No meg fűnyírás. Szinte látni lehet, hogyan kapaszkodik ki a zöld a földből, miközben a fáimon egyre több a száraz ág.
Kaptam három öreg baromfit. A néni beteg, és nem tudja ellátni, de kért, hogy ne vágjam le, vagy úgy fogalmazott, ne bántsam.
Hát nem én fogom bántani. A két kakasom egymás is abrittolja állandóan, most pedig a jöttmentek ellen fordultak mindketten.
A két tyutyu elvan. Odahúzódnak a vén kakaskához, a három kotlós pedig el van foglalva a csibéivel. Tollasodnak szépen az apróságok, és repkednek, csipognak, és menekülnek, amikor megjelenek az első udvaron, mert onnan mindig hátra zavarom őket. Elég nagy a kert, ott a helyük. Nem csak a baromfi udvart használhatják.
Első este behúzódtak az előtérbe a vendégek, de második este már terelni kellett. Harmadik nap pedig egyenként megfogva bevinni. Ma és tegnap végre újra betelepedtek a tyúkól előterébe. Még nem húzódtak be a többiekhez az ülőfára, de már kisebb a veszekedés.
Itthon hullanak a számítógépek. A meleg biztos nekik sem tesz jót. Tegnap meg előhúztam Bandival cserélt kacatjaim közül egy HP monitort. Anno a tápegységét megjavítottam, de se talpa, de kivezetése nincs. A csatlakozó helye megvolt, oda régi alaplapból kiforrasztott szabványos aljzatot raktam, de a dugóhoz ki kell vágni az árnyékoló lemezt, és még van egy másik ötletem is. A sorcsatlakozót visszaforrasztva régi 14 hüvelykes monitor kábelét beépítve az egyik gond megoldódik. A talp pedig úgy tűnik, fából lesz. Nem szépségversenyre, csak javításhoz akarom a kis műhelybe rakni, és még a falra akasztás is felmerült bennem. A hátlaphoz rögzítendő keményfa lapot már levágtam. Először megcsinálom felakasztósra, és lehet, hogy úgy marad... :-)
Valamelyik macskánk fosik. Sejtem, melyik lehet, mert már tavaly óta rossz bőrben van, de most minden reggelre két-három helyen tükörtojásnyi sárgát ereszt az ajtónk elé.
Nufi szedegette eddig tömérdek vécépapírral, most meg úgy döntöttem, átvállalom a szarozást. Leszórom egy marék hamuval, és amikor kicsit átszikkad, egy újságpapírral fel lehet venni. Már csak fel kell törölni felmosóval. A hamuból kioldódó lúg kifehéríti a járólapot is.
Ettől függetlenül elég sokat szitkozódom miatta. Túl éles az orrom, és szeretek a gangon ekecselni, azonnal érzem, ha újabb akna került az útra.
Ennél már csak akkor tudok cifrábbat, amikor nem veszem észre, és belelépek. Például Bélát toltam ki a kerekes székén, s takarta a művet.
Irány a vizes fű, majd a fertőtlenítős mosás, és lehetőleg nem öklendezni.
A nagyobb baj, hogy Nyafi imád minden dögbe és szarba belefetrengeni. Kóstolgatja is.
Ma pedig a körsétán hátul a diófák mögött ő is hasonló állagút alkotott.
Csak reménykedem benne, hogy nem kapta el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése