kerülhetett a hurok, és most megteszi egy darabig.

Este még tovább olvasom a C+4 könyveket. A lemezmeghajtó kezelést már végigfutottam Dr. Úri László könyvéből, de vannak még hézagok.

Jaj, azt még kihagytam. Vannak nekem itthon vezetékek, csatlakozók, egyebek a különböző számítógép és tévé korból, a csak összeválogattam egy dominó tuchelt egy ipari RS232 höz való dugóval. Na ja, még rengeteg időt szántam a beforrasztására is. Pontos vágás, ne kelljen rá szigetelő csövet húzni, csak  a diódákra. Összeraktam. Ezt pedig sohasem szabad próba előtt. Most sem kellett volna.
Az ipari dugó házába elölről csavarral kell rögzíteni a csatlakozót. Az meg kiáll. A PC pedig két cavaros aljzattal fogadja a csatlakozót.
De még nem is ez a vége.
A ház hátlapján pont akkora besüllyesztés, amitől nem lehet a dugót csatlakoztatni. Felakad.
Viszont dicsérjen meg az olvasóm, mert nem káromkodtam fél órát miatta!

De van egy újabb szomorú hírem is. A Commodore plus4 megadta magát. Pedig rákattantam a könyveire.